Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-08 / 266. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! I MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES B MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. NOVEMBER 8., KEDD Ára: 1,80 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 266. SZÁM A szocializmus nem nélkülözheti a folyamatos megújulást Megemlékezések, koszorúzási ünnepségek a noszf évfordulója alkalmából Fejti György, az MSZMP KB titkára vasárnap ünnepi beszédet mondott a rádióban és a televízióban a nagy ok­tóberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából. Világtörténelmi jelentősé­gű esemény, a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulóját ünnepeljük. Ar­ról a napról emlékezünk, amely az emberiség történe­tének új korszakát nyitotta meg. De ahogyan az embe­riség sorsfordító eseményei nem köthetők egyetlen nap­hoz, ugyanúgy nem köthetők csak egyetlen nép, egyetlen ország történelméhez sem. November 7-e egyetemes je­lentőségű, az emberiség kö­zös történelmi örökségének részét alkotja. Olyan fordu­latot hozott a világ történel­mében, amely egy új korszak kezdetéhez, a szocialista tár­sadalmi-gazdasági formáció kialakulásához vezetett. Az oroszországi forradal­márok arra vállalkoztak, hogy olyan társadalmat épí­tenek, amely véget vet az ember ember általi kizsák­mányolásának. E nagy törté­nelmi vállalkozás előtt szá­mos akadály tornyosult: a múltból örökölt elmaradott­ság. a szegénység, a tudat­lanság, a társadalmi viszo­nyok fejletlensége. Mérhe­tetlen anyagi és emberi ál­dozatokat követelt a belső ellenség és a tőkés országok intervenciós csapatai ellen vívott élethalálharc is. Szov- jet-Oroszország győzelmesen, erkölcsileg-politikailag meg­erősödve került ki e harc­ból. Büszkén emlékezünk meg arról a százezernyi ma­gyar internacionalistáról, akik osztálytestvéreik olda­lán vettek részt a forrada­lom védelmében. A történelem rövidre szab­ta a békés építőmunka kor­szakát, amelyet — világra­szóló eredményei mellett — súlyos ellentmondások is megterheltek. 1941 nyarán a hitleri Németország hadigé­pezete orvtámadást indított a világ első szocialista orszá­ga ellen. A Szovjetunió ezt a megpróbáltatást is kiállta. Az antifasiszta koalíció tag­jaként, a harcok fő terhét viselve, döntő szerepet vál­lalt, és minden más nemzet­nél súlyosabb áldozatokat hozott a fasizmus megsem­misítésében. A második világháborút követő évtizedek sorén a Szovjetunióban és a többi szocialista országban, is le­hetőség nyílott arra, hogy a gazdaság, a kultúra és a tár­sadalom sokoldalú fejlődés­nek induljon. Nemcsak a Szovjetunióról, de számos szocialista országról is el­mondható, hogy e fejlődés révén ma jóval nagyobb nemzetközi súllyal és tekin­téllyel rendelkeznek, mint amilyent korábbi társadalmi viszonyaink között tudtak kivívni maguknak. Mindezek nyomán gyöke­resen átalakultak a nemzet­közi erőviszonyok. A Szov­jetunió, a szocialista orszá­gok és más békeszerető erők kitartó erőfeszítései hatására létrejöttek a hidegháborús éveket felváltó enyhülési fo­lyamat kibontakozásának feltételei. Ennek kapcsán emlékeztetnünk' kell arra. hogy az októberi forradalom egyik maradandó érvényű dokumentuma a békéről ho­zott történelmi súlyú dekré­tum volt. S a Szovjetunió azóta is következetesen a népek közötti megértés, és a béke. megszilárdításán mun­kálkodik. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának történelmi ér­deme, hogy feltárta azokat a szocializmus lényegével ösz- szeegyeztethetetlen torzulá­sokat, törvénytelenségeket, amelyeket a sztálini szemé­lyi kultusz okozott, s hozzá­kezdett felszámolásukhoz. Példát mutatva ösztönzést adott arra, hogy a nemzet­közi kommunista és mun­kásmozgalom is megszaba­duljon e súlyos tehertételtől. E megszenvedett tapaszta­latokat sohasem feledhetjük. A történelem azt bizonyítja, hogy a szocializmus nem nélkülözheti a folyamatos megújulást. Enélkül létre­hozza a maga sablonjait, megreked a régi módszerek­nél, egyszóval, kitermeli a maga konzervativizmusát. Ezért újra és újra fel kell idéznünk és következetesen alkalmaznunk kell Marxnak a'szocialista társadalmi for­radalmak menetéről szóló gondolatait, amelyek szerint e forradalmak „állandóan bírálják önmagukat, folyton megszakítják saját menetü­ket, visszatérnek a látszólag már elvégzetthez, hogy megint újból elkezdjék, ke­gyetlen alapossággal gúnyol­ják ki első kísérleteik fele­másságait, gyengéit, gyatra- ságai't. .. Lenin 1921-ben, az ünnep előestéjén azt írta, hogy az októberi forradalom évfor­dulóját azzal ünnepeljük meg a legméltóbban, ha fi­gyelmünket a megoldandó feladatokra összpontosítjuk. Ma a Szovjetunióban ismét világtörténelmi jelentőségű változások mennek végbe. 1985 áprilisában kezdődött, és azóta is lendületesen foly­tatódik az a forradalmi át­alakulás, melynek célját az SZKP XXVII. kongresszusa a társadalmi és gazdasági viszonyok radikális reform­jában, s ezáltal minőségileg új szocialista társadalom megteremtésében jelölte meg. A szovjet társadalomban lépésről-lépésre, a vélemé­nyek olykor szenvedélyes üt­közése révén újfajta gondol­kodás- és magatartásforma születik. A szovjet emberek egyre inkább felismerik, hogy a részmegoldások és félintézkedések ideje lejárt. Egyre szélesedik az átfogó változásokban érdekelt és abban cselekvőén részt vál­laló erők tábora. Mind töb­ben felismerik, hogy a pe­resztrojkának nincs ésszerű alternatívája. Csak a teljes és mindenre kiterjedő meg­újulás hozhatja meg a kí­vánt eredményt. A Szovjetunióban kibon­takozó folyamatok jelentős ösztönzést és értékes tapasz- talatoikaí adnak valamennyi szocialista ország, így ha­zánk számára is. A legfon­tosabb feladat itthon is az, hogy gyökeresen megújítsuk, a kor színvonaláira emeljük gazdaságunkat, mart csak így van esélyünk arra, hogy meigihaüadjuk a közepes fej­lettséget, hogy hely tálilj unik aiz országok éleződő gazda­sági versenyében. Az ehhez szükséges fordu­lat fő irányait a párt ez év májusában megtartott or­szágos értekezlete kijelölte. Arra a következtetésre ju­tott, hogy a társadalomban és ezen belül a gazdaságban jelentkező válságjelenségek­re már nem lehet a korábbi módon és keretek között vá­laszt találni, kimerültek fej­lődésünk hagyományos tar­talékai. Ezért átfogó, össze­hangolt, egymást erősítő po­litikai, gazdasági, intézmé­nyi reformokra, ezzel együtt ideológiai és erkölcsi meg­újulásra van szükség. A Szovjetunióban és ná­lunk is a társadalmi-gazda­ságii reformfolyamatnak szerves része a politikai rendszer reformja. Ennek feltétele a párt demokrati­kus megújulása, jelenlegi tevékenységének, szervező­désének , iirán y í tási -döntési rendszerének kritikai meg­haladása. Ez biztosíthatja azt. hogy a párt a társada­lom előtt álló alapvető vál­tozások formá lójává, azaz el­ismert vezető erejévé vál­jon. A politikai rendszer haté­kony működéséhez tisztább, világosabb munkamegosztás­ra, a döntési és felelősségi viszonyok pontosabb' elhatá­rolására van szükség a párt­ós az állami, népképviseleti szervek, valamint a társa­dalmi szervezetek között. A párt a lehető legszéle­sebb társadalmi közmeg­egyezés kialakítására törek­szik. Azt vallja, hogy köz­életünkben helye van min­den olyan szervezetnek, moz­galomnak, egyesülésnek. 1 amely elismeri szocialista rend szerünket, t is z t e le tb en tartja az alkotmányt és tör­vényeinket. Érdeklődéssel és bizalommal tekintünk min­den, a szocializmusért tenni akaró, felelős és konstruktív állampolgári kezdeménye­zésre. Ilyen megfontolás alapján kerülnek a közeljö­vőben a parlament élé a gyülekezési és az egyesülési jogról, a vallás- és lelkiis­mereti szabadságról, a szak- szervezetekről, a nemzetisé­gekről. valamint a népsza­vazásról szóló törvények. Nehéz döntések, nagy át­alakítások időszakát éljük. A szocializmus világméretek­ben is fejlődési fordulópont­hoz érkezett. Sok minden átalakul, átértékelődik. Az új születése pedig szükség­képpen fájdalmakkal, illúzi­ók vesztésével jár, és oly­kor személyes áldozatokat, lemondást is követel. De a megújulás, az útkeresés, a választás izgalmát és örömét is magában hordozza. Meg keilll tanulnunk együtt élni a fejlődés természetes konf­liktusaival. Egyben meg kell ragadnunk azt a történelmi lehetőséget, amelyet a re­form és a demokrácia össz­hangjának megteremtése kí­nál számunkra. A nagy október évfordu­lóján, a haladó emberiség ünnepén, minden nehézsé­günk ellenére bizakodással tekinthetünk a jövőbe. Erre jó okot ad a Szovjetunióban és a szocialista világ más országaiban — közöttük ha­zánkban — kibontakozó megújulási folyamat. A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulója alkalmából a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsa és kormánya, a ma­gyar kommunisták és né­pünk egésze' nevében tisz­telettel köszöntőm a Szov­jetunió Kommunista Párt­ját, a Szovjetunió népeit. Szívből kívánom, hogy tö­retlen lendülettel haladja­nak tovább a forradalom ál­tal kijelölt úton, érjenek el újabb sikereket országuk ép ésében, Mihail Gorbacsov s: ait idézve teremtsenek ,.u szocializmust és több demokráciáit”. A nagy októberi szocialis­ta forradalom 71. évforduló­ja alkalmából tegnap a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a Ma­gyar Népköztársaság Mi­nisztertanácsa és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa koszorúzási ünnepséget ren­dezett Budapesten, a felvo­nulási téren a Lenin-emlék- műnél. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Minisz­tertanács elnöke és Kádár János, az MSZMP elnöke koszorúzott. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa és Miniszter- tanácsa koszorúját Straub F. Brúnó és Pozsgay Imre ál­lamminiszter helyezte el a szobor talapzatán. A Szovjetunió budapesti nagykövetségének koszorúját Borisz Sztukalin nagykövet. Vladlen Puntusz követtaná­csos, Igor Mihejev tanácsos és Arkagyij Danyilko ezre­des, katonai és légügyi atta­sé helyezte el. A társadalmi és tömeg­szervezetek képviseletében Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára. Nagy Sándor, a Szakszervezetek Országos Tanácsának főtitkára, Há­mori Csaba, a Kommunista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának első titkára, Ispánovits Márton, a Ma­gyar Ellenállók, Antifasisz­ták Szövetségének főtitkára és Apró Antal, a Magyar— Szovjet Baráti Társaság el­nöke helyezte el a megem­lékezés koszorúját. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a katonai díszszázad el­vonulásával ért véget. * * * Az évforduló alkalmából tegnap ünnepélyes külsősé­gek között, katonai tisztelet­adással felvonták a magyar nemzeti lobogót és a nem­zetközi munkásmozgalom vö­A HungarHotels Kupa nemzetközi női kézilabda­torna első napján a jubiláns válogatottakat köszöntötték, a második napon pedig az aktív sportolástól búcsúzók közül a békéscsabaiak ked­vencét, Csulikné Bozó Évát, valamint válogatottbeli tár­sait, Csajbóknét és Angyal Évát. Mindhárman a Ma­rós zászlaját a Gellért-hegyi Felszabadulási Emlékműnél. Ugyancsak ünnepélyes külsőségek között, katonai tisztelgéssel vonták fel az állami zászlót a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren. * * * Tegnap megyénk több te­lepülésén megemlékeztek a nagy októberi szocialista forradalom 71. évfordulójá­ról. Békéscsabán a Szabad­ság téren a Leniin-emlékmű- né'l fél 10-kor a MÁV-fú- vószenekar térzenéjével kez­dődött a rendezvény. A ma­gyar, majd a szovjet him­nusz elhangzása után Holl Zsuzsa, a Jókai Színház mű­vésze lépett mikrofonhoz, s részleteket olvasott fel Lenin — a.z OKP VIII. kongresz- szusán elhangzott — beszé­déből1. Ünnepi megemlékezést Kelemen Sándor, az MSZMP városi bizottsága végrehajtó bizottságának tagja tartott. Méltatta a noszf szerepét, jelentőségét, s szólt Lenin munkásságáról. Az ünnepi beszédet követően az emlé­kezés 'koszorúit helyezte el a Lenim-emlékmű talapzatá­nál Szabó Miklós, az MSZMP Békés Megyei Bi­zottságának első titkára, Gyulavári Pál, a Békés .Me­gyei Tanács elnöke^ Fodorné Birgés Katalin, a Szakszer­vezetek Megyei Tanácsának vezető titkára, Szikszai Fe­renc, a Hazafias Népfront megyei titkára, valamint a megye, illetve a város párt-, állami és társadalmi szer­veinek és a fegyveres erők testületéinek képviselői. A megemlékezés az Internacio- raállé hangjaival ért véget. Békéscsabán később, 11 óra­kor a szovjet hősök temető­jében koszorúztak. Sokan gyűltek össze hét­főn délelőtt az orosházi szov­jet hősi temetőben is, hogy miege mlékezzenek a nagy októberi szocialista forrada­lom 71. évfordulójáról. A városi fúvószenekar K. Tóth László vezényletével elját­szotta a két nemzet himnu­gyar Kézilabda Szövetség, illetve a megyei szakszövet­ség ajándékait vehették át a békéscsabai sportcsarnok­ban. Egyébként együttesen több mint 600-szor húzhat­ták magukra a magyar válo­gatott címeres' mezét. És akkor nézzük a Hun­garHotels Kupa további eredményeit. szált. Johannes R. Becker né­met költő Üdvözlet a Szov­jetuniónak, 1917 című ver­sének elhangzása után pedig Horváth Pál, az orosházi vá­rosi párt-végrehaj tóbizottság tagja mondott beszédet. Az ünnepség follytatásaként a pánt-, állami, társadalmi és tömegszervezetek, fegyveres testületek, gazdasági egysé­gek, a város tanulóifjúságá­nak képviselői helyezték el az emlékezés virágait az emlékmű talapzatánál. Gyulán a Leniin-szobor mellett sorakoztak fel a vá­ros politikai, társadalmi, gazdasági életének vezetői. Ünnepi beszédet Szatmári Sándor, a pedagógus-pártbi­zottság titkára mondott, méltatva az októberi forra­dalom jelentőségét és máig tartó tanulságait. Ezt köve­tően a helyi 5-ös számú ál­talános iskola tanulói adtaik ünnepi irodalmi összeállí­tást. Végiül a város vezetői, az üzemek képviselői helyez­ték el a megemlékezés ko­szorúit a szobor talapzatá­nál. Érdekessége volt az ün­nepségnek, hogy megkoszo­rúzták Lenin szobrát a vá­rosban üdülő szovjet turista- csoportok is. Szarvasion a szovjet hősi emlékműnél délután 4 óra­kor rendeztek koszorúzást. A város párt-, állami és tár­sadalmi szerveinek, üzemei­nek, intézményeiniak képvi­selői helyezték el az emlé­kezés virágait, majd az Ár­pád Szálló dísztermében. — minit már hagyomány Szarvason — folytatódott az ünnepi megemlékezés. Sebő János, a városi pártbizott­ság tátikáira szólít a napi po­litikai eseményekről is a történelmi visszapillantást követően., majd a helyi 1. számú általános iskola iro­dalmi színpada következett, mélynek tagjai ünnepi mű- Boriral készülitek a noszf év­fordulójára. A rendezvény végién 35-en kaptak elisme­rést kiemelkedő párt-, il­letve propagandamunkáért. A jutalmakat; Sebő János adta át. MÁSODIK NAPI MÉRKŐZÉSEK Magyarország—Ausztria 22—16 (11-4) Békéscsaba, 800 néző. V.: Hrisztic, Cveticanovic (jugoszlá- vok). Magyarország: RÁCZ — Kántor 1, Kiss, Elekes 1, Hor­váth 2, Dömémé 2, Szántó 2. Csere: Hoffmann (kapus), Med- gyessyné 1. Fiedler E. 2, Gé- czi 2 (1), Lőrincziné 1, SZABÖ (Folytatás a 7. oldalon) Képünkön a győztes magyar válogatott, a lengyelek elleni találkozó előtt. Jobbról: Rácz Mariann, Dörnerné, Géczi, Kökény, Bánfi, Kiss É„ Elekes, Fiedler E., Lőrincziné, Kántor, Medgyessyné, Hofmann, Szántó és a három búcsúzó: Csajbók Sándorné, Angyal Éva és Csulikné Bozó Éva HungarHotels Kupa nemzetközi női kézilabdatorna 1. Magyarország, 2. Románia, 3. Lengyelország, 4. Ausztria

Next

/
Oldalképek
Tartalom