Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-10 / 217. szám
1988. szeptember 10„ szombat o Olivetti Mezöberényben Tálcák nyugatra Másfél millió tálcát szállítanak nyugatra A Mezőberényi Vas- és Fémipari Szövetkezet a szegedi ipari vásáron jó boltot csinált, hiszen 80 ezer dolláros szerződést kötött egy jugoszláv céggel, amelynek értelmében nagyobb mennyiségben szállít termékeiből a szomszédos országba még az idén. Bár az év elején kisebb lemaradásuk volt, ezt a hiányt a második negyedévben már „eltüntették” és nagyon bíznak abban, hogy év végére elérik a tervezett 6 millió forintos nyereséget. A nyugati országokba irányuló exportjuk továbbra is nyereséges, sőt jó pozíciójuknak köszönhetően áraikat is tudták emelni. Az úgynevezett litografált tálcák, fűszerdobozok kelendő árucikkek a nyugati piacokon, ezekből mintegy másfél millió darabot szállítanak nyugati országokba. A közelmúltban nagy reményekre jogosító tárgyalások kezdődtek a mezőberé- nyiek és a világhírű olasz Olivetti cég között együttműködésre — mágnesszalag- tárolő szekrények gyártására. Az elképzelések szerint az Olivetti cég vásárolna is a mezőberényiektől ezekből a gyártmányokból, de szó van egyéb közös üzletekről is. B. O. Uj termék Mezőhegyesen A Mezőhegyesi Vas-, Fa- és Fémipari Szövetkezet országos hírnevét az ott gyártott fémtömlőknek köszönheti. A különböző méretű fémtömlőket széles területen használja a jármű- és gépipar. A Csepelnek és a Di- gépnek szállítanak nagyobb mennyiséget. A Mogürtön keresztül mintegy 5 millió forint értékben exportra, az Ikarusz buszok pótalkatrészeként kerül ez a világ számos országába. A Táurusz- nak különféle olajtömlőket gyártanak, ennek az értéke is megközelíti a 10 millió forintot. Természetesen rendszeresen kísérleteznek ki és gyártanak új tömlőket is. Egyik ilyen új termékük az a szövettel megerősített gumitömlő, amelyből egycolos méretben a Csőszernek szállítanak nagyobb mennyiséget. A szövetkezet a termelési értékének 50 százalékát jelenti a fémtömlőgyártás. Ez éves szinten 40 millió forint körül alakul. Másik részlegük a híradótechnikai üzemrész, ahol a Magyar Postának, a BHG- nak, a telefongyárnak készítenek telefonközponthoz alkatrészeket. Lakatosipari műhelyeikben főleg a békéscsabai Mezőgépnek gyártanak úgynevezett hómarókat csehszlovák exportra. Jó együttműködést alakítottak ki a Szarvasi Vasipari Szövetkezettel, és ennek az együttműködésnek az eredménye a kávéfőzőgép-alkat- részek, villanyvasalókhoz fűtőspirálok gyártása és lámpák összeszerelése. A szövetkezet fémtömlőiről lett országosan ismert Szép és értelmes tervekkel Évnyitó a csabai képznművészkörben Két esztendővel ezelőtt, ’86 decemberében nyílt meg a csabai Munkácsy Múzeumban a „Mester és tanítványai” című, emlékezetesen szép tárlat. A cím a Békés Megyei Művelődési Központ képzőművészkörét jelenti, pontosabban: az egykori és akkori körtagokat, amatőröket és diákokat, hivatásos művészekké váltakat, no és a Mestert, vagyis az akkor tíz éve a kört vezető Mlado- nyiczky Béla szobrászművészt. „A kör alapfeladatának az érzelmi világ kitágítását, elevenségének megtartását és tágítását tartottam és tartom” — hangoztatta a tárlat katalógusában a kör vezetője. Szeptember 17-én, szombaton délelőtt a harminchetedik évad nyitására gyűlik össze a művelődési központ Luther utcai székházában a kör; régiek és tagnak most jelentkezők. Többen már nem lesznek itt, azok, akik képzőművészeti középiskolákban, vagy éppen a főiskolán folytatják tovább, vagy „csak” a körben egy- több év alatt felvett, felcsipegetett új szemlélettel, tú- dással gazdagabban más jellegű iskolákban tanulnak tovább. Itt pedig folytatódik a munka, szombatonként délelőtt tíz-húsz körtag kísérli meg újra és újra az egyik legnehezebbet: alkotó módon barátságot kötni a művészettel. Sokaknak sikerült már, akik ma iskolákban tanítják a diákoknak a művészetek szeretetét, vagy akik a magyar művészeti élet jeles művészeivé itt válhattak, vagy akik amatőrként alkotnak, vagy akik egyszerűen csak szeretik, szükségét érzik az ittlétnek. Bizonyítékául az egykor kitűzött célok megvalósíthatóságának: az átlagon felüli tehetségek felkutatását és útjukra bocsátását, a megye amatőrmozgalmának formálását, valamint a látáskultúra és környezetesztétika fejlesztését akarta és akarja ez a képzőművész kör. Már két éve a nyári két- egyházi művésztáborban dolgozók zöme a csabai kör volt és jelenlegi tagjai. A tervek szerint jövő nyáron a tanítványok át is veszik szakmai-művészeti irányítását, az alkotótábor vezetője pedig Mladonyiczky Béla . lesz. N. L. Helló, Hodori! Hodori a szöuli olimpia jeliképéül választott kedves tigris,figura. De vajon mit jelent a Hodori magyarul? A válaszra véletlenül bukkantam, mégpedig az Állami Biztosító dolgozóinak lapjában, az ÁB Híradóban. Szamay Ilona „nyomozta ki” a rejtélyt. Nem ment egyszerűen, mert hiába érdeklődött a cikkíró a különleges tudakozónál, a Tudományos Akadémián, a Nyelvtudományi Intézetben,, sőt a Külügyminisztériumban. Végül is az Állami Ifjúsági és Sporthivatalban kapott pontos felvilágosítást: a Hodori egy koreai tigrisfajta neve, sőt — ezt már dr. Schmitt Pál, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, a Magyar Olimpiai Bizottság titkára tette hozzá — a „ho” a névben azt jelzi, hogy nősténytigrisről van szó. A figura egy olimpiai kiadványban kalapot visel, amelynek pedig „Sang Mo” a neve, és helyi farmer népdalokból1 ismert jellegzetesség, a kalapból kiinduló S alakú szalag pedig Szöul városét jelképezi. Az árak pedig nőnek... A bejelentés, hogy az infláció tervezett, 15 százalékos ütemét nem tudjuk tartani, azt hiszem, senkit nem lepett meg. Valójában év eleje óta kételkedtünk ebben, s nem csak szakmai körökben folyt róla vita, az átlagállampolgár is — laikus módon ugyan —, de hitetlenkedett. Ezzel együtt élt bennünk a remény, hogy talán mégis sikerül a kormánynak megtartania ezen ígéretét, megtalálja és eredménnyel alkalmazza a szükséges eszközrendszert. Ez a remény mára szertefoszlott, s bár az áremelkedéseknek senki nem örül, la fő gond nem 4z. Mindegy, hogy az infláció mértéke 15 vagy 20 százalékos, ha ugyanakkor megindul a gazdaságban valami pozitív folyamat, kialakul egy jövedelmezőbb, versenyképesebb szerkezet, ami a későbbiekben éppen a forint értékállóságát garantálhatja. Nálunk azonban sajnos másként alakultak a dolgok. Anélkül, jhogy markáns, átütő sikerekhez vivő változásokat könyvelhetnénk el a gazdaságban, az áremeléseket sem sikerült kordában tartani. A kormány jószándékához nem fér kétség, azonban a gyakorlatban ki-ki megtalálja a módját, hogy kibújjék a szabályok alól, vagy lehet, hogy egyszerűen csak élnek a lehetőséggel? Hiszen április elseje óta bizonyos gazdálkodói kör, illetve termékcsoport kivételével nincs árbejelentési kötelezettség. A szabadáras termékek bőséges halmazában még az áremelési szándék előzetes nyilvánosságra hozatala sem kötelező. A féket az áremelési hullámban a piac jelentené, az áralku vevő és eladó között. Ha túlzottnak, irreálisan magasnak találja a potenciális vevő az árat, alkudik, s ha ez eredménytelen, más eladót keres. És általában itt a bökkenő, mert a hiány- gazdaságban, a monopolhelyzetben elkényelmesedett cégek világában az áralku nem egy bevált módszer. Megyénk egyik kisszövetkezetében arra panaszkodtak, hogy az általuk gyártott bútorokba beépítendő mágneszáraknak új előállítója van. Az Elzett eladta ezt a profilját egy termelőszövetkezetnek, ahol a „munkát” azzal kezdték, hogy a termék árát csaknem négyszeresére emelték. Áralkura nincs .mód a kisszövetkezet állítása szerint, mivel más nem gyártja ezt a típusú zárat. Ráadásul az új partner — feltehetően kellő tapasztalatok hiányában — nem produkálja a régi minőséget. A mágneslap szélesebb, mint volt az Elzetté, más méretű csavarokkal kell rögzíteni a szekrényajtókhoz, a régi csavarok (több ezer) feleslegessé váltak, stb. Ha ez igaz, az áremelés legelszomorítóbb esete áll fenn: az ár nőtt, de a minőség romlott. Az áremelések természetrajzát alkalmunk van alaposan tanulmányozni, már a gyerekek is tudják, hogy ez mindig továbbgyűrűzik, s a végén a fogyasztó nyeli le az egészet. Persze a „gyűrűzést” is igyekeznénk megállítani, talán néha sikerül is. Ahogy már említettük, a gazdálkodók és a termékek bizonyos körében nincs árbejelentési kötelezettség, tehát viszonylag, szabadon emelhetők az árak. A termékforgalmazóknak azonban egy belső, minisztériumi utasítás alapján jelezniük kell, ha valamely, korábban is általuk értékesített termék árát megemelik iá gyártók. A termelő tehát két dolgot tehet. Vagy a régi partnerével forgalmaztat, ám.ebben az esetben meggondolja, emel-e árat, illetve kiegyeznek egy mindkettőjüknek elviselhető mértékben, azaz létrejön az áralku, gátat szabva az emeléseknek. .Ez a jobb, legalábbis a fogyasztóknak, a másik a könnyebb út. Olyan partnerrel forgalmaztat, akivel eddig nem állt kapcsolatban, tehát akinél gyártmánya új termék és így nem okoz gondot annak megemelt ára. Persze, ezek apróságok, de a végeredményre, a gyorsuló inflációra jellemző apróságok. Kétségtelen, ebben az „eklektikus”, hiányokkal tűzdelt, se nem piac-, se nem központilag vezérelt gazdaságban az infláció könnyen utat tör magának. Vajon még meddig? Sz. I. Hívj máskor is... Tételezzük fel, hogy mindannyian normálisak vagyunk ... Ne, kérlek ne vágj közbe, mondom, ez csak fel- tételezés. Namármost. Azt mondtad, nem téves a kapcsolás, pont engem akartál hívni, s miután fülemhez emeltem a kagylót, nyomban azt kérdezted: mit ebédeltél? Se puszi, se pá, se hogy vagy, mizujs, csak egyenest: mit ebédeltél? Mintha egy megszakadt beszélgetést folytatnál valakivel, akivel összetévesztesz. Firtattam is: biztos, hogy jó számot hívtál? Ne haragudj, én az istennek se tudlak téged „behelyezni” valamelyik nőismerősöm bőrébe. Idegenül csengenek a szavaid. Soha nem hallottam gyorsan pergő mondataid artikulációját, nem érzem hangod színét, zöngéjét, nem tudlak azonosítani tenmagaddal, s mondom is: az ég szerelmére, áruld el már, ki vagy, de te csak tovább tegezel: ugyan ne marháskodj, a szomszéd házban lakom, tegnap is találkoztunk... Velem? Ekkor már röhögök. Mégis el kell újra mennem az orvoshoz, hiába, nem esik le a tantusz, pedig bevettem egy marék Cavintont... Szóval, ha mindketten normálisak vagyunk ... jó, jó! Kértelek, hogy ne vágj folyton közbe. Rendben, akkor csak te vagy az és én bugy- gyantam meg... de hidd el, nem emlékszem rád... És egyáltalán! Mit érdekel, hogy mit ebédeltem? Ha tudni akarod, csomtlevest, mert az a legolcsóbb. Mit, hogy te is ilyeneket, mióta másfél éve leszázalékoltak? Dehogyis azért! Az én nyugdíjam elég szép ... mármint ahhoz képest. Mi mihez képest? Hát a holnapihoz viszonyítva, de fog nőni, nem, nem lassabban, mint az árak és nem is csupán az éveim gyarapodásával, előbb-utóbb a kettő utoléri egymást. Hogy hol leszek már akkor? Hát ide figyelj, ha csak úgy, ismeretlenül felhívtál. Tapasztalatból tudom, hogy a számok összemennek. Negyvenkét dolgos esztendő köti életemet a zsugorodó számokhoz, s ha az emberélet útjának során voltak is kiugró évek, ezek a számok testetlenül, lényemtől elidegenedve mintha személyem csak általuk létezne, alakultak, zsugorodtak. Először a hosszú német számsorra, a 387420-ra emlékszem, amely zebraunifor- misom piros háromszögletű jelzése alatt azonosította létezésemet Dachauban. H at- tagú volt. Az öttagú 25455- ös (jól megjegyezhető) a négy nyelven kiállított dokumentumomat hitelesítette, amelynek felmutatásával ingyen utazhattam a megszálló csapatok mind a négy zónájában. (Ez volt első világútlevelem!) A négytagú: 1945! Ez a számsor a poklok után az élethez csatolt. Erre az új életre a 836-os törzsszámú újságíró-igazolvánnyal (ez már háromtagú!) mikor, hogy esett, tettem egy lapáttal. Tudsz követni? Ugye, milyen rohamosan sorvadnak a számok? Jó, jó, mindjárt befejezem, nem térek ki a részletekre. Nagy ugrás volt előre, amikor a szabványok okán személytelenné tettek 1 231209-0676-os megjelöléssel. Majd ugyanilyen zuhanás, amikor azt mondták: 42 esztendős (már kétjegyű!) munkája alapján... Érzed a zsugort? Így érik majd utol a nyugdíjak az árakat, s alakul ki a: 0-0. Nem összevonva! Az egészen mást jelent. S ezen túl már csak a következő szám érdekes: második emelet öt. És végül: a harmadik parcella... Várj, ne tedd le még. Persze, igazad van, évek óta nem vagyok a humoromnál . Még annyit, ha nem is ismerlek, örülök, hogy felhívtál, volt kivel beszélgetnem. Hívj máskor is, olyan nyomasztóan ridegek ezek a falak... S olyan nehezen találnak egymásra amúgy is az emberek ... Varga Dezső
