Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-18 / 197. szám

1988. augusztus 18., csütörtök Sámánválasztás előtt... Régészeti tábor Szeghalmon Mindenkinek megvan a feladata, csak ne lenne olyan hő­ség Történetünk valamikor az elmúlt tanévben kezdődött. Balogh Laci, a szeghalmi Péter András Gimnázium — akkora — diákja bekopogta­tott a békéscsabai Munká­csy Mihály Múzeum régé­szeihez. Ajánlattal, jött: ő és néhány iskolatársa szíve­sen részt venne egy ásatá­son, ezen a nyáron. S lón csoda, kérése meghallgatás­ra talált. A Hazafias Nép­front, a szabadidős közössé­gi kezdeményezések támoga­tására létrejött letéti szám­la, a KISZ helyi szerveze­te, a Munkácsy Múzeum és a Sárréti Múzeum anyagi támogatásával augusztus 8- án régészeti tábor nyílt Szeghalmon. * * * A környezet ideális. Ott­honra a napközisek táborá­ban leltek az ifjú régészek. Az ásatás főhadiszállásuktól néhány .méterre van és csak át kell menniük a gát túlol­dalára, hús habokban, lubic­kolhatnak munka után. Per­sze sikerélményt nem csak a vízből felhozott kagylók nyújtanak — melyekből szét­szórva az ásatás környékén is jócskán találni —, hanem a föld mélyéből „előhalá­szott” jelentős mennyiségű pattintott kő-, illetve csi­szolt csonteszközök is. A kedvenc azért mégis a „kis- bütykös” — egy cserép­edény —, melynek darabjai, mintha megrendelték volna, naponta kerülnek elő. Ha így megy tovább, a táborozás végére a „kiisbütyköst” ösz- szeállíthatjáik eredeti pom­pájában. Á fiatalok fittyet hányva a tikkasztó hőségnek, s a tarkójukon cigánykereket hányó napsugaraknak, dol­goznak. Az egyik ás, a má­sik lapátol, a lényök több­nyire a gödrök mélyén pisz­mognak. — Nekem a festett edény­töredékek tetszenek a lég­jobban — fordítja felém ve­rítéktől gyöngyöző arcát Sánta Anikó. — Ezt a hajdan volt tűz­helyet már napok óta ás­suk — magyarázza felnőttes szakértelemmel Tóth Tünde —, de az alját csak nem ta­láljuk. Ujfalus.i Laci is bekapcso­lódik a beszélgetésibe. Ö egy nem éppen muzeális darab­ról mesél: — Farkas Pistával egy csirke csontvázát sikerült megtalálni. Ez a mi for­mánk — nevet —, még száz­éves sincs. Mindenesetre büszkék vagyunk rá., hiszen mégiscsak ez az egyetlen sír, ami előkerült. Mégha csirke­sír is... * * * A munkát a tábor vezető­je, a békéscsabai múzeum régésze, dr. G. Szénászky Júlia irányítja. A bontás, s a leletek tisztítása mellett elméleti előadást is tart a gyerekeknek, pedig: — Sajnos rövid az időnk, hiszen e hét csütörtökén már zárunk — 'mondja a tábor- vezető, miközben végigka­lauzol az ásatáson, meg- megállva a gödrök mellett. — Csak úgynevezett szon­dázó ásatásra vállalkozhat­tunk, itt, a Szeghalom-Vár­hely nevű lelőhelyen ... Több mon­da szól arról, és Anonymus is megemlíti, hogy itt egy­koron föld­vár volt. Nos, a földvárnak se híre, se hamva, de helyette si­került egy neolitikus te­lephely nyo­maira buk­kanniuk. — Ez az egyes objek­tum — ál­lunk meg a négy kiásott gödör egyiké­nél — ontot­ta a leleteket. Szemétgö­dör lehetett valamikor. Amott egy régi ház alap­ját, illetve cölöphelyeit ta­lálták meg. Meglepő szakér­telemmel bontották ki, még az elszenesedett fa erezete is jól látható. Az épület ki tudja milyen körülmények között leégett, ám a nyo­mokból következtetni lehet a ház fekvésére. Mi tagadás, jól érzem ma­gam. Érdekéi, miiként val­latják a föld mélyét a lel­kes kis csapat tagjai. Ha a hőguta nem kerülgetne, ma­radnék közöttük. Ám most, hogy a tűző nap egyre ma­gasabban jár az égen — las­san dél lesz —, a visszavo­nulás melléit döntök. * * * A tábor német vendégei a fák árnyékában üldögélnek. Turistákként tartózkodnak Magyarországom, s hogy mi­ért éppen itt telepedtek meg, ezt érdeklődési körük ma­gyarázza. Dr. Goldman György, a tábor ,másik szak­mai irányítójának tolmácso­lásával, beszélgetésbe ele­gyedünk : — Magdeburgból, egy tíz- osztályos iskolából érkeztünk — kezdi bemutatkozással a társalgást Hartmut Bock ta­nár, a csoport vezetője —, ahol 16 éve tevékenykedik a? ifjú régészek köre. Sok diák mór végzett, ám kedvtelés­ből máig is visszajárnak, részt vesznek évente meg­rendezett nagyobb ásatása­inkon. Szavai nyomán körvonala­zódik munkájuk, melyet vé­geznek. Szakmailag a hallej múzeum irányítja őket, a legértékesebb Jeletek, me­lyeket találnak, e múzeum­ba kerülnek. A kisebb je­lentőségű tárgyak a salzwe- déLi múzeum gyűjteményét gazdagítják ... Thomas Janikulla ötödik osztályos kora óta vesz részt a kör munkájában. S bár már végzett — jelenleg hír­adástechnikát tanul —, nem válik meg régi kedvtelésé­től. — Nagyon érdekel1 ez a té­ma — mondja —, ezért jöt­tem Magyarországra is. Thomas Schulz is leérett­ségizett mór, gépészmérnök­nek készül, de továbbra is tiszteletbeli tagja az ifjú ré­gészek körének: — Nemrég érkeztünk és igazán jól éreznénk magun­kat, ha nem lenne ilyen ször­nyű hőség. Ez nagyon szo­katlan nekünk. Végül Jörn Lenz szólal meg, aki egykor maga is régész akart lenni. Mivel1 ez nem sikerült — az NDK- ban kétévente, két helyre vesznek fel 7-7 embert, s je­lentkező 120 is akad —, így szabadságát áldozza régi kedvtelésének: — Tulajdonképpen nem sok új tagja van a körnek — mondja —, hiszen a lét­szám kötött, s aki egyszer próbálkozott vele, nem szí­vesen mond le kedvtelésé­ről... * * * Közeledik az ebédidő, las­san búcsúzok. Két szeghalmi leányzó még titokzatos mo­sollyal egy közeli „lelőhely­re” hív, mondván, néhány edényt még nem láttam. Az­tán- derül' ki, maguk készí­tették őket agyagból és tö- rekből a strandölók nem kis csodálkozására. — A napon szárítjuk — mutatják alkotásaikat —, az­tán kiégetjük őket a tábor­tűznél. Ahogy régen is csi­nálták. És szeretnénk az egy­kori rítusokat is felelevení­teni. Hogy a sámán ki lesz? S miért éppen őt választják, ezt nem árulják el. Tulaj­doniképpen nem is fontos, hiszen jól látom, hókusz­pókusz. varázslat nélkül is sikerült e tábort emlékeze­tessé tenni mindazoknak, akik részt vettek mumkájá- *3an- Nagy Ágnes Ma nyílik Feltárás kalákában: mit rejt a gödör? Fotó: Fazekas Ferine HANGSZÓRÓ Magyarország első királya: István Nincs abban semmi különös, hogy augusztus 20. köze­ledtével több rádióműsor is államalapító királyunk alak­jával és történelmi jelentőségével foglalkozik, hogy tudo­mányos elemzések, dokumentum játékok és különböző műalkotások tárgyalják István kiemelkedő személyiségét és korának társadalmát. De manapság -már az sem meg­lepő, ha szobrok dőlnek le, mert a legújabb kritikus elem­zés múltbéli hibákra világít rá,’vagy egyszerűen nem fo­gad már el v-akon minden korábban állított, hirdetett „igazságot”. S persze, jó nagyon, hogy így van. Történelmünk korszerű „fellapozásához” hozzátartozik még valami, s ez ugyancsak fontos szem-pont: nem bál­ványokat, félisteneket emelnek a kortárs szerzők, tudó­sok tanulmányai és a mai művészi alkotások, hanem iga­zi embereket állítanak elénk. Olyan embereket, akik épp­úgy éltek, örültek, szenvedtek, sőt tévedhettek is; mini{ bárki más. S ez a természetes, emberközeli portré való­színűleg célravezetőbb a nagy egyéniségek történelmi je­lentőségének megértésiét, magyarázatát tekintve is. Ám mindennél- fontosabb a felismerés, hogy egy nemzet ön­becsüléséhez, „tartásához” a világban feltétlenül szüksé­ges, hagy legyenek múltjában óriási elődök, méltó példa­képek, akik erőt adhatnak jelenünk alakításához, akár mai gondjaink megoldásához is. A Rapcsányi László készítette és hétfőn este a Kossuth rádióban sugárzott műsor — Magyarország első királya: István címmel — legfőbb erénye éppen- az volt, hogy megalapozott tényekkel' és meggyőző érvekkel qntuda- * tunkra apellált. Értékes történelmi-, kultúr- és vallástör­téneti ismereteket adott, gazdagított és mindezt szórakoz­tatva, kellemesen, -könnyedén-. A kor kihívását nagy bölcsességgel ismerte fel István király, és erélyesen cselekedett. Tudta, hogy a keresz­ténység felvétele nélkül semmi esélye nem maradhat a magyarságnak Európában a túlélésre. Majdnem ezer esz­tendő telt el azóta, és -míg tetteit, érdemeit legendák öve­zik, a véres megtorlások szinte feledésbe merültek. Ist­vánt szerették, tisztelték, művét folytatták az eljöven­dő századok; István jelkép ma is, augusztus 20-án or­szágépítő királyunk emlékének adózunk. Juhász Ferenc indulása A hét költője Juhász Ferenc, akit 60. születésnapján köszönt több rádiós összeállítás, köztük például váloga­tás versekből, épos-zok és kortársi elemzések, méltatások. Juhász Ferenc költészetét lehet |kedvélni, vagy -nem ked­velni (mindkét tábor igen n-épels, és ez köztudott), de egyet nem lehet semmiképp: figyelmem -kívül hagyni a modem magyar líra e sajátos és jelentős fejezetét. A rádió íróvá avatnak sorozatában Juhász Ferenc indu­lása szerepelt a kedd esti adásban, Vas István beszélt a költő első műveiről, pályakezdéséről!, Széchenyi Ágnes összeállításában. Nem vállaltak fúl sokat a műsor készí­tői, csak éppen annyit, amennyi egy órában- a költő indu­lásáról, helyéről az adott korszak irodalmában', sőt, tár­sadalmi valóságában elmondiha-tó. Visszaemlékezések és versek váltogatták egymást, miközben az 1948 körül fel­lépő lírikus nemzedék, a szocialista realizmus képviselői­nek és a későbbi, illetve a mai magyar költészet nagy­jainak körvonalai bontakoztak ki a hallgató előtt. Meg a kor szelleme, hangulata is egy kicsit, z a „Petőfiék már­ciusára emlékeztető levegő”. A rádiós vázlatkép párhuzamot vont a magyar iroda­lom hagyományai és a Juhász ládáját meghatározó motí­vumok között is. Mivel az indulást választotta témájául, nem adhatott teljes képet Juhász bonyolult, filozófikus, nehezen emészthető nyelven született egész életművéről. Viszont éppen ehhez segíthette közelebb a hallgatót. Niedzielsky Katalin Váncsa Ildikó tárlata a gyulai várban Az 1958-ban született fia­tal festőművésznő neve nem ismeretlen Békés megyében, hiszen Békéscsabán már lát­hattuk képeit, önálló kiállí­tással azonban augusztus 18- tól, azaz a mai naptól mu­tatkozik be először megyénk­ben. — Azt hiszem, egy képző­művész számára minden egyes kiállítás izgalmas do­log — mondta, amikor fel­kerestük az anyag rendezése közben a várban, hogy be­mutassuk őt a megnyitó előtt a képzőművészet iránt ér­deklődőknek. — Alkalmat ad találkozni a szakma véleményével, de a közönségével is. Mert a mi munkánkat nem kíséri olyan rendszeres és látvá­nyos figyelem, mint a színé­szekét, ám a megítélésre ezen a pályán is szükség van. A megjegyzések vala­hol tudat alatt lerakódnak, és arra ösztönzik az embert, hogy keresse a jobbat. — 1982-ben végzett a kép­zőművészeti főiskolán Kakas Ignác növendékeként. Milyen útmutatást kapott tanárá­tól? — Elsősorban azt, hogy mindenféle irányzathoz nyi­tottan kell közeledni, soha sem eleve elutasítóan, ő pe­dagógiai munkájában is ezt az utat követte: stílusát nem erőltette rá tanítványaira. És ez így volt jó, mert mindegyikünk mihamarabb a maga útját akarta megta­lálni. Azt hiszem, a művé­szetben nem is lehet más­képp. — Hat évvel a főiskola után, mit szeretne közölni képein? — Számomra az ember a legfontosabb, ezért is festek többnyire figurális képeket, szükségem van rájuk; hogy mindenkori véleményemet elmondhassam róluk, nekik. Gyulára is ilyen festménye­ket hoztam, 15 olajképet — remélem valamennyi elfér majd a három kisterem fa­lain. Néha táji indíttatású akvarelleket is készítek: Me­zőtúron, ahol négy éve élek, nyaranta részt ^veszek a képzőművészeti alkotótelep munkájában. — Hogyan kerül egy Bu­dapesten született festő Me­zőtúrra? — Igaz, hogy a fővárosban születtem, és iskoláimat is itt végeztem, a vidék még­sem ismeretlen előttem. Gye- ? rekkoromban több helyen is I éltünk a Dunántúlon. El- ; mondhatom, nem bántam : meg, amikor 1984-ben egy váratlan elhatározással meg­pályáztam Mezőtúr városá- i nak kiírását. Ezen az alföldi településen egy képzőmű- 3 vészt szerettek volna letele- j píteni. A választás rám esett, s azóta is itt élek. Szakkört \ vezetek a művelődési ház­ban és a gépészeti főiskola érdeklődő hallgatóit tani- I tóm. Váncsa Ildikó tagja a l Magyar Népköztársaság Mű- | vészeti Alapjának, és a Fia­tal Művészek Stúdiójának. ; Rendszeresen szerepel a ha- ! zai képzőművészeti tárlato- ! kon, de bemutatkozott már I Moszkvában, Poriban, Prá- í gában és Rómában is, mely városok a festői munkásság I elismerését jelzik. Nyolcadik önálló kiállítását ma, 17 óra­kor nyitja meg dr. Egri Má- j ria művészettörténész, a bu- t dapesti Vasarely Múzeum igazgatója. Az érdeklődők , szeptember 4-ig láthatják < képeit a gyulai várban. (szőke) Hitszegő vagy vértanú? 4. Most már rájöttem arra, hogy mi, magyarok Európa bolondja vagyunk. Vérzőnk szüntelenül, és hízeleg a hiú­ságunknak, ha szép titulu­sokkal halmoznak el minket. Hősök, lovagias nép, Európa pajzsa, kereszténység védő­oszlopa és így tovább. Iga­zuk van az erdélyieknek, ér­telmetlen szembeszállni egy túlerőben levő világhatalom­mal. Ha nem pazaroltuk volna el népünk vérét fölös­legé« harcokban, most egy erős, nagy nép védené a ha­zát ... — Kerecsényi László, én mindig gyanítottam, hogy haszonleső áruló a vezérünk, de most már nem kételke­dem benne — kiáltotta Jász Lukács. — A te eszed túl szűk ah­hoz, hogy megérts engem, Jász Lukács, mert har:mű- vcltségen kívül más művelt­ség idegen számodra... ‘Részlet a szerző azonos cí­mű kisregényéből, melyben a gyulai vár 1566. évi ostromának és feladásának történetét dol­gozta fel. Ha én haszonleső lettem volna, rég átpártoltam volna az erdélyiekhez, és megjutal­maztak volna érte, vagy ha > dicsőségre vágynék, mint ti egynéhányan, kitartanék még néhány napig, amíg be tudnak hatolni a janicsárok és lekaszabolnak minket egy szálig, és a nagy „dicsőség” az enyém lenne, mármint, hogy itt legyilkoltattam né­pem írmagját is. — Helyesen beszél Kere­csényi László — avatkozott a vitába Bethlen Farkas. — Emberek higgyék el, hogy teljesen reménytelen az el­lenállás. Biztos halál várna ránk. A vérhas és a szünte­len harcok nap-nap után rit­kítják sorainkat... — Te is így fogod fel, Bethlen Farkas? Nem látod, hogy ez hazaárulás? — kér­dezte Géczy János. — Mivel indokolod az utókor előtt a megadást? — Mi nem megadni akar­juk magunkat, hanem sza­bad kivonulást biztosíttatni — oktatta Kerecsényi. — A kényszer hatására cselek­szünk így. — És ki fogja az utókor­nak megmagyarázni, hogy mi „kényszer hatására” adtuk fel a várat? — kérdezte Jász Lukács enyhébb hangon. — E falak fognak tanús­kodni mindenről, amiről az emberek nem hajlandók be­szélni. — A falak nem tudnak be­szélni ... — De mennyire, hogy tud­nak ... Valaha, majd amikor a mi csontjaink és azoké, akiket e várban temettünk el, porrá válnak, ezek a fa­lak akkor is fennállnak ta­núskodni, mint élő példa ar­ról, milyen harcot álltak ki. És ha még lesz magyar ezen a vidéken, akkor itt e sebzett falakból fogja következtetni, hogy ez a két hónap, amit mi „árulók” kiálltunk a túl­erővel szemben, méltó Ho­mérosz pennájára. Mi győz­tes legyőzöttek voltunk .. — Lenne nekem egy javas­latom: tegyük fel szavazásra a vár feladását — szólt Fe­kete Demeter. — Döntsön maga az itt megjelent nép? — Benne vagytok, Jász Lu­kács és Géczy János? Ivanus Illés:

Next

/
Oldalképek
Tartalom