Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-29 / 284. szám
1988. november 29., kedd Telefontéma Mi lesz a kultúrával? — Kérdezzen élőbb jelenidőben, már abból sok mindent megtud — feleli a telefonba a negyvenes műszaki értelmiségi, s a hangja szinte robban. — A jövőt meg jól jelzi a helyiség, amiben a minap a Parlament kulturális bizottsága ülésezett. Kiírtam magamnak szó szerint az egyik újságból: „Már a Gobelinteremből is kiszorultunk, panaszolta egy képviselő, amikor megtudta, hogy az előzetesen meghirdetett impozáns helyszín helyett egy földszinti, belső udvarra nyíló, sötét, piszkos és szakadozott tapétájú teremben ü'llt össze...” — De hát ez csak véletlen lehetett. — Ha az is, jellemző, főleg a presztízsre. — Az elhangzott bizottsági vitáról mi a véleménye? — Gondolom, ami másnak : szailmacséplés. A képviselők meghallgattak egy nagyon okos, színvonalas szakelőadást az ország gazdasági, pénzügyi sanyarú helyzetéről, aztán elmondták a művelődés — az oktatás, kutatás, színház stb., stb. — kétségbeejtő jelenlegi állapotát, s fenyegető jövőjét. S mi történt? Mi a válasz? A kormány nem tud többet adni. Figyeli? Adni! Holott az ország jövője a tét. Egy kis remény azért fö'lesiBain.t, mert az egyik képviselő azt mondta: a jövő évi költségvetés decemberi tárgyalása nagy ütközet lesz. * * * — A legszörnyűbbnek azt tartom, hogy minden baj — !láitszólág — egyszerre szakadt a nyakunkba — mondja a javakorú köztisztviselő. — Nem csak a művelődés összes gondja, de a különböző ágazatok jogos bérigénye is, hogy a szerkezetátalakításiról ne is beszéljek. Miért nem lehetett szépen, folyamatosan az elmúlt másfél-két évtizedben mindent sorra venni? Miért gondolták azt például, hogy a különmunkák megoldják — pótolják •— a kis kereseteket? Közben' nem is mindenkinek volt rá módja, akinek pedig sikerült, az úgy kizsigerelte magát, hogy hull a nemzet derékhada. Elég az újságot látni naponta;, 40-45 évesek mennek el közülünk. És még sokkal több a Leromlott egészségű ember. * — Mégis milyen megoldást lát? — Csak egyet: a költség- vetés szigorú felülvizsgálatát, a kiadások súlyozását. Rangsorolását. Vannak ott olyan tételek, amelyeknek az átcsoportosítása fedezné a kulturális és az egészség- ügyi költségeket. Persze, ihogy miik, azt csak sejti az ember, és nem csak a hon- védielllem lefaragására gondolok. Na, de ki ismeri az adatokat tel jes mélységében, még a képviselők sem any- nyira, hogy jó lélekkel vitatkozni és határozni tudjanak. Ezen sürgősen változtatni kell. — Én csak azt tudom, hogy se könyvre, se színházra nincs pénzünk — szól a fiatal szakmunkás. — Jó, ott a rádió és a tévé, abból is haladhatok a korral, de nem ehhez szoktam hozzá. Érettségim van — a feleségemnek is —, s igyekeztünk igényesen élni. Mércénk volt, most azt engedjük lejjebb? És még egy szót se szóljunk, mert ha el Is adó- soditunk, szerencsére megvan a lakásunk. De mit csinál az, akiinek most kéne? Hiszen a saját otthon nem kultúr luxus, hanem elemi emberi szükséglet. S olyan az ára, s a beugró, hogy jobb nem beszélni rólia. Vagy, hogy mennyibe kerül a két gyerek... — Mekkorák? — Az egyik nagyóvodás, a másik kisiskolás. Csak az étkezésük egy vagyon. S mi lesz, ha nőnek ? Amikor vannak, akik a divatot diktálják, mert nekik futja, a gyerek meg milyen, ő sem akar lemaradná. Én még egy glottgatyáiban szaladgáltam egész nyáron. De a többi srác is mifelénk. Ma meg márkás cipő, flancos ruha..., és akinek nincs, azt lenézik. — Így hát úszik az árral? — No nem! A mi gyerekeink azt hallják, hogy nem ez az elsődleges, hanem a belső érték a fontos. Nékik meg is vesszük a könyveket, és már a kiesd is sakkozik, sőt, segJt a keresztrejtvényt megfejteni, ő is jó tanuló lesz, minit a másik, mert minden iránt fogékony. Erre a szellemi érdeklődésre építünk, ezt tápláljuk, aztán majd meglátjuk, mire megyünk, mi és a világ. * * * — Nincs olyan része a ikuiitúrának, ami ne lenne lényeges — kezdi -kis gondolkodás után a nyugdíjas pedagógus —, de mégis mindent előz az oktatás. S ezt egyáltalán nem elfő-, igultsiágiból mondom, a józan ész diktálja. Például a fejlett országoké, amelyek jól tudták, hogy a képzettség a fejlődés útja, anélkül nincs kimagasló technika. A kettő oly elválaszthatatlan egymástól, mint az oktatás és a pedagógus. Akit tisztességesen meg kell fizetni, nem szabad egyéb munkával, közte egy csomó felesleges adminisztrációval terhelni. — Ügy érti ezt, hogy nyugodtan éljen otthon és nyugodtan dolgozzon az iskolában? — Ügy. Nagy gondjai egyik helyt se legyenek. Csak akkor képes kellően foglalkozni a tanítványaival, s így válik maga is követendő példává. Mert ez az igazi nevelés. Nem a szó, szó, szó... — Pedig abból van a legtöbb. — Sajnos. Ezért értéktelenedtek el a legszebb szavak. Annyira ellentmondásba kerültek a tettekkel^ hogy nincs már hitelük. Se kicsiben, se nagyban. — Mit lehet mégis tenni? Pláne pénz nélkül? — Minit sok évtizede gyakorló háziasszony, jól tudom: akármilyen- kevés a pénz, arra van, amire akarom. Vagyis, ahogy beosztom. Csak az üres kamrának -bolond a gazdasszonya, de ott ,még nem tartunk. De, ha az oktatásra, a gyermeknevelésre nem áldoz a nemzet, oda is eljutunk. Vass Márta Fotográfiák a sportcsarnokban Nemcsak azért rendezték meg a békéscsabai sport- csarnokban három év után és a 19. alkalommal a „Ku- lich Gyula” országos prem- fotó-kiállítást, hogy bizonyítsák: lehet a sportcsarnokot másra is használni, nemcsak sportra, politikai aktívára, koncertre: . fotókiállítás bemutatójára is. Gondolom, nemcsak, de a választás mindenképpen szerencsés, a zsűri által javasolt fotólapok igen megnyerő, esztétikus elhelyezést kaptak, s ha voltak, akik vállalkoztak egy kis autóbusz- útra, vagy netán saját kocsijukon látogattak ide, láthatták: hol tart ma a magyar fotóművészet, legalábbis azok művészete, akik részt vettek a pályázaton, és műveik paravánra kerülhettek. Már visszatérő, hogy a közönség egy tetemes része, és majdnem minden alkalommal a recenzens is úgy érzi: megint nem a legjobbak kapták a díjakat. Ha pedig ez általában így van (a gyulai Székely Aladár országos fotókiállítás -képeivel is évek óta ez a helyzet), akkor mérlegre illene tenni végre: mitől van így? Egy időben látható volt, hogy akik zsűriznek, az extrémitást kedvelik, és ha valamire rábélyegezhetik, hogy az „szociofo- tó”, akkor azon biztos, hogy a debilitás felé hajló emberek voltak a szereplők ... Az egészben az a szomorú, hogy ez az előbbi megjegyzés mégcsak nem is „helyénva- lóan ironikus”, hanem „helyénvalóén reális”, tehát valóságos volt, és részben az ma is, habár újabban bizonyos melodramatikus ro- manticizmus is „új vonulat”, és hasonlóan új a sivár szkepticizmus képi megjelenítése. Csak az ember és az emberarcú (nem megállás nélkül gyönyörű és ideális) környezet az igazi hiánycikk. A realizmus, de semmiképpen nem a szolgai válfaja, és nem is a fényesre suvickoló. Valami reményteli. Valami olyan, ami összetéveszthetetlenül mai, magyar és emberközpontú. Mindezek elévülhetetlen követelmények, ha művészetről, jelen esetben fotóművészetről van szó. Példákat is illene hozni arról, hogy ilyen is volt? Volt, nem is egy. De nem a többbség, sajnos. Hogy az itt látható fotográfia, Peterman Károly Szél című képe ide sorolható? Talán lehet. De nem biztos. Ilyen a művészet ... Sass Ervin Decemberben alakul meg Gyulán Érdekvédelmi egyesület nyugdíjasoknak Gyulán mintegy 8 ezer nyugdíjas él — a város lakosságának csaknem 25 százaléka. Sok közöttük a kisnyugdíjas, s egyre több a 75 éven felüliek száma, akik fokozott törődést igényelnek. A 8 nyugdíjasklub jónéhá- nyuk életét teszi könnyebbé, tartalmasabbá, ám érdekvédelmüket (és az egész rétegét) nem tudják felvállalni. A Hazafias Népfront városi bizottságának legutóbbi ülésén ezért olyan döntés született, hogy a nyugdíjasoknak is létre kell hozni egy városi szintű érdekvédelmi szervezetet. S hogy erre igény van, azt a körzeti népfrontbizottságokhoz érkezett jelzések is alátámasztották. Mikor és milyen céllal alakul meg a gyulai nyugdíjasok érdekvédelmi egyesülete? Erről kérdeztük Ferenczi Istvánt, a HNF városi bizottságának titkárát. — Az alakulóülés dönt majd arról, hogy pontosan milyen szabályok szerint működik az egyesület — várhatóan december első felében kerül sor rá. A célkitűzéseket természetesen tisztáztuk már, hiszen ennek alapján indult meg a szervezőmunka. Nádházi András alelnökünk vezetésével operatív bizottság alakult, amely kidolgozza az alapszabálytervezetet, belépési nyilatkozatokat készít és november 29-én összehívja a város 11 lakókörzetének szervező aktíváit. Az ő feladatuk lesz területük nyugdíjasainak tájékoztatása. — Kik lehetnek az egyesület tagjai és mik a tervek? — Minden nyugdíjas: tag lehet a nyugdíjasklub, de személyek is. A fő feladat elsősorban a réteg anyagi érdekvédelme. Az egyesület kapcsolatot tart majd a város szociálpolitikai szerveivel, intézményeivel és bele kíván szólni a különböző szerveknél rendelkezésre álló segélykeret elosztásába. Kapcsolatokat keres az ifjúsági szervezetekkel: ismerje meg a két korban távoli réteg egymás problémáit! Ettől azt reméljük, hogy mint 'már volt példa rá, a fiatalok az arra rászorulóknak segítsenek — mondjuk kertet ásni... És fordítva. A nyugdíjasok is találhatnak módot a fiatalok támogatására. Egyesületen belül pedig számtalan lehetőség rejlik: kezdve attól, hogy a nyugdíjas kőműves rendbehozhatja tagtársa házát, a közös kirándulásokig, beteglátogatásokig, az olyan apró figyelmességekig, mint a névnapi virágszál... — Van-e már elképzelés arra, hogy miből fedezi az egyesület működési kiadásait? — Az alakulóülésen résztvevők döntik el, lesz-e tagdíj vagy sem. Mi inkább azt szeretnénk, ha az egyesület — tekintettel tagságára — adományokat kapna a gazdálkodó szervektől és a tehetősebb tagtársaktól. Sz. M. Vers- és prózamondó verseny Orosházán A Medosz Békés Megyei Bizottsága 15. alkalommal hirdetett vers- és prózamondó versenyt szakközépiskolások és szakmunkástanulók részére. Orosházán, a Kossuth Lajos Mezőgazda- sági Szakközépiskolában jöttek össze az elmúlt héten azok a fiatalok, akik az iskolai döntőkben a legjobbaknak bizonyultak. Szép számmal érkeztek Elekről, Kétegyházáról, Battonyáról és a szomszédos Csongrád megyéből is az irodalomkedvelők. Minden versenyző két szabadon választott verssel,' illetve prózával szerepelt. Egyeseknek remekül ment minden, mások viszont bakiztak, vagy éppen bele-belenéztek — puskázásképpen — a szövegbe. A zsűri — dr. Szűcs Alajosné, a Pedagógusszakszervezet megyei bizottságának titkára, dr. Tóth Béláné, az MSZMP mb politikai munkatársa és Klampeczki Béla, a megyei tanács vb művelődési osztály helyettes vezetője — minden apró részletre figyelt. Miután minden versenyző elmondta a két választott művet, a szünetben Varga Andreával beszélgettünk, — Orosházi vagyok, és itt tanulok a szakközépiskola harmadik osztályában. Szeretem a verseket, magam választom ki, hogy melyiket szavaljam a versenyeken. Erdélyiné Nagy Izabella tanárnő az elemzésben és az értelmezésben segít. Rövid beszélgetésünket a zsűri elnökének szavai szakították félbe: — A sorrend megállapításánál a tiszta szigorúság vezérelt bennünket — kezdte rövid számvetését dr. Szűcs Alajosné. — Sajnos, azt kell mondanom, hogy az elmúlt évhez képest visszaesés tapasztalható. Nagy dolog emberek előtt szerepelni, és ha erre vállalkozik valaki, az legyen alaposan felkészült, és rendelkezzen biztos szövegtudással. Ez sokszor hiányzott. A vers, a próza kiválasztása sem volt minden esetben szerencsés. Javasoljuk. hogy legközelebb részesítsétek előnyben a derűsebb hangvételű műveket, vagy a magyar klasszikusok alkotásait. Elemzéskor ügyeljetek a logikai feldol- gazásra, arra, hogy ne csak mondjátok, de értsétek is azt, amit mondtok. A megszívlelendő jótanácsok után Horváth Róbert, a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium és Ipari Szakközépiskola tanulója vette át az első díjat. Második lett Radványi Károly, az orosházi Kossuth Lajos Mező- gazdasági Szakközépiskolából, harmadik Terhes Gabriella. a békési Fehér Lajos Mezőgazdasági Szakközépiskolából. (esete) A VÁROSGAZDÁLKODÁSI VÁLLALAT, BÉKÉSCSABA, SZÉCHENYI LIGET, 1989. január Hétöl 1991. december 31-ig szerződéses üzemeltetésre meghirdeti Békéscsabán, 1. sz., Tanácsköztársaság u. 30—32., 3. sz„ Berényi u. 1. alatti és a Széchenyi ligetben levő VIRÁGÜZLETÉT. Közjegyző előtti versenytárgyalásra 1988. december 28-án 9 órai kezdettel kerül sor a vállalat Széchenyi ligetben levő ebédlőhelyiségében. Az ajánlatot 1988. december 20-ig kell leadni. Tájékoztató adatok a fenti címen kérhetők. , Értesítjük a lakosságot, hogy 1988. november 28-tól a Békés Megyi fldófelügyelöség mezőkovácsházi ügyfélszolgálati irodája új helyre költözött Cím: Mezőkovácsháza, Hősök tere 1. Bejárat az Alkotmány u. felől. (A volt járási hivatal épülete.) Telefon: (69) 11-144. Az Alföldi Kőolajipari Gépgyár, 5900 Orosháza, Gyártelep u. 8., Pf.: 85., FELVESZ — műszaki fejlesztőt felsőfokú gépész végzettséggel — középfokú gépész végzettséggel, gyakorlattal rendelkező szakembereket technológus munkakörbe — pénzügyi előadót mérlegképes vagy közgazdasági szakközépiskolai végzettséggel. — tmk-munkaterületre villamos- és gépészmérnököket. Jelentkezni lehet a gyár személyzeti vezetőjénél. Az ünnepek előtt díjtalanul bevizsgáljuk fényképezőgépét, vakuját! Hibás készülékeik javítását RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJUK Keresse fel a FOTOELEKTRONIK ISZ FOTOSZERVIZÉT Cím: Békéscsaba, Bartók Béla út 37. Telefon: 27-195, Papp Sándor, vagy Kubatovné Ugyanitt műszaki cikkek (fotó, számítógép stb.) vételével és eladásával is foglalkozunk. Egy rádió és egy könyv, az is valami...?! Fotó: Gál Edit
