Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-22 / 253. szám

NÉPÚJSÁG 198S. októb it 22., szőni bat o SZÜLŐFÖLDÜNK Emlékezünk a Csaba (Fiume) Szálló alkotójára Sztraka Károlyné (Haán An­tal festménye) Manapság sokat olvasunk a békéscsabai Csaba (Fiume) Szállóról, e városképet is meghatározó, szép épületről. Ejtsünk hát néhány szót az alkotóról, Sztraka Ernő mér­nökről és csáládjáról, vala­mint munkásságukról. A Sztraka család első is­mert őse Sztraka András, az egyházi anyakönyvek sze­rint Gyulán született 1766- ban, (Róm. kát. anyakönyv, 2 kötet, 19 lap). Felnőve el­került Gyuláról. Fia, Sztra­ka Károly Apostogon szüle­tett 1803-ban, és Békéscsa­bán evangélikus tanító 1825- től 1863-ig. Felesége Beer Anna (Haán Antal által ké­szített portréját a Népújság 1988. 1. 23-án közölte). E házasságból született Bé­késcsabán 1830. 3. 3-án Sztra­ka Ernő mérnök. Az 1848-as szabadságharc ideje alatt, katonai szolgálatot teljesí­tett, majd a fegyverletétel után jogot tanult. A bécsi műegyetemen 1855-ben szer­zi meg mérnöki oklevelét. Bodoki Károly mérnök mel­lett dolgozott Gyulán, a Kö­rös szabályozásán, mint vá­rosi mérnök. 1861-ben haza­tért szülővárosába, Békés­csabára, ahol 30 éven át dolgozott, mint községi mér­nök. 1863 11. 18-án nősült meg, feleségül vette Schlotter- beck Pál orvostanár és Mayer Rozália leányát — Etelkát —. aki 1840. 5. 1-jén született Békéscsabán. E házasságból négy fiú és két leány született. Most vizsgáljuk meg Sztraka Ernő építészeti al­kotásait! 1859. november 16. El­készíti Gyula városháza ter­vét, de az épületet nem e terv szerint építették. — Bé­késcsabán tulajdonképpen majdnem minden nagyobb szabású . épület létrehozásá­ban részt vett. Az 1860-as évek első felében elkészíti Békéscsaba első városrende­zési tervét, széles utcákra törekedett, a terek határvo­nalait körívesen alakította ki, így jobban érvényesülhe­tett az épületek szépsége. — 1867-s-68. Fiume vendég­lő tervezése és az építkezés tívan részt vett a gazdasági egyesület munkájában. Sztraka Ernő 1906. 2. 20-án hunyt el Békéscsabán. A családban a mérnöki munkát fia, ifj. Sztraka Er­nő (1874. 12. 24.—1962. 12. 20., Székesfehérvár) folytat­ja tovább. Középiskoláit Szarvason járta, 1892-ben^ érettségizett, 1896. 6. 15-én* kapta meg kultúrmérnöki diplomáját a Királyi József műegyetem műszaki szak­osztályán. Nevét 1896-ban Sztrakáról Tarjánra változ­tatta. Katonaidejét a tiroli császárvadászoknál töltötte. Pár évet Pécsen dolgozott, majd áttelepült Székesfehér­várra és nősült meg 1907. 11. 4-én. Feleségül vette Boda Sándor földbirtokos és Farkas Mária leányát — Margitot — (1887. 3. 9. — 1958. 4. 22.). E házasságból öt gyermek, 4 leány és 1 fiú született. Az első világ­háborúban két évet töltött vezetése. — 1869. Szegények ápoldája — 1871—73. váro­si tanácsháza terve. Az épü­let homlokzati tervét Ybl Miklós készítette el. — 1874, járásbíróság épülete (ma Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola — 1874 nya­rán Haán Lajos részére ré­gészeti kutatásokhoz elké­szítette Gyula város hely­színrajzát. (Ezen Ajtósfalva is rajta van, ahol a Dürer család ősei éltek.) — 1877— 79, a városi színház építé­sének vezetése — 1883, az „Aranykakas" vendéglő ter­vezése és épí­tése — 1885, az evangéli­kus kistemp- lom átalakítá­sa. — 1887. Széchenyi li­geti pavilon tervezése és építése. Az 1860. áp­rilis 12-én megalakult Békés Várme­gyei Gazdasá­gi Egyesület műszaki szak- tanácsadója volt 1861— 1896. között. Testvére, Sztraka György me­gyei főszolga­bíró is ak­T az olasz hadszíntéren, ahol hadállások kiépítésén dolgo­zott. Székesfehérváron a Kultúrmérnöki Hivatalban dolgozott 1933-ig, ekkor nyugdíj aszták. 1950-ben a jogutód Vízügyi Igazgató­ságnál újra munkába ál­lott. Itt lecsapolásokat, alag- csövezéseket, öntözőcsatorná­kat, halastavakat tervezett, savanyú rétek javításán és a gyárak szennyvizének tisztításán dolgozott. Élete alkonyán, 1956 . szeptember elején gyémánt diplomát kapott. Szabad idejében so­kat zongorázott, a zenének élt, ez volt a szenvedélye. A harmadik mérnökgene­rációt fia, Tarján László (1920. 10. 18.—1981. 8. 30., Budapest) képviselte. Ta­nulmányait 1946-ban fejezte be a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. A Hídépítő Vállalat­nál állott munkába, és részt vett az Erzsébet-híd ron­csainak kiemelési munkáin, majd néhány vidéki híd­építést vezetett. Az 1950-es évek elején Dunaújváros és a Dunai Vasmű kivitelezését vezette. 1954-ben az ÉM. 4. sz. Mélyépítő Vállalat fő­mérnöke Balatonalmádiban, 1961-ben az ÉM L. sz. Mély­építő Vállalatához került, ahol' a Dunai Cement- és Mészmű építésének kivitele­zéseit irányította. A válla­lat főmérnöke, majd igazga­tója lett. 1964-ben a válla­lati összevonás által létre­jött mélyépítő vállalat igaz­gatója 1980-as nyugállo­mányba vonulásáig. Sok nagyipari létesítmény meg­valósításában vett részt. Az Építőipari Tudományos Egyesület és az MTESZ Or­szágos Elnökségének tagja volt. Tevékenységét sok el­ismeréssel és kitüntetéssel jutalmazták. Legutóbb az Eötvös Loránd-díjban része­sült. A Sztraka család há­rom műszaki generációjának Tarján Ernő fényépe az el­ső világháború idejéből Tarján László fényes pályája véget ért, örök nyugovóra tértek. Al­kotásaik azonban máig is élnek, megőrzik nevüket, az utókor száfnára. Talán a Csaba (Fiumei) Szálló el­készültekor — a szülőföld megemlékezéseként — ezen gondolatok jegyében helyes volna emléktáblát elhelyez­ni az épületen. D. Nagy András Hunya Sztraka Ernő (Haán Antal festménye)

Next

/
Oldalképek
Tartalom