Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)
1988-09-27 / 231. szám
1988. szeptember 27., kedd KÉPERNYŐ Szöul ’88 Nem kell ahhoz túl nagy sportrajongónak vagy szakembernek lenni, hogy a nézőt szinte a televízióhoz láncolják az olimpiai közvetítések. Lélekben velük vagyunk, együtt izgulunk, szurkolunk, küzdünk a magyar küldöttség tagjaival; aztán együtt örülünk igazán szép eredményeiknek. S elszorul a szívünk, valahányszor felhangzik a Himnusz. Mert a Himnusz megható, és nemcsak annak, aki a dobogón áll. • Aranyérmek, rekordok — sokszor emberfeletti erőfeszítés, kitartó munka megérdemelt gyümölcsei. Némi szerencse sem árt persze. Egyéni sikerek és szakmai elismerés. Ám valószínűleg több ennél. Gyakran hallani, hogy a sport, főleg a foci, nálunk „politikai kérdés”, mert nagy tömegeket érint, a társadalom hangulatát, divatos szóval, közérzetét befolyásolja. Nem vagyok sem érdekelt, sem szakértő, de úgy gondolom, lehet ebben a megállapításban valami. Magam is tudok olyan országról, ahol nem utolsó sorban nemzetközi sporteredményekkel igyekeztek diplomáciai elismerést kivívni, vagyis, politikai szempontból kiemelt szerepet kapott a versenysport. A kíméletlen, céltudatos „hajtásnak” meg is lett az eredménye. Igen, a Német Demokratikus Köztársaságra, mint sportnagyhatalomra gondoltam ... De akár említhettem volna másik államot is. A lényeg: minden magyar érem szépen ragyog Szöulban, és különös fényt kap egy ilyen felgyorsult változásokkal és eseményekkel terhes időszakban, amilyen ez a mai. Szép szereplésünk a világban jól jön most társadalmunk lelkiállapotának, nemzeti önbecsülésünknek és nemzetközi hírnevünknek is, azt hiszem. Ami a műszaki, vagy kulturális területet illeti, ott elég gyakran bizonygattuk éppen az utóbbi időben (több-kevesebb sikerrel) létjogosultságunkat, helyünket a nemzetközi piacokon. Ezért is kellemes érzés most felzárkózni az éremgyűjtő nagyhatalmak sorába! ' ...és más műsorok Mintha csak az olimpiai közvetítésnek akartak volna maximális nézettséget biztosítani, vagy azokkal szolidaritást vállalni, akik a sportért még kora hajnalban is a képernyő előtt ültek, olyan túl sok érdekes programot nem zúdítottak ránk a műsorszerkesztők az elmúlt héten. Magyar József dokumentumfilmje, A mi iskolánk kiváló alkotás a maga műfajában. És micsoda nyíltság, merész igazmondás jellemzi, pedig évekkel ezelőtt készült, amikor még szó sem volt peresztrojkáról, meg glasznosztyról! Csak éppen újnak nem minősíthető a képernyőn, mint ahogyan Jíri Menzel híres filmje, a Bo- humil Hrabal regényéből készült Sörgyári capricció sem. Vagyis ismétlésekben nem volt hiány az utóbbi esték televíziós programjaiban (sem). Majd a Telefere-gála, biztattam magam, mert a Vitray sosem okoz csalódást. Nos, Vitray tényleg nem, de ez a tipp sem volt az igazi, hiszen a népszerű riporter és műsorvezető harmincadik televíziós születésnapját ünnepelte — februárban —, s 'azt a felvételt láthattuk ismét. Vitray örök — mondhatná bárki, és ezzel egyet is lehet érteni. Hogy miben rejlik múlhatatlan varázsa? Alighanem abban, hogy szellemessége mindig közvetlenséggel, de sosem tiszteletlenséggel, vagy ízléstelenséggel párosul. Szellemes, de nem ízléstelen — ez jellemzi leginkább az Ez+Az szórakoztató műsort is. S ettől derülhetett jókat, aki emellett döntött szombaton este. Heltai András műsorvezető csupa olyan vendégről gondoskodott, akik biztos poént és biztos tapsot garantálnak. Antal Imre Fotóalbum rovatában Nagy Bandó Andrásnak, vagy a Minifórumban Pálfy Józsefnek, Aczél Endrének és Pintér Dezsőnek sikerült — tükröt tartva — megnevettetni a humorra éhes, fáradt hét végi televíziónézőt. Niedzielsky Katalin Figyelem, áramszünet! Értesítjük t. fogyasztóinkat, hogy Békésen, 1988. szeptember 28-én «.00—17.00 óráig hálózati karbantartás miatt Áramszünetet TARTUNK az alábbi (helyeken: Szabó D. 34.—Tátra u.— Kettős-Körös—Dánfok— Csatárkert— Malomasszonykert (a kertek is)— Magyari I. u.—Szabadkai u. Kisvasút sor— Kinizsi u. alsó rész— Báthori u.—Csabai u.— Szendrei u.—Malom u.— Teleky u.—Fürdösétány által határolt területe. Hálózati berendezéseinket az áramszünet ideje alatt is feszültség alatt állónak kell tekinteni. Démász Üzemigazgatóság békési kirendeltsége A BÉKÉS MEGYEI ÜDÍTŐITAL-IPARI VÁLLALAT felvételre keres: — diszpécsereket — raktárosokat — hálózati ellenőr-üzletkötőt — vezető' raktárost — lakatosokat. Jelentkezés: Békéscsaba, Luther utca 5/B. FELVÉTELRE KERES TOVÁBBÁ: — takarítót. Jelentkezés: az üdítőitalgyárban. Jobb adózási szabályokra és kedvezményekre van szükség A vállalatok és a közművelődés Sikerkönyvek Raoul Wallenberg regényes élete A fiatal svéd diplomata, Raoul Wallenberg legendás életéről és eltűnéséről szóló könyv nagyon izgalmas olvasmányt ígér, és az értékesebb irodalomhoz sorolható. Lévai Jenő történész svéd felkérésre kezdte kutatni Wallenberg a fasizmus idején végzett magyarországi embermentő tevékenységét. A dokumentumokból született regény mindmáig nem kerülhetett a könyvpiacra. A diplomatát szemtanúk utoljára szovjet fogságban látták. Titok övezi eltűnésének körülményeit, számos legenda kering a megszállt Budapesten játszott szerepét illetően. Nincs pontos válasz arra sem, hogy meg- halt-e, vagy esetleg él még Wallenberg. A Magyar Téka kiadásában most megjelent könyv sem zárhat le minden vitát a ■ Wallenberg-üggyel kapcsolatban, de emléket állít a huszadik század egyik igen különös, bátor és tragikus sorsú személyiségének. (Lévai Jenő: Raoul Wallenberg regényes élete, hősi küzdelmei, rejtélyes eltűné- sénék titka, Magyar Téka, Budapest, 1988.) N. K. A vállalatok pénzügyi szabályozás alapján végzett kulturális tevékenysége a mai napig igen ellentmondásos. Ma a vállalatok, ahol költenek a kultúrára, ott ezt nem a központi pénzügyi szabályozás hatására teszik, ahol pedig nem költenek, ott azt a központi előírás sem képes kikényszeríteni. Érdemes a támogatás történetét röviden áttekinteni. , 1976-tól 1987-ig a vállalatok lényegében a nyereségüktől függetlenül, meghatározott fejkvóta alapján képezhették és meghatározott normatívák alapján használhatták fel az ún. jóléti és kulturális alapot. Az alap felhasználásával kapcsolatos tartalmi problémák hamar a felszínre kerültek, ezek a következőkben összegezhetők: a gazdálkodó egységek terveiket, erőforrásaikat nem eléggé hangolják össze a területi tanácsok, illetve közművelődési intézmények terveivel. Az egy főre képezhető összegek kiegyenlítődése hátrányos helyzetbe hozza a településpolitikai feladatok terheiből (kultúr- házak, sportintézmények támogatásából) többet vállaló vállalatokat. Az elvileg valamennyi dolgozó számára elérhető juttatásokat (étkezés, sport, üdülés, kultúra) a munkások rovására lét- számarányukat meghaladó mértékben veszik igénybe a vezetők és alkalmazottak, így tehát a pénzeszközök felhasználása nem minden esetben kapcsolódott a művelődéspolitikai célok meg- valósítáisához, sőt, például megszokott gyakorlattá vált a kulturális eszközökkel való jutalmazás. További alapvető gondot jelent, hogy az alap nagy részét az üzemi étkeztetés támogatására fordítják. A szakemberek joggal vetik fel, hogy az összeget nevezzük „üzemi étkeztetési alapnak”: A gazdasági feltételek szigorodása következtében egyre nehezebbé vált a jóléti, kulturális alap kiegészítése. A keret növelését — leegyszerűsítve — a személyi jövedelmek növekedésének terhére lehetett volna csak elérni. Ma a jogszabályban előírt módon számított kulturális (valamint jóléti) ösz- szeget meghaladó kifizetés a vállalati adóalapot növelj, azaz 50 százalékos adó ter- ' heli. A központi normatívák alapján a képzett alapnak csak maradékát, országos átlagban 5 százalékát költötték a vállajatok szorosabb értelemben vett kulturális tevékenységre. A gazdasági fejlődés megtorpanása nyomán felszínre kerülő szociális igények mind teljesebb kielégítésére való természetes törekvés ugyancsak a kulturális összegek lefaragását eredményezte. A fejkvóta alapján képzett jóléti, kulturális kerettel kapcsolatban -más probléma is felvetődik. A fejkvótavetítés a képzett össz- létszámra történhet, amely kisebb például a részfoglalkoztatásnak miatt, mint a dolgozói létszám összessége. Gondot jelent, hogy a nyugdíjasok kisebb fejkvótával vehetők figyelembe, holott talán elsősorban ez az a réteg, amely jobban rászorul a munkahely, illetve a társadalom támogatására, mint az aktív dolgozók. Az 1988. január l-jétől bevezetett szabályozások szerint a jólétialap-képzés kötelező jellege megszűnt. 1989-től pedig a vállalkozási adótörvénnyel összehangoltan a vállalatok költségként elszámolva maguk dönthetik el, mennyit fordítanak e célokra. Az ez évi kulturális ráfordítások egy év múlva értékelhetők, de annyi már most megmutatkozik, hogy az általános forgalmi adó a vállalati fenntartású intézményeket kedvezőtlenül érinti. Ez évben a kisebb, a következő évben már a tehervi- selőbb, nagyobb művelődési házak működésében is várhatóan zavarok mutatkoznak. A csökkenő dolgozói létszám, a kulturális termékek árainak növekedése, az általános forgalmi adó bevezetése, a tiszteletdíjak növekedése eredményeként az eddigi kulturális célú összegek jelentősen veszítettek értékükből. Ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy a közművelődési terület, mint ahogy a kultúra egésze, súlyos feltételhiányokkal küzd. Az általános forgalmi adónak a közművelődési törvénnyel nem összehangolt bevezetése tovább súlyosbította a kultúra feltételrendszerében kialakult hátrányos helyzetet. Lehetőleg az állami támogatás reálértékének megőrzésére van szükség, de arra is, hogy az érvényes adótörvények — amelyeknek rendeltetésük alapján kikeli fejezniük, hogy milyen tevékenységet ösztönöznek a társadalom és a gazdaság fejlődés érdekében — el kell ismerjék a műveltség fontosságát. A szocialista gazdaság mai piaci viszonyai még nem teszik lehetővé, hogy a vállalatok a kultúra valódi mecénásai lehessenek. Sőt, napjainkban éppen azt látjuk, hogy a gazdálkodó szervezetek sorra felhagynak a saját, vagy az eddig pártolt Oktatási, kulturális intézmények támogatásával, éppen akkor, amikor erre a gazdasági kibontakozás tartós megalapozásához egyre nagyobb szükség lenne. A vállalatok állami terheket vállalnak át a kultúra támogatásához, ezért mindenképpen indokolt a társadalompolitikai célkitűzések támogatását jobban visszaigazoló adózási szabályok és kedvezmények mielőbbi bevezetése. Bagó József A nemzet dicsősége vagy szégyene 1. A képviselők „megvásárlásának” története Ülünk a Pilisi Parkerdőgazdaság székházának tanácstermében Visegrádon. Több minit harmincain vagyunk, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium képviselőit, más vízügyi szakembereket, a házigazdákat és az egy szem újságírót (e sorok íróját) nem számítva, valamennyien képviselők. Mögöttünk a Budapesttől idáig tartó hajnál! út. Lehet vagy ötven kilométer, szinte végiig a Duna mentén. A nagy folyam partján, mely az utóbbi hónapokban a viták kereszttüzébe került. Az ok az évszázad hazai beruházása, a bős—nagymarosi vízlépcső. A nemzet öröme (dicsősége) vagy szégyenfoltja, esetlég valami más lesz ez a kétségkívül grandiózus (az élilenzők megfogalmazása szerint: megalomániás) építkezés és természetátaila- kítáis? A szakmai összecsapásoknak alighanem ez a célja, íillyen-oilyan bélyegzőt rávemi a v ízlép csőrendszer - re. (Ha nem így llenne, észlelhetnénk valamiféle kompromisszumkeresést. Ilyen után azonban manapság hiába kutat az ember.) A döntés megszületett, és a döntés hátra van. Különös ellentmondás, de így pontos. Legfelső szintű elhatározás és nemzetközi megáUliapodások vannak az eddig végzett munlkák mögött, s ugyanezek alapján folynak a további építkezések is. Csakhogy az Országgyűlés egy képviselői javaslat nyomán időközben úgy döntött, hogy tá jékoztatást kér a kormánytól a beruházás állásáról és. annak várható hatásairól. (Azt az indítványt, hogy addig az építkezést függesszék féli, a Tiszteit Ház elvetette.) Hogy .a jelentéssel a honatyák miit kezdenek majd, az egyelőre rejtély. Miközben ugyanis hivatalosan egy tájékoztató jelentés meghallgatásáról és tudomásul vételéről van szó (vagy esetleges tudomásul nem vételéről), a beruházás ellenzői szeretnék elérni, hogy a képviselők foglaljanak állást az építkezés további sorsáról, értelemszerűen a leállításról.. Ha pedig az Országgyűlésnek nincs bátorsága hozzá, vagy nem akarja vállalná a felelősséget, úgy írjanak ki népszavazást. Az ügy hátteréhez hozzátartozik, hogy a döntést a beruházásról az Elnöki Ta- nács hozta még 1978-ban, amikor törvényerejű rendeletét alkotott a csehszlovák —magyar vízlépcsőrendszer közös megvalósításáról (amely megállapodás a kormányok között jött létre, és az okmányokat a kormányfők írták alá 1977. szeptember 16-án Budapesten). Akárhogy is lesz, akármiről is szavaznak a képviselők, kell hogy valami fogalmuk legyen a beruházásról, az épülő vízlépcsőrendszerről. Könnyű belátni, hogy félinformációk alapján, és az ellenzők által elültetett kételyekkel nem lehet voksolni. (Tudni kell1, hogy az építkezés ellenzői célba vették a honatyákat, rendszeresen . küldenek nekik a beruházás ellen agitáló leveleket, kiáltványokat, melyek egyikébe-másiikáfoa még fenyegetést is -belefogalmaznak). Ezért a nyári ülésszakon — mi sem természetesebb —, dr. Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter meghívta a képviselőket egy dunai hajóút,na. A helyszínen ismerkedjenek meg az épülő objektumokkal, és azzal az osztrák vízlépcsővel, amely a naigymanosii modellje. Hogy egy tisztességes kezdeményezést hogyan léhet visszájára fordítaná, azt ott tudtam m,eg, Visegrádion, a parkerdőgazdaság 'tanácstermiében. Dr. Perczel György, a környezetvédelmi és vízgazdálkodási tárca miniszterhelyettese üdvözli a honatyákat, és mondja él, mi az utazás célja és részletes programja. Nem .agitál!, nem próbál egyoldalú, a házigazda pozíciójából könnyen megszerezhető hatást gyakorolni a vendégeire. Inkább tárgyilagos párbeszédre ösztönöz, arra, hogy a képviselők ne kíméljék a velük utazó szakembereket. A vízügyesek nem lismemek kényes kérdést, mindenre szívesen,'legjobb tudásuk szerint válaszolnak — ígéri a miniszter- helyettes'. A tervrajzokkal, térképekkel és perspektivikus rajzokkal sűrűn tapétázott tanácsteremben egymás mellé 'kerülünk Vass József névéi, a sarkadli választókerület képviselőjével. A mindsz- terhelyettesi üdvözlés közben hozzám hajol: — Látja, ide kellett volna meghívni az újságírókat. Hogy leírjanak mindent. Úgy, ahogy tapasztalják. Mi épül itt, hogy állnak a dolgok, mit csinálunk itt mi, a képviselők három napon keresztül. Sajnos, nagyon sok téves információ kering az emberek között. Sokan azt sem értik, minek jövünk mi ide, különösen pedig, hogy minek hajózunk el Ausztriába. „Na, mentek kéjutazásra”, „Megvásárolnak. benneteket a szavazáshoz?” Ilyen és ehhez hasonló megjegyzések hozzám ds eljutatták. Dr. Perczeli György miniszterhelyettes ott, a továbbiakban ismertette annak a vitáinak a lényegét, amely a vízügyi kormányzat és a vízl'épcsőépítés ellenzői között folyik. A különböző környezetvédő csoportok szakmai-műszaki Oldalról,' a gazdaságosság felől', ökológiai szempontból! és társa- dalimi-politikai kétségeiket t
