Békés Megyei Népújság, 1988. október (43. évfolyam, 235-260. szám)
1988-10-26 / 256. szám
1988. október 26., szerda o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Mindegy, hogy mit bütykölünk, csak dolgozzunk Kondoroson szépen karbantartott öreg ház kapuján zörgettem egy veröfényes nap kora reggelén. Furdalt a lelkiismeret: talán most fordul a másik oldalára a 80 éves Farkas Pál, nyugalmazott gépkocsivezető. Megnyugtatásul a ház ura nyitott ajtót, olajos keze, munkásruhája arról „vallott", hogy munka közben zavarta meg a látogató. — Kerüljön beljebb — invitált barátságosan. — Engem hajnalok hajnalán „kidob” az ágy, nem bírok sokáig aludni. Az a véleményem: mindegy, hogy mit bütyköl az ember, csak dolgozzék. E nélkül teljesen értelmetlen az élet. Amióta az eszem tudom, dolgozom. Ma sem bírnám elviselni a tétlenséget. — Mit bütykölhet egy nyugalmazott gépkocsivezető? — Sok mindent. Az életem úgy alakult — erre később visszatérek —, hogy „ezermester” lett belőlem. Jelenleg libatömőket készítek és javítok, a méhészek részére — nagy sikerrel — kikísérleteztem egy atkaellenes füstölőt. javítom a fatüzelésű kazánokat, hogy csak a legfontosabbakat említsem. — Honnan e nagy szorgalom? — Apámtól örököltem. Csorváson, a Wenckheim grófok uradalmában volt cseléd. Ügyes kezű gyerek voltam, ezért javasolták az édesapámnak, hogy adjon oda géplakatos tanulónak. A főnököm nagyon szeretett, azt mondta: ..Fiam, egy szakma, nem szakma. Nehéz idők járnak, tanulj, amíg lehet ...” így aztán megtanultam a gőzgép kezelését, fűtését, aztán Budapestre mentem, ahol megszereztem a motorkerékpár-, s/i-mély' és teherautó-vezetési iogo- sítvánvt. Nehéz idők jártak akkoriban, gazdasági válság, munkanélküliség. így aztán Budapesten az ördögorom csárdában vállaltam gépkocsivezetői állást. Szép környezetben, Budán volt a csárda, miniszterek, katonatisztek jártak ide szórakozni, én fuvaroztam őket oda, vissza. De anyám nyugtalan volt, haza hívott, hogy a közelében legyek. Itt is sofőr voltam, amíg 'el nem vittek katonának. Ott is gépkocsit vezettem, megszökni nem tudtam, vezérkari tiszteket fuvaroztam és családtagjaikat, amikor Nyugatra menekültek. Amerikai fogságba estem, amikor hazajöttem Csorvgsra. megkértek: „Gyere Pali, szántani kellene, állnak a gépek, nincs, aki megjavítsa ... ” És én mentem. Volt egy tehergépkocsija a Hangya Szövetkezetnek, ezzel hordtam az élelmet Budapestre. hoztam a sót, cukrot, petróleumot, szappant, vasipari termékeket. Vittem borsót, lisztet, a vágóhídra sertést, marhát, lovat, a Gizella malomba búzát, ebből készült a burizs, cirokmagot, amiből a cirizs készült. Abban a nehéz időben mindent kitaláltak, hogy legyen mit enni városon és falun. — Emlékei? — Nem volt biztonságosa közlekedés, sok teherautót fegyveres banditák kiraboltak. Egy alkalommal elkísért Német János elnök. Látjuk, hogy az árokban vérző emberek fekszenek, a gépkocsi kifosztva. Felszedtük őket, bevittük a Rókus kórházba. Akkor azt mondtam: „Főnök, nem csinálom tovább! Családom van. nem akarok meghalni.” Tudsz-e összeszedni hatnyolc olyan gépkocsivezetőt, akit megtámadtak? — Tudtam! Együtt mentünk fel Rákosihoz. Meghallgatta a panaszunkat és azt mondta: „A főváros lakosságának élelem kell! Kötelességük, hogy szállítsák. Megszervezzük magyar és szovjet katonákból az ellenőrzést. De szállítani kell! Megértették?” Megértettük... — És 1956-ban? — Éjszaka megverték az ablakot: azonnal gyere a tanácsházához. Mondtam, hogy nincs benzin. Nem baj, adnak. Embereket kellett fuvarozni Orosházára, kivégzésre, visszfuvarban fegyvereket kell hoznom. A visz- szapillantó tükörből láttam őket, csupa ismerős, párt- és tanácsi vezetők voltak. Törtem a fejem,' mit lehetne csinálni. Leálltam azzal, hogy elromlott a kocsi. Puskatussal kaptam néhányat a hátamra, de csak „nem sikerült” a javítás. Nem részletezem: szerencsénk volt. délutánra megérkeztek a szovjet katonák, megmenekült mindenki. Az embereket be- küldtem egy tanyába, én pedig szöszmötöltem az autón hosszú órákon át. Másként is történhetett volna!... összesen 35 évet töltöttem volán mellett. Hűséges munkás voltam, a csorvási áfésztől mentem nyugdíjba. Az első feleségem a negyedik gvermekszülésbe belehalt. Házasság révén kerültem Kondorosra. Boldogan éltünk. mint a mesében, de hát meghalt ez az asszony is. Nem zúgolódom, jól megvagyok. Zoli unokám nap mint nap elhozza a tejet, kenyeret, délben elmegyek a kondorosi csárdába, elhozom az ebédemet. Mennyiségre, minőségre elégedett vagyok. Ary Róza Párbeszéd... — Hallotta? Kitört a háború! — Maga megbuggyant! — Sokszor mondták már, de most igazat beszélek ... ,— Na ne riglizze be az értelmemet! Miről beszél, valami helyi konfliktusról? ■— Is-is. Meghirdették a kétfrontos harcot. Nálunk is, máshol is ... Ha pedig két fronton is folyik a harc, az háború, nem? — Ahogy vesszük. Lehet álló háború is ... — Hát, az igaz, hogy állt, aki bejelentette, de hogy komolyan gondolta, az is biztos. — Óh! Már értem! Maga a politikai harcokról beszél. Csupán arról van tehát szó, hogy balra is kell ütni, meg jobbra is, ha valaki eltér az irányvonaltól. Ezt én is hallottam az alapszervezetemben. Mindez azért van, hogy nagyobb demokrácia legyen, és ne térjen le senki a szocializmus útjáról... — Hát van ilyen? Nem éppen most jelölik ki az új ... — Hogyne lenne! Negyven_ éve dolgozunk rajta, az utolsó három évben növekedett a munka intenzitása ... A demokrácia növekedésével. — Nézze, én nem vagyok párttag, de .. . ha jobbra-balra ütnek, az milyen demokrácianövekedés? — Hogy-hogy milyen ... ? Hibrid. Most kísérletezünk vele ... — De ilyen ütögetés volt régebben is! Még párttag koromban találkoztam ilyesmivel. Mit mondjak: kiütöttek. — Ugyan miért? — Mert véletlenül elszóltam magam, megmondtam a saját véleményemet... — Na látja! Ilyen már nem fordulhat elő. Most nyugodtan megmondhatja. Legfeljebb most nem „kiütik”, hanem régi gondolkozásának titulálják ... Vagy másként vélekedőnek. — Szerintem az is felér egy kiütéssel. Csak most, akik rámfogják, gondolják magukról, hogy övék a bölcsek köve. — Van benne valami. Múltkor a kerületi alapszervezetben is valaki ütköztette a véleményét a helyi főnökökkel, s finoman régi gondolkozásának nevezték... Pedig határozat is van a nyilvánosságra. — Miről volt szó? ' — Hogy legyen-e többpártrendszer, vagy ne ... — No és? — Aki azt mondta; hogy itt a taggyűlésen bátran elmondhatjuk a véleményünket a többpártrendszerről, de azért nem kell még kimenni az utcára tüntetni, hogy: többpártrendszert akarunk. Szóval ezt az ürgét enyhén szólva leszólták, régi gondolkodásúnak nevezték. — Aha! És persze ismét a csalhatatlan- ság palástja mögül. Ugye? — Nem annyira, de azért az illető hozzátette, hogy úgyse mi döntjük el, hogy lesz-e, ő személy szerint úgy véli... na mindegy ... — Dehogy mindegy! Vagy talán ma is van még tabu, hogy nem mondja ki? Szerintem, aki ugyan nem vagyok párttag, nagyon is fontos, ki, mit gondol, és azt hangosan kifejtheti. Akkor is, ha „új sztálinistaként”, vagy a másik oldalról deklarál ... —. Persze, de más mondani — ezt olyan régen csináljuk —, és más csinálni — ezt meg olyan régen mondjuk ... — Na, ne übereljen! Most én győzködjek magával? Sok olyan van, ami azért elmozdul öröknek vélt helyéről. Ne degradálja a változást. — Például? — Például a Kulich-szobor. Megjárta Nyugatot is ... — De visszahozták. Maga kis térben gondolkodik. A Kulich-térben. De én nagy, társadalmi léptékekre gondolok. — Azt hiszi, én nem tanultam meg annak idején a leckét? Még ma is fölmondom: állítás-ellenvélemény: kompromisz- szum ... — Legyünk akkor tudományosak: tézisantitézis... ’ — Ezt is tudom: protézis. — Mi az, hogy protézis?! — Mire ilyen tempóban kialakul a köz- megegyezés, csináltathat magának, mert addigra kihullik minden foga. — Fő, hogy megérjük ... — Mit mondjak? Én is szeretném magát fog nélkül látni... — Hagyjuk abba, mert visszasértem, márpedig az árt a közmegegyezésnek. Inkább állítsa fel a figurákat, játsszunk egy sakkpartit... — Jó. Milyen színnel akar játszani, mert én fehér leszek ... A birtoklás jogán, mert enyém a tábla ... Az emberi jogok alapján maga lehet fekete. De ne higgyje, hogy csak ez a két szín létezik. _ -E z elment vadászni, az meglőtte... Nimród és az üzlet Űri passzió volt, s ma sem az a kimondott tömegsport. Van, aki fizet érte, s van, akinek fizetnek érte, és akad olyan is, aki semmi pénzért nem vehető rá. Állampolgári jog, mégis csak kevesek élvezik. Élvezik? Tehát szórakozás? Ne találgassunk, egy biztos: a vadászat üzlet, mégpedig egyre inkább jó üzlet... S ahol üzlet van, ott ellentétek is léteznek. Most éppen akörül éleződik a vita, hogy kit illessen a vadászati jog. A vadászás nálunk állampolgári jog, ám elképzelni is rossz, mi lenne, ha mindenki élni szeretne ezen jogával. (Franciaországban egyébként így van, csupán puska kell a vadászati jog gyakorlásához; igaz, egy-egy verébnél nemigen jut több zsákmány az átlag francia vadásznak.) Hazánkban viszont, ahhoz, hogy vadászhasson valaki, alapvetően két dolog szükséges: feddhetetlenség és tagság — mondjuk évi 960 forintért — valamely vadásztársaságban. Ezekbe azonban közismerten nem túl könnyű bejutni. A „tagjelöltség” évekig tartó állapot lehet. No, de a viták közel sem erről, hanem sokkal inkább a vadászterületekről folynak. A vadásztársaságok ugyanis nem a saját tulajdonú földjeiken (hiszen ilyen gyakorlatilag nincsen, illetve csak minimálisan) vadásznak, vadgazdálkodnak, hanem az állami gazdaságok, termelőszövetkezetek e célra alkalmas területét használják. Valamikor, 1945 előtt a vadászati jogot bizonyos területekre szólóan meg kellett venni. Ezt a gyakorlatot szeretnék most egyes „földtulajdonosok” feleleveníteni. S — ahogy a vadásztársaságok aggódó szavaiból kitűnik — nem is annyira a vadászati jog megvásároltatására, sokkal inkább a vadászat, mint üzlet megszerzésére törekednek. Miért ne színesíthetnék tevékenységi körüket egy ilyen nyereséges ágazattal ? — gondolják több gazdaságban. S van, ahol nem csak gondolják, a Balaton-Nagy- bereki Állami Gazdaságban ezt meg is valósították, igaz, ott főágazattá vált a vadászat, vadgazdálkodás. No, de nézzük, mitől jó üzlet a vad? A Nimród emlékplakett a vadásztársaságok kitüntetése, a „civil” életben a „Kiváló” címnek felel meg. Ezt az elismerést nyerte el az idén a Hármas-Körös völgyében, 11 ha-os területen gazdái kqdó Gyomaendrődi Béke Vadásztársaság, amely éppen a napokban ünnepelte fennállásának 40 esztendős évfordulóját. A plakettet az oklevél indoklása szerint „kiemelkedő vadgazdálkodási tevékenysége és példamutató egyesületi élete” alapján érdemelte ki a vadásztársaság. Hogy ez konkrétan mit jelent, azt a vadásztársaság elnökétől, dr. Koleszár József állatorvostól tudtuk meg: — Ami a vadgazdálkodást illeti: egységnyi területről az átlagosnál több vaA szürkefogoly tenyésztése környezetvédelmi feladat dat hasznosítunk. Mintegy 150 ezer vadkacsát, s több mint 24 ezer fácánt neveltünk és helyeztünk ki a területre. Ha a visszatermelés, tehát a bevadászott vad ennek 40 százaléka, akkor már „bejön” az önköltség, nincs ráfizetés. Társaságunknál azonban a 80-90 százalékot is eléri a visszatermelés. A vad Magyarországon az állam tulajdona. AZ értékesítés a Mavadon keresztül történik. A vadásztársaságok a működésükhöz szükséges költségeket az elejtett vadakért és a bérvadásztatásért kapott összegből fedezik. A mi éves árbevételünk eléri a 10 millió forintot, a nyereség pedig az egymilliót. A vadászatból azonban senkinek nem származhat anyagi előnye, a vadásztársaságok nem oszthatják fel a nyereséget, azt csupán fejlesztésre fordíthatják. A Békét már négy saját tulajdonú traktor segíti a vadgazdálkodási feladatok ellátásában. A munka pedig — az árbevétel nagysága is jelzi — túlnő a „társadalmi szinten végezhető” keretein; 25 dolgozót foglalkoztat a vadásztársaság, amely egyébként 56 tagot számlál. Kiépítették a maguk hatékony szervezetét, ami garantálja az eredményességet. — Egy jól működő szervezetet — utal a vadászterület-vitára dr. Koleszár József — nem szabad kockára tenni. Most egyértelmű, hogy kényszerpályán vagyunk, minden vadászatból befolyó forintot a vadgazdálkodás fejlesztésére fordítunk. Kétlem, hogy így történne akkor is, ha valamely gazdaság, szövetkezet egyik ágazata lenne a vadászat. Kizsigerelnék azt, ahogy nem egyszer a földdel kapcsolatban tapasztaljuk. Természetesén nem vitatom, hogy akadnak gyengén működő vadásztársaságok, ahol a szervezeti változás, a fejlesztési források bővülése révén előnyös lehet. Persze, vitatkozni azon, hogy ki csinálná jobban, lehet. Azonban, hogy stílszerűek legyünk: nem lenne jó elpuskázni azt a lehetőséget, amit ez a devizatermő vadászat rejt magában, függetlenül attól, hogy kinek a vadászterületén virágzik az üzlet. Szatmári Ilona rrf— má A Béke Vadásztársaság vadkacsatenyészetc az. elmúlt évben 4 millió forint bevételt jelentett Fotó: veress Erzsi Savanyú talajon A Sarkadi Lenin Mgtsz, rossz a termés. „ökörörmény” (Fekete-Körös) mellett Kertjeink földje mészben szegény. SEGÍT zártkerti parcellákat értékesít A GONDON A CUKORGYÄRI Ár: 30-40 Ft négyzetméter. MÉSZISZAPPOR. Érdeklődni lehet: Sarkad, Kürt u. 1. szám ősszel alatt, Kocziha Sándorné ügyintézőnél. vagy tavasszal bemunkálva a földbe Telefon: 66-os körzet, 75-846. már 0,5 kg/négyzetméter, meghozza a sikert, a nagyobb hozamot. . Az Alföldi Kőolajipari ÉPÍTKEZŐK! VÁSÁROLJON Gépgyár Most ÖN IS! 5900 Orosháza, AZONNAL KAPHATÓ 20 kg-os. Bajcsy-Zs. u. 41. Pf.: 85. Bizol fólia zsákos csomagolásban FELVESZ VÄLASZFALLAP, kapható a megyei TMK-munkaterületre amely egyúttal lépésálló mezőgazdasági felsőfokú végzettségű HŐSZIGETELÉSKÉNT • boltokban. villamos- és is felhasználható. Gyártja: gépészmérnököket. Érdeklődni: a Sarkadi Cukorgyár. Jelentkezni lehet: BÍZOL GT, Békéscsaba, Forgalmazza: a gyár személyzeti Kossuth u. 23. < az Agroker Vállalat. vezetőjénél. Telefon; 26-613.
