Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
NÉPÚJSÁG 1988. november 5., szombat o Olvasónk hozzászólása: Emlékezzünk még egyszer! Hazai tájakon fl Vörösmarty tér „Mindig nagy érdeklődéssel olvasom a Szülőföldünk c. rovatot, mint városhagyományokat szerető és tisztelő ember. Magam is sokat foglalkozom helytörténettel. Ezért szeretnék lapjuk 1988. október 22-én megjelent, Emlékezünk a Csaba (Fiume) Szálló alkotójára c. cikkéhez — amelyben D. Nagy András, Csaba város egykori főmérnökéről, Sztraka Ernőről ír — hozzászólni. Nagyon egyetértek azzal, hogy szükséges városunk lakóit tájékoztatni azon jeles elődeinkről, akik sokat tettek e város érdekében a múltban. Kétségkívül Sztra- ka Ernő is ezek közé tartozott, ezért szükségesnek vélek néhány adattal való kiegészítést. A cikkből megtudjuk, hogy Sztraka Ernő 1863-ban féleségül vette »Schlotter- beck Pál orvostanár... lányát, Etelkát«. Hát ez a Schlotterbeck Pál nem más, mint dr. Réthy Pál (1809— 1896) városi főorvos, Csaba város korszerű egészségügyének megszervezője, a kórház megalapítója. Sztraka Ernő munkásságának felsorolásából nem maradhat ki, hogy nem csak a -Szegények ápoldáját« tervezte és építését vezette, hanem a kórház tervezése és építése az ő érdeme. A közügyekben való aktív részvételét bizonyítja, hogy tagja- volt a »kórház és szegénygyámoldai ügy bizottmányának«' amelynek elnöke apósa. dr. Réthy Pál volt, e bizottság tagjai között olyan neveket találunk, mint Haán Lajos, nagytiszteletű Szeberényi Ágoston, tisztelendő Péki Antal. Mud- rony János gyógyszerész. Különben 1989-ben emlékezünk meg Réthy Pál születésének '180 éves, a kórház alapításának 135 éves évfordulójáról. Ez alkalommal kórházunk felveszi dr. Réthy Pál nevét. A cikk »apropójaként« szeretném a Békéscsabai Városvédő és Szépítő Egyesület azon véleményét és javaslatát is megemlíteni, hogy a szálló a rekonstrukció után kapja vissza a Fiume nevet, emlékezésül arra, hogy városunk fejlődésének egyik döntő momentuma volt, amidőn városunk akkori vezetősége bölcs előrelátásának köszönhetően, az arad—fiumei vasútvonal megépítése itt történt. Ez a név városi hagyományokhoz kötődne! Sajnos áz elnevezésekkor nem mindig vezetnek bennünket ezek a szempontok! Példaképpen a Szabadság mozi átkeresztelését hoznám fel, amelyet — egyesületünk tanácsa ellenére — Phaedra mozinak kereszteltek el. Azt hiszem, városunk lakóinak kis része tudja csak. hogy ki volt az a Phaedra és mi köze a mozihoz és a városhoz? Nos Kerényi Károly: Görög mitológia c. könyvéből a következőket; tudhatjuk meg (Gondolat. 1977. 341—342. oldal): Phaidra (ez a helyes görög név!) krétai királylány volt, aki Theseus hérosznak a felesége lett. Theseusnak volt egy fia. már a házasság előtt mástól született, a daliás Hippolytos. tehát Phaidra mostohafia volt. Nos, a királynő beleszeretett ebbe a daliába. E boldogtalan szerelem történetét Euripides kétszer vitte színre, de csak az egyik tragédia maradt ránk. Troizénban volt egy leskelődő Aphrodité-temp- lom, erről a helyről leske- lődött a szerelmes Phaidra, amikor Hippolytos meztelenül tornázott a szomszédos stadionban. Ott állt a mir- tusfa is, amelynek leveleit a királyné izgalmában a hajtűjével összeszurkálta. Hippolytos azonban visszautasította Phaidra szerelmét. A megvetett szerelem gyűlöletté változott át: Phaidra bevádolta mostohafiát férjénél, aki hitelt adott szavainak és Theseust k iát kozta országából. Theseus apja, Poseidon megígérte fiának, hogy három kívánságát teljesíti. Theseus többek között azt kívánta ekkor, hogy fia, Hippolytos pusztuljon el. A monda szerint a fiú menekülés közben belegabalyodott lovainak kantárjába és mintegy felakasztotta magát e- • olajfa ágába. Phaidra is felakasztotta magát, s azt beszélték, hogy az alvilágban is egy hintán himbá- ’ódzoft fel', s alá. utánozva saját halálát. Eddig a történet, amely esetleg egy filmsztorinak jó, de hogy miért kellett Phaid- ráról mozit elnevezni Csabán. én nem tudnám megmagyarázni, de azt hiszem, a névadók sem! Különben ez volt Békéscsaba első korszerű, nyitható tetejű mozija (milyen jó volt nyáron!), amelyet Willenthal Jenő épített és Csaba mozinak nevezett el. Szerintünk jó lett volna ez a név most is!” Dr. Sonkoly Kálmán, a Békéscsabai Városvédő és Szépítő Egyesület elnöke Pest szíve, a Belváros közepe a mai Vörösmarty tér, ahol az egykori Váci kapu előtt a városba bebocsátásra vártak hintók, szekerek. A teret természetes módon alakította ki a fejlődés, itt az óváros és az 1780-ban létesült új (Lipót) város találkozásánál. A kedves kis belvárosi tér bővítéséről, s megszüntetéséről egyaránt sok szó esett már. Ki akarták tárni, ösz- szenyitni természetes folytatásával, a József nádor térrel. De a rendezésnek hajdan a harmincadhivatal egyemeletes háza állta álját. Pedig már József nádor tervezete szerint is le kellett volna bontani a Harmincad utcai épületet. Széchenyi István egyemeletes áruházát, majd a Nemzeti Ca- sinót kívánta itt felépíteni, Pest város tanácsa a nagy árvíz után pedig az új városházát. Amikor az 1850-es években megroggyant, majdnem összedőlt a harmincad- ház, mégis lebontották, de nem éltek a két tér egyesítésének lehetőségével. Akkor már tervezték a Vigadót, építéséhez pénzre volt szükség; felparcellázták hát, s eladták a telket négy részre osztva. A bevételt, 341 ezer forintot valóban a Vigadó építésére fordították. A Vörösmarty tér kinyitása még egyszer szóba került, mielőtt a Vigadó mögötti kultúrcentrum felépült. Az erősen megsérült Vigadót a Városligetbe, a Vajdahu- nyad-vár épületcsoportjához kívánta átplántálni a tervezői képzelet. S akkor egészen a Duna-partig kitárulhatott volna a tér, a szűk utcás belvárosi negyed. De mivel a Vigadót elsőrendű műemlékké, védendő városképi jelentőségű épületté nyilvánították — lebontásról szó sem lehetett. A tervezőknek így a helyreállítást, a Vörösmarty téri foghíj beépítését kellett megoldaniuk. Tallós Elemér, a Közti építészmérnöke ezt úgv tervezte meg, hogy az új épületet, a Vörösmarty téri kultúrcentrumot első és második emeletén- összekapcsolta a Vigadóval. A korszerűség és az egyszerűség jegyében fogant irodaház földszintjén hangszerboltot, képzőművészeti bemutató- termet rendeztek be. A névadó költő, Vörösmarty Mihály szobra csak 1908-ban került a tér közepére. Romantikus-szép gondolat szülte az akciót: nemzeti gyűjtésből emeljenek szobrot a költőnek. Több mint 40 év telt el akkor a költő halála óta. 1900-ban az Otthon írók és Hírlapírók Köre Erős Gyula indítványára országos mozgalmat hirdetett. Az október 28-i tanácskozáson ott volt Jókai Mór, Eötvös Loránd, Beöthy László, a Nemzeti Színház igazgatója. Ráth György, az Országos Képzőművészeti Tanács elnöke, Mészáros Imre, az Operaház igazgatója, Herczeg Ferenc, s a kör elnöke, Rákosi Jenő. Megindult a gyűjtés, a főváros közgyűlése 10 ezer koronát szavazott meg erre a célra, a király ötezer koronát ajánlott fel, a Budapesti Hírlap 156 674 koronát gyűjtött, még a koldus Lisz- kay János is odaadta egyetlen kincsét, máriás húszasát. A 200 ezer korona birtokában a szoborbizottság huszonegy magyar művészt kért fel, hogy készítsen pályaművet Vörösmartyról. Az évekig elhúzódó pályázatot végül is Kollár Ede nyerte meg, aki Teles Edével együtt három évig mintázta bronzból a főalakot, a költőt, s carrarai márványból a sok- személves szoborcsoportot, a Szózatot megszemélyesítve. 1908. május 24-én, vasárnap leplezték le a szobrot. A parádés ünnepségről így számol be a korabeli krónikás: „1908. május 24-én, vasárnap. Szép májusi vasárnap volt, amikor a zászlóval, virággal és. lombbal ékes Gizella téren lehullott a lepel a Szózat költőjének szobráról ... A férfiak szalonruhás tömegét a nők virágos tavaszi toalettje, a katonatiszti uniformis és a lengyel küldöttek pompás díszruhája tarkította. Ott volt a költő veje, Széli Kálmán, leányaival és unokáival, ott a király képviselője, József főherceg Auguszt főhercegasszonnyal, á kormány We- kerle Sándor miniszterelnökkel az élen, a polgár- mester. az Akadémia, a vármegyék küldöttei, irodalmi, művészeti társulatok vezetői, Budapest iskolái, az egyetemi ifjúság. Ott fénylett a szoborba komponálva a koldus aranvhüszasa ...” S ott ragyognak a talapzaton a költő szavai: „Hazádnak rendületlenül légy híve. óh, magyar!” Kádár Márta Múltról valló tárgyaink: Hunya ■Hrangi Vajformázó Kávépörkölő Tejszeparátor Ma már csak hírből ismerjük anyáink, nagyanyáink használati tárgyait, háztartási eszközeit. Mutatóba maradt belőlük néhány Hunyán is, azokból készült képösz- szeállításunk. Egykor jól tudták az itt élő asszonyok, férfiak, mely tárgy mire való. Ma már sokan csak a képaláírás alapján tudják, mit látnak tulajdonképpen. Fotó: Fazekas Ferenc Gőzölővasaló Méhkaptár Pipatartó
