Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-25 / 281. szám
1988. november 25., péntek NÉPÚJSÁG Megkezdődött az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról) zat, a Parlament, az összes népképviseleti intézmény, a párt, a társadalmi szervezetek, a tömegmozgalmak és az alternatív szervezetek egyaránt megmérettetnek, mégpedig tetteik alapján. A kormányfő kifejezte meggyőződését, hogy csak a kitartó és állhatatos szorgalom, a kemény munka, a tisztességes emberi magatartás mozdíthatja ki a társadalmat a holtpontról. Ezt csak közösen, együttműködve tehetjük meg — mondta végezetül, kérve a törvényhozó testület, s általa az ország népének támogatását a kormány munkájához. Ezután Stadinger István bejelentette, hogy Bognár József, a terv- és költségvetési bizottság elnöke megromlott egészségi állapotára hivatkozva — benyújtotta lemondását. Bognár József döntését a Parlament — két tartózkodás mellett — tudomásul vette. Stadinger István az Országgyűlés nevében megköszönte Bognár Józsefnek a terv- és költségvetési bizottság elnökeként négy ciklusban kifejtett, rendkí- , vül eredményes munkáját, * majd bejelentette, hogy Nyers Rezsőnek államminiszterré történt megválasztásával megüresedett az Ország- gyűlés kereskedelmi bizottságának, valamint reform ad hoc bizottságának elnöki tiszte is. Felkérte a Hazafias Népfrontot, hogy a Parlament decemberi vagy az azt követő ülésére terjessze be javaslatát a megüresedett tisztségviselői helyekre. Pozsgay Imre tájékoztatója A napirendnek megfelelően ezután Pozsgay Imre államminiszter (országos lista) a politikai ' intézményrendszer reformjával kapcsolatos tervekről, jogalkotási feladatokról adott tájékoztatást. Ismertette azokat a jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek az elkövetkezendő két esztendőben az Országgyűlés elé kerülnek. Eszerint a kormány javasolja, hogy az Országgyűlés még az idei decemberi ülésszakon tárgyalja meg az egyesülési, a gyülekezési jogról, a sztrájkjogról, illetőleg a még most esedékes alkotmánymódosításról szóló javaslatokat: az 1989-es esztendőben az Országgyűlés első félévi ülésszakai az előterjesztést az alkotmány korszerűsítésének koncepciójáról, a bíróságokról szóló törvény módosítását, a közigazgatási bíráskodás bevezetését, a sajtóról szóló törvény módosítását. Ez utóbbi nem az 1986-os sajtó- törvény módosítása lenne, hanem új, a sajtószabadság elveit alkalmazó tájékoztatási törvény. A választásról szóló törvény módosítása szintén a jövő év első felében lenne esedékes, azzal az előzetes elgondolással készülve erre, miszerint különválasztanák a tanácsválasztásokat az országgyűlési választásoktól. Még 1989-ben a törvényhozás elé szükséges hozni a szakszervezetekről szóló törvényjavaslatot, valamint az alkotmánybíróságról, a népszavazásról, a nemzetiségekről és a társadalmi Pozsgay államminiszter marad Németh Miklós mellett az Országgyűlés 10 ellenszavazattal és 15 tartózkodással elfogadta Nyers Rezsőt állam miniszternek. Ily módon jelenleg két állammi- niszter tevékenykedik a kormány mellett. Pozsgay Imrét, a korábban kinevezett államminlsz- . tért kérdeztük, marad-e funkciójában? — A kormányról szóló törvény szerint — mint erre évtizedekkel ezelőtt már volt példa — többen is elláthatnak államminiszteri funkciót. — S melyik helyettese a másiknak? —«• Nincs közöttünk semmiféle hierarchikus elv. Az én feladataim nem változtak, s ez a lényeg. — Netán új beosztást keres majd magának, vagy keresnek önnek? — Nincs szándékomban változtatni, de arról sem tudok, hogy más beosztást keresnének számomra. Gyakran a beosztások keresik meg a megfelelő embert... viták szervezésének és lebonyolításának rendjéről, valamint a Magyar Tudományos Akadémiáról szóló javaslatokat. Felhívta a figyelmet arra. hogy az egymással összefüggő feladatok indokolják a törvénykezés korábbinál gyorsabb tempóját. Megemlítette: a törvénykezdeményezésre számos politikai fórumnak is lehetősége nyílik. Ez a tervezet ugyanis tartalmazza azokat a politikai összefüggéseket, amelyek nélkül a jogállammal együtt járó plurális politikai berendezés törvényes feltételeit nem lehet megteremteni. Az államminiszter ezután egy különös fontosságú, sokak által felvetett kérdéssel foglalkozott: célszerűbb lenne-e bizonyos törvényhozási kezdeményezéseket elhalasztani az alkotmánnyal kapcsolatos vizsgálódás lezáródása utáni időre. Ezzel ösz- szefüggésben annak a véleményének adott hangot, hogy az emberi jogok körébe tartozó törvényhozási aktusoknak nincs akadálya az alaptörvény megalkotása előtt. Hiszen az Alkotmány köteles megfelelni az emberi jogokról vallott normáknak és nem fordítva. Pozsgay Imre megerősítette, hogy az eddigi tájékozódás alapján szinte bizonyosnak látszik: új Alkotmányra kell javaslatot tenni, minden bizonynyal még ebben a törvényhozási ciklusban, várhatóan 1990-ben. Beszéde további részében Pozsgay Imre kiemelte annak fontosságát, hogy tétovázás nélkül kell elkészíteni a terveket a tulajdon, az elosztási és a hatalmi viszonyokat is magába foglaló, általános, radikális reformra. Enélkül az elszántság nélkül ugyanis elképzelhetetlen a stabilizáció és a kibontakozás a magyar társadalomban. Kényszerű szükségesség az is, hogy e radikális reformnak a kibontakoztatása előtt szigorú bírálat alá vessék az eddigi reformot és főként annak végrehajtását. Ez az eljárás akkor ttsztességes — mutatott rá —. ha nem egyszerűen a rendszer működési zavaraival foglalkozunk, hanem azok zavaraival is, akik már régóta kísérleteznek progresszív választ adni a gondokra, de még nem találhattak rá a helyes útra. Egy ilyen nyílt és őszinte kritika mentheti meg a magyar kezdeményezésű reform valódi értékeit. Emlékeztetett az 1966— 68-ban kezdett reform értékes vonásaira, utalt azokra a hazai és nemzetközi körülményekre is, amelyek között ez a reform elindult, mindenekelőtt arra, hogy nem kívánt kilépni a gaz- dálkozás köréből. Ezzel ösz- szefüggésben kijelentette: „A reform megmaradt egy felvilágosult abszolutista hatalmi körben, amely a megengedés gyámkodó, paternalista politikai koncepciójába helyezte el a reformot, nem Nincs harag A munkánkat érintő kritika szemtől-szembe, nyilvánosan, ■ főként váratlanul, tagadhatatlanul zavarba hoz bennünket. Nem szoktunk mi ehhez, bírálni csak „tapintatosan”, Jó esetben négyszemközt, de még inkább az érintett háta mögött szeretünk. .Holott nyilvánvaló, hogy csupán a nyilt, a védekezést is lehetővé tevő kritika a jobbító szándékú. Azonban ez még'szo- katlan, s egyben magyarázat arra, hogy Király Zoltán képviselőnek az Országgyűlés elnökét, dr. Stadinger Istvánt bíráló megjegyzése egyórás — napirenden kívüli — vitát váltott ki. Hibázott vagy sem, Jól vezeti a vitát vagy sem? Ennek eldöntése az értők dolga. Mi csupán régi bölcs mondásokat idéznénk re!: „Vonz a szónoklat, mely szépen szólva magasztal”, de „ahol nem szabad a bírálat, ott nem édes a dicséret...” * * * 4 A szünetben dr. Iványl Lajost, gyomaendrődi képviselőt kérdeztük, mi a véleménye az elhangzottakról, Király Zoltán bírálatáról? — Véleményem szerint is hibát követett el Stadinger István az októberi ülésszakon, hiszen az ügyrend szerint, ha 30 képviselő kéri a személy szerinti szavazást, akkor azt el kell rendelni. Ara ezért én nem ítélem el. A Tisztelt Házban folyó parlamenti vitát, annak zökkenőmentes levezetését gyakorolva kell megtanulni, hiszen nincs „tankönyv”. A Jelenlegi ügyrend ugyanis a mostanában „divatba jött” spontán vitát nem tudja megfelelően szabályozni. A Király—Stadinger vita is megerősítette azt, hogy az új házszabályt mihamarabb el kell készíteni... Stadinger István láthatóan némiképp sértetten vonult le az elnöki emelvényről, majd a vita lezárása után mégiscsak tovább vezette az országgyűlés munkáját. Stadinger Istvánt a szünetben kérdeztük: — Ügy tűnt, mintha haragudna Király Zoltánra. — Szó sincs róla! Közöttünk politikai jellegű vita folyt. Csak azt mondhatom, hogy ügyrendi kérdésekben bármikor hozzászólhat a képviselő, ha valami visszásságot, esetleg hibát tapasztal. Miért nem tette meg ezt akkor, az októberi ülésszakon Király Zoltán?! Ily módon 10-13 évvel ezelőtti ügyrendi hibákat is előkereshetnénk. Ennek pedig semmi értelme. En a magam részéről a vitát lezártnak tekintem . .. biztosítva számára a megfelelő visszarendezhetetlen feltételeket, beleértve a politikai előfeltételeket is. Főként arra ügyeltek éberen, hogy a reform ne válhasson széles körű demokratikus társadalmi mozgalommá, mondván: ez az egész ügy kevés vezető és hozzáértő szakember dolga, a nép pedig majd részesül, ha elég szorgalmas lesz, a haladás áldásaiból.” Az ily módon politikailag kiskorúnak tekintett nép névtelen tömegként jelent meg, az államszocializmus logikája szerint állami gondoskodásban részesülő alattvalóként kezelték. Ezen a koncepción túl kell lépni, s ehhez az alapot a májusi pártértekezlet teremtette meg — hangoztatta Pozsgay Imre. Elismerve a gazdaság meghatározó szerepét, Pozsgay Imre a továbbiakban kijelentette: a reform alapgondolata nem közgazdasági természetű, mert a gazdaság gyötrelmeinek, ellentmondásainak az oka is társadalmi eredetű. Ebből a társadalmi szempontból kiindulva a reform első dolgai közé tartozik a politikai viszonyok humanizálásához szükséges kezdeményezések megtétele. A történelemben ugyan általában nem ez a dolgok sorrendje — tette hozzá —, de mivel a sztálini típusú államszocializmus politikailag, felülről épült ki, a központi akarat a mozgatórugója, ezért előbb a politikában kell elhárítani az akadályokat ahhoz, hogy a gazdaság sikerétől függő nemzeti jólét megvalósulhasson. Ezzel kapcsolatban kiemelte: — Az emberi jogok, a politikai szabadságjogok alkotmányos garantálása nem vigaszdíj a népnek a romló életkörülményekért. Ellenkezőleg: azért van rá szükség, mert politikai béklyóba verték a gazdálkodást, a vállalkozói fantáziát és kockázat- vállalást. Korlátozták az alkotóerőt, a hit parancsolta meg a tudománynak, hogy mit kell tudnia. Éppen azért van szükség a mindent átfogó, radikális reformra, hogy a gazdaság a maga területén visszanyerje meghatározó szerepét, a politika elsődlegessége pedig azt jelentse : kezdeményező szerepet játszik a szabad emberi tevékenység feltételeinek megteremtésében. A politikai viszonyokról szólva Pozsgay Imre rámutatott: mindenekelőtt a párt és az állam viszonya tisztázandó hiszen a tapasztalatok azt mutatják, hogy a párt és az állam összefonódása bé- nítólag hat az egész politikai mozgástérre. S amíg egy- pártrendszer van az országban, addig a kormányzásért felelős párt munkája ne csak a tagság, hanem az egész társadalom számára legyen nyilvános. A fontos politikai követelmények között említette,' hogy az eddig megengedő érdekkövetés helyére demokratikus és tagolt önszervező érdekképviselet lépjen, amely lehetővé teszi alternatívák kidolgozását. Ebből a szempontból különösen fontosnak tartotta egy olyan egyesülési törvény megalkotását, amelyik az egyesülést emberi alanyi jognak tekinti és nem engedélyhez kötött, belátáson alapuló engedménynek. Az állam életével és az állami szervekkel kapcsolatosan jelentős feladatnak ítélte a Parlament helyének, szerepének és funkcióinak újragondolását a népszuverenitás elve alapján. Nagy fontosságot tulajdonított a helyi igazgatás önkormányzata alkotmányos megerősítésének. Eszerint kell módosítani majd a választási törvényt is. Időszerű megalkotni a népszavazásról szóló törvényt nemcsak a helyi ügyek körében, hanem országos ügyekben is. — Rendelkezni kell alkotmányosan a hatalmi ágak megosztásáról, hogy azok egymást is kölcsönösen ellenőrizve, egyensúlyban tartva, tevékenységüket nyílttá téve kellő ellenállási pontokat alakítsanak ki a társadalomban a hatalom túlkapásaival szemben — mondott ezután. Nagyon fontos szerepe lesz ebben a bíróságnak, amelynek új feladatai lesznek az állampolgári jogok megvédésében és a gondolkodáshoz nélkülözhetetlen „közbiztonság” megteremtésében. Ehhez tartozik az államigazgatás, közigazgatás egész rendjének az átgondolása is. A stabilitáshoz fűződő politikai érdek és a közbizalom erősítése kapcsán kiemelte: a kormány nem válságlevezető, taktikai meggondolásból kezdeményezte a politikai intézményrendszer átalakítását s a hozzá kapcsolódó törvényelőkészítő munkát. A kormány tisztában van azzal, hogy a dolgok a régi módon nem mennek tovább, s azzal is, hogy az erőszak — bármely oldalon kezdeményezik is — visszavetné az országot a válság legmélyebb pontjára, kirekesztené az európai országok köréből és a civilizált világból. A kormány terve — hangoztatta Pozsgay Imre — a politikai demokrácia és a jogállam megteremtésére a stabilitás és rend talpköve is lehet, mert e terv gondolatilag nem egyetlen centrum csalhatatlanságának és mindenhatóságának ingatag szerkezetére alapozza az ország jövőjét, hanem a demokratikus szocializmus alapeszméjére: az állampolgár szabadságára, kezdeményezőkészségére és önkormányzati képességére. Ehhez az állapothoz vezethet el az új alkotmány és azok a törvények, amelyek megalkotását a párt és a kormány kezdeményezi. Végezetül a Minisztertanács nevében kérte az Országgyűlést, támogassa és hagyja jóvá a politikai intézményrendszer reformjára irányuló kormányzati terveket, jogalkotási feladatokat. A vitában felszólaltak: dr. Antalffy György (Csong- rád m., 9. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára, dr. Kereszti Csaba (Hajdú-Bihar m., 4. vk.) megyei főügyész, dr. Mezey Károly (Szabolcs-Szaitmár m., 18. vk.), a Kisváirdai Városi Tanács kórházának osztály- vezető főorvosa, Csipkó Sándor (Bács-Kiskun m., 20. vk.), a Keceli Szőlőfürt Mezőgazdasági Szakszövetkezet elnöke, Soltészné Pádár Ilona (Szabolcs-Szatmár m., 8. vk.), a Hazafias Népfront Szabolcs-Szatmár megyei bizottságának titkára, Király Zoltán (Csongrád m., 5. vk.), a Magyar Televízió Szegedi Stúdiójának szerkesztő riportere. Az elhangzottakra Pozsgay Imire válaszolt. Figyelemre méltónak ítélte az elhangzott javaslatokat. Kiemelte, hogy a legalapvetőbb kérdésekben egyetértés mutatkozott. Különösen abban, hogy a politikai intézményrendszer átfogó reformja nélkül nincsenek garanciái a társadalom megújulásának, a kibontakozásnak. Egyetértés volt abban, hogy a politikai reformban az állam megújulása, az á'lllám és az állampolgár egymáshoz váló viszonyának tisztázása a jogállam keretei között képzelhető el. Ez a jogállamiság a maga módján, belső logikája szerint politikai konzekvenciákkal is jár — mondotta az átilamminiszter. A legközvetlenebb politikai következmény a politikai pluralizmus létrejötte, amely nem a kormányzati tervek szerint alakul, hanem a valóságos társadalmi mozgás törvényszerű velejárója. Pozsgay Imre igazat adott azoknak a felszólalóknak, akik köntörfalazás nélkül felvetették a többpártrendszer kérdését. Ezzel összefüggésben azt a véleményét fejtette ki: ha a társadalomban megérnek a feltételei a többpárti kezdeményezésnek az Alkotmány tiszteletben tartásával, akkor a társadalom hozza létre a pártokat, nem a kormány. Ebben a kérdésben a lényeg a törvény- és a jogtisztelet, s a pártok szerveződése politikai küzdelem, a politika színterén dől el, ha annak jogi feltételei megvannak. Az egyes javaslatokra reagálva az új alkotmány előkészítésének meggyorsítására vonatkozó javaslatot a kormány nevében maga is támogatta. ígéretet tett arra, hogy a kormány következő ülésén —■ az Országgyűlésen elhangzott javaslatokra visszatérve — megvizsgálja az emberi jogok listájáról, illetve kódexéről elhangzott javaslatot is és tájékoztatni fogja erről az Országgyűlést. A többpártrendszerrel kapcsolatos indítványra visszatérve elmondta, hogy a jelenlegi törvényhozói kezdeményezés az egyesülési törvényre irányul. Megítélése szerint azonban az Országgyűlés decemberben esedékes ülésén az egyesülési törvény keretében konkrétan — előzetes vizsgálódás és tudományos mega lapozottság nélkül — még nem dönthet a pártok létrehozásának lehetőségéről1. Ilyen, fordulat jellegű kérdésekben hosszabb időre van szüksége a döntés-előkészítőknek. így a kormánynak is. Megerősítette azt a kormányzati szándékot. hogy az alkotmányban mecjeleníthető legyen a politikai pluralizmus is. Végezetül kérte, hogy az Ország- gyűlés azzail a kiegészítéssel N kompromisszumok embere? Pártatlan érdeklődés kísérte Németh Miklós kormányfő és Nyers Rezső államminiszter sajtótájékoztatóját. A kijelölt helyiségben majd száz újságíró szorongott. Már az első kérdésekre adott válaszok után bebizonyosodott: a két politikus jövőbeni munkáját az összehangoltság, egymás segítése, kiegészítése jellemzi majd. Ezt hangsúlyozta Nyers Rezső, amikor elképzeléseit vázolta, nevezetesen: a kormány egészének munkáját kívánja előmozdítani. Azt, hogy a gazdaság korszerűsítése és a politikai reform együtt megfelelően illeszkedve haladjon előre. Emellett nem elhanyagolható, a pénzügyi stabilizáció sem. Az együttműködésre és egységes vezetésre való törekvését csak megerősítette Nyers Rezső Arthur Meyernek, a Der Standard újságírójának kérdésére válaszolva: az előző ülésszakon a bős—nagymarosi vízlépcsővel kapcsolatban a szavazásnál tartózkodott, ám nem kíván a kormányon belül ellenzékivé válni. A közel ötvenéves politikai pályafutása alatt sokszor felismerte a kompromisszum szükségességét, s ezt most is kész vállalni.
