Békés Megyei Népújság, 1988. szeptember (43. évfolyam, 209-234. szám)

1988-09-22 / 227. szám

BÉKÉS MEGYEI MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA Vil* proletárjai, egyesülietek! | Le„gye| |i„|,|jjttSég megyénkben 1988. SZEPTEMBER 22., CSÜTÖRTÖK An: 130 forint XLm. ÉVFOLYAM, 227. SZÁM fl kormány és a SZOT képviselőinek tanácskozása Emelni kell a béreket - de miből? Lassú a szerkezetátalakítás — fl költségvetés hiányának csökkenése nem valésul meg Szerdán a SZOT székhá­zéiban megbeszélést tartot­tak a 'kormány és a SZOT képviselői Pozsgay Imre átl— lámminiszter, illetve Nagy Sándor főtitkár vezetésével. A tanácskozás résztvevői át­tekintették gazdasági hely­zetünk idei alakulását, a jö­vő évi népgazdasági tervvel, gazdaságpolitikával kapcso­latos kormányzati és szak­szervezeti véleményeket, ál­láspontokat, valamint gaz­daságirányítási rendszerünk egyes kérdéseit. A házigazdák név eben Nagy Sándor üdvözölte a je­lenlevőket, hangsúlyozva: azzal a szándékkal ültek a tárgyalóasztalhoz, hogy az azonos álláspontok méllltett megismer jék az eltérő néze­teket is, azokat közelítsék egymáshoz, s ha mód van rá, konkrét megállapodások­ra is jussanak. Pozsgay Imire elöljáróban leszögezte, hogy a kormány képviselői elfogadják a SZOT javaslatait a tárgyalás napirendjére. Egyetértett ázzál, hogy az egész társada­lomnak alapvető érdeke fű­ződik a reformkibontako- zásihoz, amelyben mind a gazdasági, mind a politikai reform egy átfogó, radiká­lis változás keretében való­sulna meg ahol a történel­mileg elkövetett hibák, az egyoldalúságból eredő kö­vetkezmények nem állnak elő újra. Ezzel kapcsolatban utalt az utóbbi éytizedekre, amikor is a gazdaságii egyen­súlyzavarok keletkezésig mö­gött az húzódott meg, hogy a politikai intézményrend­szer fejlődése elmaradt a gazdasági követelmények és a nagyobb teljesítményre irányuló társadalmi törekvé­sek mögött. Semmiképpen nem lennie jó és támogatha­tó egy olyan politikai szán­dék, amely most viszont pótlékként használná fel1 a gazdasági bajok és válság­jelenségeik kezelésére a po­litikai intézményrendszer re­formját — hangsúlyozta. A politikai intézményrendszer és a gazdasági élet reform­ja nem egymás helyettesí­tésére szolgál, hanem átfo­gó, egységes társadalmi program, együttesen segíti a megújulást. A továbbiakban kiemelte: ma különösen nagy jelentő­sége és kivételes szerepe van a kormány és a szakszerve­zetek, ezen' belül is a kor­mány és a SZOT együttmű­ködésének. Ezzel kapcsolat­ban néhány problémát is említett. — Tanúi vagyunk egyfajta -sajátos politikai je­lenségnek, annak, hogy ál­talában az ország hivatalos intézményei — amelyeket korábban alapintézmények­nek tekintettünk — a köz­vélemény szemében kissé leértékelődtek — mondta. Ez a -leértékelődés nem ke­rülte el sem a kormányza­tot, sem pedig a szakszer­vezeti mozgalmat, hiszen a korábbi politikai kapcsolat- rendszer és együttműködési formák azt sugallták, hogy ez a két szervezet lényegé­ben azonos politikai intéz­ményrendszer, azonos alap­intézmény. így egyik szer­vezet sem kerülheti el, hogy a válság -idején súlyos tár­sadalmi kritikának legyen kitéve. Az álHamm-inisizter véleménye szerint természe­tes és logikus; hogy a szak- szervezetek levonják a rá­juk vonatkozó következteté­sieket, s ezt az önvizsgálatot a kormánynak is meg kell tennie. A politikai stabilizációhoz fűződő érdekünk megkíván­ja, hogy a kormány a tár­sadalom szemében- újra ha­tékony és erőteljes szerve­zetként jelenjék meg, birto­kában legyenek a problé­mák megoldásához szüksé­ges politikai és államitgaz- gaitásd eszközök, s munkájá­hoz társadalmi jóváhagyás­sál rendelkezzék. E szem­pontból nagy várakozással tek'nt a kormány a szak- szervezeti mozgalom felé. A kormányzatnak érdeke fű­ződik ahhoz, hogy a szak- szervezet autentikus és au­tonóm, szuverén partnere legyen ebben a folyamat­ban. .^miiben a kormány a szakszervezeti mozgalom megértését és támogatását kéri, az mindenekelőtt az, hogy a szakszervezetek is legyenek megértéssel a kor­mány helyzete iránt, nem­csak a tanácskozás napi­rendijén :levő gazdasági kér­désekben-, hanem a tekintet­ben isi, hogy a kormány egyre inkább — önálilő po­litikai arculatát is keresve — az egész nép kormánya kíván tenni, tehát nem csu­pán a munkavállalók, mint ahogy nem csak a munka­adók és a vállalkozók kor­mányaként akar dolgozni. Szeretné, ha ezt a törekvést a SZOT és a mögötte felso­rakozó szakszervezeti moz­galom is támogatná, elfogad­ná. — Mi viszont tartozunk maximálisan tiszteletben tartani a szakszervezeti mozgalom autonómiáját és szuverenitását — mondta. A kormány és a szakszer­vezet partneri kapcsolatai­ról szólva elmondta, hogy általában meg kellene tar­tani az együttműködés ed­digi formáit, vagyis a kor­mány és a SZOT közvetlen kapcsolatát, de a későbbiek­ben jó lenne konkrétabbá tenni, hogy mely kérdések tartoznak a kormány és a SZOT partneri kapcsolatai­ra, s mely kérdésekben tár­gyalna a SZOT közvetlenül a munkaadókkal, vállalko­zókkal. Az államminiszter ezután arról érdeklődött, hogy a szakszervezeti mozgalom mi­lyen belső megújulási, át­alakítási szándékkal fog hoz­zá helyzetének stabilizálásá­hoz, társadalmi presztízsé­nek megőrzéséhez. Megvaló­síthatónak tartja, hogy a szakszervezeti mozgalom a nyilvánosság előtt is kife­jezze polemikus viszonyát a kormánnyal szemben konk­rét kérdésekben. A kor­mány és a szakszervezetek kapcsolatában ne csupán egyfajta lojális szempont ér­vényesüljön, ami sajnos elég hosszú időn át terhelte a szakszervezeti mozgalmat, s nem használt sem a mozga­lom, sem a kormány tekin­télyének. Ezzel kapcsolat­ban arról is tájékoztatást kért, hogy miként fejlődik tovább a mozgalom ágazati és szakmai jellege, s fel tudnák-e vállalni a plura­lizmust a szakszervezeti mozgalmon belül. Vélemé­nye szerint a mozgalmon belül sem kellene kitérni a pluralizmus elől, aminek realitását a már létrejött, il­letve szerveződő független szakszervezeti szervezetek is jelzik. Nagy Sándor válaszában hangsúlyozta: abban teljes lehet az egyetértés, hogy az országnak erős, határozott, következetes, kiszámítható kormányra, s ugyanilyen erős, határozott, következe­tes és kiszámítható szak- szervezetre van szüksége. Ehhez arra is szükség van, hogy sem a kormány, sem a szakszervezet ne vállaljon fel olyan funkciókat, ame­lyek nem tartoznak tevé­kenységi és hatáskörükbe. Egyetértett azzal, hogy oly­kor indokolatlanul nagy te­her hárul a kormányzatra, már csak azért is, mert olyan ügyekben is neki kell fellépnie, intézkednie, fele­lősséget vállalnia, ami nor­mális körülmények között valójában nem a kormány- . ra, hanem a munkáltatókra tartozna. Ezt a helyzetet meg kell változtatni, ami­hez azonban időre van szük­ség. A szakszervezeti munka megújításáról szólva arról tájékoztatott, hogy folyik az elképzelések tagsági vitája, a több mint 4 millió szak- szervezeti tag véleményé­nek ismeretében kívánnak majd választ adni a novem­beri országos szakszervezeti értekezleten a legsürgetőbb kérdésekre. A szakszerveze­ti mozgalom nagy valószí­nűséggel abba az irányba fejlődik tovább, hogy egy­szerre használja ki a szak­mai és az ágazati szervez­kedésben rejlő előnyöket. Ehhez erős, autonóm, nagy önállósággal működő szak­mai szerveződésre, önként elhatározott tömörülésekre van szükség. A főtitkár rá­mutatott, a SZOT-ot már je­lenlegi állapotában is az ágazatok, szakmák szövetsé­gének tekinti. Ez azt jelen­ti, hogy szövetségi alapon jönnek létre az ágazati­szakmai szakszervezetek, képviseleti mechanizmusok működnek, alulról meghatá­rozott a SZOT-nak a tevé­kenysége, s nem többségi el­vek, hanem konszenzus alap­(Folytatás a 3. oldalon) Hazánkban tárgyalt a Valutaalap vezérigazgató- helyettese Bartha Ferenc államtit­kárnak, a Magyar Nemzeti Bank elnökének meghívásá­ra szeptember 18. és 21. kö­zött hazánkban tartózkodott Richard Erb, a Nemzetközi Valutaalap vezérigazgató- helyettese. Látogatása so­rán fogadta Grósz Károly, a Miiinisztertanócs elnöke, Németh Miklós, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kárai, Nyers Rezső, a Politi­kai Bizottság tagjai; Marjai József és Medgyessy Péter, a Minisztertanács elnökhe­lyettesei. Megbeszéléseket folytattak a Magyarország és a Valutaalap közötti együtt­működésről és aiz IMF ál­talános törekvéseiről. A ma­gyar tárgyalópartnerek ösiz- szegezték a kormányprogram soron következő feladatait, a reformfolyamat felgyorsítá­sára vonatkozó elgondolá­sokat. Kölcsönösen megerő­sítették azt a szándékot, hogy a kormányprogram időszakának egészére kiter­jedő, hosszabb lejáratú ké­szenléti hitelmegállapodással váltsák fel a jelenleg érvé­nyes egyéves megállapodást. Jó három éve, hogy a lengyelországi Czestochowai Vajdaság Parasztönsegély- szövetkezeteík Szövetsége, il­letve a Békés Megyei Mé­szöv és szövetkezeteik kö­zött baráti kapcsolat szövő­dött, melyet csakhamar köl­csönös árucsere-forgatem követett. A szóban forgó árucsere a két szövetség és szövetkezeteik vezetőinek mind gyakoribb személyes találkozásában is kifejezésre jutott. E látogatások — túl az árucsere-forgalmon — az idén már élvezettek a fel­nőtt szövetkezeti dolgozók és gyermekeik kölcsönös üdültetéséiig is. Szeptember 19-én Tadeusz Kar das, a Czestochowai' Vaj­daság pártbizottságának tit­kára és mgr. Ryszard Krze- minski, a parasztönsegély szövetkezeti szövetség elnö­ke látogatott megyénkbe, hogy tanulmányozzák a fo­gyasztási szövetkezeti moz­gatom sokrétű tevékenysé­gét. őket fogadta tegnap Kiss Sándor, a megyei párt- bizottság titkára, aki első­ként Békés megye általános társadalmi, 'gazdasági életé­ről tájékoztatta a vendége­ket. Ezen belül is a megye mezőgazdaságii, ipari és fo­gyasztási szövetkezeteinek fontos szerepéről szólt. Majd Tadeusz Kardia®, a Czesto­chowai' Vajdaság pártbizott­ságának titkára aidott tájé­koztatást megyéjük életéről; s a szövetkezetek munkájá­ról. ­Ugyancsak fogadta a len­gyel! vendégeket Paulik Já­nos, a Mészöv elnöke, vala­mint Tanai Ferenc, a me­gyei szövetség titkára. A négy nap alatt a vendé­gek több áfész munkájával ismerkednek. Továbbá első alkalommal tanulmányozzák a takarékszövetkezetek pénz­ügyi tevékenységét. Prog­ramjukban szereped még a Körösmentn Skála GT Kö­zös Vállalat és a Békéscsa­bai Lakásszövetkezet mun­kájának megismerése is. A lengyel vendégek szep­tember 23-án a reggeli órák­iban utaznak ed megyénk­ből!. Balkus Imre Szakmai rendezvény az OKI-ben Fajtakínálattal egybekötött vetőmag-termeltetési tanács­kozást és bemutatót tartot­tak tegnap a Szarvasi Öntö­zési Kutatóintézetben az ér­deklődő szakemberek szá­mára. A kutatóintézet fajtái el­ismertek a világon. Ennek köszönhető, hogy a tudomá­nyos munka mellett egyre nagyobb szerepet kap a ve­tőmagtermeltetés. Nemcsak a hazai piacon, de a világ számos országába ds eljut­nak a szarvasi vetőmagok. A növénynemesitési és termesztési osztály vezetője, Tóth Sándorné dr. a neme­sítő munka új módszereiről, az elért eredményekről és a legújabb fajták használatá­nak pénzben is mérhető elő­nyeiről beszélt. Szó volt többek között a termeltetési szerződésekkel kapcsolatos problémákról is. Nevezetesen arról, hogy a szerződéses fe­gyelem csak úgy valósulhat meg, ha mindkét fél eleget tesz a kötelezettségeknek. Ez pedig mindennél fon­tosabb, hiszen nemcsak itt­hon', de a nyugati piacon is meg kell szerezni hosszú tá­von a vásárlók bizalmát. A termesztő gazdaságok szerződésekkel kapcsolatos kérdéseire Szenes Gyuláné, az Öntözési Kutatóintézet gazdasági igazgatóhelyettese válaszolt. r. g. Az olimpiai bajnok, Darnyi Tamás Darnyi Tamás világcsúccsal olimpiai bajnok Szerdán magasan lengtek a magyar zászlók az Olim­piai park uszodájában, mert Darnyi Tamás a 400 méteres vegyesúszásban megszerezte a magyar küldöttség első szöuli olimpiai aranyérmét. Az Ű. Dózsa 21 éves úszó­ja nagyszerű új világre­korddal, s csaknem három testhossznyi előnnyel utasí­totta maga mögé a me­zőnyt, köztük Szabó Józse­fet (19), aki csak hajszállal maradt le a dobogóról, egyé­ni csúcsát alaposan megja­vítva negyedik lett. A nap egyik fő számának kikiáltott 400 m férfi ve­gyest a 100 m pillangó és a 200 m női gyors döntője „vezette fel”. Előbbiben olyasmi történt, amire még nem volt példa az olimpiák történetében: sur inaméi úszó győzött! A dél-ameri­kai egykori holland gyarmat, sportolói még csak érmet sem szereztek korábban az olimpiákon, s úgy tűnt, most sem terem nekik babér, mert az amerikai Matt Biondi be- hozhaitatlármák tűnő előny­nyel vezetett. Még az utolsó három méteren is ő volt előd, azonban elképesztő ügyetlenséggel elrontotta a benyúlását, s Anthony Nes- ity, a surinameiak tejeskávé színű úszója egyetlen szá­zad jnásodperccel megelőzte. • A nézőtéren ülő magyarok­nak Güttler jutott eszükbe, aki szintén egy századdal kapott ki a 100 méteres mell úszásban a brit Moor- house-'tól. Biondiit annyira megviselte az újabb 'kudarc — előzőleg 200 gyorson lett csak harmadik —, hogy be sem jött az interjúszabába. Bár az is lehet, hogy csak a 4x200-as gyorsválitóra ké­szült, ami a nap zárószáma volt. Széchy Tamás, Darnyi és Szabó edzője csupa mosoly volt, amikor az interjúszo­bába ért. Érthető— ' — Megmondom őszintén, 150 métertől már csak Sza­bói „Joe-t” figyeltem, mert abban biztos voltaim, hogy Darnyi győzelmét senki sem veszélyeztetheti — mondta. — Sajnálom Joe-t, mert so­káig dobogós helyen állt, igazán megérdemelt voiina egy érmet. Az egyéni csú­csért így is minden elisme­rés megilleti. Damyitól ilyen időt várt? — kapta a kérdést. — Amikor valaki olimpiai bajnoki címet nyer, az idő nem érdekes, még ha világ­csúcs is. Talán életemben először nem korholtam Ta­mást a verseny után, noha ennél lényegesen több volt benne. Hiszen mindenki lát­hatta, hogy a ha jrában már szinte csak lubickolt. A meglehetősen rövidre szabott beszélgetési idő vé­gén Damyit doppingellenőr­zésre vitték, miközben a fantasztikus események so­rozata folytatódott az uszo­dában. A nap második világcsú­csáról az NDK-beli Silke Hörner gondoskodott a 200 méteres női mellúszásban, aki 2:26.71 perccel győzött. 400 m férfi vegyes, olimpiai bajnok: Darnyi Tamás (Ma­gyarország) 4:14,75 p — új vi­lágcsúcs, régi: 4:15,42, Darnyi, 1987, 2. David Wharton (Egye­sült Államok) 4:17,36, 3. Stefa­no BattistelH (Olaszország) 4:18,01, 4. Szabó József (Magyar- ország) 4:18,15, 5. Patrick Kühl (NDK) 4:18,44, 6. Jens-Peter Bemeit (NSZK) 4:21,71, 7. Luca Sacchi (Olaszország) 4:23,23, 8. Peter Bernnel (NSZK) 4:24,02. ÖTTUSA Négyezer méterre az aranyak­tól (vagy az ezüstöktől?) Nemhiába tartottak a magyar szakvezetők az öttusa negyedik próbatételétől, s kísérelték hig­gadtságra, mértéktartásra kész­tetni a csapat szurkolóit: a lö­vészetben fordult a kocka, ■ az összetettben az olasz válo­gatott, illetve a Szovjetunió bajnokjelöltje, Vahtang Jago- rasvili vette át a vezetést. Azért nincs nagy baj, is túlzás volna a remények meghiúsulásáról beszélni, hiszen a csapatok ver­senyfutásában a második hely­re szorult magyar válogatok mindössze 24 ponttal marad el a Massullo, Masala, Tlberti ösz­(Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom