Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)

1988-10-01 / 235. szám

1988. október 1., szombat o Újabb hírek a békéscsabai „higanyiigyrör A Békés megyei téeszek levele a TOT-hoz Lapunk tegnapi számában arról adtunk híradóst, mi­ként került a Békéscsabai 1. Sz. Általános Iskolában a gyerekek birtokába az a hi­gany, mely „kalandos utaz­gatás” után végül az egyik itanteremben ömlött ki. Tá­jékoztattuk olvasóinkat ar­ról is, hogy a tantermek Ogy részét (mélyekben az érintett nyolcadik osztály megfordult) bezárták, ott a higanygőz közömbösítésére kénporit szórtak szét. Az írás végén megígértük, hétfői la­punkban ismét tájékoztatjuk olvasóinkat. Az események közben fél- gyorsulfak, s mivel a Köjál igazgatóhelyettese, dr. Csan- kó Judit tegnap délután újabb tájékoztatást adott a „higanyügyről”, úgy döntöt­tünk, nem várunk . hétfőig, íme, amit megtudtunk: A Békés-tarhosi Baráti Kör intézőbizottságának, Bé­kés város vezetőinek és a meghívott vendégeknek teg­nap délelőtti békési összejö­vetelén Verbal László ta­nácselnök elsőnek Szokolay Sándor levelét olvasta fel, melyben a Kossyth-díjas ze­neszerző, volt tarhosi diák, arra hívta fel a tanácskozás figyelmét, hogy Békés-Tar- hos továbbra is számít a békésiek támogatására, rész­vételére az intézményesítés­ben is. Gulyás György karnagy, a Békés-tarhosi Zenei Napok művészeti vezetője értékelte Megyénkben egyre több település lakói nézhetik, té­véjük képernyőjén a műhol­das programokat. Ezt a le­hetőséget igénylik a szeg­halmiak is, és kívánságuk talliállkozött a helyi Elektro­A gyerekek további meg­hallgatása során kiderült, előfordulhatott, hogy alsó ta­gozatos diákok is a higany közelébe kerültek, ezért a Köjál minden osztályt lezá­ratott. Ezt követően az épü­let, összes helyiségében meg­kezdték a további 50 kilo­gramm kénpor szétszórását. Az Állami Közegészség­ügyi és Járványügyi Fel­ügyelőség munkatársa, dr. Székely Márta tegnap azzal kereste fel a Köjál munka­társait, hogy az Országos Közegészségügyi Intézettől a 'levegőszennyezettség méré­séhez a jövő héten segítsé­get nyújtanak. Addig a gye­rekeket más iskolában he­lyez ik el. Hogy hol? Erről az iskola igazgatója, Bokor József tá­jékoztatott minket. A diákok ezután az idei, XII. zenei napok eseménysorozatát, majd ismertette a jövő évi programtervezetet, melyben ezúttal kórusverseny és a szakközépiskolások _ zongora- versenye is szerepel, több más hangversennyel, és kar­nagytovábbképző tanfolyam­mal, mesterkurzussal együtt. Mint említette: „Hinni kell abban, hogy Békésen, Tarho- son is lehet Európával lépni, hogy a szellem, a művészet hatalma nem ismer provin­ciákat. Provincia csak ott van, ahol a tehetetlenség és a tespedés a jellemző.” mechanikai Szolgáltató Vál­lalat lehetőségiéivel. A szak­emberek már a kábeltévé törzshálózatát építik. — A három műholdas program a város melyik ré­szén lesz fogható? — kér­egy részét a belvárosi, vala­mint a 10-es és a 3-as szá­mú általános iskola fogad­ja. Tizenhárom .tanulócso­portot a Kemény Gábor Szakközépiskolában helyez­nek. el, mert az itt tanulók éppen őszi munkáikon vesz­nek részt. Természetesen a gyerekek étkeztetéséről is gondoskodnak, részben a fo­gadó iskolában, részben egy Trefort utcai ebédlőben. Megnyugtató hírek is ér­keztek. A Köjál által le­vett 17 vizelietmintából hat­nak — a legexponáltabb he-‘ lyen tartózkodott gyerekek­nek, illetve felnőttieknek — a délutáni órákban megtud­tuk az eredményét. Hi'gány- felSzívódásra utaló jelekét egyiknél sem találtak. A vizsgái!átok ma tovább folytatódnak,. N. A. A tervezetről igen sokan elmondták véleményüket, majd — mintegy négyórás tanácskozás után — úgy döntöttek, hogy a zenei na­pok eseménysorozatának ter­vezetét újra át kell tekinte­niük, és elfogadás után azon­nal megkezdeni a szervező- munkát. A XIII. Békés-tarhosi Ze­nei Napok 1989. június 17- én díszhangversennyel kez­dődnek a zenepavilonban, a Debreceni MÁV filharmo­nikus zenekar és a veszpré­mi városi vegyes kar közre­működésével. , . (s—n) deztük W lassíts Nándor igazgatótól. — A belvárosban, ponto­sabban a Bajcsy-Zsi'Iinszky úti tömblakásoktól a Péter Andirás sorig — ez megkö­zelítően ezer lakást jelent —, de a vevőrendszer igé­nyek szerint bővíthető. — Milyen sorrendben tör­ténnek majd a bekötések? —• A törzshálózat 'kiépíté­se folyamatban van, ahol1 ez elkészül, a lakóközösségek megrendeléseit máris teljesí­teni tudjuk. Ez évben öt­száz bekötést tervezünk,. — Mennyibe kerül ez egy- egy családnak? — Részletes költségvetés után, a helyi adottságoknak megfelelően az árakra há­rom variációt alakítottunk ki. Egy-egy tanácsi lakás bekötése 1000 forint lesz, mert a hálózat és a földii programok közös költségét a Szeghalmii Költségvetési Üzem a lakosoktól átvállal­ja. Ahol már valamilyen központi vevőrendszer mű­ködik, ott 2600 forintos ter­het jelent családonként. — Nyilván nem mindegyik családnak van annyi megta­karított pénze. — A befizetéseket három­havi részletben kérjük. A nyugdíjasoknak 12 havi, a nagycsaládosoknak — a iá- kobizaihni javaslatára — hiathavi részletfizetési ked­vezményt tudunk adni. A magyközösségi vevő­rendszer létrejöttével a vá­ros egy újabb lehetőséghez jut. Talán egyszer egy beját- szósitúdió segítségévet a szeghalmiak tévékészülé­kükben a városukról szóló híreiket is láthatnak. — ml — Fotó: Kovács Erzsébet A Békés megyei mezőgaz­dasági szövetkezetek elnöksé­ge nevében Győrfi Károly, a megyei mgtsz-ek szövetségé­nek titkára levelet intézett a Termelőszövetkezetek Orszá­gos Tanácsa elnökségéhez, amelyet eljuttattak az MTI szerkesztőségébe is. Az írás­ban szó van arról, hogy az elmúlt időszakban a megyé­ben több helyen is tanács­koztak a szövetkezeti veze­tők, véleményt nyilvánítva a mezőgazdaság, a szövetkeze­ti mozgalom időszerű kérdé­seiről és az érdekképviselet munkájáról. A tapasztalato­kat az elnökség rendkívüli ülésen tárgyalta meg, és ezen hozott határozatot ar­ra. hogy a tanácskozáson el­hangzottakat továbbítsák az országos tanácshoz. A megyei szövetkezeti mozgalom gazdaságai válsá­gos helyzetbe kerültek, en­nek oka az aszály mellett az agrárolló tűrhetetlen meg­nyílása, az állami beavatko­zás és elvonás fokozódása. Kitüntetések A honvédelmi felkészítés­ben végzett eredményes munkájuk elismeréseként a fegyveres erők napja alkal­mából dr. Pataki István, a megyei tanács vb-titkára tegnap kitüntetéseket adott át. A Haza Szolgálatáért Ér­demérem ezüst fokozatát dr. Molnár Margit, a Honvédel­mi Érdemérmet Búza Sán- dorné és dr. Gally Mihály kapta. Árengedmény külföldi mezőgazdasági gépalkatrészekre Tízszázalékos árenged­ményt ad a külföldi gyártá­sú mezőgazdasági gépalkat­részek árából az Agrotek Mezőgazdasági Termelőesz­köz-kereskedelmi Vállalat október 1-jétől 31-ig. A ked­vezményt a vállalat az álta­la forgalmazott valamennyi szocialista importból szárma­zó gépre biztosítja. A tőkés gyártmányú gépek közül azoknak az alkatrészeit ad­ják olcsóbban — így a Claas kombájnokét és az állatte­nyésztésben használt Alfa Laval gépekét —, amelyek az Agrotek tulajdonában vannak. A gyárak által a konszignációs raktárakba szállított alkatrészek ked­vezménnyel nem kaphatók. Az Agrotek összesen mint­egy 12-14 millió forint ked­vezményt ad — saját nyere­sége terhére — a gazdasá­goknak. A vásárlási akció­ban hozzávetőleg 120-140 millió forint értékű alkat­részhez juttatja a gazdasá­gokat. Az ütemek számára ez azért is kedvező, mert a téli gépjavításhoz így fontos gépelemekhez juthatnak. Csökkent értékű szabadidőruhák A Kereskedelmi Minőség- ellenőrző Intézet hatósági ellenőrzés során megállapí­totta, hogy a Vogue elneve­zésű szürke-fehér színű, szürke melírozott nadrágos, valamint a Voice elnevezésű fűzöld színű, olasz import­ból származó szabadidőru­hák rosszul tartják színü­ket, és szálhullás is tapasz­talható. Ezért a termékek elkülönítetten, alkalmi áru­házban, csak osztályon kí­vüli áruként és a minőség­hiba feltüntetésével árusít­hatók. A hibák különböző mértéke miatt a Vogue el­nevezésű eredeti árának 35 százalékáért, a Voice elne­vezésű pedig eredeti árának 25 százalékáért hozható for­galomba. valamint az a kiszolgálta­tottság, amelyet a termelők viselnek el a hatóságokkal, a kereskedelemmel, a feldol­gozókkal és a bankokkal szemben. A közvélemény­ben — az állami szervek és a sajtó közreműködésivel —, amint az írás fogalmaz: torz kép alakult ki a mezőgazda­ságról és a szövetkezeti moz­galomról. A termelésben is mutatkozó növekvő feszült­ségeket rendre a mezőgazda­ság belső problémájaként tüntetik fel. Az írás egyebek között szóvá teszi az érdekképvise­let meggyengülését, és azt, hogy a kormányzat nemhogy a mezőgazdaság érdekeit, ha­nem az objektív természeti, biológiai sajátosságait sem veszi figyelembe, például a tartalékképzésnél és a hite­lezésnél. Mindezek alapján a Békés megyei szövetkeze­tek úgy látják, hogy a ter­melőszövetkezetek V. kong­resszusának határozataival szöges ellentétben álló fo­lyamatok mennek végbe. Tisztázatlannak tartják az agrártermelés jövőjét és tűr­hetetlennek azt, hogy a tag­ság jövedelemszínvonala le­szakad az országos átlagtól, és romlik a háztáji gazdál­kodás jövedelmezősége is. Olykor visszamenőleges ha­tályú jogszabályok korlátoz­zák a szövetkezetek döntési lehetőségeit, és az utóbbi időszak árintézkedései, vala­mint az adórendszer egy­aránt negatív hatással sújtja a gazdálkodókat. A Békés megyei termelő­szövetkezeti gazdák — a le­vél szerint —• szükségesnek tartják egy, az MSZMP or­szágos értekezletéhez ha­sonló, széles jogkörrel fel­ruházott termelőszövetkezeti konferencia, vagy rendkívü­li kongresszus összehívását. És azt, hogy ezen az ország nyilvánossága előtt tárgyal­ják meg a fölvetett kérdé­seket. (MTI) Dőlt betűvel A bruttósítás Hírlapírói szemüvegen át nézve, a kormány és a SZOT képviselőinek találkozója szakállas hírnek számít. Hi­szen jó egy hete ültek le egy asztalhoz az érintettek, és próbáltak egyezségre jutni. Volt amiben sikerült, és volt, amiben nem. Bizonyára a kielégítetlen számlából volt több, hiszen igény akadt bőven. Épp e számlák okán hozom szóba most ismét a sokak által várt találkozót. Hiszen'utóélete van, s a jelek sze­rint lesz is. Mert a teljesítetlenül hagyott kéréseket nem hallgattatja el az idő. Azok megmaradnak, s újult erővel, hol sztrájknyomatékkal, hol meg a gondok monoton du- ruzsomsával újra meg újra napirendre kerülnek. Mert hát kinek nincs baja ebben az országban? Tudnak olyat mondani, aki elégedett? Én nem. Még az sem az, aki pe­dig az lehetne. Súlyos a teher, ami az országra neheze­dik, s tény, az utóbbi évek gazdaság- és bérpolitikája valamennyi réteg közhangulatát és jövedelmi viszonyait kikezdte. Ebben sikerült egy tisztességes közmegegyezést kialakítani: a portástól az egyetemi tanárig mindenki elégedetlen, kevesli a pénzét. De hogy egy boldogtalan, reményt vesztett ország hogy fog boldogulni, azt nem tudom. Pedig hát hit és remény nélkül még sohasem si­került megváltozni és megváltoztatni. Ehhez viszont alighanem meg kellene végre pontosan mondani, minek, mikor és hogyan van realitása. Régi jó jelszavainkat is lassan kénytelenek leszünk sutba dobni: „Tiéd az ország, magadnak építéd”, „Dol­gozz többet”, „Aki nem dolgozik, ne is egyék”. (Melles­leg a közelmúltban egy nagyrabecsült evangélikus lel­készismerősöm a krisztusi tanításokra hivatkozva árnyal­tabb megfogalmazásra hívta fel a figyelmemet: „Aki nem akar dolgozni, az ne is egyék”. Persze, hogy más ez a mondat, és mennyivel finomabb.) Miénk, itt élőké ez az ország, ám lassan már úgy néz ki, mintha nem magunk­nak építenénk. Mintha valami megszakadt volna itt. A hit, a hűség, vagy inkább egy prózai ok, az érdekeltség? Alighanem ez utóbbiról van szó. S ezen a ponton válik értelmetlenné a másik jelszó: „Dolgozz többet”. Miért? Kik, hogyan, és miből fizetik meg ebben a személyi jö­vedelemadós világban? Panaszkodnak a pedagógusok, az ápolónők, az orvosok, a bányászok. Az ügyeleti vagy túlóradíj nettó értéke olyan minimális, hogy azért nem­hogy a csákányt, de még levegőt sem érdemes (fel)venni. S máris jön a nyomás, adjanak adókedvezményt. Ennek a sajátos, magyar (értem alatta, rosszul működő) személyi jövedelemadó-rendszernek magam sem vagyok lelkes hí­ve, de annyit tudok, hogy valamiből adókedvezményt adni az ugyanannyit jelent, mint bruttóértékét megemel­ni. Akkor hát miért nem ez történik? S miért inkább a hivatkozás, hogy a személyi jövedelemadó-rendszert nem lehet kikezdeni. Ki akarja itt kikezdeni? Gyanítom, sen­ki, csak éppen nem akar éhbérért dolgozni. Emlékszem az adórendszer meghirdetésére (nem tagadom le, akkor még hittem benne). Azt mondták, mindent bruttósítani kell. A pótlékot is, a túlórapénzt is, meg az ügyeleti dí­jat is. Mi történt itt időközben? Hogy miért fáj ez épp nekem, aki nem kap semmilyen pótlékot, s túlóráiért, meg vasárnapi ügyeletéiért sem fi­zetnek egy petákot sem? Azért, mert a társadalom -re- ményvesztettségének okát vélem ebben felfedezni. Nem tudom, emlékeznek-e még azokra a boldog hetvenes évekre? (Istenem, innen nézve milyen felhőtlenül boldog időszak volt!) Amikor még arról volt híres ez a nép, hogy a legtöbbet dolgozik Európában. Mert boldogulni akart, európainak érezni magát, és normális életszínvo­nalra vágyott. És tudta, ha ráhajt, nyolc helyett tíz, vagy tizenkét órát dolgozik, akkor viszi valamire. Tudják mi a fájdalmas? Nekem úgy tűnik, mintha nem akarna már hajtani ez a nép. Ez pedig nem jó, mert ezzel nemcsak magát, hanem az országot is tönkreteszi. (Ez az üzenet természetesen nem a dolgozó embernek szól, hanem azoknak, akik ezt a különös „érdekeltséget” megterem­tették.) A kormány és a SZOT képviselőinek találkozója után a SZOT elnöksége megerősítette korábbi álláspontját: a 40 órás -munkahét általánossá tételét ebben az ötéves tervben. Nem tudom ki, hogy van vele, de mintha egy más országban hozták volna ezt a javaslatot. Tudom, hogy nagyon népszerűtlen amit mondok, de a gazdasági helyzet annyira tragikus, hogy inkább a 48 órás munka­hetet kellene átmenetileg meghirdetni. Feltéve, ha ismét lenne értelme a szlogennek: Dolgozz többet. Hamarosan elkészül a XIII. Békés-tarhosi Zenei Napok programja Épül a törzshálózat Műholdas tévéprogramok Szeghalmon

Next

/
Oldalképek
Tartalom