Békés Megyei Népújság, 1988. november (43. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-02 / 262. szám

Magas vérnyomás ellen az üzemorvosok Harminc éve a divat szolgálatában Panaszmentes betegek is keressék fel a rendelőket vérnyomásmérésért, s a bár­mely okból megjelenő beteg­nél mérjen az orvos vér­nyomást. Ez az első célkitű­zés, a második, hogy minél több magas vérnyomásos be­teg állandó szakszerű gon­dozásba kerüljön. A harma­dik „lépcső” 1990—91-ben közelíthető meg, hogy az egészségügyi ellátás biztosít­sa a folyamatos szűrést, gondozást és a veszélyt je­lentő életmódi tényezőket szemléletbeli változtatással próbálja meg visszaszorítani. Ez az Országos Egészségvé­delmi Tanács hipertónia­programjának lényege, amelynek üzemorvosi, üzem­egészségügyi vonatkozásairól tárgyaltak tegnap Gyulán, megyénk üzemegészségügy­ben dolgozó orvosai, nővérei és asszisztensei. — A dolgozók közvetlen munkahelyi környezete, az ott ért hatások jelentősen be­folyásolják egészségi állapo­tukat — kezdte előadását dr. Tóth Mihály, megyei üzem­egészségügyi szakfőorvos. A későbbiekben elemezte az üzemegészségügy helyzetét, a dolgozókat károsító ténye­zők okait, s szólt arról is. hogy a megye táppénzes megbetegedéseinek sorában harmadik helyen szerepel­nek az üzemi balesetek. A magas vérnyomás, más bel­gyógyászati betegségek okai­ról és következményeiről szólt még tudományos igé­nyességgel dr. 7ványi János, megyei belgyógyász szakfel­ügyelő főorvos és dr. Dudás Mihály belgyógyász is. Az Országos Munka-, és Üzemegészségügyi Intézet fő­igazgatója, dr. Zsögön Éva tájékoztatta a jelenlevőket ar­ról, hogy a hipertónia-prog­(Tudósítónk helyszíni jelentése) Hogy is kezdődött? A sze­gedi József Attilla Tudo­mányegyetem bölcsészettu­dományi karának hallgatói szeptember 28-án elküldték állásfoglalásukat a Művelő­dési Minisztériumnak. Eb­ben — mint ismeretes — három alapvető probléma megoldását sürgették; az egyetemi autonómiát, a tan- szabadságot és az oktatás anyagi feltételeinek radiká­lis megváltoztatását. Har- mine napon belül kérték a minisztérium válaszát. Czibere Tibor művelődési miniszter múlt heti válasza szerint a felsőoktatásnak a jelenlegi helyzetben rendel­kezésére álló 8 milliárd fo­rint duplájára lenne szük­ség, hogy javítani lehessen a felsőoktatás kritikus hely­zetén. A jövő évben erre nincs reális lehetőség . . . Október 31-én este, előző lapzártáink idején még ja­vában tartott az a bölcsész- kari fórum, amit a szegedi egyetem Auiditorlium maxi­mumában rendeztek. A mint­egy félezer hallgató, az ese­ményen részt vett oktatók­kal a délután 5 órakor kez­dődött gyűlésen alakította ki közös álláspontját a mi­nisztériumi válasszal kap­csolatban. Az eseményen megjelent a Művelődési Mi­nisztérium két osztályveze­tő-helyettese, Boross Erzsé­bet és Hársfalvi Rezső. A Hét és fél óráin át tartó fórumon ismertették a „vá­laszt”, majd azt az állásfog­lalást bocsátották vitára és elfogadásra, amelyet a böl­csészkar! operatív bizottság ram az üzemegészségügyi ku­tatásokban már élő gya­korlat. Tapasztalataik szerint a megvizsgált és kiszűrt dol­gozók 30 százaléka gyorsab­ban gyógyult a folyamatos gondozás hatására, igaz, 10 százalékkal nőtt is az okkal gondozottak száma. A jövő­ben munkájukban alkalmaz­zák majd az Egészségvédel­mi Tanács módszereit. Megkértük az üzemegész­ségügyben dolgozó szakem­bereket, szóljanak tapaszta­lataikról és lehetőségeikről. Dr. Farkas István, a békési Viharsarok Mgtsz és a Hun- garonektár részfoglalkozású üzemorvosa: — Sok tapasz­talatom még nemigen lehet ezen a területen, hiszen a körzeti munkám mellett nyár óta látom el ezt a fel­adatot. Azt viszont már ér­zem, hogy kevés a fél-fél óra rendelési idő. A részfog­lalkozású üzemorvos léte hasznos, de csak részmeg­oldás. A megelőzésre így nemigen, inkább csak a rö­vid vizsgálatra, a receptírás­ra van idő. Szeretnénk kö­vetni ezen a területen is az általános gondozási irányel­veket. — Szaporodnak a szív- és keringési betegségben szen­vedők a mezőgazdasági terü­leteken is — mondja dr. Viski Anna, a Békéscsabai Állami Gazdaság részmun­kaidős üzemorvosa. — Ez el­sősorban az időben fel nem derített, nem gyógykezelt magas vérnyomás következ­ménye. Idegesség, egészség­telen életmód, hajszoltság — mindez tapasztalható a be­tegeim körében. Soha nem elég a szép szó, a meggyő­zés, hiszen gyakran a beteg sokkal jobban „tudja”, mint mi, hogy mi a baja, milyen állított össze. „Mi az oka, hogy Magyarországon a fel­sőfokú oktatás nem tud láb­ra kapni?” — ez volt a cí­me a javaslatnak, amely pontról pontra követi a mi­nisztérium válaszát. A „szö­vegelemzés” nyomán össze­gezett megállapítás szerint az MM nem adott érdemiem ges és konkrét választ egyet­len követelésükre sem; egyetlen ponton sem volt világos, egyértelmű és egyetértő. Néhány kiragadott mon­dat a Pusztai Ferenc minisz­terhelyettesnek címzett nyolcoldalas javaslatból: „ ... minden további ha­logatás az írástudás puszta létét veszélyezteti. Mi azon­nali és konkrét cselekvést követelünk . .. Visszautasít­juk az MM-nek azt az ér­velését, mely szerint külső okokkal kívánja magyarázni a magyar oktatás katasztro­fális helyzetét... Ügy vél­jük, a válság kialakulásában nagy szerepet játszott az MM is, azzal, hogy engedeL- mes és passzív partnere volt, az oktatást mindig is mara­dékokból finanszírozó, nem termelő ágazatként kezelő kormányzati politikának.” A konkrét válaszok pont­jai után a jobb párbeszéd érdekében az írásos anyag felhívást tesz egy Országos Felsőoktatási Szövetség lét­rehozására, amely a felsőok­tatás mindenkori kizárólagos képviseletét megvalósítaná. A fórum első részében1 dr. Kristó Gyula, az egyetem bölcsészkari dékánja hozzá­szólásában az oktatáskorsze­rűsítési program jelenlegi helyzetét ismertette. Hang­gyógyszert kellene szednie. Éves forgásban szűröm a részterületeken dolgozókat, most még jobban figyelünk a vérnyomás-rendellenessé­gekre, mint bármikor. Dr. Szurovecz Ilona, a Szeghalmi Csepel Autógyár főállású üzemorvosa 16 éves körzeti munka után egy éve dolgozik a gyárban: — A megterhelő gyakori ügyele­tek miatt jöttem át erre a területre. Ügy érzem, itt többet tehetünk a megelő­zésért, mint a körzetben. Oda a már beteg emberek jönnek, itt többségében az egészségesekre kell vigyáz­ni. Bármikor visszarendelhe­tem, ellenőrizhetem őket, s ez nem kerül fél napjukba, legfeljebb negyedórába. Táp­pénzre vételi jogom van. a gyógyulás folyamatát végig­kísérhetem. Nagyon összetett a munkánk, a vidéken gyó­gyító üzemorvosi ■ munka minden nehézségével terhel­ten. Fontosnak érzem a szű­rést, nemrégiben végeztem a zajos területen dolgozók vizsgálatával. Nehéz körül­mények között termelnek az emberek, nagy a zajártalom veszélye is. A gyár vezetői támogatják a munkám, biz­tosítják a dolgozók számára a szükséges védőfelszerelése­ket. Mostanában úgy tapasz­talom, hogy azok viszont végre használják is. Amikor egy-egy üzemrész dolgozóit megvizsgáltam, külön-külön és együtt is elmagyaráztam az embereknek, hogyan vi­gyázzanak az egészségükre. Egyre bővülő, erősödő kört jelent az alapellátásban az üzemegészségügyi szolgálat. Jelentős erőt képviselnek, ha sikerül őket megnyerni a hi­pertónia elleni csatának. Bede Zsóka súlyozta, hogy mindaz, ami most megindult, hosszabb folyamat része. A bölcsész­karon közösen elhatározott új tantervét 1989. szeptem­berétől1, felmenő rendszerrel fogják bevezetni. Elmondta1, hogy már ezen a héten meg­tartja első egyeztető munka- megbeszélését a tantervvel foglalkozó munkabizottság. Az egyetemi autonómiával kapcsolatosan rámutatott arra: — A világon mindenütt úgy van, hogy akik „befek­tetnek az oktatásba”, azok­nak igenis jogluk van meg­határozni bizonyos szem­pontból1 azt, hogy mire van szükség ... A probléma Ma­gyarországon alapvetően az, hogy a mi oktatási rendsze­rünkbe a magyar állam in­vesztál egyedül. Monopol- helyzetben van ... Azokban a nyugati országokban, ahol' alapítványok vannak, az ala­pítványtevők is ott ültnek a különböző tanácsokban és beleszólnak az ügyekbe; egy plurális helyzet van és ők is érvényesítik az igényei­ket. Nyilvánvaló, hogy hosz- szabb távon ez nálunk is elképzelhető, amikor nor­mális adórendszerünk lesz és alapítványokat lehet ten­ni a felsőoktatási intézmé­nyek számára és akkor már megszűnik agy sajátos mo- nopo[helyzet. De nem hin­ném, hogy a huszadik szá­zad végén reális dolog azt mondani, hogy abszolút tel­jes autonómiát akarunk és a világon senki ne szóljon bele a mi dolgunkba ! Ez se­hol a világon nincs meg és én nem hinném, hogy bár­ki ebben a teremben ezt kö­vetkezetesen végiggondolva erre kívánna törekedni! 1958-ban az orosházi nők foglalkoztatási gondjainak enyhítésére hozták létre a városban a ruhagyárat. Né­hány év alatt 500 főre emel­kedett az itt dolgozó lányok, asszonyok száma. Kezdetben férfi fehérnemű készítésével foglalkoztak, majd áttértek a női felsőruha gyártására. Három évtized telt el az­óta. A Békéscsabai Unicon Ruházati Vállalat orosházi üzeme az idén ünnepli fenn­állásának 30. évfordulóját. Ebből az alkalomból keres­tük fel Hatos Istvánná üzem­vezetőt, aki — vállalva a házigazda szerepét — bemu­tatta a 220 fős kollektívát, és tájékoztatást adott az it­teni munkáról. — Száznyolcvan varrónő dolgozik jelenleg egy-, illet­ve két műszakban a szalagok mellett. (Az egyműszakos szalagot kisgyerekes család­anyák részére szervezték.) A létszám igen változó, az idei év az első. amikor stabilizá­A késő éjszakába nyúló vitából érdemes még idézni Kristó professzor javaslatát az ideológiai tárgyak oktatá­sával kapcsolatban. Szerinte az egyetemeken mindenek­előtt filozófiát kellene ok­tatni. Mégpedig három rész­re bontva: a Marx előtti fi­lozófiát, magát a marxista filozófiát és a Marx utáni filozófiát. Ezenkívül szüksé­gesnek tartaná a szocioló­gia, a közgazdaságtan (ami nem lenne egyenlő a jelen­legi politikai gazdaságtan­nal), illetve a történelem szakosoknak valami politi­káéi mélét tanítását. Hársfalvi Rezső, a Műve­lődési Minisztérium főosz­tályvezető-helyettese a fó­rum után a következőkben foglalta össze benyomásait: — Annak ellenére, hogy a hallgatók tényszerűen, bizo­nyos kérdésekben nem fo­gjad ták el a minisztérium vá­laszát, mégis azt olvasom ki a vitából, hogy további tár­gyalásra készek. Abból a szempontból nem volt a vita tanulság nélküli, hogy a vá­laszok megfogalmazásában mi is precízebbek lehettünk volna. Engem ugyanakkor egy kicsit meglep, hogy a szóbeli kiegészítésünket nem fogadták el. Készek vagyunk viszont azt, ami most szó­ban elhangzott, a konkrét cselekvést írásban rögzíte­ni. Mert azzal egyetértünk, hogy cselekedni kell! Dr. Kristó Gyula dékán: — Én a követelések túl­nyomó többségével változat­lanul egyetértek. Arról nem vagyok meggyőződve, hogy a megismételt sztrájk meg fogja hozni azt az ered­ményt, amit roegszavazóik lódásról számolhatunk be ezen a területen. Dolgozóink 46 százaléka 30 éven aluli. Szakmai felkészültségük jój hisz ez a minőségi munká­hoz nélkülözhetetlen. A tő­kés piacon pedig — ahhoz, hogy versenyképesek marad­junk — kiváló minőséget kell produkálnunk. — Mi az, ami most a leg­kelendőbb? — Szoknyákat gyártunk, megrendelőink igényei sze­rint. Az idén minden divat, ami kényelmes, nőies és — nem utolsósorban — csinos. A szoknyahosszak szélsősé­gesek. Hódít a hordóvonal, sötétkék, sötétszürke színek­ben. A szoknyákon megje­lennek a hajtások, a holok stb. Ilyen és ehhez hasonló fazonokat gyártunk, évente 200 ezer darabot. A varrodában tett látoga­tásunk alkalmával találkoz­tunk Horváth Lajosnéval is, aki harminc éve dolgozik az üzemben, ö is úgy kezdte, remélnek. Ügy ítélem meg, hogy talán más módok is célra vezet nének. Csákány Béla, az egyetem rektora: — Nagyon sokat fejlődtek a hallgatók, véleményeik és vélemény megformáló su k. Magam is nagyon sokat ta­nultam ezen a fórumon . . . A tegnap reggeli körzeti rádióadás riportjából idéz­zük a pécsi Janus Pannoni­us Tudományegyetem tanár­képző karának egyik hall­gató küldöttjét. A múlt hét szerdáján megtartott kari fórum állásfoglalásáról be­számolva elmondta, hogy á szegedi három követelésből az első kettővel minden fenntartás nélkül egyetérte­nek. A pénzügyekhez any- nyit tennének hozzá, hogy az oktatásra, ezen belül a felsőoktatásra azonnal na­gyobb összeget kelil fordíta­ni. Konkrét javaslatuk erre az apparátusoktól és a had­seregtől való elvonás lenne. Hosszú távon pedig azt ja­vasolják, hogy a nemzeti jö­vedelemből 4 százalék jus­son az oktatásra. QP A fórumon részt vevők közösen határoztak arról, hogy november 23-án és 24- én kétnapos sztrájkot tarta­nak. A sztrájkfelhívással kapcsolatban idézzük még az egyetem rektorának egy meg­jegyzését: — Amennyiben ez okta­tókra is vonatkozni fog és csatlakozni fognak hozzá, akkor máris kérem szakszer­vezetünket, hoigy létesítsen sztrájkalapot. A sztrájk ide­jére ugyanis fizetés nem jár. Ezt még magamra is vonat­koztatom, arra az esetre, ha meggyőznének engem is, hogy a sztrájkban részt ven­nem célszerű ... Pleskonics András mint a legtöbb fiatal lány. Tizenhat évesen ült a var­rógép mögé betanított mun­kásként, majd megszerezte a szakmunkásbizonyítványt, ma szalagvezető. — Az a feladatom, hogy a szalagon dolgozó 34 kolléga­nőmnek elosszam a felada­tokat, ellenőrizzem a minő­séget, ahol baj van, ott se­gítsek. A szoknyavarrás min­den fázisát ismernem kell ehhez. Ma már lényegesen könnyebb itt dolgozni. Har­minc évvel ezelőtt Csepel varrógépek zakatoltak az üzemben, napjainkban YUKI gépeken dolgozunk. Ezekkel könyebb a varrás, jobb a minőség. Persze a varrónők dereka, háta — a sók gör- nyedéstől — most éppúgy fáj, mint hajdanán — mond­ja. Bizony, idővel minden megkopik: a gép éppúgy, mint az ember. Cs. I. Fotó: Kovács Erzsébet Nemzetközi menedzserközpont vegyesvállalati formában Megalakult — a szocialis­ta országok közül elsőként Magyarországon —• a Nem­zetközi Menedzserközpont, Menedzserképző és Üzleti Szaktanácsadó Kft. A köz­pont magyar—amerikai— olasz vegyesvállalatként mű­ködik majd. A kft-t 88 mil­lió forintos alaptőkével hoz­ták létre, ebből 60 száza­lékkal a Magyar Hitelbank részesedik, míg a Magyar Gazdasági Kamara 7, a Szenzor Szervezési Vállalat 11 százalékkal, a külföldiek közül pedig az amerikai So­ros Alapítvány, a Milánói Kereskedelmi Kamara és egy torinói bank összesen 22 szá­zalékos résszel rendelkezik. A szerződés aláírásánál je­len volt Mark Palmer, az Egyesült Államok budapesti nagykövete és Abel Agan- begjan akadémikus, a Szov­jetunió Tudományos Akadé­miája Világgazdasági Inté­zetének igazgatója, aki egy­úttal a menedzserközpont szakértői tanácsának is tag­ja. Az oktatási központban, amely a budafoki Sacelláry- kastélyban működik majd, az első menedzserhallgató-» lkat — összesen 250 magyar szakembert — a jövő év feb­ruárjában fogadják. Később a szocialista országokból is várnak hallgatókat, minde­nekelőtt a Szovjetunióból, ahol máris nagy az érdek­lődés a tanfolyamok iránt. A központ létrehozásának alz a célja, hogy a piacgaz­daságban alkalmazott szak­ismereteket és módszereket terjessze a magyar mened­zserek körében, s ezzel elő­segítsék hazánk hatékony Részvételét a nemzetközi üz­leti életben. Az egyes tan­székeken amerikai, nyugat- európai és magyar oktatók tanítanak majd. Válasz a válaszra... Mi is történt a szegedi bölcsészkaron?

Next

/
Oldalképek
Tartalom