Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)
1988-11-15 / 272. szám
NÉPÚJSÁG 1988. november 15., kedd Kitüntetés Az Elnöki Tanács béke mozgalmi tevékenysége elismeréseként a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesítette 75. születésnapja alkalmából dr. Tóth Ferenc, Békéscsaba, erzsébethelyi római katolikus plébánost, az Opus Pacis megyei elnökét, A kitüntetést tegnap Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal elnökhelyettese nyújtotta át. Az átadásnál ott volt dr. Becsei József, a megyei tanács elnökhelyettese és Lénárt Imre egyházügyi titkár. Kétegyháza: Megnyitották a II. mezőgazdasági műszaki napokat Tótkomlóson: kit szolgál a szolgáltatás? Immár második alkalommal kerül megrendezésre a MAE (Magyar Agrártudományi Egyesület) gépesítési szakosztályának rendezésében a Kétegyházi Mezőgazdasági Szakmunkásképző és Munkástovábbképző Intézetében a mezőgazdasági műszaki napok, mely az agrár szakmában dolgozó műszaki értelmiség fóruma. A nyolcvannál több megjelent szakembert dr. Komáromi Sándor, a MAE gépesítési szakosztályának elnöke köszöntötte, majd kitüntetéseket adtak át a szakosztályban legjobban dolgozóknak. Ezt követően dr. Kopátsy Sándor, egyetemi tanár „Reform a mezőgazdaságban” címmel tartott előadást. Beszédében szólt arról, hogy milyen útra tévedt gazdaságunk, így a mezőgazdaság is, és számos új kezdeményezés kell ahhoz, hogy helyreáll- janak a dolgok. Ez sok gonddal, áldozattal jár majd, de az átalakulás halogatására nincs • lehetőség. Je|en gondjaink épp abból fakadnak, hogy már korábban hozzá kellett volna látni a reformoknak. Az előadó elmondta, hogy Európa legsikeresebb államai nem azok közül az országok közül kerültek ki, amelyekben fölülről adták az útmutatásokat. Hazánkban is teret kell adni az alulról jövő kezdeményezéseknek. Ehhez viszont a tulajdonosi érdekeltségnek is párosulnia kell, mert* tarthatatlan, hogy méregdrága gépeken érdektelen bérmunkások dolgozzanak. Az sem idegen a jövőtől, hogy diplomával rendelkezők üljenek fel a legmodernebb mezőgazdasági gépekre. Dr. Kopátsy Sándor azzal , zárta előadását, hogy a jövő gazdasága rajtunk, embereken múlik, csupán a feltételeit kell biztosítani, hogy a kezdeményezések beépülhessenek a kibontakozási folyamatba. A továbbiakban dr. Muszka Dániel, a MÜSZI igazgatója tartott tájékoztatót a „Mezőhír” alkatrészkereső szolgálat tevékenységéről. A számítógépes rendszert működés közben is bemutatták a szakembereknek. A résztvevők a tanácskozás első napján szabad foglalkozás keretében sport- programon vettek részt a helyi sportcsarnokban, majd baráti találkozóval fejeződött be a tegnapi tánácsko- zás. A kétegyházi mezőgazdasági műszaki napok ma folytatódnak. (bacsa) — Haj aj! — kiált fel a tótkomlósi fiatalasszony, amikor a községi szolgáltatásokról faggatom. — Nem rózsás a helyzet, itt van például az Unior szerviz: elromlott az automata mosógépem, és bejelentettem náluk. Ígérték, hogy majd jönnek. Két hétig vártam. Gondolhatja, nem volt leányálom három gyerekre kézzel mosni! Elfogyott a türelmem, és egy hozzá értő (nem iparos) emberhez fordultam. Igaz, fusiban, de megjavította, két nap alatt. A tv-szerelőkről hasonló" rossz tapasztalatom van. Sokat problémáznak azon, hogy kijöjjenek-e házhoz, vagy sem. A vízvezeték-szerelők se különbek. Rázott a csap a fürdőszobában, felém se néztek. Az asszony minden szavából árad a keserűség. Nem is csoda. A község lakosságának szolgáltatási igényei a jövedelemviszonyok alakulásával egy-egy részterületen növekednek, más területen viszont csökkennek. Ezzel magyarázható a szolHogy a hétszáz éves Nek- csei Biblia hasonmás kiadása most megjelenhetett a Helikon Kiadó gondozásában, abban jelentős szerepet játszott a Washingtoni Kongresszusi Könyvtár segítőkészsége is, és személyesen Dana J. Pratt kiadási igazgató. Ez a középkori könyvremek, kultúrtörténeti kincs ugyanis 1873 óta az amerikai intézmény gyűjteményének egyik legértékesebb darabja. A gazdag díszítésű bibliát Róbert Károly király tárnokmestere, Nekcsei Demeter készíttette. Valószínűleg 1310—1328 között. S az 1492 oldal terjedelmű, 108 színes iniciáléval ékesített kódexet egy londoni aukción vásárolta meg az amerikai könyvtár. A Helikon Kiadó és a washingtoni könyvtár együttműködésének eredményeként két év alatt készült el a fakszimile kiadás — Békéscsabán, a Knier Nyomdában, 8 ezer példányban, Dana J. Pratt úr tegnap délelőtt azért látogatott el Békéscsabára — Molnár gáltatást végzők társadalmi megítélése is. Tótkomlóson az építőipari, javító-karbantartó tevékenységet, valamint az autószervizelést, az elektromos háztartási cikkek, híradástechnikai berendezések javítását elsősorban a kisiparosok végzik. A személyi szolgáltatások körébe tartozó (fodrász, kozmetikus, szabó, cipész, szűcs stb.) tevékenységek zömét szintén az iparengedéllyel rendelkezők, valamint az orosházi Unior Szövetkezet helyi részlege, a Békés Megyei Patyolat Vállalat tót- komlósi kirendeltsége végzik. A hetvenes évek elején épült szolgáltatóház Tótkomlóson sem igazán népszerű. Az itt működő patyolatra például azért panaszkodnak a helybeliek, mert hosszú az átfutási.idő. — Egy hét a vállalásunk — tájékoztat Séhorcz Tibor- né üzletvállaló. — kedden szállítják el a szennyest Me- zőkovácsházára és Békéscsabára és hét nap múlva hozzák vissza. Előfordul, A biblia és egyik támogatója, Dana J. Pratt Fotó: Fazekas Ferenc Magda, a Helikon Kiadó igazgatója és Szántó Tibor művészeti vezető társaságában —, mert látni akarta, milyen körülmények között, milyen nyomdában készült ez a gyönyörű könyv. Mint mondotta, már a munkapéldány — amelyet egyébként Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, miniszterelnök juttatott el hozzá amerikai látogatása során — meggyőzte afelől, hogy egészen kivétehogy kedden délután jön valaki (a szállítás után), annak két hétre vállalom a tisztíttatást. Ősszel kétszer akkora a forgalom, mint nyáron. Az emberek pedig kétszer olyan türelmetlenek. A fodrászok is elégedetlenek. Magas a bérleti díj, lassan megfizethetetlen lesz számukra a rezsiköltség — mondják. Hogy kik? Konkrétan nem tudjuk, mert egyik „hajszobrász” sem mert ez ügyben nyilatkozni. Vajon miért? Volt, aki készségesen vállalkozott a beszélgetésre. Igaz, ő nem a szolgáltatóházban dolgozik, hanem 34 éve ugyanott, a Széchenyi utca 1. szám alatti borbély- üzletben. Paulik Gyuláné, Ilonka néni férjével együtt 1931-ben nyitott ki először. Azóta itt dolgozik. — Nem akarom abbahagyni a munkát, mert hiányoznak a kuncsaftok. — Nem is engednénk! — szól közbe Bogár Pali bácsi, aki nyitás óta hűséges vendég itt. — Az adózás visszavetette les minőségű és értékű könyvremek születik a kiváló szakemberek jóvoltából. S már akkor nagy kedve támadt, hogy ne csak Budapestre, hanem Békéscsabára is eljöhessen. Az üzemlátogatás előtt beszélgettünk Pratt úrral. Mindenekelőtt arra voltam kíváncsi, hogy vajon miiért volt a könyvtárnak fontos ez az együttműködés és a hasonmás kiadás létrejötte. — Amióta megvásároltuk a Nekcsei Bibliát az angol gyűjtőtől, a mi könyvtárunké a felelősség, hogy megőrizzük ezt a művészi értéket, ezit a nagy kincset. S egy ilyen esetben, amikor lehetőség nyílik a fakszimile megjelentetésére, természetesnek tartottuk, hogy mindent megtegyünk" a megvalósulás érdekében. — Nagy kincset említ. Gyönyörű a biblia, valóban. Ám az ilyen kiadványok kivételesek manapság; a modern könyvgyártás az üzletre összpontosít, és csak kevés nyomda vállalkozik ilyen munkaigényes művekre. a forgalmat is, pluszmunkát rótt rám — mondja Ilonka néni. — A könyvelés nem egyszerű dolog, én már képtelen vagyok megtanulni. Szerencsére a lányom segít ebben. A bevétel viszont így is kevés. A KlOSZ-nál nemrég jártam. Érdeklődtem, hogy megemelhetem-e az árakat, mivel a szövetkezethez képest jóval alacsonyabb a tarifám? Azt mondták, hogy nem. Nekem a régi ár szerint kell dolgoznom továbbra is. Ugye, milyen érdekes? Bizony, vannak még furcsaságok. Akkor, amikor a kisiparosokat naplófőkönyv vezetésére kötelezték, nagyon sokan beadták közülük az ipart. A helyi tanáŐs végrehajtó bizottsága, hogy a hiányszakmákban az ipart váltó kisiparosokat segítse, határozatot hozott. Ennek lényege: adóalap-csökkentést kapott az, aki társadalmi munkát ajánlott föl a tanácsnak. Miért fogalmazunk múltidőben? Mert az új jövedelemadó bevezetésével egy időben hatályon kívül helyezték a jogszabályt. Mit lehet erre mondani? Nem biztos, hogy ez az intézkedés szolgálta a szolgáltatást. (esete) — Ez iigaz, a mai könyvgyártás nem az ilyen értékekre orientálódik, hanem a tömeges termelésre. Az igényes, különleges művek kiadása némiképp háttérbe szorul, de ez csak növeli az értéküket. — Mondana valamit a biblia amerikai fogadtatásáról? Kik veszik majd meg ezt a csodaszép, de igen drága könyvet? Amit olvasni ráadásul csak kevesen tudnak ... — Nem olvasni fogják, gyönyörködnek majd benne. Könyvtárak, amerikai magyarok veszik majd meg, olyan vásárlókra számítunk, akik műtörténeti kincseket gyűjtenek, hiszen igen speciális könyvről van szó. — Először jár Magyarországon? — Másodszor. Először vagyok Békéscsabán. — Benyomásai? — Nagyon tetszik az ország, de főleg az emberek. — «4z emberek? Miért? — Miiért? Hogy is mondjam, miért? Barátságosak. I n t ell i gensek, m egb ízhat óak. S nagy hatással van rám, hogy itt olyan sokan olvasnak ... Niedzielsky Katalin Washingtoni vendég a Kner Nyomdában „Romániában a helye a haza minden fiának” Jöttek, láttak, hazamentek — Otthon tárt karokkal és munkahellyel várták a hazatérőket Romániából átruccanó két család 64 napos „kikapcsolódásának” története A Romániában megjelenő Előre című lapban bukkantunk az itt következő írásra: A családot jól ismerik a községben. Szorgalmas emberek. Egy vállalat termelőközpontjában dolgoznak. Az asszony a központ vezetője, a férfi szakavatott, ötletgazdag mester, aki néhány saját elképzelés szerint megszerkesztett felszereléssel fokozott termelékenységet ér el. A házaspár anyagi helyzete irigylésre méltó, összegyűjtötték mindazt, amihez egy családnak szüksége van ahhoz, hogy tökéletes jólétben éljen. Gyermekeikkel együtt összkomfortos, villaszerű saját házban laknak, folyóvízzel, központi fűtéssel, szép gazdasággal, ahol a melegház a gazdálkodási szellemet, a házigazdáknak azt az óhaját tanúsítja, hogy a község élenjárói közé tartozzanak. Igen, de a. család életrajzának van egy epizódja, melyet a házaspár szeretne mihamarabb elfelejteni. Egész munkájuk, magatartásuk bizonyítja, hogy ostoba ballépésről volt szó csupán. — Ennek a története, amely tulajdonképpen a családomé — nyilatkozza a férj —, de szeretném mindenkivel megosztani. A Magyar Népköztársaságba érkezve 64 napig maradtunk ott. Egész idő alatt keményen dolgoztunk. Kilencen laktunk három szobában. Szeretném megjegyezni, hogy egy lakás bére körülbelül 1400 forint. Egy ilyen összeg pedig alaposan megnyomja a családi költségvetést. És a kereset? Abszolút semmit sem vásároltunk, minden pénz .elment ennivalóra és alig volt elég arra is. Minden nagyon- nagyon drága. Egy pár gyermekcipő 700 forintba kerül. Bemegy az ember az üzletbe egy műanyag zacskóval bevásárolni, hogy aztán meg- döbbenten tapasztalja: legalább ezer forintot költött. Egy családnak havonta több mint 5 ezer forintra van szüksége a mindennapos megélhetéshez. Körülbelül 6 ezer forintot kerestünk havonta, és ilyen kereset mellett kész őrültség lett volna ottmaradni, és nekiindulni az életnek. Hosszas töprengés, komoly lelkiismeretfurdalás után szertefoszlott reményekkel, de a realitások ismeretében az itthoni fogadtatásra gondolva, s a mindennapos megélhetési gondoktól is hajtva elhatároztuk, hogy hazajövünk. Itt teljes megértéssel fogadtak. Visszakaptuk pont azt a munkahelyet, ahol azelőtt dolgoztunk. Megfogjuk a munka végét, nem vagyunk már olyanok, mint a gyökerestől kitépett fa. A mieink között élhetünk. A falubeliek között, akik románok és magyarok. Jól, nagyon jól megértjük egymást, hosszú ideje ismerjük őket, ők is bennünket, nincs semmilyen különösebb problémánk. Azokra gondolva, akik még ott vannak a magyar NK- ban és egy, vagy más oknál fogva még nem határozták el, hogy visszatérnek, a következő tanácsot adjuk: igyekezzenek haza mielőbb, folytassák munkájukat, itt, csakis itt, Romániában a helye a haza minden fiának, itt, csakis itt élhetünk emberi módon, a mieink között tisztelettől és megbecsüléstől övezve. Ez pedig többet ér mindennél a világon. Mike András, a Satu Mare-i Zöldség-Gyümölcs Vállalat mestere * * * Izgatott, mi történt a két hónap alatt, 1988. március és májusa között azzal a családdal, amelynek tagjai jöttek, láttak és — visszatértek. Sikerült kiderítenünk, az ország melyik részén, melyik községben éltek 64 napon keresztül. A település — a Szabolcs- Szatmár megyei Csenger — lakosainak száma alig haladja meg a 6 ezret. Van egy termelőszövetkezete, ahol a két család — mert a cikk írója és annak fiútestvére jött át családostól szerencsét próbálni — felnőtt tagjai elsőként elhelyezkedtek. Havi ötezer forint keresetet ígértek nekik természetesen fejenként. Igaz, itt nem vezetőállást kaptak, mint amilyenben otthon dolgoztak. De hát ezen a környéken nem dúskálnak, munkahelyekben. Egy hét után — nem derült ki miért — to- vábbálltak. Másodikként választott munkahelyük több mint 30 kilométerre volt a lakóhelyüktől. Naponta bejárniuk mégsem volt probléma. Négy Dacia szolgálta ugyanis a 9 fős családot. Az új helyen is csak egy hetet töltöttek, itt is 5 ezer forintos átlagkeresetük lehetett volna havonta. Hogy a 64 nap alatt csak 14-et dolgoztak? Mi legalábbis eny- nyit tudtunk kinyomozni. A fennmaradó 50 napban maszek építkezéseken vettek részt segédmunkásként, napi 500 forintos keresettel. Azt mondják volt környezetükben, hogy nagyon kellemes, megbízható, jól dolgozó embereknek tűntek. Könnyen találtak emberi kapcsolatot munkatársaikkal, szomszédaikkal. Munkatársaik szerint soha nem panaszkodtak elhagyott hazájukra, ahol — úgy mondták — nem éheztek, nem fáztak, nem volt hiányuk* kenyérből, tejből, húsból, sőt a luxuscikkekből sem. Kétszáz négyzetméteres villájukban kézzel szőtt perzsaszőnyegek, pazar bútorok, különleges konyhafelszerelések, video és színes televízió szolgálta igényeiket. A második munkahelyükön így emlékszik egyik főnökük : — Nem voltak hivalko- dóak, araikor vagyoni helyzetükről beszéltek. Puszta felsorolás vplt részükről. Elegáns ruhájuk, aranyékszereik meggyőztek arról, hogy valóban jól élhettek Romániában. Kérdeztük is, hogy akkor miért? Miért kellett a bizonytalanságba jönniük gyermekeikkel együtt? Hiszen nemcsak luxuslakásukat, hanem nyaralójukat is otthagyták. Választ nem igazán kaptunk kérdésünkre. Aztán úgy voltunk vele, hogy ez az ő magánügyük és nem faggatóz- tunk tovább. Tény, hogy ők a „felső tízezer” közé tartoztak hazájukban. Egyik nap bejelentették, hogy később jönnek dolgozni — folytatta a volt főnök —, mert el kell menniük a rendőr-főkapitányságra. Aztán, mint derült égből a villámcsapás, úgy ért minket az a bejelentésük, hogy visz- szamennek. Ezt intézték a kapitányságon. Őszintén mondom, megsirattam őket. De hát ők tudják, hogy miért jöttek erre a rövid időre és miért mentek vissza... Azt gondolom, erre a kérdésre a választ sohasem fogjuk megtudni . . . . Mikéék tehát visszatértek oda, ahol nem éheztek, nem fáztak, a kétszáz négyzet- méteres villába, a perzsaszőnyeg, a színes tv és a video nyújtotta kényelembe — Romániába ... Béla Vali
