Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-26 / 282. szám
1988. november 26., szombat o Emléktáblát a tábornokoknak! Két tábornok szálláshelyének megjelölését várják még Gyulán Másik órás háza, Aulich Lajos tábornok szálláshelye. Emlékmúzeum lehetne! A közelmúltban jelent meg lapunkban a Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Kör kezdeményezése, hogy az 1849. augusztusában, lefegyverzésük előestéjén Gyulán fogolyként megszállt honvédtábornokok, későbbi aradi vértanúk, szálláshelyét emléktáblával jelölje meg az emlékező utókor. A baráti kör Knézich Károly és Nagysándor József emléktáblájának elkészíttetését és elhelyezését vállalta. Hamarosan csatlakozott a kezdeményezéshez a Békés Megyei Élelmiszer Kiskereskedelmi Vállalat., Ábrahám György igazgató (a gyulai múzeumbarátok egyesületének tagja) elmondta, hogy Kiss Ernő tábornok szálláshelyét (jelenleg Kossuth utca 13.) jelölik meg emléktáblával. Czagiédi Imre, a gyulai múzeum igazgatója telefonon. jelezte, hogy tovább bővült a kör, amennyiben a Gyulá és Vidéke Áfész is részt kért az emlékezésből. Saját székházukon helyeznek el emléktáblát, mert ebben a házban volt Török Ignác tábornok szállása a nevezetes augusztusban. A gyulai múzeum igazgatója közölte még, hogy az Erkel Ferenc Múzeum Barátainak Egyesülete Lázár Vilmos emléktábláját vállalta elkészíttetni (a ház jelenleg a Kossuth utca 18. sz. alatt található), a gyulai Erkel Ferenc Múzeum pedig a 600 éves végvár Kerecsényi-kapuja mellett jelzi majd emléktáblán az utókor tiszteletét Damjanich János és Láfiner György tábornokok előtt. Mindketten a vár börtönében töltötték a lefegyverzés előtti éjszakát. A két szoba a Kerecsényi-kapu belső terének jobb oldalán található. Leiningen-Westerburg Károly gróf, és Aulich Lajos tábornokok szálláshelyei várják még a tiszteiét jelét, az emléktáblát. Leiniogen a mostani Kossuth utca 1. sz. alatti házban szállt meg (a Vársöröző épülete), Aulich pedig néhány házzal odébb, a Városház utca 23. sz. házban, mely akkoriban Másik András órásmester tulajdona volt, a XX. század első évtizedeiben pedig Dairnel Lajosé. A reformkor idején épült ház magán őrzi a kor jelképét, sajnos, mára már igen lepusztult állapotban: ablakai kitöredezve, bedesz- kázva nézik a belváros forgalmát, tekintenek a helyiekre és turistákra. A ház — a múzeum igazgatója szerint — lakatlan. Szemben vele a város első fürdőépülete, ugyancsak múlt századi és ugyancsak megviselt állapotban, Kár lenne, ha a két, történelmi múltat idéző épület tönkremenne, és lebontásra ítéltetne. (A fürdőház tudomásunk szerint a vízügyé, és vízügyi múzeumot terveznek berendezni ott.) Az 1849-es órásmester, később Daimel-házban viszont elképzelhető lehetne emlékmúzeumot nyitni a mártír honvédtábornokoknak és mindazoknak, akik 1849. augusztusában Gyulán jutottak az osztrákok önkényére. Persze, ehhez meg kellene szerezni a ház tulajdonvagy bérlői jogát, fel kellene újítani az épületet: tehát pénzre lenne szükség. Legelsőben azonban ügyet felkaroló figyelemre, mert — mint köztudott — önmagától semmi sem intéződik. Hogy méltó és tiszteletet vonzó színfolt lenne Gyulán a mártír tábornokok háza, emíljékkiáílliítása: ehhez kétség nem fér. A legkülönbözőbb társadalmi összefogás léte és lehetősége bizonyítja: a hazájukat szerető emberek nagy tettekre képesek. Íme, egy újabb alkalom! Sass Ervin A ház, mely annak helyén áll, ahol Kiss Ernő tábornok szállt meg 1849. augusztusában Fotó: Kovács Erzsébet Itthon otthon Libanoni fogorvos Tótkomlóson A libanoni fiatalember 1978-ban került Magyarországra, miután elvégezte a bejrúti műszaki egytem első két évfolyamát. Budapesten, az orvosi egyetem fogorvosi karára jelentkezett. A diploma megszerzése után visszatért szülőhazájába és a fővárosban magánrendelőt nyitott. 1985-ben ismét Magyarországra látogatott, megnősült és — most feleségével együtt — Bej rútba költözött. Életének alakulásáról, hivatásáról a továbbiakban számoljon be ő maga: — Feleségem megbetegedett és akkor úgy döntöttünk, hogy visszajövünk Magyarországra. Nagyszénáson élnek apósomék, szerettünk volna a közelükben maradni. Ezért üres állás után néztünk. Itt, Tótkomlóson sikerült elhelyezkednem. Feleségem jelenleg szülési szabadságon van, kétéves a kisfiúnk. Hogy meddig maradunk itthon, azt még nem tudjuk. Lehet, hogy rövid ideig, lehet hogy végleg. — Több ezer kilométerre hazájától nem hiányoznak az otthoniak? — Dehogynem 1 Tíz éve élek távol, de megszokni nem lehet. Szüleimnek havonta telefonálok, testvéreimmel is ígv tartom a kapcsolatot. Utoljára 1986-ban voltam otthon, a tavasszal egy hónapra hazautazunk. — Tótkomlóson hogyan fogadták az emberek? — Vendégszerető, jó emberek élnek a faluban. Igaz, kezdetben idegenkedtek, tartottak tőlem. Emlékszem az első rendelési napra: mindössze 5 betegem volt. Ma már negyvenen is megfordulnak nálam egyetlen nap alatt. Szerencsémre könnyen barátkozom, sikerült jó kapcsolatot kialakítanom a kom- lósiakkal. Az orvosnak egyébként is az a feladata, hogy nagy-nagy türelemmel hallgassa betege panaszait, odafigyelést tanúsítson a fájdalommal küszködő ember iránt. Ha ezt a gondoskodást érzi és látja a paciens, akkor mindig bizalommal fordul a kezelőorvosához. — Beszélik a faluban, hogy valósággal megbűvöli a gyerekeket. — Nagyon szeretem őket. Ha újrakezdeném, akkor a gyermek-fogszakorvosi hivatást választanám. Egyébként nem ördöngösség az, amit csinálok. -Először elmegyek az iskolába, az oviba, ott Neve: űr. Musztafa Chaml. Születési helye: Bejrut. Születési ideje: 1952. október 15. Állampolgársága: libanoni. Foglalkozása: fogorvos. Szeretjük Békéscsabát! flz összefogás megsokszorozhatja erőinket Kedves Elvtársam, Barátom, Ismeretlen ismerősöm! Sok gondolat kavarog a fejemben mostanában. Sokat vívódom, szabad-e ezekkel másokat terhelni, amikor mindenkinek megvan a maga baja. Mégis úgy döntöttem, tollat ragadok, talán mások is hasonlókkal küszködnek és nem veszik tolakodásnak soraimat. Sok a gond mostanában. Erőnket megfeszítve dolgozunk azért, hogy jussunk valamire, mégis egyre nehezebben élünk. Egyre nehezebben bírjuk a hajszát, fogy az erőnk, romlik az egészségünk. Egyre kevesebb az időnk a családra, barátokra: pihenés, olvasás, szórakozás helyett is dolgozunk. Idegesek és türelmetlenek vagyunk. A pénzbe nem kerülőt, a jó szót, a megértést, a szc- retetet is fukarabbul mérjük. Bizalmatlanok is vagyunk, méricskélünk, ha úgy látjuk másnak jobban megy, sandaságot, tisztességtelenséget feltételezünk, amit csak fokoz, hogy néha okunk is van rá. Szeretjük ezt a várost, Békéscsabát. Szeretünk itt élni, teszünk is érte sokat. Mégis miért érzik úgy sokan, hogy nem igazán az övék. Valahogy az eredményeknek, a szép új létesítményeknek sem tudnak igazán örülni, nem érzik mindegyikről, hogy akarták, hogy őket szolgálja. Sok mindent látunk jártunkban-keltünkben, ami nekünk nincs és nem is csak „a más rétje mindig zöldebb” alapon. Rendesen dolgozunk, eredményeink se rosszak, mégis nehezebben boldogulunk. Itt hagynak bennünket legtehetségesebb fiaink, lányaink, nem itthon keresik a boldogulás útját. Érezzük, tudjuk, ez így tovább nem mehet, változtatnunk kell. Egyre többen látjuk, hogy egyedül nem sokra jutunk. Fogjunk hát össze, hiszen biztos, ha megosztjuk a gondokat és közösen próbáljuk megoldani, többre jutunk. Ezt ismerte fel a csabai kommunisták többsége és győzött meg engem is, hogy szánjunk rá egy napot, beszéljük meg, vitassuk meg, hogyan lehetne másként, jobban, őszintébben, nyíltabban tenni dolgainkat. Ügy, hogy mindenki érezze, tudja, nem csak a gondoknak részese, hanem a kiútkereső gondolkodásnak is. Ezért döntöttünk úgy, hogy városi pártértekezletet tartunk. Nem valami „fölülről” elrendeltet, hanem olyat, ahol az általunk választott küldöttek nyílt eszmecserében alakítják ki: hogyan tovább együtt. Olyan tanácskozást, ahol a párttagság által delegáltakból és jelöltekből jön létre egy felelős, cselekvőkész testület. Szembe kell nézzünk önmagunkkal. Meg kell beszélnünk, miben hibáztunk, mit építettünk illúziókra, légvárakra. Hogyan dolgozzunk a jövőben, hogy visszaszerezzük a bizalmat, de önbizalmunkat is. Lehet, sőt biztos, hogy nem fogunk mindenben megegyezni, mindenre a helyes választ megtalálni. Az viszont biztos, hogy közösen többre jutunk, mint ha csak egyénileg küszködünk. A sokféle tapasztalat, gondolat oldhatja kételyeinket, az összefogás megsokszorozhatja erőinket. Nem ígérhetjük, hogy másnaptól minden jobb lesz, a szűkösség még egy ideig ott fog ülni asztalunknál. Oldhatjuk viszont a kilátástalanság érzését, ha tudjuk, hogy nem vagyunk egyedül, ha számíthatunk egymásra. Ha társnak tudjuk hívni azokat is, akik nem mindenben úgy gondolkodnak, mint mi, kommunisták. Alig több, mint egy éve, hogy nemcsak, mint otthonába pihenni hazatérő csabai polgár, hanem mint felelős dolgozó is, részese vagyok az örömöknek és gondoknak. Nem szégyellem bevallani, azóta több az álmatlan éjszakám. Azt tudtam, hogy nem lesz könnyű és nem is az. Nem a munka miatt vívódom, inkább azért, hogy megértjük-e egymást, sokasodnak-e a társak. Megtalálom-e a megfelelő hangot, módszereket, az önmagamat állandóan hajtó tettrekészség nem tűnik-e öncélú buzgólkodásnak, képes vagyok-e a jót jól végezni. Talán túl nagy kérés, de szeretném, ha ezekkel a gondolatokkal sem maradnék egyedül. Kedves Barátom! Megköszönöm megtisztelő figyelmét, fáradságát, hogy soraimat elolvasta, osztozott vívódásaimban. Kérem — ha önnek nem terhes —, osszuk meg a jövőben is gondolatainkat. Találkozzunk bárhol személyesen; vagy ha soraival megtisztel, ígérem, nem teszem olvasatlanul a fiókba. Mindnyájunk, szüléink, gyermekeink, unokáink boldogulásáért, városunk jövőjéért fogjunk össze, gondolkodjunk és cselekedjünk közösen. őszinte tisztelettel: Kutas Gyula találkozom a gyerekekkel és elhívom őket a rendelőbe. Itt megmutatom a fogorvosi széket, a fúrót és a többi műszert. Első alkalommal csak beszélgetünk. Amikor legközelebb jönnek, akkor már nincs bennük a „félsz”, a rettegés. Egyszerre több gyerek tartózkodik a rendelőben és amíg az egyiknek például tömöm a fogát, addig a többiekkel beszélgetek, ők mesélnek, sőt, még énekelnek is. — Hivatása mellett mivel tölti szabadidejét? — A kisfiámmal foglalkozom, vagy olvasok. Épp tegnap kaptam meg arab nyelven a Gorbacsov-könyvet. Ezenkívül sportolok. Bejrútban és Budapesten röplab- dáztam, sajnos itt erre nincs lehetőségem, helyette inkább a futást, az úszást választom. — Éveken keresztül magyarok között élt és él a mai napig is. Milyennek lát bennünket a libanoni ember szemével? — Mások az európai embe^ rek, mint a keletiek. Nálunk nincs rohanás, kapkodás. Az emberek nyugodtabbak, jobb időbeosztással élnek és ezért más az életvitelük. Igazán élvezik az életet. Magyarországon mindenki siet valahová, de senki nem tudja, hogy hová. Nekem ez nagyon szokatlan, nem is tudom elfogadni. (esete) A FOGYASZTÁSI SZÖVETKEZETEK BÉKÉS MEGYEI SZÖVETSÉGE számviteli, számítástechnikai, közgazdasági, revizori munkák végzésére felvételre keres felsőfokú végzettséggel rendelkező dolgozókat. Bérezés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet: a Mészöv személyzeti vezetőjénél, Békéscsaba, Tanácsköztársaság útja 6. Középfokú vendéglátóipari végzettséggel NŐI DOLGOZÓT keresünk felvételre Érdeklődni: „Büfés munkakörbe” jeligére a békéscsabai lapkiadóba.
