Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-13 / 219. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! „Humánus és igazságos társadalmi-gazdasági közeg létrehozása a célunk” Közgazdász-vándorgyűlés Gyulán Hétfőn Gyulán, az Erkel Ferenc Művelődési Központ­ban megkezdődött a XXVI. közgazdász-vándorgyűlés, amely a gazdasági stabilizáció időszakában szükséges vál­lalati stratégiákkal foglalkozik. A tanácskozás mintegy ki- lencszáz résztvevője előtt Csikós-Nagy Béla, a közgazdasá­gi társaság elnöke mondott megnyitót. Ezután /a vendég­látók nevében Gyulavári Pál, a Békés Megyei Tanács el­nöke köszöntötte ráz ország minden tájáról 'ideérkező köz­gazdászokat és az elnökségben helyet foglaló vezető tiszt­ségviselőket, többek között az MSZMP Politikai Bizott­ságának több tagját: Németh Miklóst, a KB titkárát, Nyers Rezsőt, az MTA Közgazdaság-tudományi Intézeté­nek tudományos tanácsadóját, Tatai Ilonát, a Taurus ve­zérigazgatóját. A megyei tanács elnöke rövid beszédében párhuzamot vont az 1970-ben Békéscsabán és a most rendezett ván­dorgyűlés között, kiemelve, hogy mindkettő ,a reformok szellemében zajlott, illetve zajlik. A sorban a mostani gazdasági folyamatok remélhetőleg nem jutnak a ’68-as reform sorsára. 'Gyulavári Pál — élve az alkalommal >— néhány megyei sajátosságra hívta fel a figyelmet, felvil­lantva egy-két gondolatot az elmaradott térségek sorsá­ról, s arról, hogy az itt született eredmények hasznát csak részben élvezi a megye. Németh Miklós: „Vállalkozó, versenyképes gazdaságot akarunk!” A plenáris ülés nyitó elő­adását Németh Miklós tar­totta. Bevezetőben áttekin­tést adott arról a folyamat­ról, amely az elmúlt másfél évtizedben a nemzetközi tu­dományos, technológiai, gaz­dasági és politikai életben végbement, elemezte a ke- letreurópai szocialista or­szágok — köztük hazánk — helyzetét, s részletesen be­szélt azokról a törekvések­ről, amelyek azt a célt szol­gálják, hogy a magyar nép­gazdaság a stagnálás, a vi­lággazdasági térvesztés után elindulhasson a kibontako­zás, a fejlődés útján. Németh Miklós a gazdasá­gi változtatások iránti tü­relmetlenségről,. kritikáról szólt, megállapítva, hogy szakértelmiségünk körében is erősödik a gazdaságirá­nyítás iránti elégedetlenség, amelyet érthetőnek minősí­tett. Ám emlékeztetett arra, hogy programjaink elfoga­dásakor a vezetés nem ígért — nem is ígérhetett — gyors fordulatot, látványos ered­ményeket. Ugyanakkor min­dent megteszünk azért — mondotta —, hogy a kilenc­venes évek elejére a vegyes tulajdonú gazdaság talaján, teljesítményorientált, a nem­zetközi versenyben helytál­lásra képes, a vállalkozás feltételeit javító társadalmi­gazdasági közeget hozzunk létre, ami egyidejűleg hor­dozza a humánum, az igaz­ságosság, az emberi méltó­ság, az autonómia és a kö­zösségi élet értékeit. A Központi Bizottság tit­kára ezután arról beszélt, hogy hol tartunk ma stabi­lizációs céljaink, az 1988-ra tervezett változások megva­lósításában. Alapvető minő­sítésként azt emelte ki, hogy lefékeztük az eladósodás ütemét, a gazdaságirányítás új elemeinek bevezetése nem okozott törést a folya­matokban, és — a kétségte­lenül meglevő, feloldásra váró feszültségek, ellent­mondások mellett is — az új elemek alapvetően a kí­vánt irányba hatnak. Meg­közelítőleg teljesülnek ez évi tervünk fő törekvései és céljai. Az előadó megállapította: a reálbérek csökkenését ma­gasabb áremelkedések mel­lett is a tervezett keretek között tudjuk tartani, aszo­ciális juttatások körében a magasabb áremelkedésből következő többletkompenzá­ciós intézkedések léptek, il­letve lépnek be. Hozzátette, hogy a gazdasági és a tár­sadalmi mozgások nyomán polarizálódik a jövedelem- és a vagyonelosztás, felerő­södtek az egyes rétegek és csoportok életszínvonalbeli különbségei és az ebből szár­mazó feszültségek. Érdem­ben nem tudtunk változtat­ni a társadalmi minimum szintjén élő, közel 1,5 mil­lió ember életfeltételein. Üj jelenségként kell szembe­néznünk az egyes térségek­ben koncentráltan jelentke­ző foglalkoztatási gondokkal. A Politikai Bizottság tag­ja a gazdaságra vonatkozó program sarkpontjának ne­vezte a tulajdonviszonyok át­alakítását, amelynek közép­pontjában a társadalmi tu­lajdon működőképes formái­nak kifejlesztése és a ma­gántulajdon, valamint az egyéni tulajdon egyenjogúsí­tása áll. Nagy hangsúlyt kell helyezni — mondotta — a bürokratizált, az elszemély­telenedett tulajdon megsze­mélyesítésére, az egyének bekapcsolására a tulajdon el­lenőrzésébe és működtetésé­be. Versenysemlteges feltéte­liek mellett a gazdaság ér­telmesen befolyásolt önmoz­gására kel' bízni, hogy a kü­lönböző tulajdonformák mi­lyen arányai alakulnak ki a gazdaság különböző szférái­ban. A gazdaság differenciált­ságához, az egyes részterü­letek sajátosságaihoz csak sokszínű, változatos, dina­mikusan fejlődő, folyamato­san új meg új alakzatokba rendeződő tulajdonosi rend­szerrel lehet igazodni. Eb­ben a rendszerben egyaránt helyűik van' az állami válla­latoknak, szövetkezeteknek, az álilami-szövetkezeti, az állami-magán vegyes válla­latoknak, a külföldi tőke ál­tal működtetett vállalatok­nak, a hagyományos magán- tulajdonnak és a nagy szer­vezetekhez kapcsolódó egyé­ni tulajdonnak. A társasági törvény adta lehetőségek keretében a jö­vő évtől formálódó tulajdo­nosi rendszer fokozatosan kedvező impulzusokat adhat a gazdaság rugalmasságának, innovatív jellegének erősíté­séhez, a vállalatok, a gaz­dasági egységek bürokrati­kus kötöttségeinek megszün­tetéséhez, egyszóval a szo­cialista piacgazdaság kiépí­téséhez. Ez utóbbival' kap­csolatban az előadó a követ­kezőket mondta: — Célunk a piaci feltéte­lek olyan kiépítése, amely­ben meghatározott piacokon, bizonyos típusú' vállalkozá­sokba szinte bárki bekapcso­lódhat, akinek erre kedve, ereje, tehetsége van. Szük­séges, hogy az állam új el­vek alapján a piacon keresz­tül piaci eszközökkel válllali- Ijon szerepet a gazdaság be­folyásolásában. A piac sza­bályozásában döntő vonás a verseny- és szektorsemteges>- ség, az azonos versenyfelté­telek megteremtése az állami, a szövetkezeti, a magám és a vegyes vállalkozások szá­mára. Németh Miklós ezután gazdasági rendszerünk gyor­sított ütemű fejlesztésének szükségességéről beszélt. A struktúraváltás, a technoló­giai megújulás forrásainak megteremtése mellett leg­főbb kötelességünk a megfe­lelő motivációs rendszer ki­építése a gazdálkodó szerve­zetek és egyének számára. — Korunkban verseny nél­kül nem derül ki, hogy ki a jobb, vonatkozzon ez akár az ideológiára, akár a gaz­daságra — jelentette ki. A versenyben a vállalatok ak­kor tudnak sikerrel részt venni, ha valós önállósággal rendelkeznek. Az előadó ezután a tény­leges vállalati önállóság meg­teremtésének szükségességé­iről szólt: — Az önállóság egyik alapja, hogy ne adminiszt­ratív előírások, szabályok ha­tározzák meg a termelési té­nyezőkhöz való hozzájutás feltételeit. Felhívta a figyelmet arra, hogy a reális és valós libe­ralizálás nem jelent auto­matikusan több bért, tőkét és importot, hanem a ter­melési tényezőkhöz valló sza­badabb, piaci módon törté­nő hozzájutást jelenti, s csak a kapcsolódó, szigorú piaci és szabályozási feltételek teljesítésének függvényében eredményez több tőkét, bért és importot. Németh Miklós a KGST- kapcsolatainkrol is szólt — gazdaságunk belső változá­sainak tükrében. Leszögezte: — Gazdaságunk e kapcso­latrendszer bázisán épült ki, ezért ezen kapcsolatok nél­kül működésképtelen és e kapcsolatok sorvadása alap­vetően veszélyezteti a külső és belső egyensúly stabilizá­lását. Elemi érdekünk ezért a mutatkozó korlátok meg­lett is kiaknázni a meglevő lehetőségeinket. Kezdeményezni kell két- vigy több oldalú alapon álló megoldásokat a hasonló tö­rekvésű partnerekkel, akik már most készek lennének a kapcsolatokban nagyobb te­ret adni a piaci eszközök­nek;, az áru- és pénzviszo­nyoknak. A Központi Bizottság tát­ikára az inflációról szólva ki­jelentette: — Törekvésünk csak az le­het, hogy tudatosan és foko­zatosan megszüntetjük az inflációt kiváltó okokat és olyan politikát folytatunk, amelynek alapján a gazda­sági stabilizáció megvalósu­lása egyértelműen kifejezés­re jut az infláció mértéké­nek csökkenésében is. A mai infláció eredete belső gazda­sági viszonyainkban és saját döntéseinkben keresendő. — Az egyensúlyi követel­mények miatt, valamint a gazdasági tisztánlátás javí­tása érdekében jövőre is folytatódik a támogatások csökkentése, ami — mérté­kétől függően — lényeges tényezője a jövő évben vár­ható inflációnak. Ennek elle­nére az inflációs rátának az ideihez képest csökkennie kell. A Központi Bizottság tit­kára a gazdálkodó szerve­zetek kapcsolatainak újra­rendeződéséről szólva meg­állapította: (Folytatás a 2. oldalon) Újításokkal is tökéletesítik a baromfivágó vonalat, mégpe­dig lábvágó-befogó készülékkel a Békéscsabai Baromfifel­dolgozó Vállalatnál. Az újítások és a kísérletezések itt any- nyira szabad pályát kapnak, hogy egy külön műhelyt hoz­tak létre az ötletek valóra váltásához. Ha valaki, valamilyen műszaki megoldással áll elő, a műszakiaktól olyan segítsé­get kap, mint a lábvágó készülék konstruktőre is, akinek Raspotnyik Ferenc esztergályos a szerkezet alkatrészeit ké­szíti Fotó: D. K. Nagygyűléssel kezdődött meg a Reformpárti esték sorozata „Irány a demokratikus szocializmus!” útmutató gon­dolatisága jegyében megren­dezett politikai nagygyűlés­sel vette kezdetét tegnap, késő délután a Reformpárti esték egy héten át tartó programsorozata. A Buda­pesti Műszaki Egyetem köz­ponti épülete előtt több ezer, a fővárosban tanuló egyetem misita, főiskolás, középisko­lás, dolgozó értelmiségi fia­tal gyűlt össae, hogy de­monstrálja érdekeltségét a reformok átfogó és követke­zetes megvalósításában'. A KISZ Budapesti Bizott­sága és BME-szervezete kö­zös kezdeményezésű nagy­gyűlésének szónokai Hámori Csaba, a KISZ KB első tit­kára és Pozsgay Imre álliam- miniszter, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagjai voltak. Ezt követően a szervezők a Miért tévesztettünk utat?, illetve az Űt a jogállamiság felé című pódiumvitára in­vitálják az érdeklődőket. Mindkét rendezvényen a társadalmi és politikai köz­élet neves személyiségei vá­laszolnak a felvetődő kérdé­sekre. Tüntetés a vízlépcső ellen A bős—nagymarosi vízlép­csőrendszer ellen tiltakozó­tüntetés kezdődött tegnap délután Budapesten, a Vö­rösmarty téren. A demonst­ráció főbb követelései: Tün­tetünk a vízlépcső ellen! — Követeljük a nagymarosi építkezés azonnali leállítá­sát! — írják ki a népszava­zást! A különféle környezetvédő és más, kulturális, társadal­mi alapokon szerveződő cso­portok felhívására este öt óra tájban több ezren gyűl­tek össze a Belvárosban til­takozó transzparensekkel, hogy — a rendezők szándé­ka szerint — „fegyelmezetten képviseljék álláspontjukat” az éles társadalmi vitát ki­váltott nagyberuházással kapcsolatban. A Vörösmarty téri gyüle­kezés után a tiltakozó menet — a forgalom elől elzárt út­vonalon — a Kossuth Lajos térre indult, ahol a demonst­ráció forgatókönyvének meg­felelően a Parlament épüle­tében átnyújtották az épít­kezés ellen tiltakozó bead­ványt. II nagymarosiak tiltakozása A Hazafias Népfront nagymarosi bizottsága és a nagyközség társadalmi szer­vezetei nyilatkozatot adtak ki, amelyben tiltakoznak amiatt, hogy különböző cso­portok „Nagymaros Bizott­ság” néven szervezkednek, akciókat és tüntetéseket ren­deznek a vízlépcső megépí­tése ellen. A helyi népfront és társadalmi szervezetek megítélése szerint az úgyne­vezett „Nagymaros Bizott­ság” nem Nagymaros lakos­ságát képviseli, és olyan propagandát fejt ki, amely a település alapvető érdekei­vel ellentétes. Ezért elhatá­rolják magukat a megítélé­sük szerint egyoldalú és a teljes körű objektivitást mellőző kampánytól, amely az építkezés leállítását kö­veteli. A tiltakozás hangsú­lyozza, hogy Nagymaros la­kossága legalább olyan mér­tékű felelősséget érez a Du­nakanyar környezetének és szépségének megóvásáért, a környezet védelméért, mint bárki az országban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom