Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

1988. augusztus 27., szombat NÉPÚJSÁG CSALÁD - OTTHON ............................................................................. j Megy a tölcsér az iskolába Minden iskolakezdés külön öröm. és szo­morúság, ünnep és szorongás. Különösen az elsősöknek, pontosabban az első álta­• lánosba készülőknek. Van egy — német földön honos — igen ■ szép szokás. Óriási papírtölcsért árulnak a boltokban, és ezt a tölcsért töltik meg a szülők, rokonok, barátok, nagyobb testvé­■ rek a kisiskolásnak az iskolakezdet nap­• ján. Ismerek olyan felnőttet, aki húsz éve volt első osztályos Lipcsében, és a mai ; napig is őrzi azt a tölcsért, i Tudom, hogy az évtizedeken vagy talán ; még hosszabb időn át kialakult népszoká­sok nem plántálhatók át egy újságcikk nyomán. De az ötletet jónak, a szokást szépnek tartom, amióta csak egyszer is láttam, milyen vidám szeptember elején az amúgy kissé szürke utca a nagytölcsé- res kisiskolásoktól. Ha nem is tölcsért formázni, bár, miért ne, hiszen otthon is elkészíthető, de vala­mit tenni kellene a szülőnek, a család­nak, hogy széppé, emlékezetessé tegye ezt az amúgy is szorongással teli napot. Még ha óvodás is volt a gyerek, ez ak­kor is elválás, ez akkor is valami más. A szorongás akkor is elkerühetetlen. ha a gyerek már edzett az elválásokban. Próbáljuk valamivel szebbé, ünnepélye­sebbé, örömtelibbé tenni a családban az első iskolásnapot. (sárdi) Csecsemő- és gyermekmérgezések A kisgyermek úgy kezd is­merkedni a világgal, hogy nagyon sok mindent a szá­jába dug. Bár a sok figyel­meztetés ellenére még min­dig magas a csecsemő- és gyermekmérgezések száma. A gyógyszerrel történő mér­gezések megelőzésének alap­vető szabálya, hogy azokat mindig zárt helyen őrizzük. (A zárt hely azonban ne le­gyen sem a gőzös konyhá­ban, sem pedig a hasonló klímájú fürdőszobában.) A legnagyobb elővigyázat mellett is előfordulhat azon­ban, hogv egyszer-egyszer elfelejtjük elzárni , a gyógy­szert. A tragikus ebbep. ép­pen az, hogy az a gyermek fog legkönnyebben mérge- ződni, akit szülei aprólékos gonddal és nem kevés fá­radtsággal megtanítottak ar­ra, hogy a gyógyszertől ne féljen, azt — ha szükséges — bátran vegye be. Ugyanis ahhoz azonban még nem elég fejlett a kisgyermek, hogy képes legyen helyesen dön­teni: csak a szülőtől, a ne­velőtől, az orvostól, az ápo­lónőtől kapott gyógyszer hasznos, míg az asztalon ta­lált gyógyszer súlyos bajt okoz, következményei nem­egyszer tragikusak. A gyer­mekek gyógyszermérgezési adatai azt jelzik, hogy kü­lönösen a színes, a legömbö­lyített, a drazséra hasonlító gyógyszereket szedik be leg­inkább a kicsik. Nem árt te­hát a gyermekeket arra szoktatni, hogy semmiféle gyógyszert nem szabad egye­dül bevennie. A megelőzés egy másik fontos teendője, hogy óva­tosságból dobjuk ki azokat a maradék gyógyszereket, amelyeket egy-egy konkrét betegségre, egy bizonyos al­kalommal rendelt az orvos. Ez nem pazarlás, hiszen ez a maradék még akkor sem volna elegendő a következő alkalommal, ha véletlenül ugyanazon betegségre ugyan­azt a gyógyszert rendelné újra az orvos. Mindez per­sze nem vonatkozik az ott­hon rendszeresen tartott gyermekgyógyszerekre, pél­dául a lázellenes gyermek- kúpra, bár korlátlan' ideig még hűtőszekrényben sem tarthatók el ezek a készít­mények. Ha mód van rá, inkább a folyadékban (szirupban) álló készítményeket használjunk, kevesebb tablettás vagy dra- zsés szert. Ezt nemcsak sok­kal könnyebb lenyelni (be­adni), de veszélytelenebb is. Persze előbb-utóbb meg kell tanulnia minden gyermek­nek, hogy tablettás gyógy­szert is gond nélkül tudjon bevenni. Mérgezés azonban nemcsak gyógyszerrel történhet. Na­gyon nagy megnyugvást je­lent, ha gyermekünk meg­szokja, hogy csak olyan po­hárból igyék, amely teljesen tiszta, és ha ezt nem étke­zésnél, á terített asztalnál csinálja, akkor előtte ő ma­ga öblítse ki a poharat. (Még célszerűbb, ha a családban mindenkinek megvan a sa­ját, megjelölt pohara; erre nagyon alkalmasak a rajzos, például autós poharak.) So­ha nem tudhatjuk, mikor van mérgező maradék egy pohárban. Megmérgeződhet a gyer­mek a bőrén keresztül is: ha például abban a kádban vagy vizeshordóban pancsol nyáron, amelyben növéríyvé- dőszert kevertek vagy tárol­tak. (Volt már ilyen halál­eset!) Ha belsőleges mérgezés történt, akkor igyekezzünk a mérgezettet — ha nem esz­méletlen — meghánytatni az oréos érkeztéig is. Persze nem minden gyógyszer mér­gező. Ha például a sárga C- vitamin drazséból vagy a pi­ros Polivitaplexből nyelt le a gyermek akár 10-20 sze­met, esetleg a mama fogam­zásgátlójából vett be 1-2 szemet, nem történik na­gyobb baj. Azt azonban, hogy mi az, ami árt, és mi nem, magunk nem tudjuk felelősséggel elkülöníteni. Így aztán nincs más hát­ra: ha mégis megtörtént a baj, forduljunk azonnal or­voshoz, hívjunk mentőt, szállítsuk a gyermeket kór­házba. Az első szakszerű el­látást igencsak megkönnyíti, ha teljes bizonyossággal kö­zölni tudjuk, hogy mivel, milyen gyógyszerrel, melyik vegyszeres üvegből történt a mérgezés. Újabban egyes külföldi gyógyszergyárak olyan cso­magolási megoldásokat ter­veznek, amelyeket kisgyer­mekek nem tudnak kinyitni. Ezeknek a bevezetése ná­lunk is csökkentené a gyer­mekbaleseteket. Teljesen biztos védelmet azonban csak az állandó odafigyelés nyújt­hat. Dr. Kempler Kurt Cervantes a szerelemről VÍZSZINTES: l. Az idézet el­ső része. Zárt betűk: Z, O. N. 14. Sorozatvető szovjet rakéta­fegyver. IS. Budapesthez csa­tolt község. 16. Vércsoport. 17. A Cervantes-idézet második ré­sze. Zárt betűk: Z, T. 18. A cselekmény lényeges egysége. 19. Születik, angolul (BORN). 21. Francia karácsony, kettőzve filmszínész neve. 22. Szent rö­vidítése. 23. Balatoni település. 24. Kalauz nélküli, röv. 25. Ta­lajművelő eszköz. 27. Előadó, röv. 28. A. K. Ü. 29. Nagyma­ma kedves megszólítása. 31. Át­karolt. 33. Kis Albert. 35. . . . Valii. 37. Létezik. 38. Sa- pienti ... (A bölcsnek elegen­dő). 40. Az egyik étkezés. 42. A ,,Halotti beszéd” szava. 43. Holland autó jelzés. 44. Szemé­lyéhez. 45. Táblakép. 47. Ame­rikai békeharcos volt (Cyrus). 48. Élősködő rovar. 50. Pince- szag. 52. Üres máj! 53. Gépka- csimárka. 54. Az oxigén és az urán vegyjele. 55. Dél-afrikai tartomány. 57. Folytonossági hi­ány népiesen. 59. ... áll (a sor elejére megy). 61. Peer Gynt anyja. 62. Visszariad. 66. Csak félig zöld! 67. Ennyi nemes sze­repel a Kont című Garay-bal- ladában. 69. Francia moralista (Antoine de, 1753—1831). FÜGGŐLEGES: 1. Vörös-ten; geri öbölváros. 2. Lószerszám népiesen. 3. Igevégződés. 4. Ere­jéből veszít. 5. Hónaprövidítés. 6. Feszélyezettség. 7. Sasszeg tájszóval. 8. Európa Kupa. 9. Vallás röv. 10. Túl nehéz szá­mára a feladat. 11. Pelerin kö­zepe! 12. Keserűen gúnyos. 13. Festési mód. 20. Sírásra kész­tet. 26. ... kezekkel! 29. Kér­dés tárgyra! (két szó). 30. ... de France. 32. Az idézet befejező része. Zárt betűk: É, E, Z. 34. Szovjet sakknagymes­ter volt. 36. Idegen férfinév. 39. Katonai egység. 41. összekevert gaz! 42. Várpalota része. 44. Haza. 46. Odahat, hogy meg­kapja. 49. Indián nyílméreg. 51. Értéktöbblet. 56. Mészáros igé­je. 58. ... Douglas (filmszí­nész). 60. Keleti uralkodó. 63. Májmétely része! 64. Délnyugat röv. 65. Majdnem havi! 68. Kettősbetű. 70. Helyrag. ZÁBÖ GYULA Beküldendő: vízszintes 1., 17., függőleges 32. Beküldési határidő: 1988. szeptember 6. Cím: Békés Megyei Népújság Szerkesztősége, 5601, Pf.: 111. A megfejtéseket csak postai levelezőlapon fogadjuk el. A megfejtők között 5 db 150 forintos könyvvásárlási utalványt sorsolunk ki, ame­lyet postán küldünk el. Az augusztus 6-i rejtvény megfejtése: Csillagvesztés — A legszebbiik a remény volt, — kicsi volt, de az enyém volt. Nyertesek: B. Lajkó Mária, Röszke; Lajos Katalin, Geren­dás; Sál Sándor, Gyula; Virág László, Békéscsaba; Zana Já- nosné, Orosháza. Pelerin az ovisnak Varrni tudó, kisgyerme­kes mamák könnyen elké­szíthetik a praktikus, csinos kis pelerint, amely üdülés­kor, nyaraláskor, a hűvö­sebb vagy esős napokon jó szolgálatot tesz. A mellékelt szabásminta 3-4 éveseknek való, a koc­kahálózaton 1 kocka — 10 négyzetcentiméter. Szüksé­ges hozzá 120X140 cm anyag, s a kelme vastagsá­gától függően esetleg ugyan­ennyi bélés. A pelerin ké­szülhet szövetből — régi felnőttkabát vagy anyagma­radék is jó hozzá —, lóden- ből, kordbársonyból, düftin­ből, esetleg puha műbőrből. Bélése lehet vászon, selyem. Ezenkívül 3 gomb és a dí­szítéshez farkasfog, hímzett pánt, zsinór vagy rátétes szegélydísz szükséges hozzá. A pelerin részei: 1= ele­je közepe, 2— eleje-oldal- rész, 3= háta-oldalrész, 4= háta közepe, 5= kapucni. B. K. Szepesi Attila gyermekversei: Gulipán Vízkaszáló gulipán lép a tavi nádon, búbosbanka zsörtölődik fenn a száraz ágon: „Lennék én is gulipán lenn a tavi nádon, nem ámulnék banka-módra minden gulipánon!” Békák Ungó békák erdei tóban, ülnek a nádon zöld bugyogóban. Zöld bugyogóban, nyakkendőben, mintha örökké ünneplőben. Kis történetek nagy emberekről A titkárnő megkérdi az igazgatót: — Lajoskám, főzzek neked egy jó kávét? — Hogy mer maga engem tegezni? — háborodik fel az igazgató. — Miért ne merném? Aki­vel én együtt alszom, azt csak tegezhetem, nem? — Hol aludtunk mi együtt? — Nem emlékszik? Hát tegnap, a szakszervezeti gyű­lésen! * * * Két barátnő beszélget: — Na milyen az új osz­tályvezetőd? — Rendes. Csak az a baj, hogy megszállottja a mun­kának. Ha az asztalon felej­tem a papírt, amiben a tíz­óraim volt, fogja, és még azt is aláírja! * * * — Gyengém és hobbim az akvárium. Órákig elüldögé­lek előtte, és bámulom, hogy mit csinálnak a halak. — És a kedves feleséged mit szól mindehhez? — Hogyhogy mit szól? Semmi köze ahhoz, hogy én a munkahelyemen mit csi­nálok! * * * — Kovács, maga tényleg azt mondta az új munkatár­sunknak, hogy én egy tehet­ségtelen, törtető pasas va­gyok? — Ugyan már, hová gon­dol, főosztályvezető kartárs?_! Nem szoktam én vállalati titkokat kifecsegni! * * * — Anyuska, ma nincs k.ed- vem iskolába menni. — De miért nincs, kis­fiam? — Utálnak engem ott. A tanárok, a tanulók, de még a takarítónő is görbe szem­mel néz rám. — Ne is törődj velük, fi­acskám! Majd elmúlik. Most pedig kapd föl a tízóraidat, és irány az iskola! Nem ma­radhatsz itthon. Benőhetne a fejed lágya, már elmúltál 50 éves! És elvégre, te vagy ott az igazgató! — Ma van a házassági évfordulónk. Pincér, milyen bort ajánl? — Az attól függ, uram. Ün­nepelni akar, vagy felejteni? * * * — Mondd, Anna, a férjed még mindig futkos a nők után? — Amióta nyugdíjba ment, már csak hegyről lefelé! * * * A fiatalasszony pirulva és szemlesütve rebegi a férjé­nek: — Drágám, nemsokára hár­man leszünk. — Igazán, kedvesem? — kérdi megindultan a férj. — És biztos vagy benne, drá­gám? — Egészen biztos. Most ír­ta a mama, hogy elsején hoz­zánk költözik. * * * Két barátnő beszélget. — Emlékszel — kérdi az egyik —, három héttel ez­előtt, amikor összevesztem Bélával, egy fűrészt kértem tőled kölcsön, hogy kettévág­jam a franciaágyat? — Persze, hogy emlékszem. És most mi kéne? — Enyv. Kibékültünk. JÓ BARÄT Egy ember megszólította Arisztotelészt a vásárosok terén: — Mester, ismerek egy embert már régóta. Most úgy határoztam, hogy bará­tommá fogadom. Mit szólsz hozzá? — Milyen embernek vé­led? — Úgy érzem, jó ember ... jóindulatú... Arisztotelész elgondolko­dott, majd így szólt: — Az igaz, hogy minden barát jóindulatú, de nem minden jóindulatú ember barát. Tartsd hát nyitva a szemed, jó ember! TÖLGY Késő őszi napon sárguló erdőben néhány jó barátjá­val sétálgatott Széchenyi István. Beszélgettek, olykor vitába is szálltak a haza jö­vendőjét illetően. Bizakodó volt a hangulatuk. Csupán Széchenyinek lett borús né­ha-néha a tekintete. Egyszer csak megállt, lehajolt, és egy makkot emelt fel. Az egyikük rászólt: — Ugyan, kedves gróf! Hát érdemes ezért a vacak termésért lehajolni? Széchenyi így válaszolt: — E kisded makkból idő­vel óriás, termő tölgyfa lesz ... Csak senki el ne gá­zolja még most. VERS SZÜLETIK Petőfi nagyon szeretett gyalogolni. Reggel elindult, és olykor csak a déli ha- rangszó késztette egy Ids pi­henőre. Egy alkalommal látta, hogy az út mellett szántó­vető ember heverészik a földre terített pokrócon, él­vezvén az őszi nap melegét. Közelében eke elé fogott lo­va álldogált, némi nyugta­lansággal. A költő hosszasan figyelte az embert, majd imigyen szólt rá: — Hé, bátyám, szántani kéne, hiszen mások már ve­tik a búzát! — Vetik? — nézett rá az ember. — Hadd vessék! Ne­kem nem olyan sürgős. — És kis idő múltán legyintett. — Eh, ráérünk arra még! — És tovább heverészett. E rövid diskurálás kész­tette Petőfit arra, hogy meg­írja „Pató Pál úr” című ver­sét. A LEGNAGYOBB! Seneca római filozófus be­tért az egyik templomba. Látta, hogy egy alacsony •termetű szakállas férfi, ke­zét magasba tartva, kérve- könyörög az isteneknek: ad­janak neki hatalmat, minél nagyobb hatalmat. Miután többször is megismételte kö­nyörgését, Seneca hozzálé­pett, megérintette a vállát, és így szólt: — Kérlek, hagyd abba a könyörgést! Hiszen már megkaptad isteneidtől a leg­nagyobb hatalmat. A szakállas férfi kérdőn tekintett fel. — Azt mondod, megkap­tam! Akkor még talán nem fogom fel, hogy mi a leg­nagyobb hatalom? — Parancsolj önmagad­nak! — válaszolt Seneca. — Értsd meg jól: ez a legna­gyobb hatalom. F. J.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom