Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
1988. október 11., kedd IgHiHMTd A film emelje fel a nézőt Békéscsabai beszélgetés Kőhalmi Ferenccel — üzletről, szinvonalrél, moziközpontról és a katartikus élményről A fiiflimfongalmazás időszerű feladatairól1 rendeztek továbbképzést moziüzem-vezetők résizére szeptember 26— 28-i|g Békéscsabán. A programsorozat egyik vendége volt Kőhalmi Ferenc, a Művelődési Minisztérium Fiilim- fő igazgatóságának főigaizga- tójai, akivel nem annyira a vállalati gazdálkodás, hanem inkább a közönség szemszögéből érdekes kérdésiekről beszélgettünk. — Előadásában hangsúlyozta, mennyire fontos, hogy a filmgyártás és a -forgalmazás az utóbbi évek társadalmi változásait számba véve lépjen előre. Vagyis nézzen szembe olyan alapvető tényezőkkel, amilyen például a szocialista modell körüli vita, a politika befolyásának csökkenése korábbi abszolút elsődlegességéhez képest, vagy a szellemi tevékenység leszűkítése a termelésre; és ezek tudatában, a lehető leggyorsabban kövesse a divatot. Jóllehet, moziüzem-vezetőkhöz beszélt, mégis úgy tűnt számomra, túl gyakran szólt üzletpolitikáról, és sokkal kevesebbet a film művelődési, esztétikai, szórakoztató funkcióiról. — Ollyan körben beszélgettünk, ahol aiz üzlet, a piac lényegével évtizedekig nem keltett szembenézni. Csak az elmúlt egy esztendőben indult el ez a dolog — irgalmatlan sok ellenérzéssel. Tehát éppen ebben a körben rettenetesen fontos megérteni azt, hogy ha va- lláki piaccal foglalkozik, az nem jelenti feltétlenül a színvonal feladását. A kom- menszben is sokféllé fokozat és mérték, van. Szó sincs arról, hogy az értéket ne tartanánk rendkívül fontosnak! Ha megnézzük az 1989. évi filmbemutatésii tervet, abból tükröződik a gazdag kíímállait, s itt a művészi fii- imékine, a kamarabemutatókra gondolok elsősorban. Ebben az irányban az utóbbi időben sok minden történt. A filmklubszövetség egy sor fiUmhietet hozott létre, most van az angpl filmhét, kiváló vélt a dón, jön a francia forradalom 200. évfordulójára egy hallatlanul; izgalmas program. . . — ... Budapesten. — Ez a differenciált ér- tékfongaimazás sajnos egyelőre Budapestre korlátozó,»Szo sincs arról, hogy az értéket ne tartanánk rendkívül fontosnak!” dik. Oda, ahol a sok mozi közül néhányat kinevezhetnek értékközvetítő helynek, és odaszoktatják a közönséget. Tény, hogy azokban a városokban, ahol egyetlen mozi működik, a kommersz kinyomja a többi filmet. Hogyan tehet itt miegtáliállni mégis a módot arra, hogy az érték is jelen Legyen? Létkérdés az alternatív hálózat; hogy a művelődési ház, a könyvtár, az iskola1 a filmvetítés valamilyen útját kezdje építeni. Rendkívül fontos ez, az érték folyamatos mozgása érdekében. Itt említeném meg a magyar- országi fiiilmterjesztés egyik nagy problémáját: nem tud reagálni az egymás után következő nemzedékek jelentkezésére. A közép iskolásoknak kétségb eej tőén nincs fogalmuk a magyar filmművészet jelentős alkotásairól, és nincs semmilyen rendszer, ami ebbe beavatná őket. A filmklübmjozgalom- mak tehet itt nagyon sok tenmnvaiőja. — Említette többek között, hogy meggyőződése szerint Magyarországon 500-700 mozinak van jövője; a jól felszerelt, többtermes, megfelelő vonzáskörzettel rendelkező, saját műsorukat meghatározó és különböző tevékenységekkel foglalkozó moziknak. A fejlett nyugati országokban elterjedt moziközpont számunkra nyilvánvalóan túl távoli jövő. Mégis, milyen legyen a mai ember mozija? Milyen szerep, feladat hárul rá a mi társadalmunkban? — A mai társadalomnak rendkívül fontos, hogy tegyenek kohéziós pontjai, A hirdetett közösségi hitvaiLlás helyett ugyanis a gyakorlatban ez a társadalom inkább elzárta az embereket egymástól, és a közösségek nehezen fejlődhettek. Amikor végre eljutottunk oda, hogy felismerjük az individuum jelen tőségét és érdekeit, kellenek azok a pontok, ahol az emberek egymással találkozhatnak, és gondolkodásban; érzetemben, széliem! ráébredésben bizonyos közös nevezőket létrehozhatnak. Ezek között a kohéziós pontok között tehet fontos helye a mozinak. A magyar f iitmter j esz tésben az utóbbi időszakban a szakma jelentős része felismerte: ha a változatlanság mellett dönt, valóban a perifériára szorul. Anyagi tehetőségeinket és sok más tényezőt figyelembe véve, természetesen távol állunk attól, hogy fiMicentrumok soréit lehetne felépíteni. Mégis azt gondolom, ha nincs előttünk egy jövőkép, és azt nem igyekszünk egyre pontosabban látni, akkor nincs értelme az egésznek ... — Ki dönti el és milyen szempontok alapján, hogy mit látunk a moziban? — A műsorpolitikai bizottság dönt, amelynek ösz- szetételléhem kifejeződnek az értékelési szempontok. Tagijai között vannak mozi- üzem-vezetők, filmkritikusok, esztéták, forgalmazók, szociológusok, pedagógusok. Üléseiken elsősorban esztéHivatásos? Amatőr? Dilettáns? Gondolatok a békési Vihar Galéria indulásánál Az elegánsan, szépen szerkesztett meghívó, amely a . Vihar Galéria születéséből és megnyitásáról tudósít, egy új kiállítási terem egész éves programját is jelenti egyben. Elolvasva a kiállító alkotók nevét a Vihar elnevezés már nemcsak az ország egy regionális egységére utal. A kiállítássorozat rendezői — biztos, ami biztos — jó előre bevallották a galéri a létreh ozaitalának szándékát ds. A Vihar Galériába meghívott tizenhárom képzőművész már korábban hallatott magáról. Néhányan közülük évek óta benne vannak a hazai és az európai állandó kiállítók csapatában, de kevesebb-több önálló vagy csoportos kiállítást a többiek is maguk mögött tudnak. Az ország különböző részein élnek — Sziget- szentmiklóson, Csepelen, Szentendrén, Balatonfüre- den, Békésen. Van valami, amiben — túl a tehetségük különböző fokán — közösek. Valameny- nyiien a nem hivatásos vagy inkább nem hivatalos, autodidakta művészek közül valók. Ez akkor is így van, ha ma már többen tagjai a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, sőt, a Képzőművészek Szövetségének is. A mai magyar „művész” státusz meghatározásában nem kis ambivalencia feszül. A szakmai közvélemény azon az állásfoglaláson, amelyet a hivatalos álláspont képvisel, már régen túljutott. A szociológiai megkülönböztetésként használt fogalmak — nem hivatásos, autodidakta — erejüket vesztették. Ez az újfajta megítélés talán éppen a Vihar Galériában kiállító, saját útjukat megjárt alkotóknak — Aknay János, Berez- nay Péter, Somogyi György — is köszönhető. Az idei Velencei Biennálé magyar pavilonja igazolni látszik azt a felvetésemet, hogy a szakma valójában már nem tesz különbséget művészü státuszát iskolai végzettséggel szerzett és a mesterséget önképzéssel elsajátító tehetséges művész közé. Magyarországot Bukta Imre, Pinczehelyi Sándor és Samu Géza képviselték, átütő sikerrel. Egyikük sem végzett képzőművészeti főiskolát. Samu Géza szobrászművész nevét a világ legkülönbözőbb nyelvein láttuk a pavilon vendégkönyvében a maximális elismerés hangján említeni. Sokan az autodidakták és a kissé pejoratív ,korszerűség” közé egyenlőségjelet tesznek. Csak az az alkotó tud igazán korszerű lenni, akinek sikerül a világ egy lényegi szeletét megragadni, és azt saját személyén keresztül szűrve objektiválni, beleépítve saját élettapasztalatát. Nem tekinthető korszerűnek a sikerekkel önigazoló dilettantizmus, a mesterségbeli tudatlanság, a félvak tapogatózás a művészet technikai lehetőségei között. Nem korszerű az a képzőművészet, amely nélkülözi a mesterség alapos ismeretét. Erről Magdalena Abaka- novioh véleményét tartom a legelfogadhatóbbnak: „Ügy hiszem, mindig el fogok vetni egyes technikát és egyes anyagokat mások kedvéért, anélkül, hogy saját filozófiám főbb vonalát elvetném. Egészen egyszerűen olyan technikát a legérdemesebb használni, amelyet az ember még nem ismer, és olyan Ősbemutatók, kiállítások, neves vendégek Előzetes a Budapesti Tavaszi Fesztiválról tikai viták folynak, s ha döntéseiket bíráljuk, akkor főilleg azért, imént nincsenek kellőképp tudatában annak, hogy döntéseiknek mi az anyag! következménye. Tehát lényegesen nagyobb szerepet játszanak az esztétikai megfontolások. Nem szabad persze megfeledkezni anróll1 sem, hogy a bizottságnak ‘tagja néhány olyan tekintélyes személyiség, akiket elég nehéz befolyásolni. Véleményem szerint a művelődéspolitikai bizottságinak a jövőben is az esztétikai tényezőket kell elsősorban szem előtt tartani, hozzátéve, hogy egy bizottság is tévedhet, és néha önmagét felül kéül' vizsgálnia. De 'lényegesen jobban kell arra is figyelniük, hogy egy döntésnek mi a konkret hatása. Pontosabban: hogy az az állami támogatás, amit egy filmnek odaadnak, az valóban emelje fel' a nézőket. — Ez a végszó, hogy a film „emelje fel a nézőket”, tetszik nekem. Mert valami ilyesmit várok el a moziban. Nem kell mindig művészfilm, a könnyed szórakozásra, egyszerűen a kikapcsolódásra éppúgy szükség van. Nem tetszik viszont, hogy — a korlátozott számú kamara-előadások, filmhetek, művészfilm-bemutatók ellenére — a nagyközönségé mégiscsak a kommersz. Ugyanakkor — és ez is kicsendült az ön előadásából — egy ilyen időszakban, amikor nagy a politikai bizonytalanság, nő a szórakoztatóipar, így a film iránti igény is. Nagyobb szerep és nagyobb felelősség hárul a szórakoztatásra és . a művészetre is? — Erről meg vagyok győződve — pozitív és negatív értelemben egyaránt. A jelenlegi fiatal korosztályra a film jobban hat, mint bármilyen más művészeti ág. Sajnos azonban a film nem mint művészi alkotás hat az esetek többségében; hanem mint nagyipari termék. Ha végiggondoljuk a televízió műsorát, ott katartikus élményt adó művészettel ritkán találkozunk. Ügy jelenik meg tömegesen a film, mint nagyiparii termék, ami gondolati és érzelmi sablonokat ad. Szerintem a mai magyar társadalom egyik legnagyobb problémája éppen az, hogy ki tud-e lépni a gondolati és az érzelmi sablonokból. Rájön-e, hogy kevés ,ide, vagy oda igazodni, hogy magunknak kell a lényeget felfogni és a saját válaszunkat megfogalmazni. Ahhoz, hogy ebben előreléphessünk, a katartikus élményt adó alkotások jelentik a legtöbbet. — Köszönjük a beszélgetést! Niedzielsky Katalin formákat építeni, amelyek még ismeretlenek. A gyakorlottság és a rutin megnyomorítják a művészt. Ezek az «■ellenségei«.” A Vihar Galériában kiállító művészek más-más úton, más-más technikával jutottak el belső valóságuk feltárásához. A művész szabadsága, az alkotói folyamat és a fantázia szabadsága nem szab gátat sem az autodidakta, sem a hivatásos művész teljesítménye elé. Az alkotói szubjektum szabadsága az, amely lehetővé teszi, hogy a művész — végzettségétől és szociológiai státusától függetlenül — tehetségének. ízlésének, belső alkotói kényszerének megfelelően teremthesse meg világát. Akkor, amikor a műtárgy vizuális esztétikai értékének kell megfelelnie, amely már elszakad az alkotótól, amely már független státusztól és szociológiától egyaránt. A galériát a képzőművészeti világhét idején, talán éppen annak alkalmából nyitották meg Békésen. Ezzel az újszerű és sikeresnek ígérkező kiállítássorozattal olyan lehetőséget teremtve, amelyre egyre inkább szükség volna — a szakmának és a kiállítást látogató közönségnek egyaránt. Angyal Mária /Iigaiz, hogy még fél év választ él bennünket a Budapesti Tavaszi Fesztivál megnyitásától’, de olvasva az előzetes, a közeid napokban megszületett programot, ta- l%n nem érdemtelen már most élővennd a ’89-es előjegyzési naptárt és beleírni a jelesebb, ki-ki érdeklődésének leginkább megfelelő programot. Nem mondunk veié újat: a BTF eseményeire már most, fél évvel korábban nem kis dolog belépőjegyet szerezni... A hagyomány szerint most is márciusban, 17. és 26. között tesznek a rendezvények a már megszokott reprezentatív helyszínieken, s újra Kecskeméten, Szentendrén és Sopronban is. Szokás szerint a budapesti sorozatnak az erősségié a komoly zenei programok. A Zeneakadémián például a nyitónapon a 'világhírű angol King’s Singers énekegyüttes ad hangversenyt, majd másnap ugyanitt a Szovjetunió Állami Kis Szimfonikus Zenekara koncertezik Szabadi Vilmos hegedűművész és Jurij Szimonov karmester közreműködésével. Március 19-én Kocsis Zoltán zongoraművész szerepel a patinás fátok között, másnap az amerikai Keith Jarrett zongoraestje, 21-én pedig az NSZK- belli Helen Donath dalestje jélient csemegét. A hazaiak is dobogót kapnak: 25-én, szombaton a Magyar Állami Hangversenyzenekar Zuo- huang Chen kínai karmester irányításéval tolmácsolja többek között Csajkovszkij és Schubert egy-egy nagyzenekari művét. A kongresszusi központban 19-én a műfaj két vi- légniaigysága, Dizzy Gillespie és a Benkó Dixieland Band szerepel; majd 22-én Fischer Adám vezényletével a Budapesti fesztiválzenekar ad koncertet Beethoven, Dohmányi és Stravinsky műveiből! S még egy nagyság azok közül, akik itt lépnek föl1: 26-án Maurice André francia trornbátaművész lesz a Liszt Ferenc kamarazene- kar vendége. És még néhány sztárven- déghír; együttesek és szólisták. A Pesti Vigadóban 17- én az Amadinda ütőegyüttes lép pódiumra. 20-án Ránki Dezső és Klukon Edit négykezes zongoraestje, másnap Sass Sylvia áriaestje, 24-én pedig a Portlandi (USA) ifjúsági zenekar koncertje jeleníthet élményt. A balett műfaja kedvelőinek: a Budapest Sport- csarnokban 17-én este a Győri, a Thália Színházban 19- én a Szegedi és a Pécsi, 20- án pedig az Erkel Színházban a leningrádi Kirov balett lép a közönség elé. Lesznek színházi ősbemutatók is. A Madáchban 24- én Moldova György könyvés £i,limaiakban nagy vihart kavart Malom a pokolban című művét, a Radnóti Színpadon 17-én Mándy Iván Régi idők mozija című alkotását, a Vígszínházban Spiró György—Másik János: Ahogy tesszük című játékát, a Vidám Színpadon a népszerű „házisizerző”, Fekete Sándor A Viki-villa titka című bohózatát, a Hőköm Színpadon Karinthy Frigyes Fantasztikus álom című költői játékát, a Centi Színpadon pedig egy „haléli operettet két részben”, A ,közép-kelet-európai Macbeth ‘címűt láthatja először a közönség. Gyakorlatilag valamennyi fővárosi kiállítási intézmény fogad egy-több bemutatót ezekben a napokban, hetekben. Több külföldi képzőművész alkotásai is megtekinthetők lesznek, bár ebben a műfajban különösebb szenzációval az idén nem szolgál a fesztivál!. De maradjunk a kiállításoknál: az Utazás ’89-et most március 17. és 22. között tekintheti meg a közönség, immár tucadik ali- kallommail. A vásár városban a nemzetközi idegenforgalmi kiállítás jelszava alatt legalább féltucat bemutató várja az érdeklődőket, s természetesen ehhez kapcsolódóan még megannyi látványosság; küLönprogram. A hagyomány szerint három — a feleimben megnevezett — vidéki városban is Lesznek fesztiválirendezvé- nyefc, amelyek közül most (a földrajzi közelség okán) csak a kecskemétire térünk ki — arra is csupán a tallózás szintjén. Március 20-án például a művelődési központban a kölni (NSZK) Philharmonischer Chor -tart komoly zenei koncertet, majd ugyanitt 24-én Kocsis Zoltán zongoraművész hangversenyezik, ezt követően-, 26-án a már említett angliai ifjúsági zenekar koncertjére -kerül sor. A leni-ngrádi balettet itt 23-én, este a színházban llehet megtekinteni. A megyeszékhely különböző közművelődési intézményeiben ezekben a napokban nyolc kiállítás — a képzőművészetitől az akvarisztikáig! — lesz. A Szórakaténusz Játékmúzeumban origami (papír- hajtogatás)-kiállítást nyitnak, die kísérőrendezvényként -itt tartják meg majd a játékgyűjtők első országos találkozóját is. És még egy hasznos tájékoztató az érdeklődőknek: a jegyekkel és persze a pontos programmal, műsorral kapcsolatosan az IPV jegyirodájában (1052 Budapest, Vigadó tér 2., -tel.: 175-067) adnák felvilágosítást. Akár móir ma isi... N. L. AZ EZERMESTER DEBRECENI KERESKEDELMI LEÁNYVÁLLALAT pályázatot hirdet BOLTVEZETŐI MUNKAKÖR BETÖLTÉSÉRE. A munkakör betöltésének feltétele: kereskedelmi szakközépiskolai végzettség és 3 éves gyakorlat, vagy műszaki, illetve vegyesiparcikk-eladói szakképesítés és 5 éves gyakorlat. Az egység Békés; Piac tér 3. sz. alatt van, melynek éves forgalma 15 millió Ét, és jövedelemérdekeltségi rendszerben üzemel'. Bérezés: a vonatkozó rendeltetek keretein belül, megállapodás szerint. A pályázatot a megjelenéstől számított 15 napon belül kérjük az alábbi címre megküldeni. Ezermester Debreceni Kereskedelmi Leányvállalat, 4001 Debrecen, Pí. 71. L EZERMESTEO ,