Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-05 / 212. szám
o 1988. szeptember 5„ hétfő SZERKESSZEN VELÜNK! „ismét azt érzem, hogy érdemes élni!” Klubot alakítottak az idősek Battonyán A Batbonyai Nagyközségi Tanács 1971. július 1-jén (hozta létre az öregek naip- közri otthonát. Az intézmény kezdettől fogva nagy népszerűségnek örvend az idős, magányos battonyaiak körében. Az otthon történetéhez tartozik, hogy annak idején az evangélikus egyház megvásárlásra ajánlotta fel a parókia épületét a helyi tanácsnak. A régi és az új tulajdonos egyaránt közösségi célra szánta az épületet. Pihenőszobát, társalgót, ebédlőt, öltözőt, fürdőszobát, konyhát, üvegezett teraszt és egyéb mellékhelyiségeket alakítottak ki a régi épületben. Kilenc évvel ezelőtt bevezették a telefont, négy éve pediig a gázt, Beszerezték a célnak megfelelő bútorzatot, tévé- és rádiókészülékeket vásároltak, megrendelték az idősek körében legnépszerűbb sajtóterméke- Ijet. A közelmúltban (több mint másfél1 évtizedes fennállás után) az otthon idősek klubjává alakult át. A tagok száma jelenleg 29. Rajtuk kívül a tanács házigondozottként 22 személyt lát el. Nekik három' gondozónő és két tiszteletdíjas hordja ki az ebédet, akik egyben elvégzik a legfontosabb háztartási munkákat is, bevá- sáiroihalk, mosnak, takarítanak az idős embereknek. A „bejáró” klubtagok tartalmas közösségi életének bizonyítékai az elért eredmények. Nagyszénáson az időselí>megyei Ki mit tud? versenyén Karsai Lajosné versmondásban második helyezést ért el. Ugyanitt a 91 éves Berényi János bácsi magyar nótákat énekelt. A zsűri dicséretben részesítette, és emléklappal jutalimazr- ta. A klub tagjai a nyugdíjasközösségek gyomaendrődii találkozóján felléptek a gálaműsorban. Persze, nemcsak az idősek járnak el „vendégszerepelni”. A volt evangélikus parókia épületében gyakran fellép a battonyai magyar asszonykórus, a citerazene- kar, eljönnek olykor az úttörők is. Hetente egy alkalommal a körzeti orvos is meglátogatja a klubot. Kedves vendég, ő is, hiszen kisebb vizsgálatra, gyógyszerre 60-70 évesen mindenkinek szüksége lehet. Tálain e sokszínű kliubélét ismeretében nem tűnnek túlzottan patetiikusnak özv. Andreika Péterné szavai: — Férjem korai halála után öt évig magányosan éltem odahaza. Borzasztó nehéz évek voltak! Amióta eljárok ide a klubba, ismét azt érzem, hogy érdemes élni. — A többiek rábólimtanaik Andrei káné utolsó mondatára, majd egymás szavába vágva dicsérni kezdik Kovács Józsefnét, a vezetőnőt, Rózsikét, a helyettesét, a gondozónőket, a tanácsot ... Dénes Mihály, Battonya Visszhang A képújságban 1988. augusztus 1-jén megjelent „Tiltsák meg a guberálók turkálását” című, közérdeklődésre számot tartó cikkhez néhány gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Előrebocsátom, hogy szintén Békéscsabán, a Kulich lakótelepen lakom, és osztom a véleményemet az újságcikk szerzőjével. Tájékoztatásul csupán néhány tényt. A v. t. köztisztasági rendeleté tiltja a guberálást. A városgazdálkodási vállalat, egy magánkereskedői engedéllyel rendelkező személynek térítés ellenében hozzájárulást adott a kijelöt szeméttelepen az újrahasznosítható anyagok kiválogatására, gyűjtésére (például vas-, papír-, textilihulXadék). Erre: való hivatkozás nem ad jogosultságot a szeméttárolókban és közterületeken elhelyezett szemétedényekbeni turkálásra, „guberálásra”. A közterület-felügyelet 1988. I. félévében 358 esetben intézkedett köztisztasági szabálysértési ügyben, és ennek kapcsán 17 kukázóguberáló ügyében. Ezek közül 12 személy nem békéscsabai. Komoly erőfeszítéseket kell tenni a felderítés érdekében, mert csak a tettenérés bizonyító erejű leleplezés. Az új köztisztasági rendelet gyakorlati alkalmazásának és végrehajtásának formái és eszközei kidolgozás alatt vannak. A közös cél elérése érdekében kérjük a lakosság megértő segítségét és támogatását. Csepregi András igazgató, vt vb közterületfelügyelet, Békéscsaba Önzetlenül Napjainkban sok bírálat éri a fiatalokat, én éppen az ellenkező példát szeretném nyilvánosságra hozni. Idős, beteges nyugdíjas asszony vagyak, férjem meghalt, egyedül élek. Minden embernek jólesik a segítség, de talán a hozzám hasonló, munkában elfáradt embernek még jobban. Körzetünk postása, Kun László, fiatal, becsületes, udvarias ember. Ebben a rohanó világban arra is jut ideje, hogy a hozzám hasonló idős- embereken segítsen. Nekem is önzetlenül sok mindenben segítséget nyújt. Ezúton szeretném megköszönni a segítségét, a további munkájához erőt, egészséget kívánva. (Név és cím szerkesztőségünkben) Türelem — de meddig? Olvastam a Népújság augusztus 26-i számában a „Mi lesz a színes képek sorsa?” című cikket. Nekünk szerencsére még nem tűnt el fotónk, de rossz tapasztalataink vannak a képei? kidolgozásával kapcsolatban. Egyszer a 36 kockás filmből csak 24 képet kaptunk meg. Kiderült, hogy a negatívot előhívták, benne is volt a ta- sakban, csak képet nem csináltak 12 felvételről. Kifizetni ugyan nem kellett, de újabb két hetet kellett várni a képekre. Máskor foltos IA példa « Gyakran találkozunk tétlen, unatkozó diákokkal. Ennek ellenkezőjéről írok most nagy örömmel. Sós Karcsi és a Cseresznyés testvérek — némi szülői segítséggel — lecsiszoltak képeket kaptunk. Mintha vízcseppek lettek volna rajta. A legutolsó sorozaton a gép végigcsíkozta a képek szélét. Még sorolhatnám! Azt hiszem, nem mi vagyunk az egyetlenek, akik bosszankodunk a színes képek minősége miatt. Azt írja az Ofotért képviselője a fent említett cikkben, hogy: „Türelmesnek kell lenni.” De meddig? És azt hiszem, nem mindig a türelem kérdése, hanem a pénzé is. Pipis Lászlóné Békéscsaba és újrafestettek a háztömb körül 4 padot, bizonyítva, hogy értelmes dolgokat is ki tudnak találni és azt meg is valósítják. A környéken lakók nevében köszönöm, és gratulálok, fiúk. Arató Lajosné,-* Gyula Békés Város Költségvetési Üzeme (5630 Békés, Petőfi u. 21.) FELVÉTELRE KERES MAGASNYOMÓ GÉPMESTERT Jelentkezni lehet: Békés Város Költségvetési Üzem, Nyomda, Petőfi u. 21. sz. alatt, személyesen A Démász Orosházi Kirendeltsége értesíti Orosháza lakosságát, hogy a 20 kV-os hálózat karbantartása miatt 1988. szeptember 6-tól 9-ig naponta 8—15 óráig Áramszünetet tart Orosháza Szöllői részén. Nem elemelem! Méhkeréki fiatalok sikeres föllépése Bóly-Sziebertpusztán, a nemzetközi gyermektábor színpadán Augusztus 9-én reggel nyitásra a „Béimegyer Áruházba” mentem vásárolni. Igaz, csak egy órába való elemet, amit a kerékpáron lévő táskából a kezemben bevittem. Megkérdeztem, hogy van-e Ilyen? Megkapva a választ, hogy nincs, távoztam. Mondtam a boltban lévő szomszédasszonyomnak, hogy „kinn a kerékpárnál megvárlak”. Az elemet az ott- honkám zsebébe tettem. Kiérve az üzletből, utánam jött az üzlet egyik dolgozója, és karonfogva szinte cipelt befelé. Parancsolóan mondta az üzletvezetőnek ... „Mónika, legyen szíves jegyzőkönyvet csinálni”. El lehet képzelni helyzetemet, hogy engem egy elemmel meggyanúsítanak, hogy lopok. Az üzlet, mint nyitáskor szokás, tele volt. Igaz, hogy sírva, de mentegetőztem. Szerencsém az, hogy az a fajta elem nem volt. Egy vásárló rászólt a kereskedőre: „legalább kérjen bocsánatot”, majd az üzletvezető is azt mondta. De nekem nem az kell, hisz teljesen megszégyenítve távoztam. Beteges nyugdíjas asszony vagyok, de az én becsületem nem egy elemet ér! Barta Gáborné, Békés A méhkeréki ifjúsági néptánccsoport elődje 1948-ban alakult. E román nemzetiségi együttes a méhkeréki táncok továbbfejlesztője, a román nemzetiségi tánchagyományok telkes őrzője. Az együttes az MRDSZ által szervezett rendezvényeken, kultúr kö ru ta kon és más központi rendezvényeken mutatkozik be. Legutóbb a tánccsoport augusztus 19-én‘ Baranya megyében, Bóiy-Sziebert- pusztán, 20-án pedig az országos nemzetiségi fesztivál giálllaműsorán, Mohácson, a művelődési központ szabadtéri színpadán lépett föl nagy sikerrel. Sikeresen mutatkozott be az együttes augusztus 26-án- a „Ki mit tud?” műsorban is, ez alkalommal továbbjutva a középdöntőbe isi, melyre szeptember 10-én kerül sor. Ezúton is gratulálunk az együttes tagjainak, vezetőjének — Netye György —, koreográfusának — Gyalog László — és a zenét" szolgáltató népi zenekarnak; kívánva sok sikert, szép eredményeket. — bányai — Egy nyugdíjas mentős naplójából amíg az orvos megérkezik Egy kislány édesanyjával szaladt az utcán, hogy elérje vidékre induló buszát. A nagy rohanásban kiesett a kislány kezéből egy kólás- üveg, s darabokra tört. A gyerek oly szerencsétlenül osúszott el, hogy egy üvegdarab pontosan a nyaki ütőerét sértette fel. A spriccelő vér láttán édesanyja rémülten a hóna alá kapta, és taxiért kiabált. A taxis villámgyorsan a közeli kórházba vitte a szerencsétlenül járt kislányt. Az orvosok mindent megpróbáltak, de már nem tudták megmenteni, a kislány teljesen kivérzett. ... ha lett volna valaki, aki tudja: még ott a helyszínen — ezt jó lett volna tudni a taxisnak is —, hogy bármilyén áron, de el kell szorítani az ütőeret, ami a nyaki ütőér esetében persze nem könnyű feladat. ... ha ezt valaki tudta volna az összesereglett tömegből, a kislány ma is élne! Akaratlanul is motoszkál bennem: vajon eléggé széles körben oktatják-e hazánkban az elsősegélynyújtást? A válaszom: nem! Oktatják, de nem eléggé hatékonyan és széles körben. Ahol kötelezően oktatják, ott nem eléggé követelik meg. Ugyebár az utóbbi években már a jogosítvány megszerzéséhez is szükségesek az elsősegélynyújtás alapismeretei. Az igazság azonban az, hogy sokkál jobban és szigorúbban kellene megkövetelni. Szigorúan kötni a jogosítvány kézhezvételéhez. Nem csak rábólintani: — No jó, majd még olvassa azért át. Az elsajátítás elégtelenségében része van annak is, hogy a képzés során csak feltételezett sérülések ellátását tudják oktatni, tanítani. Bármilyen jók is az imitációk, ha a hallgatók az életben találkoznak valódi sérülttel, olyan pánikba esnek, hogy vagy semmit sem mernek csinálni, vagy éppen a nagy akaratban, serénykedésben súlyos, helyrehozhatatlan hibát vétenek. A gyakorlati élet azt mutatja, hogy nagyon hiányos az elsősegélynyújtási kultúránk. Nagyon rossz az emberek beidegződése. Aktív mentős koromban sokat tapasztaltam a helyszínre érkezve, hogy a front-, légnyomásváltozástól ájult betegeket felültetik, támogatják, egyszóval mindent próbálnak vele, ahelyett, hogy fektetnék. A legjobb és legcélravezetőbb a mentők megérkezéséig a fektetés. Ilyen rosz- szullétek esetén, aminek a frontérzékenyek ki vannak téve, agyi vérszegénység lép fel, fontos volna az agy vérellátását elősegíteni. Van egy nagyon fontos szabály az eszméletlen beteg esetében: fennáll annak a veszélye, hogy hányhat, akkor az a legcélszerűbb, ha oldalra fektetjük. Félő ugyanis, hogy a hányadékot belélegzi és ettől megfullad a beteg. Vagy vegyünk egy másik igen gyakori esetet: az égési sérülést. A laikus köztudatban úgy él, hogy a sérültet olajjal vagy tojásfehérjével kell bekenni. Ehelyett a legjobb megoldás, ha tiszta hideg vízbe tesszük az égett bőrfelületet. Csak úgy tudjuk megmenteni a bőr további elhalását. De légcélszerűbb, ha hideg folyó csapi vizet engedünk a sérült felületre. Sajnos, minden tagadás vagy szégyenkedés nélkül be kell látnunk, hogy az emberek úgy vannak az elsősegélynyújtással, mint a kölcsönadással. Vonakodnak, mindaddig, míg saját környezetükben nem élnek át egy komolyabb megrázkódtatást, sokkot, addig nem veszik komolyan, nem sietnek embertársaik segítségére. Egyesek elmulasztják a törvényben előírt felebaráti, emberbaráti kötelességet, a •a segítségnyújtást. Ez pedig büntetendő. így történt ez a kislány tragikus esetében is. Ilyenkor halkan összesúgnak az emberek. — De... ! — Ha... ! Bizony, de, ha akkor... Akor nem következik be egy család tragédiája. A kislány most is élne! Babály Miklós Gyuláról nem mindennapi paprikát küldött be szerkesztőségünkbe Tagai Károly. Az „ikerpaprika” a kertjükben termett Fotó: Béla Ottó
