Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-18 / 275. szám

1988. november 18., péntek Politikai reformok nélkül nincs gazdasági kibontakozás flndics Jenő előadása a megyei aktívaiilésen (Folytatás az 1. oldalról) ványosság helyett tünetem, várakozás helyett cselekvés szükséges, és ez esetenként nem szívderítő. Nem kedvez a közhangulatnak az sem, hagy az életszínvonal csök­ken, és gyors javulást nem is tehet ígérni. Esetenként a nyilvánosság is egyoldalú, mert. gyakran csak á kész Ifjúság és értelmiség A továbbiakban az ifjúság és az értelmiség szerepét, a társadalomban betöltött he­lyét elemezte az előadó. Hangsúlyozta: értelmiség és ifjúság nélkül nincs szocia­lista kibontakozás. Elismerte, hogy rossz hangulat alakult ki az értelmiség körében, hiszen élet- és munkafelté­teleik nehezek. Ilyen réteg például a pedagógustársada­lom. Különösen nehéz hely­zetben van az ifjúság. Az utóbbi 8-10 évben váltak fel­nőtté, meglehetősen szokat­lan körülmények között. Életfeltételeik ma sem a leg­jobbak. Ezért erősödött meg körükben az alternatív út­keresés. Ez érthető. Viszont aligha mindegy, hogy ezek a fiatalok milyen útra lépnek. Választásukat a pártnak is befolyásolnia kell. Ezt a célt azonban csak úgy tudjuk megvalósítani, ha bekapcsol­juk őket a társadalmi folya­matokba. Általában a vezető és irányító posztokon kevés ma a fiatal, pedig a példa adott, hiszen a mostani ve­zetőréteg viszonylag fiatalon kezdte meg vezetői pályáját. A mai ifjúság nagy része képzett, rátermett, olyan bá­zis, amelyre számítanunk kell, hiszen nélkülük nincs dolgokról szólunk, de amíg valami eljut odáig, addig kevés szó esik róla. A gon­dolat is kapjon nyilvánossá­got, ne csak a döntés! Tör­téntek ez irányban már lé­pésiek, de tovább kell szé­lesíteni a .gondolkodási fo­lyamatokat. A közösen ki­munkált célokat lehet csak közösen megvalósítani. szocialista jövő. Kétségtelen, a fiatalok egy része türel­metlen, de sokszor a felnőt­tek is türelmetlenek velük szemben. Példaként felhozta a FIDESZ-jelenséget, amely- lyel szemben értetlenül áll­nak némelyek. Ennek a szer­vezetnek olyan programja van, amellyel a pártnak vi­tatkoznia kell. Nézetük egy része elfogadhatatlan. Vi­szont csak egyetlen út lé­tezik: a párbeszéd. Ha ezt figyelmen kívül hagyjuk, magunk ellen fordíthatjuk őket. Azt sem szabad feled­ni: ezek a fiatalemberek kü­lönböző beállítottságúak, szervezetükön belül sem képviselnek egységes állás­pontot. Nem engedhetjük meg. hogy a párt és az ifjú­ság kapcsolata megszakad­jon, be kell vonni őket a döntési folyamatokba. A hangulatról, a válság- jelenségekről szólva kifejtet­te: a legnagyobb feszültség Budapesten, az egyetemi centrumokban van, és az olyan térégekben, mint Bor- sod-Abaúj-Zemplém megye. Tehát ilyen szempontból nem egységes az ország. Van-e válság hazánkban? — tette fel a kérdést, majd igy foly­tatta: — Véleményem szerint ma nincs politikai válság Ma­gyarországon. Az igaz, hogy rossz a politikai közhangu­lat, de ez csak egyik össze­tevője ennek a kérdésnek. A másik, ami nagyon fontos: akkor lenne nagy baj, ha a kormány nem lenne képes kormányozni. Ma nincs olyan erő, amely ilyen helyzetbe kényszeríthetné. Szerencsére, hiszen más szocialista or­szágokban sajnos, erre is van példa. Ezután a különböző alter­natív mozgalmakról beszélt. Arról a legújabb gyakorlat­ról, amely megengedi, hogy ezek a szervezetek is nyil­vánosságot kaphassanak. Ma­napság sokan kérdezik: a párt miért nem határozza meg viszonyát ezekhez a szervezetekhez? Arról be­szélnek, hogy a párt vissza­vonul, bátortalan ebben a kérdésben. Pedig szó sincs erről — mondotta. Ez nem visszavonulás, hanem az or­szágos pártértekezlet határo­zatának a megvalósítása. Ki­csit meglepett bennünket, kissé szokatlan, hogy az al­ternatív mozgalmak viszony­lag rövid idő alatt megsza­porodtak, hallatják a hang­jukat. Igaz, nem szoktunk hozzá ehhez, s vannak is olyanok, akik azt mondják: nem igy képzeltük. Az ál­lampolgári kezdeményezése­ket azonban nem tehet elő­re megtervezni, mint egy Az előadó a továbbiakban a többpártrendszer kérdésé­vel foglalkozott. Elmondta, hogy ezen a téren zavar ta­pasztalható, amit gyakran a épületet a rajzasztalon. Meg­lepődtünk, hogy nem értenek mindenben egyet velünk. Miért tennék? Egyesek úgy gondolták: majd szövetsége­sek leszünk, együtt menete­lünk. Nem így történt. Vi­tázni kell velük, másképpen nincs közmegegyezés. Ebben a sokszínűségben persze megjelennek polgári, sőt na­cionalista nézetek is. Erre mondják többen: a párt mi­ért nem vitatkozik, miért nem mondja meg, hogy mit kell tenni? Nehéz a válasz erre: Ugyanis ezekben a szervezetekben különböző nézetek csapnak össze. A Szabad Kezdeményezések Hálózata például kettésza­kadt, a Magyar Demokrata Fórumon belül több áram­lat létezik. A programjuk sem kiforrott, vagy nincs is. A megyékben, a városokban kell kialakítani a szükséges magatartást ezekhez a szer­vezetekhez. A párt sajátos helyzetben van, megterem­tette a lehetőségét a politikai intézményrendszer átalakítá­sának. Nem kell félnie a ver­senytársaktól. A maga iga­záról győzze meg az embe­reket, de kizárólag politikai eszközökkel. A pártnak je­lenleg 816 ezer tagja van, ez olyan szervezett erő, amely felveheti a küzdelmet a köz­élet porondján. Nincs szük­ség kollektív bűntudatra. Végül i,s a párttagság akarta a változásokat. politikusok egymásnak el­lentmondó nyilatkozatai is táplálnak. A párt álláspontja e kér­désben is világos. Nincs el­Egypártrendszer — többpártrendszer? lene a többpártrendszernek, de a pluralizmust — a párt­értekezlet állásfoglalása sze­rint — egypártrendszer mel­lett képzeli el, és igyekszik is megvalósítani. Jóllehet az egyesületi törvényből nem le­het kizárni a többpártrend­szer működését, de a párt­alapítást külön törvénynek kell szabályoznia. Ilyen tör- törvénytervezet pedig egye­lőre nincs napirenden. Hazánkban történelmileg egyártrendszer alakult ki, ami persze nem jelenti azt, hogy a szocializmusnak ez az egyetlen működőképes formája. Ám a jelenlegi fel­fogás szerint ma nem az egypártrendszer—többpárt­rendszer a fő kérdés, hanem, hogy a szűk pályán mozgó gazdaságot nemzeti összefo­gással helyre lehet-e állíta­ni vagy sem. Az összefogás szükségessége megkívánja, hogy a nézetkülönbségek ne párt formájában jelenjenek meg, mert azok a széthúzást erősítik. Ebben a folyamat­ban az is kiderülhet aztán, hogy milyen másként gon­dolkodó erők vannak, azok hogyan szerveződnek, és mi­lyen tömegbázissal rendel­keznek. Ezekre a most szervező­dő mozgalmakra szüksé­günk van, amit az is jelez, hogy a pártértekezlet nyi­totta ki előttük a kaput, s majd az idő eldönti, hogy párttá szej'veződnek-e vagy sem. Különben is, ha szo­cializmusért küzdő és gon­dolkodó csoportokról van szó, akkor közömbös, hogy hány párt van Magyaror­szágon. A kulcskérdés tehát egyelőre az, hogy milyen is legyen ez az egy párt, s hogy át tud-e alakulni, de­flrcok és zavarok A továbbiakban arról szólt, van olyan vélemény is, hogy a felső vezetésben történt megújulás nem ta­pasztalható mindenütt. Ezt a folyamatot — hangsú­lyozta — csak a helyi, érin­tett közösségek tudják meg­ítélni, ők ismerik vezetői­ket, ők tudják, mennyire rátermettek. Központi elő­írás, ráhatás nincs, és nem is lenne szerencsés, hiszen a körülmények, a feltételek sem azonosak mindenütt. Ezt követően egy manapság gyakran elhangzó kérdésről beszélt, nevezetesen: meny­nyire egységes a felső veze­tés? A kérdésre az ad okot, hogy egyes témákban a ve­zetők megnyilatkozásai nem egybehangzóak, és ez zavart okoz. — Azt akartuk — mon­dotta —, hogy a vezetők­nek legyen arcuk, de most megrettentünk, mert nem egyforma az arcuk. Meg kell szokni, hogy árnyala­tokban eltérőt mondanak, netán vitatkoznak is egy­mással, és ez így van rendjén. A sajtóról szólva elmond­ta, azokért a zavarokért, amelyek tapasztalhatók, a tömegkommunikáció is lu­das. Gyakran kiragad rész­leteket, torzót, hangsúlyt és arányt téveszt. Ez azért ve­szélyes, mert a tömegek sokszor abból ítélnek, amit a sajtó közvetít, s azt fo­gadja el hivatalos állás­pontnak. Előadása befejező részé­ben a gazdaság helyzetével foglalkozott. Megismételte, gyors javulás nem várható, évekig tart a reform meg­mokratikusan működni. An­dies Jenő elmondása sze­rint sok régi, dogmatikussá vált tételt kell újrafogal­mazni, és új tartalommal megtölteni. Űjra kell ér­telmezni például a demok­ratikus centralizmus elvét, s Lenin idevonatkozó ta­nításairól lehántani a sztá­lini torzításokat. Halasztha­tatlan a demokrácia gyors kiépítése a párton belül is, és minden tekintetben meg kell valósítani a szervezet alulról építkezését. Ez új megvilágításba helyezi a ká­dermunkát, s annak olyan elemeit, mint például a két ciklusra választás. Talán nem felesleges emlékeztet­ni rá, hogy a kádermunká­ban is tapasztalt szubjekti­vizmus és erős centralizmus milyen súlyos hibákhoz ve­zetett. Ugyancsak újra kell gon­dolni a mandátumok kér­dését, megvalósítani a köz­vetlen képviseletet, és a visszahívhatóságot. Hasonló­an tisztázni kell a platt- formszabadság, a pártsza­vazás és a • pártviták kez­deményezésének kérdését. E témakör befejezéseként az előadó a területi párt­munka fontosságáról be­szélt. Ezzel kapcsolatban el­mondta, hogy új típusú te­rületi pártmunkára van szükség, illetve a munka­helyi pártszervezetek új he­lyének és másfajta munka­stílusának kialakítására. Nincs szó arról, hogy a párt kivonul a gazdaságból, csak a gazdaság pártirányításán belül a hangsúlyokat más­hová kell tenni, erősíteni központi szinten, és vissza­fogni az alapszervezetek­ben, illetve a munkahelye­ken. valósítása. Azzal is számol­ni kell, hogy előbb fogjuk érezni a reform negatív ha­tásait, mint például az adót, a . munkanélküliséget, a dotáció megszűnését, mint annak érzékelhető eredményeit. Szólt a szocia­lista piacgazdaság szerepé­ről, a magántulajdonról al­kotott felfogásról, a tulaj­donviszonyokról. Elemezte a magántőke és az állami vállalatok viszonyát, kitért a különböző adottságú me­zőgazdasági üzemek, bá­nyák működésére, ahol mások a gazdálkodás felté­telei, 'és természetesen kü­lönbség van a jövedelmek­ben is. Majd kijelentette: politikai reformok nélkül nem lehet a gazdasági ki­bontakozást sem megvaló­sítani. Méghozzá nehéz gaz­dasági körülmények között kell egyszerre megoldani a szerkezet-átalakítást és a demokratizálódást. Erre még nem volt példa sem a kapitalista, sem a szocialis­ta világban. Az előrelépé­sért ugv^fiakkor vállalnunk kell a reálbérek csökkené­sét, a foglalkoztatási gon­dokat, mindazokat a fe­szültségeket, amelyek ezzel járnak. Ez történelmi lehe­tőség és felelősség is. Még­sem térhetünk vissza a diktatórikus irányításhoz. Magyarország a reformot vállaló és megvalósító or­szágok élén halad. Nincs visszafordulás! Egyetlen lehetőségünk: a reform to­vábbvitele — mondotta be­fejezésül Andics Jenő. Á. Z. — S. F. — S. S. Fotó: Gál Edit

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom