Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-01 / 209. szám

1988, szeptember 1., csütörtök o flz őszibarack nagy riválisa A Szolnoki Közúti Igazga­tóság Békés Megyei Főmér­nöksége területén 73 híd ta­lálható. Ezek között vannak nagy nyílású folyami hidak, vasúti felüljárók, csatorna- hidak, stb. Minőségi állapo­tukról Máté Andrással, a fő­mérnökség vezetőjével és Bartyik Endre hídügyi fő­előadóval beszélgettünk. — A hidak megfelelőségi vizsgálatát folyamatosan vé­gezzük — tájékoztat a fő­előadó. Szakembereink min­den hidat havonta legalább egyszer küllemre megtekin­tenek. Ezenkívül negyed­éves, egyéves rendszeres, va­lamint tízéves időszakos vizsgálatokat végzünk. A különböző fokozatú ellenőr­zések során különböző mély­ségig szerzünk információ­kat a hidak műszaki állapo­táról. A vasszerkezetű hidak­nál rendszeresen mérjük a kloridtartalmat, amely a korábbi években előírt köte­lező sózás sajnálatos követ­kezménye. De nyilván ön a minősítésükre kíváncsi? Az előbb említett felméré­sek alapján a következő a megoszlás. Jó állapotú 25 híd, ugyancsak 25 megfelelő kategóriájú. Tizenkilencnél a kezdeti károsodások már kimutathatóak, háromnál mielőbbi beavatkozás szük­séges, egynél viszont már halaszthatatlan a felújítás. Ez pedig a gyulai Bárdos- kid, amely a 44-es főút nyomvonalán található. Te­kintettel a nemzetközi for­galomra, még az idén meg­kezdjük a felújítását. Az építkezés idején terelőúton lehet majd Békéscsaba felől megközelíteni a fürdővárost. A beruházással eleget aka­runk tenni a jelenleg előírt szabványoknak, ugyanakkor tiszteletben kívánjuk tartani a Bárdos-híd műemlékjelle­gét is. Csak legyen rá pénz, fordítja tekintetét a hídügyi főelőadó Máté András felé. — A hidak karbantartásá­ra (festés, mázolás, takarí­tás) a főmérnökségnek évi 2,3 millió forintja van. A nagyobb horderejű munkála­tok elvégzésére a vállalat 18 millió forinttal rendelkezik egy-egy esztendőben. Az igazi „hídépítési program” azonban egyelőre anyagiak hiányában megrekedt. így régebb óta húzódozik a gyo- maendrődi Hármas-Körös feletti, valamint a szeghalmi Berettyó feletti híd megépí­tése. Ezekre azt hiszem, csak a későbbi ötéves tervek során lehet majd visszatérni. — Szerencsére az elmúlt években több híd is meg­épült a megyében, így Kö- röstarcsa, Körösladány, Do­boz, Békés is büszkélkedhet korszerű felüljáróival — te­szi hozzá Bartyik Endre. ■— Ami azért mégis új színfoltot hoz a megyének, az a közelmúltban elkezdett Veszely-híd „kiegyenesítése”. Nem a híddal volt a gond, hanem az éles kanyarok mi­att rendkívül balesetveszé­lyes helynek számított ez a terület. Most egy 23 millió forintos költségre tervezett beruházással, egy egész eny­he „S”-kanyarú, Élővíz- csatornán ferdén átívelő híd építkezése kezdődött meg. Amennyiben különösebb fennakadás nem lesz, úgy várhatóan már jövőre elké­szül az új Veszely-híd. Az új útvonal nyomán kimaradt régi úton pedig — mivel az sem lesz elbontva — a Ve- szely-csárda körüli parkolá­si gondokon lehet majd né­miképp enyhíteni. Visszatérve azonban a máj; meglévő hidakra. Ezek is le­hetnek balesetveszélyesek. Bár a már említett rendsze­res ellenőrzésük révén jól ismerjük a képességeiket, így meglepetésekét csupán akkor okoznak, ha a rájuk előírt tilalmakat a közleke­dők megszegik. Elsősorban a túlsúlyos járművekre gondo­lok. De komoly veszélyt je­lentenek azok a járművek, amelyek magassági, vagy szélességi szempontból nem haladhatnak át egy-egy hí­don. Sajnos, néha mégis megteszik. Különösen az acélszerkezetű, folyami hi­dakkal fordulhat elő, hogy egy lényeges tartó-kötőelem megsérülése folytán, kártya­várként omlik össze a szá­zadfordulón épült híd. Az ilyen balesetek elkerülése érdekében a közlekedőknek jobban kellene figyelniük a tiltó táblákra. A több milli­ós károk megelőzése céljá­ból néhány híd előtt úgyne­vezett előkaput állítottunk fel, amely arra lenni hiva­tott, hogy megszűrje az át­haladható járműveket. Néha azonban még ez sem zárja ki a baleseteket, hiszen leg­utóbb például egy ilyen elő- kapu kikerülésével okoztak több mint 400 ezer forintos kárt a közúti igazgatósá­gunknak — mondta végeze­tül az elrettentő példát a főmérnökség vezetője. Bacsa András Fotó: Fazekas Ferenc A Törökbálinti Gyümölcs­termesztési Rendszer tudo­mányos tanácskozásra és őszibarack-bemutatóra hívta meg a minap a csonthé­jas gyümölcsökkel foglalkozó szakembereket. Magyaror­szágon az elmúlt 15 év so­rán az őszibarack-ültetvé­nyek 12 ezer hektárról öt­ezerre csökkentek. Noha e gyümölcsfaj ter­mésével nem könnyű ma­napság versenyezni a világ­piacokon, mégis növelni kel­lene a megcsappant termőterületeket. A fa­jokat illetően a nálunk még kevéssé ismert nekta­rin, magyar nevén a szőr- telen, azaz kopaszbarack ígér hosszú távon sikereket. E különös csemegéről kér­deztük dr. Gergely Istvánt, a csonthéjas gyümölcsök ne­ves kutatóját, a Gyümölcs- és Dísznövénytermesztési Kutatóintézet igazgatóját. — A nektarin Kínából származik, s bár kellemes az íze, zamatos, és régóta is­merték más földrészeken is — sokáig nem mutattak iránta nagyobb érdeklődést. Elsőként az Egyesült Álla­mokban honosították meg, ahol annyira megkedvelték, hogy ma már az ottani őszi­barack-ültetvények fele nek­tarin. Ugyanez mondható el Olaszországról is. — Mi a különbség az őszibarack és a kopaszba­rack között? — Tudományosan nevén, a nektarinnak egy génje más, mint a többi őszibaracké. Ebből következik, hogy nem növeszt pihés szőrzetet. En­nek nagy előnye, hogy nem okoz allergiát. Köztudott ugyanis, hogy elég sok em­ber nyálkahártyája érzé­keny a pihés, szőrös gyü­mölcsökre. Külön említendő még a kellemes savösszeté­tele. Ebből adódóan első­sorban nyersfogyasztásra ki­válóan alkalmas. — A szakember milyen jövőt jósol ennek a nálunk ma még kevésbé ismert gyü­mölcsnek? — Jóllehet hazánkban még csak néhány hektár nekta­rint tartanak számon, sze­rintem rohamosan el fog terjedni. Az egyik nemzet­közi tanácskozáson hallot­tam, hogy az ezredfordulóra világviszonylatban várható­an 75 százalékra emelkedik a nektarin aránya a hagyo­mányos őszibarackkal szem­ben. S. S. Gondok közepette készülnek megyénk méhészei a télre — Békés megye méhésze­teiben korábban nem volt jelentős a fertőző betegség. Az utóbbi időszakban vi­szont mindinkább romlik a méhek egészségügyi állapo­ta. A múlt évben például Gyomaendrődön több méhé­szetben volt tapasztalható nyúlósköltéses megbetege­dés. Ez év tavaszán pedig Szarvason egy helyen, majd a nyári időszakban Okány- ban és Füzesgyarmaton több méhészetben előfordult ez a betegség. Erdei Lajos, megyei mé­hész szaktitkár kezdte így kesernyés hangvételű mon­dandóját néhány nappal ez­előtt. Ugyaniakkor azt sem hallgatta el, hogy az emlí­tett fertőző betegség vizsgá­latakor egyértelműen kide­rült: egyes méhészek foko­zottabb odafigyelésével, ösz- szefogásával megelőzhető lett volna, hogy a nyúlós­költéses fertőző betegség a teljesen vétlen méhészek ál­lományára is átterjedjen. — Hátrányosan hatott ugyanakkor a méhészetekre a nyári nagy hőség, az aszá­lyos időszak is — folytatta Erdei Lajos. — Ez a körül­mény nagymértékben le­csökkentette a méhek nek­tárképződését, méztermelé­sét, ami magával hozta a fiasítás rohamos visszaesé­sét. Mindez együttvéve ká­rosan hat a telelésre és az 1989. évi méhészkedésre. Azt már nem is ahnyira nekünk, sokkal inkább a me­gye méhészeinek szánta Er­dei Lajos, amit a követke­zőképpen fogalmazott meg, azzal a nem titkolt szán­dékkal, hogy közreadjuk. — A jövő évi méhészke­dés megalapozásának most van az ideje. Méhészeink kedvezményesen vehették igénybe az állományok téli etetéséhez szükséges cukrot. Ez lehetővé teszi a méhek ki telel tetősét és elősegíti a gond nélküli tavaszi Hasí­tást. Mert a fiatal, jól pe­téző méhanyaállomány fel­tétele az elkövetkező év eredményeinek. Persze ezen túl még számos feladat vár a megye méhészeire, hogy az említett fertőző betegsé­gek, valamint a rendkívül meleg nyár okozta gondok­ból ez az ágazat kilépjen, és jól készüljön fel a téli hó­napokra. így az is elenged­hetetlen, hogy szeptember 15-ig valamennyi méhész igényelje a nyúlósköltés- rothadás, illetve az atka és más méhbetegség vizsgála­tát. Ennek elmulasztása a jövő évi eredményt veszé­lyeztetheti. — Balkus — FELÉPÜLT A TÖCÓSKERTI LAKÓTELEP DEBRECEN­BEN. 81 hektárnyi területen Debrecen délnyugati részén fel­épült a 7251 lakásos tócóskerti lakótelep. A generál kivite­lező Hajdú-Bihar Megyei Állami Epitőipari Vállalat 1982- ben kezdte a paneles épületek összeszerelését. 1988-ra a la­kásokon túl két 16 tantermes nevelési központot tornate­remmel, étteremmel, konyhával, három 200 személyes óvo­dát, három 120 személyes bölcsődét, 20 tantermes általános iskolát, 12 tantermes gimnáziumot, gyógyszertárat és orvo­si rendelőt építettek fel MTi-fotó: Oláh Tibor II termőtalaj védelmében I egfőbb nemzeti kincsünk a termőföld, ai talaj. Ez nem­csak közgazdasági megállapítás, hanem az élet általi 1 számtalanszor bebizonyított tény. Talajainkban aiz élő és holt biomassza aÜafpján számított energiamennyiség nagy­ságrendben megegyezik a hazánk összes többi energia hordo­zójának értékével. Ugyaőez érvényes a talajból kitermelt bioenergia évi, mennyiségére i®. Ha pedig arra gondolunk, hogy a b-ioenergia túlnyomó többsége élelmiszerek formá­jában reáliilzáilódiik, mindenki számára nyilvánvaló, hogy mi­lyen alapvető jelentőségű hazánk tállájkincse és annak ter­mékenysége. Tudnunk íkelill aizt is, hogy a mezőgazdasági művetlés alatít állító terület megközelí ti hazánk összterü létének hálnom negye­dét. Nincs Európában, de még szerte a viliágon sem olyan ország, ahol az összterület Hlyen jelentős mértékben ápna mezőgazdasági hasznosítás alatt. Ennék köszönhető, hogy hazánk egy lakosára 0,7 hektár mezőgazdaságilag művelt te­rület jut. Nyilvánvaló, hogy ezt az értéket — mint semmivel sem pótolhatót — pénzösszegben éppen úgy nem llehet kifejezni, miiint az emberi életet vagy egészséget. Védenünk fcelil tehát, úgy, mint a szemünk világát. Óvnunk jkell annál1 iá inkább, mert számos vesizély fenyegeti. Nem egy megbízható felmé­rés bizonyítja, hogy a viliág termőtalajainak jelentős pusz­tulásává! kell; szembenéznünk. Ijesztő méreteket öltött századunkban a termőtalajok te­rületének abszolút csökkenése. V i Lág v isZbny latiban egy Nyu- igat-Németország, Anglia és Franciaország területet megha­ladó termőtalaj esett fci a termielésből. Oka egyrészt az ipa­ri létesítmények, az urbanizáció, az utak, autópályák, víz­ügyi létesítmények stb. céljaira igénybe vett termőterülétekr kell, máisrészt a földek leromlásával, a bányászattal, a kül­színi fejtésekké)!, az időnkénti vízborításokkal! függ össze. Természetesen e „fejlődés” áltól hazánk sém kivétel. An­nak ellenére, hogy a földvédelmi törvények és kiegészítő rendelkezések előírásai nyomán nagymértékben csökkentek a termőtalajaink területi veszteségei, mégis az elmúlt fél évszázad alatt az ország termőtalajainak több mint tíz szá­zalékát vesztettük el. Ha e folyamat lassult is, könnyű be­látnunk, hogy a közelii és távoli jövőben fokozott szigorral kell fellépnünk a termőtalajok nem mezőgazdaságii célú igénybevételével szemben. Nem hanyagolható el termő tail a j ai nk nak a kedvezőtlen ha­tású természeti vagy termelési folyamatok miatti leromlása sem. Közülük csak a legfontosabbakat említsük meg. A talajerózió (víz- és szélerózió) 'következtében világszerte éllhordott termőtalajban olyan mennyiségű növényi tápanyag vész éli, amely nagyságrendben ugyancsak a világ teljes mű­trágya termelésével egyenlő. A helytelen öntözés következtében a talajok másodlagos eJsziikesediése következhet be, ami viliágviszonylatban évente több magyarországnyii, ily módon károsodott területet je­lent. A műtrágyák növekvő alkalmazása sok helyütt a talajok elsavasodását okozza, ami termelékenységének csökkenésével jár. Ez a károsítás hazánkban emelkedő tendenciát mutat. Újabban számottevő kért okoz a (tálajók nehézfémekké!, ültetve fertőző szerves anyagokkal váltó szennyezése. Körük rendkívül széles. Magában foglalja a talaj élővilágéira, vagy az élelmiszereken keresztül az emberi egészségre káiros ne­hézfémeket éppen úgy, mint a fertőző mikroorganizmusokat, a mérgező növény védőszer - marad ványokat, szemét- és hullia- dékanyagokat, valamint a radioaktív bomlástermékeket. Külön kell szólnunk az egyre növekvő mennyiségű kom­munális és ipari szemétről, illetve hulladékokról. Ezeket ál­talában még ma is a talajokban helyezik el azzal a feltéte­lezéssel), hogy bennük elenyészik esetlég még hasznos is. E féltétel'ezés bizonyos mértékig Igaz, dé azt sajnos még neim tudjuk, hogy mind nagyobb mennyiségű szemétdepóniákból hol, meddig és milljyen mennyiségű anyagokat tud a talaj le­bontani vagy felkötni). Mi tehát a teendő? Elsősorban a talaj terhelésének ésszerű határok közötti tartása. Vonatkozik ez például a műtrágyázásra. Kétségiteleim, hogy mezőgazdaságunk elmúlt évtizedekben elért imponáló fejlődése, a hozamok számottevő növekedése a nagy adagű mű trógya-f elhasznál és nélküli' nem következett volna be. Az is kétségtelen, hogy e termésátlagokat fenntartani, esetleg tovább növelni jelentős mértékű műtrágyázás nélkül aligha tehet. Az azonban megoldható, hogy műtrágyáink szegényes választékából mindig a talaj és a növény számára legked­vezőbbet válasszuk. A hozamok függvényében helyesen ke® meghátáirozniunik az adagokat is. Tudomásul ke® vennünk, hogy a termésátlagoknak nemcsak maximuma, honem opti­muma is van, és ez utóbbi ny.illlvám kisebb mennyiségű mű­trágya kiszórását igényli, ami a környezetvédelem és a gaz­daságosság szempontjaiból egyáltalán nem elhanyagolható szempont. Ha a talajaink savaisodíásáróT beszélünk, mindenképpen meg, kelll említenünk a melioráció fontosságát és hosszú tá­von' gazdaságosságát is. A melioráció, azaz a failaijjavitás, meszezés, gipszezés, öntözés, vízrendezés, Itecsapoilás, alágcsö- vezés, tálblásítás, tereprendezés, nem új találmány. A mesze- zést még Tessedik kezdte el, és a melioráció különféle mun­kafolyamatai kisebb-maigyobb mértékben azóta is folynak Nem kis részben ennék, köszönhető talajaink termőképessé­gének javulása és fennmaradása. Szembe kell! néznünk azon­ban a ténnyél, hogy a melioráció, benne a legegyszerűbb meszezés is (amelyre a savasodás miatt rendkívül nagy szük­ség van) nem olcsó mulatság]. Hosszú .időn át állami támo­gatással végezték. Erre naipjaiiink szűkös anyagi tehetőséglei miatt nem nagyon számíthatunk, noha az igények egyre nö­vekednek. \ MMég'ezetül te kell számolnunk ázzál az áldatlan álüapot- W tál, hogy felsőfokú talájtani szakemberképzésünk ott ■ tart, ahotl tiárt. Magyarán szólva — számos älllammalli ellentétben .—, hazánkban mindmáig nem Oldották meg a korszerű felsőfokú „talajos” szakemberképzést, amiiit nem el­lensúlyozhat az e témakörben esetenként beindított szak- rrténnökképzés vagy egyéb továbbképző tanfolyamok. Többek között ez az egyik Oka annak a bizonytalanságnak, amely a talajok termékenységével kapcsolatosam ma megnyilvánul. * * * A fentiekben vázolt gondok megoldására keres választ az a ma kezdődő szarvasi vándorgyűlés, amelyen három szek­cióban 73 előadást hallgathatnak és vitathatnak meg a részt­vevők. B. A. Milyen a hidak állapota' Felújítás, karbantartás

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom