Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-24 / 229. szám

1988. szeptember 24., szombat — Aki vezetni mer... Megszaporodtak az utóbbi hónapokban a vezetőváltások, nem várt, de még tisz­tes nyugdíjba vonulások, és csúfos buká­sok teszik üressé olykor az irányító posz­tokat. Persze, csak rövid időre, mert utánpótlás — jelölt, pályázó — van bő­ven. Lehet válogatni, és ez öröm. De min alapul a döntés? Többnyire a szim­pátián, és ez már pem öröm. Ám ki tud­ja megmondani, kiből lesz jó vezető, a rá bízott vagyon legjobb kezelője, gya­rapítója? Sokáig azt hittük, a párt az, aki biz­tos kézzel (szemmel) kiválasztja a leg­megfelelőbbet a gazdasági pozíciókba is. Dönteni természetesen — legalábbis az esetek többségében — jaz érintettek dön­töttek, ami egyébként nem bizonyult ne­héznek, hiszen az ajánlott személy elfo­gadását jelentette. Aztán rá kellett döb­bennünk: az „ajánlottak” vagy beválnak, vagy sem, talán ez utóbbi fordult elő gyakrabban. Legalábbis mással, mint rossz tapasztalattal aligha magyarázható a dolgozó kollektívák fel-felvillanó veze­tőellenessége. Valódi szerepet követelnek az irányítók kiválasztásában, s míg eddig a „felülről” támogatott jelölt biztos befutó volt, ad­dig ma veresége kétségtelen. Úgyszólván, szóra sem méltatja őt az öntudatosodó kollektíva. Amely immár saját jelölteket indít választásain. A végeredmény — azt hiszem, vitathatatlanul — nem rosszabb, mint volt eddig. De vajon jobb-e? Tehet­ségesebb főnökválasztónak bizonyul-e a beosztottak tömege? Ez előbb-utóbb ki­derül, remélhetőleg még azelőtt, hogy tönkremenne a cég. Nem kétséges, a választás felelőssége kötelezi a kollektívát. Nyilván az elkép­zeléseiknek leginkább megfelelő személy mellett teszik le a voksot. Tájékozódnak, pályázatokat tanulmányoznak, program­beszédeket hallgatnak és végül a rokon­szenvesebb jelöltet juttatják a vezetői székbe. Történelmi tapasztalat, hogy a tömegek manipulálhatók, félrevezethetők, tetszetős szólamokkal megnyerhetők. És ez utób­biban, úgy tűnik, most nincs hiány. Per­sze, itt most a gazdasági, s nem a poli­tikai szféráról van szó. „Mély aggodalom­mal nézünk a jövő felé. Ez az időszak kedvez a zavarosban halászó, gátlástalan embereknek. S teszik mindezt a demok­rácia égisze alatt! Milyen vezetők lesznek ezek?” Az idézet egy elnökválasztás kap­csán szerkesztőségünknek íródott levél­ből való, illusztrálja azt, hogy a demok­ráciával nemcsak élni, hanem visszaélni is lehet. Tény, hogy a vezetői székek meg-meg- inognak, és ez mindig a munkafegyelem lazulásával, a munka minőségének rom­lásával jár együtt. De ki itud megnyug­tató módszert ajánlani? A régi .már nem jó, és az új se biztos. A biztos csak az, hogy .ez így rossz. — szatmári — Rebellis bohócok Néha-néha van alkalmam a szovjet televízió egyik programját nézni — műhold és városi kábel által szem­csésen, de jól kivehetően. Késő éjszakáiig „adnak”, né­ha tovább, mint a „jugó 1” — ottani idő szerint éjjel egy-két óráig. Mostanában gyakori a cirkusz. Legutóbb a „Klauni”, azaz Bohócok című riport-összeállításukat láttam. Régi vezéreszmém most megint csak feltámadt: mégiscsak a tegibölcsebb emberek közül valók a bo­hócok. A középkorú, hosszúton- zúrás kopasz férfi és a fi­ligrán fiatal nőcsike — bár rosszul értem a beszédüket — nagyon komolyam látha­tóan elmélyült gondolatok­kal beszélnek az öltözőben életükről, munkájukról. A porondon pedig — a bej át­szőtt részleteken — eljátsz- szálk az ember életét kicsi- ban-nagyban — egyedi átüt­és történelmi felülnézetben — kivonatosan. Ügy, hogy a gyerek is értse. A mához igazítva az antré értelmét, a jelenet jelentését. A „Nagy Mágus” bohóc „üres” bőröndjét kinyitva oldalára fekteti és hókusz- pókuszosan leteríti. Elindul, die mintha megmozdulna a lepel alatt a koffer. Aztán megint, ugyanúgy. Ahá! És kiveszi a marionett báb- bohócfcát. Auguszt-forma, vörös-kócos apróka figurát rángat, kedvére körbecimcál a manázsban. Aztán sutba vele, vagyis Vissza a bő­röndbe ! Igen ám, die megint meg­inog a bűvös bőrönd, de most még jobban! Ójaj! Hopp! És elépenderül egy igazi, „élő” bohóc.- Szakasz­tott „mása” a kicsi bábu­nak. Szintén zsinórokkal. A mester immár a koffer in­gatag emelvényére szállva próbálja irányítani, meg- rendszabályozni az egyre ön­állósuló emberbábut. Az meg egyre féktelenebb. Vé­gül behajtja, vissza a poggyászba a felsült mágust és hopp'láü Előjön a kicsi­nyített kiadósa, most már ő a madzagokon, marionett máguskakémt. Űjabb számok az elnyo­mott, sértett kis Clown lá­zadásáról. Az egyik (ugyan­az a fiatal nő) visszadobál­ja a tányérokat, amiket ne­ki kell elkapkodnia a zsong­lőrtől. Vagy a zsarnok he­gedűtanár elten -tüntet, min­denféléket előszedve a he­gedűtökből. Aztán egyszer­esük mit látunk?! Állat- szám. A mi kiS buta, ártat­lan Augusztinánik egy „csomtnélkiülire” hipnotizált macskát forgat-dofoál kényé- re-kedivére. Aztán egy egyé­niségét végképpen feladott pincsifcutyát hajszol a leg- vátttozatosahban megalázó szolgapózokba, a hemper­géstől a betekeredett kerge- ségig, amint szegényke ön­nön farkát kergeti önként. Hát, így valahogy megy ez, körbe szépen, ahogy a bölcs bohócok mutatják ... — plan — Békéscsabai vasutasok Jutalma „Uraim, ez a vonat el van térítve...” Van egy érdekes színházi irányzat, ami a XX. századi civilizáció képtelenségeit, az ember lehetetlen helyzeteit modellezi, furcsa színpadi jelenetekben. Ez az abszurd színház. Beckett, vagy Ionescu is kitalálhatta volna azt a jelenetet, ami a múlt héten, a szeptember 13-ára vir­radó éjjelen történt, a Szeged és Békéscsaba között köz­lekedő vonat mozdonyán. Egy 26 éves ámokfutó — mint ismeretes a híradásokból — egy 25 centiméteres késsel kísérletet tett a vonat „eltérítésére”. Az elvetemült ter­rorakciót, mint őrizetbe vétele után az elkövető el­mondta, a bős—nagymarosi vízlépcső megépítése mel­letti tüntetésnek szánta... Tegnap a Szegedi MÁV Igazgatóságon jutalmazási ünnepségre került sor. Lo­vász Lázár vasútigazgató adta át a MÁV vezérigazga­tójának levelét azoknak a vasutasoknak, akik a múlt heti inoidens során dereka­san helytálltak, és leszerel­ték a támadót. A vasútigaz­gató tolmácsolta továbbá a köszönetét, amelyet pénzju­talomban is kifejeztek. Hangsúlyozta az eset külö­nös társadalmi veszélyessé­gét. Viszkok István mozdony­vezető és Polgár Sándor vontatási vonatkísérő, mind­ketten a békéscsabai vonta­tási főnökség dolgozói, aki­ket a vonateltérítő megtá­madott, 10-10 ezer. a segít­ségükre érkezett két szegedi vasutas pedig 6-6 ezer forint pénzjutalmat kaptak. Az ünnepség utáni beszélgető-, sen megkérdeztem Viszkok Istvánt, hogy juthatott fel a „terrorista” a mozdonyra? — Ezt megelőzni nem le­hetett, mert a gépre más is felszállhat műszaki teendők miatt. Én, amikor az isme­retlen fellépett a vonatra, arra gondoltam, hogy gépkí­sérő, aki majd a mozdonyt ráakasztja a szerelvényre. — Hogy közölte, mit akar? — Amikor belépett, én a mozdony vezérlő kulcsait raktam a helyére. Nem vet­tem észre. Amikor meglát­tam, még nem volt a kezé­ben a kés. Majd azt mond­ta: uraim, ez a vonat el van térítve! Aztán kérdezte meg, hogy hová megy ez a vonat. Mondom, ez Békéscsabára. Hát, ez nem fog Békéscsa­bára menni, hanem Ceglé­den át Monorra .,. ! Ennek nyomatéket is adott, mert kollégámnak a nyakára nyomta a kést. Meglepőd­tünk, ilyenben még nem volt részünk. Időnk sem volt ar­ra, hogy megijedjünk. — Mit láttak rajta? — Olyan különös arckife­jezése volt a fiatalember­nek, de nem látszott ittas­nak. Tréfára nem is lehe­tett gondolni... Polgár Sándortól azt kér­deztem, milyen érzés, ami­kor az ember nyakának sze­gezik a kést? — Nem is tudom, hogy fogtam fel hirtelen, csak amikor túl voltunk az egé­szen, akkor kezdtem érezni a gyomoridegemet. Utána a kés átkerült Visz­kok Sándor nyakára, amíg Sanyi bácsi, a vonatkísérő elhagyta a mozdonyt azzal az ürüggyel, hogy a szerel­vényt lekapcsolja. Közben segítségért futott a sötétben, egy 100 méterre álló moz­dony vezetőihez, ók először el sem hitték, hogy mi tör­tént. de utána példás bátor­sággal lefegyverezték a za­varos fejű kalandort. Lovász Lázár vasútigaz­gató szerint: — Az európai vasutak történetében sem fordult elő még ilyen eset. Éppen ez emeli ki dolgozó­ink bátorságát és lélekjelen- 1 létét. — Hogyan kell viselkedni ilyen helyzetben? — kérdez­tem Viszkok Istvánt. — Nyugodtnak kell lenni, tudtam, hogy ha elkezdünk kapkodni, ezt nem ússzuk meg ép bőrrel. A fiatalem­berről már csurgott a verej­ték, olyan ideges volt, a végén már ő várta jobban, hogy a rendőrök megérkez­zenek ... Pleskonics András flz eredmények ellenére a gondokról tárgyaltak Megyénk növénytermesz­tésében meghatározó szere­pe van a gabonafélék ter­mesztésének, ezen belül1 a búza a legnagyobb területen termesztett növény. Ebben az évben a vetett terület 125 ezer hektárt meghaladó volt, amiből 121 ezer 600 hektár került betakarításra. Az idén a megye az utóbbi évtized máso’dik legjobb át­lagát érte el a hektáron­kénti 5,6 tonnás termésátlag­gal ebből a fontos élelmi­szernövényből. A megyében a tavalyinál száz hektárral kisebb területről 105 ezer tonnával több termést taka­rítottak be, mint egy évvel korábban. A megye 80 me­zőgazdasági termelőszövet­kezete közül 71-ben több búzát termeltek, mint 1987- ben — többek között ezt ál­lapították meg Orosházán a tegnap, csütörtökön tartott megyei búzatermesztési ta­nácskozáson. A kiemelkedő eredményt elért gazdaságok 7 tonna fe­letti átlagtermést értek el, így az első helyen az Oros­házi Béke Tsz végzett 7056 kilogrammos hektáronkénti átlagterméssel. A tanácsko­záson megállapították, az utóbbi időben^ így tavaly is jelentősen csökkent a jugo­szláv búzafajták területe, to­vább növekedett a szegedi fajták aránya. A korszerű művelőutas technológia csak nehezen hódít teret, mind­össze a vetésterület 10-11 százalékán alkalmazták a gazdaságok. A szakemberek véleménye szerint, ahol a technikai háttér . biztosított, ott bevezetése célszerű és indokolt. Évek óta csökken a műtrágya-felhasználás. Az idei szeptemberi 25 százalé­kos műtrágyaár-emelés to­vább nehezíti a mezőgazda- sági nagyüzemek helyzetét. Dr. Szabó Miklós, a Gö­döllői Agrártudományi Egyetem professzora előadá­sában a búzatermesztés fej­lesztési lehetőségeiről szólt. Rámutatott, míg az 1970-es évek elején a nemzetközi összehasonlításban hazánk a 3-4. helyen állt a kenyér­gabona-termesztésiben, addig a nyolcvanas évek közepére a 7-8. helyre esett vissza. Jelentősen csökkent az ága­zat jövedelemtermelő képes­sége. Míg 1978-ban egy hek­tárról 4 ezer forint nyere­séget biztosított a búza, ad­dig 1987-ben mindössze 510 forintot. Ezek az adatok jól bizonyítják, hogy a terme­lési költségek növekedése lényegesen meghaladja a felvásárlási ár növekedésé­nek ütemét. Jelenleg a búza világpiaci ára a rotterdami jegyzés alapján eléri a 170 doiláirt, ezzel szemben ha­zánkban most is a korábbi árat alkalmazzák, némi mi­nőséghez kötött felárral ki­egészítve. A professzor rámutatott, a jövőben csak akkor tehető a gazdaságokban jövedelmező­vé a búzatermesztés, ha megfelelő kormányzati in­tézkedéseket hoznák az ága­zat pozíciójának javítására. Előadásaiban kitért a fajta szerepéire, a vetés idejének és technológiájának megvá­lasztására, a termőhelyi adottságok figyelembevételé­re. Gubacsi László, a Vető- magtenmeltető Vállalat oros­házi területi központjának igazgatója az őszi vetőmag- ellátásról beszélt. Kitért ar­ra is, az ultóbbi időben pénz­ügyi gondok miatt a nagy­üzemek lemondanak a jobb tenmőképességű, kiváló mi­nőségű vetőmagok vásárlá­sáról. Wábel János, a megyei növény-egészségügyi és ta­lajvédelmi állomás főmér­nöke az elmúlt évi búzater­mesztési, növényvédelmi ta­pasztalatokról tájékoztatta a résztvevőket. A tanácsko­zás Győrfi Károly Teszöv- titkár, levezető elnök zár­szavával fejeződött be. V. L. I folyók összekötnek Vízügyi együttműködés A hét elején a hagyomá­nyoknak megfelelően került sor a magyar—román közös érdekű védművek magyar területi közös őszi felülvizs­gálatára. A hét elején öt­tagú vízügyi szakemberekből álló delegáció érkezett Gyu­lára. Vezetőjük Emil Piescu, tagjai Radu Ghidau, Ion Codreanu, Ivan Dan és Bog- lu t Teodor. A szakemberek egyebek mellett ellátogattak a gyulai, valamint a szeg­halmi szakaszmérnökség te­rületére, ahol megtekintet­ték a gátakat, szivattyútele­peket, csatornákat, műtár­gyakat, egyszóval, valameny- nyi olyan létesítményt, amelynek szerepe van a bél­és árvizek elvezetésében, kormányzásában. Magyar részről dr. Goda Péter, az igazgatóság igazgatója, mű­szaki helyettese, Pálinkás Lajos, Várkonyi Kálmán és Habóczky Sándor osztályve­zető, Nagy Mihály és Sipos Imre szakaszmémökök ka­lauzolták a delegációt. Tegnap, pénteken jegyző­könyvegyeztetéssel és alá­írással fejeződött be az egy­hetes program. A delegáció vezetője, Emil Piescu sze­rint — és ezt a jegyzőkönyv­ben is rögzítették — a kö­zös érdekű művek állapota megfelel az együttműködés­ben rögzítetteknek. Elisme­rését fejzte ki az ’itt-tartóz- kodás során tapasztaltak és látottak miatt. Megerősítet­te, hogy a két fél a tavaszi árvízvédelmi kötelezettségei­nek maradéktalanul eleget tett, és minden nagyobb zökkenő nélkül a jó együtt­működésinek köszönhetően, sikerült a hatalmas tömegű vizet baj nélkül elvezetni. B. O. titkárától azt kérdeztük, mi­ért tartotta fontosnak, hogy a módosított szabályok kö­zül éppen az alapfogalma­kat tegyük közzé? — Mert az alapfogalmak ismerete és a szabálytisztelő magatartás együttesen ele­gendő lehet a balesetek megelőzéséhez. Az a tapasz­talatom, hogy a gépjármű- vezetők nem tudják magu­kat belehelyezni a gyalogo­sok vagy a kerékpárosok helyzetébe, és ez bizony gya­kori konfliktusok forrása. Az egymásra nem figyelés ered­ményezi, hogy rohamosan nő az elsőbbség meg nem adásából, vagy a kanyarodá­si szabályok megszegéséből származó balesetek száma. Balesetmegelőzési szem­pontból nagyobb jelentősé­get tulajdonítok a jól lát­ható útburkolati jeleknek, mint a tábláknak. Hangsú­lyozni kell, hogy csak a KRESZ tudása kevés. Jól is kell alkalmazni az ismere­teket. Emellett baleset-meg­előző óvintézkedés a tompí­tott fény rendszeres haszná­lata és a különböző passzív védőeszközök — mint a biz­tonsági öv, fejtámla, bukó­sisak, gyermekülés stb. — használata is. A módosítás vitájában szó volt a sze­mélygépkocsik lakott terü­leten belüli sebességének 50 ikm/órára csökkentéséről. Sajnos, ezt az ésszerű ja­vaslatot nem sikerült elfo­gadtatni. A delegáció tagjai elismeréssel szóltak a látottakról * Október 1-jével KRESZ-médosítás IV. rész Üj táblák és módosult fo­galmak: A „Vízszennyező anyagot szállító járművel behajtani tilos!” tábla azt jelzi, hogy az útra 5000 liternél több vízszennyező anyagot szállí­tó járművel .tilos behajtani. A „Veszélyes anyagot szállító járművel behajtaná tilos!” tábla azt jelzi, hogy az útra veszélyes (szennye­ző, mérgező) anyagot szállí­tó járművel tilos behajtani. Veszélyes anyagot szállí­tó jármű: olyan jármű, ame­lyet elején és hátulján elhe­lyezett négyszögletű, kes­keny,- fekete szegéllyel kere­tezett narancssárga színű fényvisszaverő táblával je­lölteik meg. Út: a gyalogosok és a köz­úti járművek közlékedésére szolgáló közterület (közút, il­letőleg magánterület közfor­galom elől el nem zárt ma­gán út). Járda: az útnak a gyalo­gosok közlekedésére szol­gáló — az úttesttől szintkü­lönbséggel, kiemelt szegély- ■lyel, vagy más látható mó­don elhatárolt— része; a gyalogút azonban nem jár­da. Kerékpárút: jelzőtáblával kerékpárútként megjelölt út. Gyalogút: jelzőtáblával gyalogútként megjelölt út, illetőleg olyan út, amely ki­zárólag a gyalogosak közle­kedésére szolgál, és az út­testtől tartós fizikai akadály (árok, korlát, kerítés, sö­vény stb.) vagy két méternél nagyobb távolság választja el. Kárpáti Bélától, a megyei közlekedésbiztonsági tanács

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom