Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-01 / 261. szám
1988. november 1., kedd o fl vasutasok kérdeztek, a vezérigazgató válaszolt Nemrégiben a békéscsabai Vasutas Művelődési Otthon vendége volt Ónozó György, a MÄV vezérigazgatója, aki a helyi KISZ-alapszervezet meghívásának tett eleget, azzal, hogy elvállalta, fórum 'keretében találkozik megyénk vasutasaival. A száznál is több, vasutasból, szakszervezeti bizalmiból, MÁV-diákból és vezetőből álló érdeklődő közül tizenhatan tettek fel különböző kérdéseket a vezér- igazgatónak, többen két-három témában is választ várva. Ezek közül adunk most néhányat közre. — Miért vállalta a fórumon való részvételt? — Igaz, még csak öt hónapja vagyok ebben a beosztásban, de kötelességemnek tartom, hogy ahová csak hívnak, elmenjen. Volt is, aki szóvá tette, túl rövid az idő a meghívástól számítva, s nem lehet előkészíteni, megszervezni a látogatásomat. Nem biztos, hogy az a sikeres konzultáció, amikor jó előre mindent megszerveznek. Egy, a mostanihoz hasonló, közvetlen, őszinte, nyílt hangú párbeszéd gyakran többet ér, mint az előre leadott kérdésekre a hivatalos válaszadás. — Igaz-e, hogy 1989-ben a vasúti pályaszerkezet fejlesztési összegéből csupán 80 km-es szakasz felújítására futja? Felszámolják-e a vasutat, amennyiben az veszteségessé válik? — A leírt számadatot én is láttam, de ezt gyorsan felejtsük el.. Most még nem tudom, hogy minek a terhére, vagy milyen átcsoportosítás révén, de azt ki mérem jelenteni, hogy ez nem következhet be. Pályafelújításra egyébként évente 500 kilométernek megfelelő ösz- szeget kellene fordítani, ám ha ennek csak a felét sikerül beruházni, már akkor elégedettek lehetünk. Ami a magyar vasút mai és további helyzetét illeti: egy biztos: a MÁV ma rosz- szabb helyzetben van, mint amilyenben lehetne, de ennek ellenére ki tudja elégíteni a szállítók igényeit. Tény, hogy ez a leromlás nem egy-két év alatt következett be, hanem már az ötödik ötéves tervidőszakban elkezdődött. Lényeges változásról, kibontakozásról azonban most sem tudok nyilatkozni. Ahogy az országban, úgy a MÁV-nál sem indult még meg az a fellendülés, ami kívánatos lenne. Hazánk jelen gazdásági és társadalmi helyzetében viszont — kényszerűségből — elfogadhatónak tartom a vasút állapotát. Célunk, hogy ezt a helyzetünket további javításokkal, foltozgatásokkal működőképesen tudjuk tartani, s olyan helyzetet tudjunk teremteni, melyben megvalósítható a stabilizáció, illetve a majdani kibontakozás. A vasutat nem lehet, nem szabad felszámolni! Mindenképpen talpon kell maradnunk. — Minél többet dolgozunk, annál kevesebbet viszünk haza. Miért nem vállalja át a MÁV az adóterheket? — Az adót a MÁV bizonyos esetekben és bizonyos mértékig már eddig is átvállalta, s ezt a jövőben is megteszi, de a személyi jövedelemadóból származó összes levonások terheit a vasút sem tudja magára vállalni. A túlmunkából, pótlékokból adódó többletkereset után a dolgozó fizeti az adót. Ez azonban nemcsak a vasutasok problémája, hanem azt lehet mondani, hogy ma ez az egész országban gond. Ezért foglalkozik majd a parlament is a személyi jövedelemadóval. — Várható-e a korszerűsödés a MÁV intézmény- rendszerében? — Korábban azt gondoltam, hogy a MÁV egy rendkívül szervezett, szabályozott belső rendszerű vállalat. Azóta rájöttem, hogy rettentően nagy a bürokratizmus. Például a munkaruhához való jutás egyszerűen borzalmas, öt meg tíz számlát kell kitölteni, utazgatni, utánajárni stb. Megpróbáltunk rajta változtatni, egyszerűsíteni. Már hallom azoktól, akik eddig ezzel foglalkoztak, hogy az nem lesz jó, és fenyegetnek, hogy romlik majd a pénzügyi fegyelem ... meg majd felel ezért a vezérigazgató... stb. Igen, persze, hogy én felelek mindenért. De azért is, mert rossz a vasutasok hangulata a munkaruha miatt— ami visszahat az utazóközönséggel való bánásmódra —, meg azért is én felelek, ha netán valaki csal, és zsebrevág húsz forintot. Ugyancsak az egyszerűsítést vallom a bérezés területén. Már megszüntettünk néhány pótlékot, de ami megmaradt, még az is túlzás. Csodálkozom, hogy azok, akik ezt csinálják, azok hogyan ismerik ki magukat. Arról nem is beszélve, hogy a dolgozó miként igazodik el a bérszalagján. S ilyen bürokratizmusra nincs szükség! Ez sok munkaerőt feleslegesen leköt, s ellenérdekeltséget teremt. — Lesz-e vasúti tarifa- emelés? ( — Előrebocsátom, nem a MÁV akarja a díjemeléseket. Az 1983-as százszázalékos áremelést egy életen át nem felejti el a lakosság a vasútnak. Nem vitatom, szükség van díjemelésre, de az évente nem lehetne 3-5-7 százaléknál több, sőt, az sem biztos, hogy az minden évben szükséges. Tény, hogy a kormányzat előtt van egy 30 százalékos személy- és egy 20-30 százalékos teher- fuvardíj-emelés, mely január elsejétől lépne érvénybe. Ehhez az áremeléshez elsősorban a Pénzügyminisztérium és a tervhivatal ragaszkodik, abból a meggondolásból, hogy a költségvetés kiadásai ne növekedjenek a vasút támogatásából. A díjtételek emelésétől egyébként 15 százalékos utascsökkenéssel számol a MÁV. — Sok az üres kocsifutás, s ennek ellenére a vállalatokat nem mindig elégíti ki a MÁV. Milyen a kocsigazdálkodás? — A MÁV kocsitéregyen- lege 1Q0 millió dollár bevételnél tart az első kilenc hónap után. Mégsem lehetünk elégedettek, valóban gyakran üresen állnak, vagy gurulnak ikocsijaink, ugyanakkor feszültséget okoz a termelő vállalatok vagonnal történő ellátása. Ebből arra következtetek, hogy a MÁV üzemforgalmi hivatala nincs helyzete magaslatán. Míg 1980-ban naponta 400 ezer tonnát könnyedén továbbítani tudott a vasút, addig ma a napi 280 ezer tonna áruval küszködve birkózik meg. Pedig nem lett kevesebb kocsi (rosszabbak!), de a vasúti pálya nem lett rosszabb, sőt, valamelyest javult. Tehát a hiba valahol a rendszerben van, amit nekünk vasutasoknak kell megtalálnunk, s elhárítanunk. Azt mondja erre néhány szakember — mi csak maradjunk nyugodtan, majd 1992-ben jön Nyugatról a Szállítási Irányítási Rendszer (SZÍR), és 17 millió dollárért megoldja a gondjainkat. Ehhez csupán annyit, hogy még nem is biztos, hogy a SZÍR Magyarországra jön, s az sem garantált, hogy az ország 1992-ben lesz-e olyan helyzetben, hogy 17 milliót tudjon erre áldozni. Én egyébként híve vagyok ennek az igen korszerű és nagyszerű szervezési rendszer megvalósításának, de nekünk addig sem szabad ölbe tett kézzel várni. Az nem igaz, hogy ez a magyar vasút a mainál nem tud sokkal többet, csak keresnünk kell a külső és belső lehetőségeket. A külföldiek most kezdik „kóstolgatni” nemcsak a MÁV-ot, de az egész országot. Az együttműködés elősegítése érdekében viszont nekünk magyaroknak igazodni kell az európai igényekhez. Mi még mindig rendkívül nehézkesek, bürokratikusak vagyunk. Egy svájci üzletember vallotta: 2 és fél évig tartott, mire egymillió dolláros üzletet realizált a magyar partnerrel, egy újabb befektetés aláírására azonban neki nincs ismét két és fél éve. A gyorsabb reagálást, döntési készséget még tanulnia kell ennek az országnak, s a MÁV-nak is. * * * A majd háromórás kér- dezz-felelek párbeszédben még számos, a vasutas-közhangulatot befolyásoló témáról esett szó, melyet a terjedelem miatt nem áll módunkban mind leközölni. De egy biztos, a kérdésekre mindenki megkapta a válaszokat, s bebizonyosodott, hogy értelme van az ilyen és hasonló jellegű fórumoknak, ahol az információk kölcsönösen kicserélődhetnek. Bacsa András Új elnök, új bútor? „Nem szeretnék törtető embernek látszani” Mint arról lapunkban beszámoltunk, ez év júniusában a Gyulai Fa- és Fém- bútoripari Szövetkezet tagsága hangot adva elégedetlenségének rendkívüli közgyűlésen leváltotta a szövetkezet elnökét, és vezetőségét. Az elnöki tisztség betöltésére pályázatot írtak ki. összesen nyolc pályázat érkezett, melyből négyet fogadott el a bírálóbizottság. Szeptember 9-én csak három név került fel a jelölőlistára, s a szavazás során a legtöbb voksot Szilágyi György (35 éves) kapta, aki húsz éve a szövetkezet dolgozója. Az új elnökkel beszélgettünk. * * * —, ön azt írja pályázata előszavában, hogy „nem szeretnék azon törtető emberek közé tartozni, akikről Murphy azt állította: egy eléggé törtető ember előbb- utóbb eljut abba a beosztás- bármelyhez már biztosan nem ért”. Tehát miért akart a szövetkezet elnöke lenni? — Húsz éve vagyok a szövetkezet dolgozója. Ez az idő úgy vélem elegendő volt ahhoz, hogy megismerjem a fa, fém tevékenységét. Annak idején szakmunkástanulóként kezdtem a munkát, majd elvégezve a Miskolci Nehézipari Egyetemet gépészmérnöki diplomával technológusként dolgoztam a szövetkezet műszaki osztályán. Mielőtt a közgyűlés leváltotta a vezetőséget, megkérdezték, hogy vállalnám-e a pályázatokat elbíráló bizottság elnöki tisztét. Nemet mondtam, mivel nem akartam kizárni magam a, pályázás lehetőségéből. Tulajdonképpen ek. kor vetődött fel bennem a gondolat, nem lenne haszontalan dolog megcélozni az elnöki széket. — Néhány alcím a pályázata tartalomjegyzékéből: „A környezethez való kapcsolódás objektív jellemzői; Piaci jellegű kapcsolódás; Nem piaci jellegű kapcsolódás; Környezethez való kapcsolódás szubjektív oldalról; Pénz- és értékpapírpiac; Árupiac beszerzési oldalról ...” Talán nem haragszik meg, de beleolvasva munkájába kissé iskolasza- gú és túl általános a tartalom. Ügy tudom, a munka mellett tanul is. — Igen, _ wsiéat Miskolci Nehézipari Egyetem gazdaságmérnöki karát. Egyébként pedig nem szántam iskolaszagúnak a pályamunkámat. Amikor hozzáfogtam a pályázat elkészítéséhez, akkor először is sorba vettem, melyek azok a kérdések, amelyekre a bírálóbizottság választ szeretne kapni. Általánosságban egyrészt azért fogalmaztam, mert nem akartam visszaélni pályamunkámban azzal, hogy talán túlságosan is jól és konkrétan ismerem a szövetkezet belső helyzetét. Másrészt pedig bizonyos átfogó kérdésekben csak általánosságban lehet megfogalmazni azt, ami alapján tevékenykedni szeretnék. Ügy vélem, ily módon tudtam az érdekeltek számára hasznos információkat adni terveimről. — Az eredeti kiírás szerint csak azok pályázatát fogadták el, akiknek ötéves vezetői gyakorlatuk van. önnek nincs, mégis elfogadták a jelentkezését. — Tudtommal a bíráló- bizottság úgy foglalt állást, hogy bár nincs meg az ötéves vezetői gyakorlatom, ám a pályázatom és a személyes elbeszélgetés alapján mégiscsak javasoltak a jelöltek közé. — Visszatérve eredeti végzettségéhez, mi dolga volt egy gépészmérnöknek egy bútorüzemben? — A bútorok tervezésén túl. a hatékony munkához szükséges célgépek tervezése és gyártása is a műszaki osztály feladata. A gépész- mérnök szakembert manapság egyetlen termelő vállalat sem nélkülözheti. Szilágyi György: „Szakmunkástanulóként kezdtem.. Fotó: Fazekas Ferenc — Milyen viszonyban volt az előző elnökkel? — Közvetlen munkakapcsolatunk nem volt, így konfliktusokról sem igen tudok beszámolni. Tulajdonképpen egyetlen egyszer volt nézetkülönbségünk, amikor- is felvetődött a kisszövetkezetté alakulás gondolata. Én — ismerve a helyzetet — azt javasoltam, hogy maradjunk a hagyományos felállásban. — Milyennek tartja a szövetkezet jelenlegi helyzetét’ — Jónak ítélem a piaci pozícióit, az anyagi helyzetét, az üzem technikai felszereltségét és a szakember- gárdát. Negatívumként említhetem ezzel szemben a műszaki fejlesztést. A műszaki osztályon lévő négy-Öt szakember munkája csak arra elegendő, hogy a már meglévő termékek gyártásához szükséges napi feladatokat megoldják. A gyártmányfejlesztésre viszont egyáltalán nincs idejük. Még legalább öt emberre lenne szükség, hogy a piac kényszerítő ereje folytán az előttünk álló fejlesztési feladatok megoldhatók legyenek. — Ezek szerint elavultak a szövetkezet termékei? — Ha a bútorpiacon körülnézünk, rögtön szembetűnik, hogy mind a belföldi, mind a külpiaci piac már más, újabb, modernebb bútorokat igényéi. Ezt — annak ellenére, hogy ma még eladhatók a termékeink — nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Áz utóbbi öt évben alig volt gyártmányfejlesztés, s ezt gyorsan pótolnunk kell. Ezenkívül a technológiát, a gyártásfejlesztést is komolyabb alapokra kell helyezni ahhoz, hogy a hazai és a szovjet piacokon kívül más, igényesebb piacokra is be tudjunk törni termékeinkkel. — Mi volt a legfontosabb teendője a megválasztása utáni első napokban? — összeállítottam egy kérdőívet, melynek alapján információkat szereztem a szövetkezet pillanatnyi helyzetéről. Emellett felmértem azt is, hogy az idén még milyen feladatai, kötelezettségei vannak a szövetkezetnek. — Véleménye szerint milyen a jó vezető? — Én a vezetést a döntéshozatallal azonosítom. A jó vezetőnek meg kell legyén a szükséges ismerete, véleménye a gyors, halogatás nélküli döntésekhez. Ezekből a döntésekből persze feszültségek is származhatnak, ám ezeket megfelelő módon le kell tudni vezetni. És persze meg kell találni a hangnemet a külső partnerekkel is ahhoz, hogy a jó kapcsolat kialakuljon. Ehhez hozzáértésre is szükség van. — Elégedett-e az elnöki fizetésével? — Ezen gondolkodtam még eddig a legkevesebbet. Az elmúlt húsz év. alatt sem tartoztam azok közé, akik állandóan a fizetésemelést követelték. — Mégis, mennyi van most havonta a borítékban? — Technológusként bruttó 10 ezret kerestem, most pedig 21 ezer forint a fizetésem. Hornok Ernő Gyártástechnológiában vagy hőtechnikában jártas FELSŐFOKÚ GÉPÉSZ SZAKEMBERT KERESÜNK FELVÉTELRE gyártás- és gyártmányfejlesztő munkakörbe. Jelentkezés: Körös Kazángyártó( és Gépipari Vállalat l.i Sz. Gyáregysége, Békéscsaba, Sallat utca 34. szám. A BÉKÉSCSABAI ÁLLAMI GAZDASÁG FELVÉTELRE KERES operátort is anyagkönyvelőt Jelentkezni Lehet: Békéscsaba, Árpád sor 18. A Sarkadi Lenin Mgtsz, „Ökörörmény” (Fekete-Körös) mellett zártkerti parcellákat értékesít Ár: 30-40 Ft négyzetméter. Érdeklődni lehet: Sarkad, Kürt u. 1. szám alatt, Kocziha Sándorné ügyintézőnél. Telefon- 66-os körzet, 75-846. A Generál Ipari Szolgáltató Szövetkezet gyulai részlege 1988. november 1-jétől MEGNYITJA ÜVEGESRÉSZLEGÉT GYULÁN, a Nagyváradi u. 74. s-z. alatt. Várjuk a lakosság és a közületak megrendelését. Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy a békéscsabai Malom téri autóbuszmegálló részére épített közvilágítást 1988. NOVEMBER 2-AN FESZÜLTSÉG ALA HELYEZZÜK. A létesítményen elhelyezett tárgyak érintése életveszélyes és tilos! Démász Üzemigazgatóság, Békéscsaba Az Alföldi Tüzép Vállalat mezőkovácsházi telepe kézi rakodású áruk beszállítására SZERZŐDÉSES MAGÁNFUVAROZÖT KERES. Érdeklődni a telepen, Mezőkovácsháza, Árpád u. 2.
