Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-05 / 265. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1988. NOVEMBER 5., SZOMBAT Ára: 2,20 forint XLIII. ÉVFOLYAM, 265. SZÁM „Növelnünk kell a párt akcióképességét” Dr. Lovász Matild beszéde Tótkomlóson Ülést tartott a Minisztertanács A Minisztertanács pénteki ülésén támogatáscsökkentési programot tárgyalt meg, s úgy határozott, hogy arról az Országgyűlés számára írásos tájékoztatást ad a novemberi ülésszakon. Ügy döntött, hogy kezdeményezi a felszámolási és az állami szanálási eljárásról szóló törvényerejű rendelet módosítását. Kezdeményezi továbbá az illetékről szóló jogszabály korszerűsítését. A kormány előterjesztést fogadott el a szabványosításról és a minőségügyről, s tájékoztatást hallgatott meg a foglalkozási rehabilitáció korszerűsítéséről. A Minisztertanács jóváhagyólag tudomásul vette a XXIV. nyári olimpiai játékokon részt vett magyar küldöttség szerepléséről készített előterjesztést, s elismerését fejezte ki az érintetteknek a sikeres szereplésért. A kormány szóbeli tájékoztatást hallgatott meg a mozgássérültek rehabilitációjáról. A nemzetközileg elismert gyógyító munka támogatására a Pető-alapítvány bővítését kezdeményezte. A Minisztertanács végül felmentésekről és kinevezésekről határozott. (A kormányszóvivői tájékoztató a 3. oldalon.) Tanácskozott a SZOT Tótkomlóson november 4- én, tegnap délután tartották meg a hagyományos koszorúzást ünnepséget a felszabadulási emlékműnél, ahol dr. Lovász Matild, a megyei pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet: „Mindannyian tudjuk: napjainkban óriási az érdeklődés a Szovjetunióban végbemenő átalakítás iránt. Gyökeresen szakítani akarnak a marxizmus—leniniz- mustól idegen sztálini örökséggel, le akarják rombolni a sztálini gazdaságpolitikai modell maradványait. A jelszó nálunk is jól ismert: „Több szocializmust,- több demokráciát!” Mit tartalmaz ez a jelszó? Mindenekelőtt több alkotó szellemet, több szervezettséget, törvényességet, több tudományosságot és kezdeményezést a gazdálkodásban, nagyobb hatékonyságot az irányításban, ezáltal jobb életet, nagyobb bőséget az embereknek — mondta az előadó, majd így folytatta: — Több nyilvánosságot és kollektivizmust az együttélésben. Az 1956-ban, az ellenforradalmárok elleni harcban elesettek emlékének tisztelegitek pénteken Budapesten. A néphatalom hősei, az el- lenforradaJmárok ellen vívott harcban elesettek emlékhelyeinél, sírjainál lerótták kegyeletüket a párt-, az állami és a társadalmi szervek, a fegyveres erők és testületek képviselői, valamint a fővárosiak sokasága. A Köztársaság téren, a néphatalom hőseinek emlékhelyénél mintegy négyezren több kultúrát és emberséget a termelésben, a társadalmi viszonyokban, több méltóságot és önbecsülést az egyénnek. Több hazafiságot, tevékeny állampolgári törődést az egész ország ügyeivel. Vagyis: nem a szocializmustól, hanem csupán annak egy történelmileg meghaladott modelljétől akarnak eltávolodni, és egy igazi, egy jobb, hatékonyabb és emberségesebb szocializmus felé haladni. Ügy vélem, egyetérthetünk abban, hogy ezt az alapvető politikai irányvonalat tűzte zászlajára a Magyar Szocialista Munkáspárt májusi országos értekezlete is. Alapelveink tehát közösek. Mi, magyar kommunisták is ezt valljuk, hogy a reform csupán felülről nem valósítható meg, csak akkor lehet sikeres, ha a tömegek kezdeményező részt vállalnak benne. Az országos pártértekezleten elhatároztuk, hogy következetesen érvényre juttat(Folytatás a 3. oldalon) gyűlitek össze, hogy tisztelegjenek az elelnforradalmá- rok ellen vívott harcban, a párt szék házának védelmében élésettek emléke előtt. A megemlékezésen részt vett Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára. A munkásmozgalmi mártírok emlékműve mellétt magasodó dombormű kőfalánál Barabás János, az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára mondott beszédet. Pénteken ülést tartott a Szakszervezetek Országos Tanácsa. A testületét Nagy Sándor, a SZOT főtitkára tájékoztatta időszerű gazdasági és társadalmi kérdésekről. Az idei esztendő gazdasági folyamatait értékelve rámutatott: a gazdaságban a pozitív változások ügy mennek végbe, hogy a legnagyobb terheket a lakosság vállalja; a fogyasztói árszínvonal növekedési üteme meghaladja a tervezettet, a reálbérek átlagosan nyolc százalékkal, a reáljövedelmek egy százalékkal, a lakossági fogyasztás pedig várhatóan 3 százalékkal csökken az év végéig. Mindez komoly társadalmi feszültségeket váltott ki. Jelentős társadalmi rétegek kerültek igen nehéz helyzetbe, s romlott a közhangulat. Az adórendszer működése is felvetett olyan problémákat, amelyek további nehézségek forrásait jelentik a foglalkoztatottak körében. Ebben a helyzetben a szakszervezetek arra törekednek, hogy a halmozódó feszültségeket mérsékeljék, és fellépnek a legnehezebb helyzetben lévők gondjainak enyhítése érdekében. A tanácsülés döntött a szakszervezetek országos értekezletének időpontjáról, munkaprogramjáról. A szak- szervezetek háromnaposra tervezett országos tanácskozását december 2-ára hívták össze. Az ülésen szervezeti változtatásokról is döntöttek. A testület úgy határozott, hogy megszünteti az elnöki és alelnöki tisztség eddigi rendszerét, ezeket a funkciókat a jövőben egymást váltva az iparági-ágazati szakszervezetek főtitkárai töltik be. Ezért a SZOT alelnökeit — munkájukat megköszönve — felmentette tisztségükből. A következő időszakra a SZOT elnökévé a tanácsülés egyhangúlag Kovács Lászlót, a Bányaipari Dolgozók Szak- szervezetének főtitkárát, al- elnökeivé dr. Fűzi Istvánt, az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát és Sáli Ferencet, a Helyiipari és Városgazdasági Dolgozók Szakszervezetének főtitkárát választotta meg. Koszorúzási ünnepségek Kitüntetések november 7. alkalmából Az MSZMP Békés Megyei Bizottsága szék házában tegnap délelőtt, november 7-e alkalmából, ünnepélyes keretek között, több évtizedes közéleti tevékenységük elismeréseként pártmunkásokat tüntettek ki. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa óflltail adományozott kitüntetéseiket Szabó Miklós, a párt megyéi bizottságának első titkára adita át. A Munka Érdemrend arany fokozatát Apáti Nagy Gábor, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága és a megyei pártbizottság tagja, a Nagyszónási Október 6. Tsz elnökhelyettese kapta. A Munka Érdemrend ezüst fokozatában részesült: Dányi Zoltániné, az MSZMP Szarvast Városi Bizottsága politikai munkatársa, és Demeter Sándor, a párt oros- 'háizái városi bizottságának titkára. A Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést Várnai László, a Békéscsabai Konzervgyár pártpropagandistája, rendészeti osztályvezető vette át. Az ünnepségen jelen vélt dr. Lovász Matild és Nagy Jenő, a megyéi pártbizottság titkárai. Szabó Miklós köszönti az üm, Október — a cselekvő megújulás útján Irta: Kótai Géza, az MSZMP KB osztályvezetője A nagy október felejthetetlen napjaira emlékezünk. Mint ünnepkor szokás, újragondoljuk az elmúlt évtizedek tapasztalatait, az eredményeket és a hibákat is. Elmélkedünk, s egyben a jövőbe tekintünk. Kutatjuk, mi az, amit még nem tártunk fel vagy nem mondtunk el múltunk e szakaszáról — talán azért, mert magunksem értettük minden összetevőjét. Döbbenten látjuk: annyi lényeges vonásról még alig beszéltünk, s az igazságok is részben cáfolhatatlanok. A politika persze sok tekintetben ma sem más, mint eddig: hajlamos arra, hogy a múlthoz önigazolásért forduljon. Csakhogy e több, mint hét évtized tükre ma egyre kényszerítőbb erővel vonzza tekintetünket, s belenézve nemcsak a múltunk néha alaktalan vonásai tűnnek szemünkbe, hanem az is, hogy hol torzított eddig ez a tükör. De éppen ezek a felismerések adhatnak esélyt a továbblépésre. Múltunkhoz való viszonyunk ma nem lehet önigazolás kérdése: előrehaladásunk, jövőnk múlik rajta. Ha nem látjuk tisztán értékeinket, amelyekre építhetünk, s mulasztásainkat, amelyeket pótolnunk kell, újra látszaterővé torzulhat a gyengeség, vakhitté az öntudat, ellehetetlenül a mozdító erő. Október legfontosabb tanulságainak elemzését a szocializmus mai helyzetéből kiindulva kell elvégezni. Szembe kell néznünk létünk alapkérdéseivel: hol tartunk ma, hét évtized után? Milyen az a társadalom, amelyet szocializmusnak hívunk? Nevezhetjük-e joggal annak? Vajon képes-e megújulni, van-e biztosíték a továbblépésre, s milyen erő viheti előre? Hogyan lehetünk ma méltóak október eszméihez, miképpen valósíthatjuk meg a máig beváltatlan' ígéreteket? Ezek nem csupán és nem is elsősorban a kétkedés, sokkal inkább az útkeresés kérdései. Mi kényszerít bennünket arra, hogy feltegyük őket, s szembenézzünk velük? Mindenekelőtt világrendszerünk állapota, mély gazdasági, politikai és erkölcsi válságtünetei. Teljesítményünk stagnál vagy csökken, erőforrásaink beszűkültek, tartalékaink lényegében kimerültek. Adósságaink és kamatterheink nyomasztóak. A gazdaság működésében egyre több a bénító zavar. A helyzet paradoxon», hogy azokban az országokban is rosszabbodtak a körülmények, ahol már felismerték az átalakítás szükségességét, és megkezdték a szocializmus reformját. Jugoszláviában harminc, Magyarországon húsz, Kínában tíz, a Szovjetunióban pedig három évvel ezelőtt megindult a folyamat, amely azonban nem csökkentette a feszültségeket. Sőt újak, más' természetűek keletkeztek. Hiába nehéz a helyzet, a megújulás még nem vált a szocializmus fejlődésének egyetlen meghatározó irányává: túl sok a visszahúzó erő. Pedig a legfontosabb közösségi érdek ma annak a felismerése, hogy a világ kihívásaira csak együtt adhatunk megfelelő választ. Helyzetünk sokszorosan jobb, mint 1917- ben Szovjet-Oroszországé volt, amely közvetlenül megszületése után egyedül volt kénytelen szembenézni a létét is fenyegető ellenséges környezettel. Ma senki sem tör az életünkre, mégis szorít bennünket az idő. Szinte az utolsó órában vagyunk. Ha a teljesítőképessége határaihoz érkezett társadalmunk fejlődési kereteit' nem sikerül tágítanunk, akkor a világtól való lemaradásunk, értékcsökkenésünk elkerülhetetlen. Nem a szándék, hanem az eredmény híján találtatunk könnyűnek. Újból meg kell határoznunk a szocializmushoz vezető utat, az átmeneti időszak legfontosabb jellemzőit. Bátran élhetünk Lenin és október sokáig figyelmen kívül hagyott tanításaival és gyakorlatával. A fő mozgatóerő e folyamatban továbbra is a párt, amely azonban egyedül a nyíltság és a demokrácia körülményei között képes úgy működni, hogy eleget tegyen e feladatának. Látnunk kell, hogy a szocializmusra való történelmi áttérés nem csupán elhatározás és néhány rövid évtized kérdése. Csak évszázadokban gondolkodhatunk. Ismét talpára kell állítanunk a társadalmi formációváltás marxi elméletét. Világossá vált — éppen a magyar tapasztalatok alapján —, hogy a gazdasági reformokat politikai reformokkal kell összekapcsolni, s ezek célja csakis az állampolgári önszerveződésre építő szocialista jogállam lehet, jól kiépült, az alkotmány szerint működő demokratikus intézményrendszerrel. Az átmenet időszakának árutermelő gazdasága olyan piac- glazdaság, áhol nem akkor jut érvényre a piac szabályozó szerepe, amikor a központi irányítás hatástalan, hanem megfordítva: az állam csak akkor avatkozik be a gazdaságba, amikor a piac erői nem bizonyulnak elégségesnek. Teljes minőségi megújulásra van szükség. Biztosak vagyunk abban, hogy a zsákutcába torkolló- kényszer- pálya senki számára sem eleve elrendeltetett. Csöppet sem erőszakolt az évforduuló adta párhuzam: miként az oroszországi események 1917-ben történelmi határkőnek bizonyultak, a mai szovjetunióbeli fejlődés kezdete is az a szocializmus egésze számára. Az átalakítás forradalma október forradalmának folytatása. Ezért szeretnénk, ha a peresztrojka politikája minél előbb visszafordíthatatlanná válna, s ezért is támogatjuk az átépítés erőit. Sikereket kívánunk a Szovjetunió népeinek, nemzeteinek: előrehaladásuk a mi érdekeinket is szolgálja. Biztos, tágas háttér számunkra a Szovjetunió új külpolitikája, amely — összhangban az 1917-es békedekrétum szövegével — összemberi szempontokra épít, az értelemre irányul, s nyitottságával, kezdeményezéseivel, tevékenységével mindinkább eloszlatja az indokolatlan gyanakvást. Leépíti a megkövesedett, hamis ellenségképeket. E politika a nukleáris korszak végzetes veszélyei által megkövetelt nagyhatalmi felelősség megnyilvánulása, amely az eddigi mindenoldalú szembenállásból a kiutat a világméretű, tartás együttműködés kialakításában látja. E kooperatív világrend csakis a kölcsönös előnyök alapján, ideológiamentes államközi viszonyok mellett jöhet létre. Az enyhültebb környezet Magyar- országnak is jóval nagyobb nemzetközi lehetőségeket biztosít: a szovjetunióbeli átalakítás folytatódása nekünk ezért is alapvető nemzeti érdekünk. A nagy október évfordulóján van honnan bizakodást merítenünk. Bár a kihívások, teendőink sok tekintetben bonyolultabbak a korábbiaknál, tapasztalataink is gazdagabbak, és van erőnk a kibontakozáshoz. Ehhez á cselekvő megújulás útját kelil járnunk.
