Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

1988. november 8., kedd

Ahol a mozdulatok beszélnek

n Népszínház tánctagozatának vendégjátéka Békéscsabán

Vadászat

Tökéletes összhangban a zenével, alapos, finom kidolgozás, a legapróbb részleteket is átfogó megkompo- nálás — tatán így Lehetne röviden és találóan jellemezni a Népszínház Táncszínházának produkcióját. És azt a műfajt is, amelynek magyarországi meghonosítása és rangra emelése a társulat korábbi művészeti vezetőjéhez, Györgyfalvay Katalin nevéhez és koreográfiáihoz fűződik.

Néptáncos, balettos, sőt még pantomimes elemeket is felfedezhet a figyelmes néző ebben az elegáns, látványos és rendkívül kifejező modem táncban. Nyelv, beszéd, kommunikáció nélküli színház? Igen, mozgá's- stzínház. így is emlegetik külföldi országokban. Ott.

ahol a mienknél nagyobb múltra tekinthetnek vissza a táncművészet különféle irányzatai, és ahol — tegyük hozzá — sokkal nagyobb tekintélye, népszerűsége is van ennek a műfajnak a jelen szemében. Nem Véletlenül arattak nagy sikert a Népszínház táncosai Franciaországban, az NDK-ban, vagy Lengyelországban, ahol több Ilyen társulat működik.

Meglehet, hogy igazságtalan, méltatlan a kommunikáció nélküli színház kifejezés, hogy helyesebb inkább olyan színházról beszélni, ahol a mozdulatok (a test és az arc játéka) beszélnek. Mert éppen ez a lényege annak, amit láttunk csütörtökön este a Jókai Színház színpadán: zene és tánc csodálatos párbeszédét.

A komputerzenére táncoló trió volt az est egyik csúcspontja

Fotó: Kovács Erzsébet

Kiútkeresés

flz Új Márciusi Front vitaülése

Kiútkeresőé — a konszolidáció alternatívái címmel egész napos vitaülést rendezett az Űj Márciusi Front (ŰMF) szombaton, a Budai Vigadóban.

A nagy érdeklődéssel kísért vitaülésen megnyitójában Újhelyi Szilárd, az ŰMF elnöke hangsúlyozta, hogy az ÜMF nem politikai párt, nem is egyesület, hanem mozgalom. Ennek megfelelően törekszik a nézetek, elsősorban a társadalmunk jelenlegi válságából kiutat ajánló elképzelések nyílt kifejtésére alkalmat teremteni. Vitányi Iván, az ŰMF ügyvezető titkára hozzászólásában kiemelte, hogy a kiutak megtalálásához legfőképpen működőképes, pluralista demokráciára van szükség. Antal László közgazdász arról szólt, hogy elengedhetetlen a tulajdonviszonyok, ilA Vadászat — Győré Zoltán zenéje, és Molnár Lajos koreográfiája — hangulatos bevezető volt, erőteljes néptáncos motívumokkal. Orbán György Klarinét-zongoraszonáta II. tétele széki táncból íródott, és igazi drámai légkört teremtett a Györgyfalvay Katalin koreográfiáját táncoló öt pár. A Bújócska I. (Bartók Béla Mikrokozmosz című sorozatából), a Liszt-díjas Hargitai Zsuzsa szőlöszáma, tulajdoniképpen bök ázás, és a kezek játékos felelgetése a láb- dobogásra. Míg a láb mozgása a magyaros néptáncra emlékeztet, amit a kezek és aiz arcjáték együtt nyújtanak; az valami egészen szokatlan. érdekes látvány. A Vajda János komputerzenéjét (Das Wolh temperierte Computer) eltáncoló trió az est egyik kiemelkedő műsorszáma volt, talán a legérdekesebb. Bartók Gyermekeknek sorozatából' a Kis rondó három lányra következett, majd Don Quijote — ezúttal magyaros, táncos felfogásban, Mihály József és Pásztor Attila előadásában. A szép összeállítást a Bújócska II. zárta, az első „továbbtáncolt” kiteljesedett folytatása szólótáncbál egy egész, kar harmonikus, magas színvonalú produkciójává. (A Don Quijote Bognár József koreográfiája, az összes . többi Györgyfalvay Kataliné.)

A Népszínház tánctagoza- ta (művészeti vezetője: Szögi Csaba és Énekes István) szép estével ajándékozta meg a békéscsabai közönséget. S olyan egyéni arculatú és magas színvonalú játékba engedett bepillantani, amelynek ritkán lehetünk feszesei.

Niedzielsky Katalin

letve az állami szférában az alkotmányos viszonyok reformja. Hankiss Elemér szociológus szerint egy hatékonyabban működő társadalom felé jelentős lépés lehet, ha az MSZMP tényleges politikai párttá alakul át, azaz, hatalmának bázisa, forrása nem egyszerűen a gazdaságban játszott tulajdonosi szerepe, hanem tagjainak, választóinak bizalma, aminek szerinte a párt parlamenti képviseletében kell megmutatkoznia. Bihari Mihály politológus felvázolt az átmenethez egy többlépcsős modellt, amelyhez új társadalmi közmegegyezésnek kellene létrejönnie: egy kis koalíciónak a politika hatalmi tényezői között, és egy nagy koalíciónak a politikai vezető réteg és a társadalom között.

Miért nem akarták átvenni a jutalmat a szeghalmi Sebes György Általános Iskola pedagógusai?

Már egy héttel korábban elterjedt a híre Szeghalmon, hogy a november hetedikéi jutalmat a pedagógusok egy része nem akarja átvenni, munkájuk lebecsülésének érzik a boríték tartalmát, azt a hatszáz és ezer forint közötti összeget.

Valóban feszült hangulatban gyülekeztek a Sebes György Általános Iskola pedagógusai a jutalomosztó ünnepségre. Senki sem tudta pontosan, mi történik majd az elkövetkező egy-két órában.

Váradi Gyuláné, az iskola igazgatója arról tájékoztatta a tantestületet, hogy milyen módon, milyen összegekből tudtak jutalmat képezni. Többek között elmondta, hogy a bérmaradvány terhére tavaly októberben átlag 230 forintos bérfejlesztés történt, ennyivel kevesebb most a jutalmazásra fordítható összeg. A fel nem vett jutalom visszakerül a Gamesz- hez, és mint fel nem használt bérmaradványt leemelik, vagyis, a tanárok, tanítók számára elvész.

Az igazgató tájékoztatója után Takács Istvánná, az iskola szakszervezeti főbizalmija javasolta, hogy az itt elhangzottak kerüljenek jegyzőkönyvbe, és azt továbbítsák majd az illetékesekhez. A tantestület egyhangúlag elfogadta az indítványt.

Több mint egyórás szenvedélyes — szélsőségektől sem mentes — vita következett. Többek között fölvetődött, hogy Szeghalmon miért kevesebb a pedagógusok fizetése, mint Dévaványán, vagy Békéscsabán? Ha ilyen kevés az a pénz, miért nem mindenütt egy százalék a jutalmazásra fordítható keret? Ha nem veszik át a jutalmat, az megfelelő forma-e a tiltakozásra a méltatlan munkakörülmények miatt? Végül többen is hangsúlyozták. mindenki a' lelkiismeretére hallgatva döntsön' a jutalom átvételéről. Az ünnepség végére kiderült, hogy az

59 jutalmazottból tizenheten vették át a borítékot, közülük is öten kijelentették, hogy a pénzt oktatási eszközökre költik.

A többiekkel együtt Takács Istvánná, szakszervezeti főbizalmi sem vette ét a jutalmát.

— Az alacsony jutalommal telt be a pohár, de ennél mélyebb dolgok foglalkoztatják a tantestületet — mondta el kérdésünkre az ünnepség után. — A fizetésünk csak egy-két száz forinttal haladja meg a kategória alsó hatarát. Nincs pénz szakkörök vezetésére, így nem megoldott a tehetséggondozás.

Szécsi Zsuzsa alapszervezeti párttitkár vette át a szót:

— Ha kérdéseinkkel az illetékesekhez fordulunk, elmondják, hogy nagyon jól ismerik a problémát, de megoldani nem tudják, mert nincs pénz.

— Mi lesz a jegyzőkönyv sorsa? — kérdeztük Takács- nétól.

— Most mindenki elmondhatta a véleményét. Továbbítjuk a helyi tanácsi és pártvezetéshez, és eljuttatjuk a megyei szintre is.

A pedagógusok jutalmazásáról megkérdeztük Jámbor Ernőt, a városi tanács művelődési és sportosztályának vezetőjét:

— Mivel az idén erre a célra csak kisebb összegünk volt, kértük az intézmények

vezetőit, hogy a jutalmat valóban jutalomként kezeljék, vagyis differenciáljanak. Jelentősebb differenciálást a vezetők nem mertek vállalni, így adózás után csak minimális összeg került a borítékba.

— Miért maradt el a jutalmazásra szánt összeg nagyobb mértékű differenciálása? — kérdeztük ezek után Váradi Gyulánétól, az iskola igazgatójától.

— Mert akkor csak tíz embernek tudtunk volna adni, és nem ismerem el, hogy iskolánkban csak tízen dolgoznak kiemelkedően. Az elosztásról az iskolai párt- alapszervezet és szakszervezet egyetértésével született döntés.

— Valóban alacsonyabb a Sebes György Általános Iskola pedagógusainak bére a megyei átlagnál? — érdeklődtünk Vámos Lászlótól, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjétől.

— Egy rendelet szeptembertől új bérbesorolást ír elő. A kulcsszám szerinti alsó bérhatár eléréséhez Szeghalmon átlagban 360 forint hiányzott. A megye számos városában ennél több. Mi a hiányzó összeget központi keretből fedeztük. Ebből látható, hogy Szeghalmon a pedagógusok bére a megyei átlagot mindenképpen megközelíti. A tavalyi adatokat tekintve az iskola pedagógusainak a fizetése 400 forinttal kevesebb., de ez az összehasonlítás csalóka, mert a megyei átlagban szerepelnek a középiskolai tanárok is, nekik nyilván több a fizetésük. Úgy vélem, a szeghalmi gondok országosak. A kormány komolyan mérlegeli a helyzetet, és anyagi lehetőségei szerint segíteni kíván a pedagógusokon.

. Igen, csakhogy a helyi gondokon helyben kellene enyhíteni!

(molnár)

A mozgalom szervezte vitaülésen több mint húszán szólaltak fel. A hozzászólók részben az eddigi társadalmi-politikai gyakorlatot elemezték, részben megerősí-. tették a vitaindítók vázolta modellek egyes elemeit.

Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja az Új Márciusi Front egyik alapító tagja vitaösz- szefoglalójában hangsúlyozta, hogy eddig nem bontakozott ki eléggé a civil társadalom önmozgása a reformok követelésében. De a reformokat felülről való vezérlés, azaz a párt vezető szerepe nélkül nem lehet végigvinni, s ehhez szükséges a koalíció, amelynek gondolatát a vita során többen helyeselték. A többpártrendszer nem engedélyezés, hanem tudomásulvétel kérdése — mondotta Nyers Rezső. Azt, hogy a többpártrendszer feltétele-e a demokratizálódásnak, va^y sem, az Űj Márciusi Front elfogulatlanul kívánja tanulmányozni.

Sztárműsorok

Nemrég egy ismerősöm azzal állított meg az utcán, mit szólok hozzá, hogy ő, aki még hétköznap is alig ver lelket magába reggel hatkor, vasárnaponként egyből,' kinyitja a szemét. Hallgatni akarja a rádiót, a Vasárnapi Újságot. Mit szólnék, felelitem, miikor én is1 hasonló cipőben járok. Nem is lepett meg, hogy legutóbb a műsorvezető — Rapcsányi László — azt mondta adós közben, szinte megható a nagy figyelem, a reagálás az egyes számokra minden alkialommal. Érdemes volna kötetben kiadni a telefonos hozzászólásokat. A nagy érdeklődést sok más is igazolja, közte a témák utóélete, a beszélgetés róluk kisebb és nagyobb közösségekben. Akár a két másik sztár, a 168 óra és a Gondolat-jel esetében. Tömegek igazítják hozzá a programjukat, s érthető ez a felfokozott figyelem. Érthető, mert a bonyolult, sokcsapdájú élet süt ki mindhárom műsorból',. akár a múlt, akár a jelen kerül a terítékükre.

A múlt adóssága tetemes. S valami titkolt sejteni, vagy tudni, óriási különbség, és minél tovább volt elzárva a nyilvánosság elől, annál nagyobb a hatása, ha napfényre bukkan. S nem pitiáner dolgokról' esik szó itt, ott, amott, hanem a közelmúlt — az utóbbi négy "évtized — történelmét, benne sorsakat, sorsunkat meghatározókról;. Mégha az emlékezet zavarai a tisztánlátást nehezítik is. A homályt oszlatandó szólaltatta meg Farkas Vladimírt a legutóbbi Vasárnapi Újságban Győri Béla.

A beszélgetés közvetlen előzménye egy sajtóvita: a koholt perek, a kitelepítések és az internáló táborok elpusztult vagy élő áldozatainak rehabilitációjához szükséges dokumentumok körüli zűrzavar. Hol vannak, mennyi létezik belőlük egyáltalán? Hiányuk ugyanis késlelteti, akadályozza az esedékes felülvizsgálatokat. Farkas — aki 1949-től az állam védelem tisztje volt, s az operatív-technikai részt vezette — konkrétan csak azt tudja, hogy a 'lehallgatási anyagok 1955-ig az ő páncél- szekrészében voltak. Akkor új beosztást kapott és másnák adta át. Az egész kérdésre vonatkozóan pedig sejttette: aki keres, az talál. Majd így fogalmazott: 1954 óta folyik a rehabilitáció, nem volt elég

idő a több mint harminc év az iratok felkutatására, feldolgozására? Miért nem nyitotta még ki senki Pócspetri dossziéját, vagy a kitelepítésekét, amikből többek közt az is kiderülne, hogy tulajdonképpen kik irányították az eseményeket? És sok minden más is elhangzott, magáról is beszélt közben;, míg futottak a percek a kérdés-felelet nyomán.

Merőben más jellegű kíváncsiságot elégített ki a Csonka család története. Még évekkel ezelőtt, amerikai tudósító korában kereste föl Kulcsár István, az akkor mér idős Csonka Ferencet. Lenyűgöző volt, amiket apjáról mondott, Csonka Jánosról, a csupa-tehetség, autodidakta fel1- találórói — Bánki Danát egykor volt munkatársáról —, a híres Csionka-gépgyár alap ütőjéről, Tanulságos pályafutás, tanulságos élet, de leginkább tanulságos az a fajta szakmunkásképzés, amit a gyárában meghonosított. Megválogatta, kit vett föl tanoncnak, készség, rátermettség és az otthoni körülmények alapján, s ez utóbbi azt j elán tiette, hogy egyke gyereket nem szerződtetett, merít szerinte az önző és nem gondolkozik „szociálisain”. Saját iskolát létesített a gyárban, a vidékieknek internátussail, s elsőrendű tanárokkal folyt aiz oktatás, megközelítve a középiskolai szüntet. Hogy humán műveltséggel párosuljon a szakmai — elméleti, gyakorlati — tudás. A tanítványok közül később niem egy főiskolát, egyetemet végzett. Jó volt hallgatni a Csonka-fiúk egyikét, amint öregén, évtizedék múltán is oly szép magyarsággal formálta szavait, mintha még itthon lenne.

E két példa a széles skála két pólúsa, s kö'zbül sem volt érdektelen a műsor. Csak más. Az alakuló cserkészet, a halál, a temetők régen és most, egy volt kisgazda képviselő emlékei... Olyan témák, amik a minden iránt fogékony, a mából a múltra is kíváncsi közönségnek valók. Ezért az állandó érdeklődés, ezért a siker, amelynek ösztönzője kimondatlanul is a verseny a „konkurenciával”, a mindig friss, naprakész 168 árával és az irodalomba, történelembe ágyazott Gondolatjellel. Fej fej mellett fut a három műsor, s az eredmény: egyiket sem lehet nem megihálílgatnii, mert akkor valami fontos dologról marad le az ember.

S ez jobban minősít, mint bármiféle dicséret, ebben a mai időszűke viliágban.

Vass Márta