Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-11 / 243. szám
1989. október 11., kedd o Közgyűjteményi szakszervezetek állásfoglalása Tizenöt országos jelentőségű közgyűjtemény szakszervezeti alapszervi titkárai az MTI-hez eljuttatott közleményükben a közgyűjteményi dolgozók 30 százalékos béremelését szorgalmazták, hozzátéve: ezen a területen központi béremelés 1977 óta nem volt. Állásfoglalásukhoz támogatólag csatlakoztak a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének a közgyűjteményekben és a közművelődési intézményekben dolgozó csoportjai és tagjai is. A TDDSZ-ben tömörülő közgyűjteményi és közművelődési dolgozók a béremelés fedezetét az intéz, mények gazdálkodásának rugalmasabbá tételében vélik megtalálni, azzal, hogy a bér- és költségkeretek merev elválasztását megszüntetve, az általános adószabályokon túl semmilyen központi előírás ne szabjon keretet a költségvetésen kívüli bevételek felhasználásának. Amerikai kereskedelmi küldöttség Magyarországon Az USA-beli Tennessee állam kereskedelmi minisztériuma és a Magyar Gazdasági Kamara közös szervezésében amerikai kereskedelmi küldöttség tartózkodik Magyarországon. Tizennégy középvállalatot, kétszáznál több dolgozót foglalkoztató céget képviselnek. A Hilton Szállóban hétfőn tartott sajtótájékoztatón elmondták, azért jöttek Magyarországra, hogy üzleteket kössenek, közös vállalatok létrehozásáról tárgyaljanak az ipar legkülönbözőbb területein, az egyszer használatos egészségügyi termékek gyártásától kezdve a különféle lég- és hűtőkompresszorok előállításán és a nyersgyapot feldolgozásán át az ékszerkészítésig. Magyarország és az USA kereskedelmi 'kapcsolata az utóbbi időben dinamikusan fejlődött. Míg tíz évvel korábban a két ország közötti árucsere-forgalom értéke alig érte el a 60 millió dollárt, ez tavaly már meghaladta az 500 milliót. Különösen az utóbbi három évben gyorsult fel mindkét oldalon a kapcsolatok kiépítése, ekkor évente 30 százalékkal nőtt a két ország közötti kereskedelem értéke. Magyarország mintegy 300 millió dollár értékben szállít az USA-ba autóbuszokat, gépeket és különféle alkatrészeket. Ennél kisebb mértékben, mintegy 200 millió dollárért vásárol Magyarország USA-beli cégektől különféle speciális gyártóberendezéseket, műszereket, szóját, textilárut és más fogyasztási cikket. A kereskedelmi küldöttség mostani hatnapos budapesti tartózkodásától mindkét fél azt reméli, hogy a kapcsolatokat tovább bővíthetik. Az amerikai üzletemberek mintegy 70 magyar ipari és kereskedelmi vállalattal folytatnak tárgyalásokat az együttműködés lehetőségeiről. A delegáció Kelet-Európa más országaiban, így a Szovjetunióban, s Lengyelországban is tárgyalásokat folytat az üzleti kapcsolatok felvételére, illetőleg a meglévő együttműködések bővítésére. Állami gazdasági jubászalok — vállalkozókkal A juhászok anyagi érdekeltségének növelésére újszerű vállalkozási formákat vezetnek be az állami gazdaságokban. Ennek eredményeiként a többéves visszaesés után tavaly a juhot tartó gazdaságoknak csaknem a felében, 17 nagyüzemiben nyereségessé tették a tartást, egy tucat gazdaságban pedig legalább már a ráfordításokkal azonos bevételt értek el a külpiacokra is értékes cikkeket, gyapjút, birkahúst, bárányt, tejet termelő ágazatban. Az állami mezőgazdasági nagyüzemeknek mintegy a harmada, 37 gazdaság tart fenn juhászatot. Közülük jó néhány már vállalkozókra bízza az állatállomány gondozását, önelszámoló egységként kezelve a juhászatot. A leggyakoribb, hogy a korábbi számadó szervezetből nagyobb önállósággal rendelkezői munkacsapatot alakítanak ki, és ezeket az eddiginél érdekeltebbé 'teszik a termelés növelésében, és a minőség javításában. Több pénzt fizetnek az átlagon felüli bárányszaporulatért, a gyapjú- és tejtermelés növeléséért, valamint akkor is, ha a korábbinál, illetve a megállapodásban rögzítettnél kisebb az állatelhullás. Ezeket a mutatókat egyébként mostanában gyakrabban értékelik. Számos üzemben a juh- nyájat, a legelőt és az állattartáshoz szükséges épületeket is bérbe adják a vállalkozóknak, akikkel abban álr lapodnak meg, hogy jövedelmükből anyajuhonként 300 és 500 forint közötti ösz- szeget fizetnek az év végén a gazdaságnak, függetlenül attól, hogy a gazdálkodás sikeres volt vagy sem. Az összeg gazdaságonként aszerint változik, hogy milyen a juhállomány termelőképessége, milyenek a tartás körülményei. Egyébként a gazdaságok — ha a vállalkozó igényli — takarmányt, almot, gyógyszert, más anyagoikat és szolgáltatást nyújtanak anyagiak ellenében számukra. Ilyen szervezetben dolgoznak önálló vállalkozók, egyebek között a Kiskőrösi, a Soproni, a Csák- vári Állami Gazdaság juhászaiéban ; Enyingen például a gazdaság egyik agronómu- sa családjával együtt vállalkozóvá lett. A gazdaságok többségében a vállalkozók nemcsak eredményessé teszik a juhászatot, hanem a nagyüzemet megkímélik a felesleges kiadásoktól, csökkentve az általános költségeket. A legtöbb ilyen gazdaságban nem kell a juhászat miatt vagyonőrt, legelőőrt, takarmá- nyost, s gépkezelőt fizetni, hiszen e tennivalókat maguk a családi vállalkozók, vagya korábban kevésbé önálló, másfajta brigádszervezetben dolgozók látják el. Békés megyei Gyűríífu? Nem hivatalos falutörténet Újszalontárél az utókornak A szerencsés asszonyok, akiknek jutott munkahely Tíz éve már, hogy Üjsiza- tantán jártam. Az iskolába látogattam akkor, kíváncsi voltam, az osztatlan' alsó tagozaton hogyan boldogiul a tanító néni az új matematika Oktatásával. Azóta elköltözött a tanítónő, s ma már csalk három,, iskolásgyereket szállít nap minit nap a busz a kö'tegyáni iskolába. A kultúrotthon. ajtaján Iákat, az iskolából pedig „diótörő” kisüzem illett, 12 asszonynak nyújtva munkalehetőséget. Az egykor Nagyszalontához tartozó település csöndesen halódik. I „történetíró” helyett Ülllünk az 1926-ban épült, sokat látott öreg házban, ami most elöljáróság, könyvtár, házasságkötő terem, szóval amolyan. mindenes épület. Ahogyan a benne ülők is a falu mindenesei. Az elöljárói tisztséget viselő Balogh Imre, az udvaros tisztét ellátó Kenéz Sándor bácsi és felesége, aki valóságos „áláshalmo- zó”, mert ő vezeti a könyvtárat, emellett irodista is, meg az orvosi rendelő takarítása is reszortja. Néhány percig ott volt még a kirendeltség vezetője, Molnár Józsefné is, de hivatalos ügyei másfelé szólították, meg nem is vállalkozott a nyilatkozatna. Annál inkább a hetvenegy évet 'betöltött Sándor bácsi, akiinek mesélő kedve révén sikerült a falu történetéből valamit megtudni. Mert hát szegény a falu, ugyan hogyan is telne egy hivatalos történetíróra? Marad az idős emberek emlékezete ... — Én mint kettős birtokos 'gyereke jártam ide Nagyszalontáiról tízéves korom' óta. Disznópásztor voltaim, s mert szegények voltunk, hét az ismétlő iskolából is kimaradtam. Még emlékszem, hogy akikor itt a naigyszailontád főbíró fia, Nagy Sándor volt a főbíró, az első törvénybíró meg Illyés Ferenc, a pénztáros idős Novak György. Űjsza- llomtára az emberek márciustól december elejéig jártak dolgozni. Aztán jött Trianon. Nógyezer hold földet vágtak le vele. Akkor hétszáz ember élt itt a faluiban. Még 1940-ig Janicsár kapitány engedte, hogy átjárjunk Nagyszalontáról dolgozni, aztán ennek is vége lett. Jött a háború, Orsovára vittek katonának a román hadseregbe. Onnan kiszedtek miniket, magyarokat, s engem eíl- raktak tiszti legénynek. De ón , ^léptem egy hosszút”, s beálltam a magyar hadseregbe. Munkaszolgálat»® zászlóailjnáll szolgáltam, és Linz alól 1945. augusztus 14- én jöhettem haza. Máikor megaüafcullt a demokratikus hadsereg, hivatásos őrmester lettem. Csak aztán elfogtam egy csempészt, akit nem kelüett volna, mert hát tiszt volt. Megkaptam a végkielégítést 1948-bam, és fölépítettem egy kis tanyát. Még negyvenötben telkeket osztottunk Ka- zamyii Pista bácsival, Vádi Lajossal, meg házhelyeket is adtunk,. Most négy az utcánk, de a Kinizsi utcáiban csak két ház van. Na, az attól még utca ... Ismerek én itt mindenkit. Református magyar község a mienk, valaha csak nagy- szalonitaiak Lakták, azóta került ide Sankadkeresz túrról, Orosházáról, meg máshonnan is ember. Na, hol is hagytam abba? Szóval 1952- ben megalakult az elsőszámú téeszcsé. Nehéz sorban volt a falu, ment néhány párthű ember elnyomta itt a nem párthű embereket, ötvenhatban a népet fel- mórgeliték, és a tanácsházzal szembeni szovjet emlékművet felborították. Na, ez nem volt szép. Volt nemzetőrségünk is, decemberben oszlatták fel. Ígérték akkor, hogy így kaptok földet, meg úgy, aztán meg elfelejtették. Akikor a téeszt is szétzavarták, de a szallontai emberek nem hordtak szét semmit. Engem meg edwilttek, mint ötvenhatost, Kisitarcsán meg Tökölön volltaim.. Tíz hónapot, öt napot töltöttem el1. Akkor május 1-jén kijött hozzánk Kádár elvtársi Münmich Ferenc, meg Marosán is, és ígérték, akiinek nem tapad vér a kezéhez, hazamehet. Megkaptam a írefet én is, de mert jói dolgoztam a táborban, hazaengedtek. Volt 10 hold földem, lovam, szekerem, hált gazdálkodtam. Aztán ’59-ben beléptem a téeszbe, és onnan mentem nyugdíjba. — Igaz-e, Imre — fordul a községi elöljáróhoz Sanyi bácsi —, milyen gazdag volt a téeszünk? Volt sok pénzünk, de csak erőszakolták a „férjhezmenést” a Kötegyá- ni Petőfi Téeszhez. Aztán látja, „férjhez ment” a tanács, meg az iskola is ... 1975-ben lettünk társközség. Apadunk, sorvadunk. Nincs munkalehetőség. Az emberek eljárnak dolgozni Kötegyán- ba, mlég Kígyósra is. A fiá- taliok meg főleg Gyulára költöznek. — Most 172 ember éli itt, 75 család, 63 nyugdíjas — sorolja az elöljáró. — Tiszta református falu vagyunk, templomunk ugyan nincs, csak templOmtelfek, de ünnepeikkor ki jár hozzánk a tisztelletes. A gyerekek elmentek Közben felcihelődüink, és a főutca közepén haladva „falujárásra” indulunk az őszi napsütésben. Üres telkek, csak agy-két újnak mondható ház, hatalmas porták (marit hely, föld az itt van bőven, csak ember nincs), egy italbolt, egy élelmiszer- vágy inkább mindenes üzlet, egy felV'ásártóhely, és az üzem. Ide térünk be, de közben — mert rácsodálkoztam a harangtllábra — azt is megtudom, hogy 1939-ben', amikor a tagosítás volt, akkor építették. — Tanyavtlág volt ez — mondja az elöljáró —, csak a gazdaság kiborította az embereket. Sok idős személy él iitt, de csak 26 egyedül élő nyugdíjasunk van. Dolgozik itt minden idős ember, segíti a gyerekeit. Amíg menni tudunk, így lesz. Hetente egyszer jön az orvos, a gyógyszert a postával ki lehet hondaltmi. Vonat nincs, de élég jó a buszközlekedés. A tanács előtt látta az új telefonfülkét? — büszkélkedik.. — Bevezetik a távolságiit is. Aztán megkaptuk a Kötegyánnal összekötő utat. Szóval gondolnak azért ránk. Meg hát itt van a diio- törő is, a volt iskola épületében:. Böngészem a cifra cégtáblát: Tszker Expanttantalléko- kat Föltáró Központ Budapest — Méhkeréki Üzemének Kihelyezett Telepe. Az ott éppen diót törő és tisztító tizenkét asszonynak jól megadták a címet és rangot. A Szappanos Ferencné vezette társaság vidáman dolgozik, pedig bizony nem túl nagy a kereset. Ügy 1500-tól 3000- dg. A teljesítménytől' függően. A dolgozók fele nyugdíjas. — A gyerekek elmentek, így legalább nem keit1 egyedül otthon Lenni, meg az a kis kereset is jól jön — mondja egyikőjük. Nagyon ismerjük egymást — toLdija meg egy másik. — Sok nálunk az irigy ember a faluban. De ha egy is hiányzik, csak hiányzik mindegyi- kőnfcnök. Elszakadt a köldökzsinór A boltajitóban régóta' várakozik Diószegi Imréné. Most szabadságon' van, de mert egyedül vezeti az üzletet, hát csak meg kell várja a hentesáru érkezését. A boltban rend, tisztaság. Van ott minden: alUmíniumibög- íre, ruházati cikkek, üvegáru, mosószerek, szóval igazi vegyes bolt. Forgalmaz is a boltvezető havonta 180-200* ezer forintot is. Míg hetente kétszer zárva tart a szabadsága miatt, tejet a csarnokiból hordhatnak az emberek. De már egy fodrászt nem tud eltartani a falu, és hát a szolgáltatásoknak se híre, se hamva. Nem csoda, hogy elmennek a fiatalok... — Három éve három lakodalom is volt, idén meg csak egy — kesereg Kenéz- né, Erzsiké. — Pedig jó föld van itt, és mégis elnéptelenedünk. Azért a kultúrházat csak felújítjuk, mert a gyerekek, unokák is hazajárnak, A könyvtárban velük együtt van 108 olvasó. Főleg az Erdélyről szóló könyveket keresik az emberek. Annak nagy becse van. Egy évre 3 ezer forint könyvvá- sárllási lehetőségünk van, de az Erdély történetét csak megvettem. Hanem ha már í gy kérdezget minket — vág egy másik témába —, kijár ugyan hozzánk a körzeti megbízott, meg hat önkéntes rendőrünk is van, de egy idős nénihez mégis betörtek kétszer. Több mint tízezer forintot vittek el, s még azt is tudták, hogy a kofferben tartja. Nem derítették ki az ügyet. Pedig ha kihozták volna a nyomozókutyát, már csak a népek megnyugtatására is, nem morognának az emberek. Az út közepén egy vörös ■kutya hever. Odasúgiom Erzsikének, térjünk ki, mert irtózom az állati tetem látványától. Erzsiké nagyot nevet: — Ugyani, nincs annak semmi baja, mindig az út közepén alszik. Hát igen. Itt még .a kutyát sem zavarják a dübörgő traktorok, a túlgépesített világ megannyi terméke. Az emberek belelátnak egymás fazekába, gondolatába, s mert az ősöktől az unokákig jól ismerik egymást, titok sincs előttük. Csak hát hol van már a tanyavilég, a régi állami gjaftdaság, hol a fiák, lányok és unokák? Elmentek, mert valamikor elszakadt a köldökzsinór, amelyen keresztül táplálkozz hatott a falu. S helyette nem kapott újat. Vagy mégsincs igazam? Másban is keresni keli az okokat? Hiszen a szomszédos község, a román nemzetiség lakta Méhkerék gyönyörűen kiviráglzott. Akkor hát miért lett Üjszalomta — csak pár kiHométeirre e.. fejlődő, gyarapodó .településtől1 —oly magányos^ feledésre ítélt, történelmi memento? ' B. Sajti Emese Kenéz Sanyi bácsi és az elöljáró, Balogh Imre, mint jó gazdák vigyázzák az emlékeket és a jelent Fotó r Gál Edit A mindenes Erzsiké néni
