Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)
1988-08-18 / 197. szám
1988. augusztus 18., csütörtök Sámánválasztás előtt... Régészeti tábor Szeghalmon Mindenkinek megvan a feladata, csak ne lenne olyan hőség Történetünk valamikor az elmúlt tanévben kezdődött. Balogh Laci, a szeghalmi Péter András Gimnázium — akkora — diákja bekopogtatott a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum régészeihez. Ajánlattal, jött: ő és néhány iskolatársa szívesen részt venne egy ásatáson, ezen a nyáron. S lón csoda, kérése meghallgatásra talált. A Hazafias Népfront, a szabadidős közösségi kezdeményezések támogatására létrejött letéti számla, a KISZ helyi szervezete, a Munkácsy Múzeum és a Sárréti Múzeum anyagi támogatásával augusztus 8- án régészeti tábor nyílt Szeghalmon. * * * A környezet ideális. Otthonra a napközisek táborában leltek az ifjú régészek. Az ásatás főhadiszállásuktól néhány .méterre van és csak át kell menniük a gát túloldalára, hús habokban, lubickolhatnak munka után. Persze sikerélményt nem csak a vízből felhozott kagylók nyújtanak — melyekből szétszórva az ásatás környékén is jócskán találni —, hanem a föld mélyéből „előhalászott” jelentős mennyiségű pattintott kő-, illetve csiszolt csonteszközök is. A kedvenc azért mégis a „kis- bütykös” — egy cserépedény —, melynek darabjai, mintha megrendelték volna, naponta kerülnek elő. Ha így megy tovább, a táborozás végére a „kiisbütyköst” ösz- szeállíthatjáik eredeti pompájában. Á fiatalok fittyet hányva a tikkasztó hőségnek, s a tarkójukon cigánykereket hányó napsugaraknak, dolgoznak. Az egyik ás, a másik lapátol, a lényök többnyire a gödrök mélyén piszmognak. — Nekem a festett edénytöredékek tetszenek a légjobban — fordítja felém verítéktől gyöngyöző arcát Sánta Anikó. — Ezt a hajdan volt tűzhelyet már napok óta ássuk — magyarázza felnőttes szakértelemmel Tóth Tünde —, de az alját csak nem találjuk. Ujfalus.i Laci is bekapcsolódik a beszélgetésibe. Ö egy nem éppen muzeális darabról mesél: — Farkas Pistával egy csirke csontvázát sikerült megtalálni. Ez a mi formánk — nevet —, még százéves sincs. Mindenesetre büszkék vagyunk rá., hiszen mégiscsak ez az egyetlen sír, ami előkerült. Mégha csirkesír is... * * * A munkát a tábor vezetője, a békéscsabai múzeum régésze, dr. G. Szénászky Júlia irányítja. A bontás, s a leletek tisztítása mellett elméleti előadást is tart a gyerekeknek, pedig: — Sajnos rövid az időnk, hiszen e hét csütörtökén már zárunk — 'mondja a tábor- vezető, miközben végigkalauzol az ásatáson, meg- megállva a gödrök mellett. — Csak úgynevezett szondázó ásatásra vállalkozhattunk, itt, a Szeghalom-Várhely nevű lelőhelyen ... Több monda szól arról, és Anonymus is megemlíti, hogy itt egykoron földvár volt. Nos, a földvárnak se híre, se hamva, de helyette sikerült egy neolitikus telephely nyomaira bukkanniuk. — Ez az egyes objektum — állunk meg a négy kiásott gödör egyikénél — ontotta a leleteket. Szemétgödör lehetett valamikor. Amott egy régi ház alapját, illetve cölöphelyeit találták meg. Meglepő szakértelemmel bontották ki, még az elszenesedett fa erezete is jól látható. Az épület ki tudja milyen körülmények között leégett, ám a nyomokból következtetni lehet a ház fekvésére. Mi tagadás, jól érzem magam. Érdekéi, miiként vallatják a föld mélyét a lelkes kis csapat tagjai. Ha a hőguta nem kerülgetne, maradnék közöttük. Ám most, hogy a tűző nap egyre magasabban jár az égen — lassan dél lesz —, a visszavonulás melléit döntök. * * * A tábor német vendégei a fák árnyékában üldögélnek. Turistákként tartózkodnak Magyarországom, s hogy miért éppen itt telepedtek meg, ezt érdeklődési körük magyarázza. Dr. Goldman György, a tábor ,másik szakmai irányítójának tolmácsolásával, beszélgetésbe elegyedünk : — Magdeburgból, egy tíz- osztályos iskolából érkeztünk — kezdi bemutatkozással a társalgást Hartmut Bock tanár, a csoport vezetője —, ahol 16 éve tevékenykedik a? ifjú régészek köre. Sok diák mór végzett, ám kedvtelésből máig is visszajárnak, részt vesznek évente megrendezett nagyobb ásatásainkon. Szavai nyomán körvonalazódik munkájuk, melyet végeznek. Szakmailag a hallej múzeum irányítja őket, a legértékesebb Jeletek, melyeket találnak, e múzeumba kerülnek. A kisebb jelentőségű tárgyak a salzwe- déLi múzeum gyűjteményét gazdagítják ... Thomas Janikulla ötödik osztályos kora óta vesz részt a kör munkájában. S bár már végzett — jelenleg híradástechnikát tanul —, nem válik meg régi kedvtelésétől. — Nagyon érdekel1 ez a téma — mondja —, ezért jöttem Magyarországra is. Thomas Schulz is leérettségizett mór, gépészmérnöknek készül, de továbbra is tiszteletbeli tagja az ifjú régészek körének: — Nemrég érkeztünk és igazán jól éreznénk magunkat, ha nem lenne ilyen szörnyű hőség. Ez nagyon szokatlan nekünk. Végül Jörn Lenz szólal meg, aki egykor maga is régész akart lenni. Mivel1 ez nem sikerült — az NDK- ban kétévente, két helyre vesznek fel 7-7 embert, s jelentkező 120 is akad —, így szabadságát áldozza régi kedvtelésének: — Tulajdonképpen nem sok új tagja van a körnek — mondja —, hiszen a létszám kötött, s aki egyszer próbálkozott vele, nem szívesen mond le kedvteléséről... * * * Közeledik az ebédidő, lassan búcsúzok. Két szeghalmi leányzó még titokzatos mosollyal egy közeli „lelőhelyre” hív, mondván, néhány edényt még nem láttam. Aztán- derül' ki, maguk készítették őket agyagból és tö- rekből a strandölók nem kis csodálkozására. — A napon szárítjuk — mutatják alkotásaikat —, aztán kiégetjük őket a tábortűznél. Ahogy régen is csinálták. És szeretnénk az egykori rítusokat is feleleveníteni. Hogy a sámán ki lesz? S miért éppen őt választják, ezt nem árulják el. Tulajdoniképpen nem is fontos, hiszen jól látom, hókuszpókusz. varázslat nélkül is sikerült e tábort emlékezetessé tenni mindazoknak, akik részt vettek mumkájá- *3an- Nagy Ágnes Ma nyílik Feltárás kalákában: mit rejt a gödör? Fotó: Fazekas Ferine HANGSZÓRÓ Magyarország első királya: István Nincs abban semmi különös, hogy augusztus 20. közeledtével több rádióműsor is államalapító királyunk alakjával és történelmi jelentőségével foglalkozik, hogy tudományos elemzések, dokumentum játékok és különböző műalkotások tárgyalják István kiemelkedő személyiségét és korának társadalmát. De manapság -már az sem meglepő, ha szobrok dőlnek le, mert a legújabb kritikus elemzés múltbéli hibákra világít rá,’vagy egyszerűen nem fogad már el v-akon minden korábban állított, hirdetett „igazságot”. S persze, jó nagyon, hogy így van. Történelmünk korszerű „fellapozásához” hozzátartozik még valami, s ez ugyancsak fontos szem-pont: nem bálványokat, félisteneket emelnek a kortárs szerzők, tudósok tanulmányai és a mai művészi alkotások, hanem igazi embereket állítanak elénk. Olyan embereket, akik éppúgy éltek, örültek, szenvedtek, sőt tévedhettek is; mini{ bárki más. S ez a természetes, emberközeli portré valószínűleg célravezetőbb a nagy egyéniségek történelmi jelentőségének megértésiét, magyarázatát tekintve is. Ám mindennél- fontosabb a felismerés, hogy egy nemzet önbecsüléséhez, „tartásához” a világban feltétlenül szükséges, hagy legyenek múltjában óriási elődök, méltó példaképek, akik erőt adhatnak jelenünk alakításához, akár mai gondjaink megoldásához is. A Rapcsányi László készítette és hétfőn este a Kossuth rádióban sugárzott műsor — Magyarország első királya: István címmel — legfőbb erénye éppen- az volt, hogy megalapozott tényekkel' és meggyőző érvekkel qntuda- * tunkra apellált. Értékes történelmi-, kultúr- és vallástörténeti ismereteket adott, gazdagított és mindezt szórakoztatva, kellemesen, -könnyedén-. A kor kihívását nagy bölcsességgel ismerte fel István király, és erélyesen cselekedett. Tudta, hogy a kereszténység felvétele nélkül semmi esélye nem maradhat a magyarságnak Európában a túlélésre. Majdnem ezer esztendő telt el azóta, és -míg tetteit, érdemeit legendák övezik, a véres megtorlások szinte feledésbe merültek. Istvánt szerették, tisztelték, művét folytatták az eljövendő századok; István jelkép ma is, augusztus 20-án országépítő királyunk emlékének adózunk. Juhász Ferenc indulása A hét költője Juhász Ferenc, akit 60. születésnapján köszönt több rádiós összeállítás, köztük például válogatás versekből, épos-zok és kortársi elemzések, méltatások. Juhász Ferenc költészetét lehet |kedvélni, vagy -nem kedvelni (mindkét tábor igen n-épels, és ez köztudott), de egyet nem lehet semmiképp: figyelmem -kívül hagyni a modem magyar líra e sajátos és jelentős fejezetét. A rádió íróvá avatnak sorozatában Juhász Ferenc indulása szerepelt a kedd esti adásban, Vas István beszélt a költő első műveiről, pályakezdéséről!, Széchenyi Ágnes összeállításában. Nem vállaltak fúl sokat a műsor készítői, csak éppen annyit, amennyi egy órában- a költő indulásáról, helyéről az adott korszak irodalmában', sőt, társadalmi valóságában elmondiha-tó. Visszaemlékezések és versek váltogatták egymást, miközben az 1948 körül fellépő lírikus nemzedék, a szocialista realizmus képviselőinek és a későbbi, illetve a mai magyar költészet nagyjainak körvonalai bontakoztak ki a hallgató előtt. Meg a kor szelleme, hangulata is egy kicsit, z a „Petőfiék márciusára emlékeztető levegő”. A rádiós vázlatkép párhuzamot vont a magyar irodalom hagyományai és a Juhász ládáját meghatározó motívumok között is. Mivel az indulást választotta témájául, nem adhatott teljes képet Juhász bonyolult, filozófikus, nehezen emészthető nyelven született egész életművéről. Viszont éppen ehhez segíthette közelebb a hallgatót. Niedzielsky Katalin Váncsa Ildikó tárlata a gyulai várban Az 1958-ban született fiatal festőművésznő neve nem ismeretlen Békés megyében, hiszen Békéscsabán már láthattuk képeit, önálló kiállítással azonban augusztus 18- tól, azaz a mai naptól mutatkozik be először megyénkben. — Azt hiszem, egy képzőművész számára minden egyes kiállítás izgalmas dolog — mondta, amikor felkerestük az anyag rendezése közben a várban, hogy bemutassuk őt a megnyitó előtt a képzőművészet iránt érdeklődőknek. — Alkalmat ad találkozni a szakma véleményével, de a közönségével is. Mert a mi munkánkat nem kíséri olyan rendszeres és látványos figyelem, mint a színészekét, ám a megítélésre ezen a pályán is szükség van. A megjegyzések valahol tudat alatt lerakódnak, és arra ösztönzik az embert, hogy keresse a jobbat. — 1982-ben végzett a képzőművészeti főiskolán Kakas Ignác növendékeként. Milyen útmutatást kapott tanárától? — Elsősorban azt, hogy mindenféle irányzathoz nyitottan kell közeledni, soha sem eleve elutasítóan, ő pedagógiai munkájában is ezt az utat követte: stílusát nem erőltette rá tanítványaira. És ez így volt jó, mert mindegyikünk mihamarabb a maga útját akarta megtalálni. Azt hiszem, a művészetben nem is lehet másképp. — Hat évvel a főiskola után, mit szeretne közölni képein? — Számomra az ember a legfontosabb, ezért is festek többnyire figurális képeket, szükségem van rájuk; hogy mindenkori véleményemet elmondhassam róluk, nekik. Gyulára is ilyen festményeket hoztam, 15 olajképet — remélem valamennyi elfér majd a három kisterem falain. Néha táji indíttatású akvarelleket is készítek: Mezőtúron, ahol négy éve élek, nyaranta részt ^veszek a képzőművészeti alkotótelep munkájában. — Hogyan kerül egy Budapesten született festő Mezőtúrra? — Igaz, hogy a fővárosban születtem, és iskoláimat is itt végeztem, a vidék mégsem ismeretlen előttem. Gye- ? rekkoromban több helyen is I éltünk a Dunántúlon. El- ; mondhatom, nem bántam : meg, amikor 1984-ben egy váratlan elhatározással megpályáztam Mezőtúr városá- i nak kiírását. Ezen az alföldi településen egy képzőmű- 3 vészt szerettek volna letele- j píteni. A választás rám esett, s azóta is itt élek. Szakkört \ vezetek a művelődési házban és a gépészeti főiskola érdeklődő hallgatóit tani- I tóm. Váncsa Ildikó tagja a l Magyar Népköztársaság Mű- | vészeti Alapjának, és a Fiatal Művészek Stúdiójának. ; Rendszeresen szerepel a ha- ! zai képzőművészeti tárlato- ! kon, de bemutatkozott már I Moszkvában, Poriban, Prá- í gában és Rómában is, mely városok a festői munkásság I elismerését jelzik. Nyolcadik önálló kiállítását ma, 17 órakor nyitja meg dr. Egri Má- j ria művészettörténész, a bu- t dapesti Vasarely Múzeum igazgatója. Az érdeklődők , szeptember 4-ig láthatják < képeit a gyulai várban. (szőke) Hitszegő vagy vértanú? 4. Most már rájöttem arra, hogy mi, magyarok Európa bolondja vagyunk. Vérzőnk szüntelenül, és hízeleg a hiúságunknak, ha szép titulusokkal halmoznak el minket. Hősök, lovagias nép, Európa pajzsa, kereszténység védőoszlopa és így tovább. Igazuk van az erdélyieknek, értelmetlen szembeszállni egy túlerőben levő világhatalommal. Ha nem pazaroltuk volna el népünk vérét fölöslegé« harcokban, most egy erős, nagy nép védené a hazát ... — Kerecsényi László, én mindig gyanítottam, hogy haszonleső áruló a vezérünk, de most már nem kételkedem benne — kiáltotta Jász Lukács. — A te eszed túl szűk ahhoz, hogy megérts engem, Jász Lukács, mert har:mű- vcltségen kívül más műveltség idegen számodra... ‘Részlet a szerző azonos című kisregényéből, melyben a gyulai vár 1566. évi ostromának és feladásának történetét dolgozta fel. Ha én haszonleső lettem volna, rég átpártoltam volna az erdélyiekhez, és megjutalmaztak volna érte, vagy ha > dicsőségre vágynék, mint ti egynéhányan, kitartanék még néhány napig, amíg be tudnak hatolni a janicsárok és lekaszabolnak minket egy szálig, és a nagy „dicsőség” az enyém lenne, mármint, hogy itt legyilkoltattam népem írmagját is. — Helyesen beszél Kerecsényi László — avatkozott a vitába Bethlen Farkas. — Emberek higgyék el, hogy teljesen reménytelen az ellenállás. Biztos halál várna ránk. A vérhas és a szüntelen harcok nap-nap után ritkítják sorainkat... — Te is így fogod fel, Bethlen Farkas? Nem látod, hogy ez hazaárulás? — kérdezte Géczy János. — Mivel indokolod az utókor előtt a megadást? — Mi nem megadni akarjuk magunkat, hanem szabad kivonulást biztosíttatni — oktatta Kerecsényi. — A kényszer hatására cselekszünk így. — És ki fogja az utókornak megmagyarázni, hogy mi „kényszer hatására” adtuk fel a várat? — kérdezte Jász Lukács enyhébb hangon. — E falak fognak tanúskodni mindenről, amiről az emberek nem hajlandók beszélni. — A falak nem tudnak beszélni ... — De mennyire, hogy tudnak ... Valaha, majd amikor a mi csontjaink és azoké, akiket e várban temettünk el, porrá válnak, ezek a falak akkor is fennállnak tanúskodni, mint élő példa arról, milyen harcot álltak ki. És ha még lesz magyar ezen a vidéken, akkor itt e sebzett falakból fogja következtetni, hogy ez a két hónap, amit mi „árulók” kiálltunk a túlerővel szemben, méltó Homérosz pennájára. Mi győztes legyőzöttek voltunk .. — Lenne nekem egy javaslatom: tegyük fel szavazásra a vár feladását — szólt Fekete Demeter. — Döntsön maga az itt megjelent nép? — Benne vagytok, Jász Lukács és Géczy János? Ivanus Illés: