Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-27 / 205. szám

1988. augusztus 27., szombat

o

Egy hónap hangulata a szakszervezeti információ tükrében — augusztus

Az alábbiakban közöljük a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának augusztus havi információs jelentését, melyet a Szakszervezetek Országos Tanácsához továbbítottak.

Tanácskozott a HNF megyei bizottsága

Belpolitika

A forró nyári napokat a dolgozók többsége szabadságon töltötte. Ennek ellenére élénk érdeklődés kísérte Grós'z elvtárs amerikai útját és nagy figyelem irányult a kormány és a SZOT közötti vitára. Grósz élvtárs amerikai tárgyalásai egyidejűleg bizakodást és nyugtalanságot idéztek elő. Sokan remélik a kapcsolatok erősítésétől gazdasági életünk fellendülését, de többen aggodalmuknak adtak hangot, féltve szocialista vívmányainkat a kapitalista befolyás kedvezőtlen hatásaitól.

„Óriási érdeklődés kísérte Grósz Károlynak az USA-ban és Kanadában tett látogatását. Azon túl, hogy konkrét gazdasági eredményt is várnak ettől a látogatástól, már azt is jó volt látni és hallani, hogy kellő figyelem és tisztelet övezi hazánkat.” (Állami Gazdaság, Szeghalom)

„Nagy érdeklődés kísérte Grósz elvtárs amerikai látogatását, melyről dolgozóinknak az a véleménye, hogy ez mindenképpen szükséges volt, ezáltal megismerik törekvéseinket, a Magyarországon folyó változásokat, és. hozzájárulhat gazdaságunk mielőbbi talpra állításához.” (HVDSZ Titkárság)

„Községünk lakói is érdeklődéssel figyelték Grósz elvtárs egyesült államokbeli útját. Mindannyian meggyőződhettünk arról, hogy kétoldalú kapcsolataink ezzel a látogatással tovább javultak, erősödtek.” (Dévaványa, nagyközségi szb)

„Igen nagy érdeklődés kísérte Grósz elvtárs amerikai útját. Bizakodással figyelték a kereskedelmi tárgyalásokat, hátha az ország nehéz gazdasági helyzetében előrelépést jelentene.” (Unicon, Békéscsaba)

„Grósz elvtárs USA-ban tett látogatását mindenki úgy nyugtázza, hogy a két állam egymás közti kapcsolatán túl, a két tábor közeledését is szolgálta.” (Patex, Békéscsaba)

„Nyugtalanítja dolgozóinkat a Nyugat részére Grósz elvtárs által felajánlott vállalatok eladása. Felvetődik a kérdés, hogyan alakul ott a foglalkoztatottak sorsa, mennyire biztosított részükre a további foglalkoztatás?” (DTCSV)

„Jó visszhangot váltott ki Grósz elvtárs Egyesült Államokban, Kanadában tett látogatása. Dolgozóink bíznak abban, hogy ez a kapcsolat gyorsítani fogja a magyar gazdasági ^ fellendülést. Ugyanakkor félőnek tartják, hogy egy-egy üzem, vagy vállalat nyugati kézbe kerül.” (Körös Volán, Békéscsaba)

„Szinte valamennyi információs jelentés foglalkozik Grósz elvtárs amerikai látogatásával. Azon túl, hogy konkrét gazdasági eredményeket várnak ettől a látogatástól, számtalan fenntartásos vélemény is megfogalmazódott.

Elfogadják a kölcsönös előnyökön alapuló előzetes megállapodásokat, azonban felvetik, hogy ezek gazdasági, politikai hatása hosszabb távon hogyan befolyásolja szocialista gazdaságunkat.” (Medosz MB)

„Grósz Károly az Egyesült Államokban. Nagyobb felhajtást teszünk ezen utazás kapcsán, mint bármikor. Sokan felteszik a kérdést: ennyire szükségünk van erre a felmagasztalt kapcsolatra? A korábbi politikánk egy fertőnek festette a legnagyobb tőkés országot, még Reagan elnök elvakult politikáját is. Ennyire megváltozott az ottani kép, vagy mi változtunk meg ennyire? Az egyszerű magyar állampolgár a sok elvtárs után nagyon nehezen szokja a sok urat. Tudják sokan, hogy ez a nyíltság jele, de nem mindegy, hogy hogyan tárulkozunk ki. Sokan vannak, akik őszintén remélik, hogy a gazdasági kapcsolatok eredményesek lesznek, és kilábalunk a korábbi politikánk okozta válságból, de sokan éppen a politikai eredményeket féltik. Azt, hogy hatalmas egyenlőtlenségek lépnek fel az elosztásban. Ahhoz, hogy egyes rétegek meggazdagodhassanak, másoknak kell elszegényedniük — ez a kapitalizmus törvénye. A szegénységet és gazdagságot nem mindegy, hogy mihez viszonyítjuk.” (VSZ. KÜF. SZB, Békéscsaba)

Az életkörülményeket negatívan befolyásoló újabb — a korábbi ígéretekkel ellentétes — kormányszintű intézkedések egyszerre váltottak ki megdöbbenést, felháborodást, nyugtalanságot és csalódást. Többen kifejtették, hogy mindezzel a kormány azt érheti el, hogy a szava hitelét veszti és aláaknázza az ébredező bizalmat A SZOT határozott fellépése nagy visszhangot váltott ki, de az elmaradt eredmény, Kósáné elvtársnőnek a miniszterelnök-helyettesünk nyilatkozatára történő diplomatikus reagálása miatt elégedetlenség alakult ki a közvéleményben. Az ügy kapcsán többen sürgetik a szakszervezeti törvény megalkotásának szükségességét, a kormány és a SZOT közötti viszony alapelveinek tisztázását.

„A SZOT és a kormány közötti kialakult vitában a SZOT álláspontját tartják korrektnek. Sokan úgy vetik fel a kérdést, hogy ez a kategorikus elutasítás ellentmond az országos pártértekezleten megfogalmazott szocialista pluralizmusnak. Általános vélemény, hogy a kormány szavahihetősége folyamatosan csorbát szenved, azáltal, hogy egy sor ígéretét megszegte (árszínvonal, áremelések, benzinár stb.). (Medosz MB)

„A sorozatos áremelések miatt nagyon rossz dolgozóink hangulata. Szinte általános vélemény, hogy a kormány elveszti hitelét és megrendül vele szemben a dolgozók bizalma. Nemtetszést váltott ki a miniszterelnök-helyettes nyilatkozata, azt illetően, hogy van, amit nem szükséges a szakszervezetekkel megtárgyalni, egyeztetni. Ma már igenis minden politikai és gazdasági döntés közvetve vagy közvetlenül érinti a dolgozók széles tömegeit. Ezért ez a magatartás és megnyilvánulás nem erősíti a kormány iránti bizalmat.” (HyDSZ MB)

„Nagy felháborodást váltott ki dolgozóink körében a legutóbbi benzináremelés, és az azótá folyamatosan észlelhető áremelések. Dolgozóink úgy érzik, hogy mind a kormány, mind a SZOT állítása valótlan. Véleményük szerint az ez évi áremelkedések már a 25 százalékot is meghaladják. Az alacsony keresetűek, a sokcsaládosok és a kisnyugdíjasok megélhetése nincs biztosítva. Felháborodást váltott ki az is, hogy Medgyessy elv- társ a szakszervezet levelére válaszolva »leseperte« az egész szakszervezeti mozgalmat.

Nem érti tagságunk azt sem, hogy ő egyszemélyben milyen jogon dönti el, hogy mi tartozik a szakszervezetre és mi nem?! Külön felindulást okozott az is, hogy Kósáné elvtársnő, a SZOT titkára korrektnek ítélte meg Medgyessy elvtárs megnyilvánulását. Tagságunk véleménye az, hogy ha a SZOT- nak ilyen vezetői vannak, akkor nem várható el az, hogy a szakszervezet véleményét és javaslatait egy tollvonással ne húzzák keresztül. E kérdés kapcsán hangzott el olyan vélemény is, hogy a szakszervezeti törvényről nemcsak beszélni kell, hanem tegyék meg a lépést a létrehozása érdekében, mert enélkül fajsúlytalan a magyar szakszervezeti mozgalom.” (ÉDOSZ Titkárság)

„Az egész hónap belpolitikai eseményeire rányomta bélyegét az áremelések hatása. Többen nem az ellen ágálnak, hogy nem kérdeztek meg »bennünket«, mert mi van, ha megkérdeznek?! Ugyanez. De azt már senkinek sem lehet bebeszélni, hogy még mindig a 15 százalékos infláción belül leszünk. Ha pedig nem, akkor megint egy cél, amely nem lesz teljesítve, megint egy politikai melléfogás.” (VSZ. KÜF. SZB)

„A beígért 15 százalékos fogyasztói árszínvonal-emelkedés már félévkor Jelentkezett, és úgy tűnik, hogy még a 20 százalékot is meg fogja haladni. Ez nagymértékű elkeseredettséget és egyben felháborodást vált ki dolgozóink körében.” (HVDSZ Titkárság)

„Élénken foglalkoztatja dolgozóinkat, hogy a szakszervezetek tudta nélkül a kormány különböző intézkedéseket hoz. A gazdasági helyzet váltotta-e ki az érdekek ilyen erős ütközését, vagy a szakszervezet áll »erősebb« talajon? — teszik fel a kérdést.” (Patex, Békéscsaba) „Nyugodtan mondhatjuk, hogy az embereket villámcsapásként érte az olajáremelés. Nem csupán azért, mert a kormány ígéretet tett arra. hogy nem’ lesz általa kezdeményezett áremelés ez évben, hanem azért is, mert jó ideje az olaj világpiaci ára csökken. A késleltetett bukaresti árelv alapján már mi is olcsóbban kapjuk az olajat, de azért nálunk csak sikerül folyamatosan növelni az árát. Lassan már az is viccesnek hat, hogy csak .17 /Százalékos inflációról beszélnek. Nem tudják, mi alapján mutatják ki ezt a százalékot, de hogy minden olyan cikknek, amit meg kell venni, folyamatosan emelkedik az ára, az biztos.” (A. G., Szeghalom)

„Dolgozóink körében megdöbbenést váltott ki a július végén bejelentett újabb áremelkedés. A felháborodást fokozta, hogy a kormány beígért áremelési indexe nem lett betartva, amiért bizonytalanságban érzik magukat az emberek. A hitelkamat felemelése Is »pénzszűkítő« hatású, és éppen a kiskeresetűeket érinti a leginkább. Az emberek a szakszervezettől várják a komolyabb lépéseket, és az a vélemény, hogy a SZOT és a kormány közötti kapcsolatokban elsősorban az elveket kellene tisztázni.” (Körös Volán, Békéscsaba)

Az áremelésekkel össze- függésben csaknem minden információs jelentés kifogásolja a torz bérarányokat, az alacsony kifizetéseket, a fokozódó megélhetési gondokat. Ismételten hangot adnak a növekvő jövedelembeli különbségek erőteljesen irritáló hatásának, a „kemény”, és sok munkával is csak nehezen élő, és a „semmittevésből” is meggazdagodó rétegek egymásmellet- tiségéből fakadó indulatos ellenérzéseknek. Ostorozzák az adórendszert és sürgetik a korrekcióját.

„Az alacsony bérezés és folyamatos áremelkedés miatt napjainkban fokozottabban jelentkeznek az anyagi pproblémák. Különösen a családos dolgozók körében jelent gondot a gyermekeik beiskoláztatása. Drága tanszerek, könyvek stb. megvásárlásával a megélhetés számos családnál a minimum szintjén van. Az elmúlt évek hasonló időszakához viszonyítva sokkal többen nyújtanak be szakszervezeti segélykérelmet, elsősorban gyermekeik beiskolázásával kapcsolatos plusz kiadásaikkal indokolva.” (Közalkalmazottak Bm. Titkársága) •

„Több dolgozó részéről felháborodást váltott ki a rádióban elhangzott »Elsőkézből« című riport, amelyben a szegedi mul- timiliomos nyilatkozott a meglevő vagyonáról. A megdöbbenést az váltotta ki leginkább, hogy az elmúlt években különböző manipulációkkal igen nagy " értékű tőkéhez, pénzeszközhöz jutott. A becsületesen dolgozók — tisztességes munkával — ilyen nagy összegeket soha nem tudnak elérni.” (Körös Volán, Békéscsaba)

„Dolgozóink csak most érzékelik igazán, hogy mennyire tisztességtelen a mi adórendszerünk. Az élelmiszeripar szezonális jellegű és évtizedek óta szükség van minden ágazatban a túlórákra, a szombat—vasárnapi műszakok teljesítésére. Az a véleményük, ha az adórendszert nem módosítják, menjen szombaton és vasárnap az dolgozni, aki ezt a egészet kitalálta. Az illetékesek inkább azzal törődnének, hogy a nepperek, akik pár forintért felvásárolják a zöldség és a gyümölcsöt, ne adhassák el ezt a terméket a fogyasztónak öt-, illetve tizenötszörös áron. A soha ilyen mértékű áremelkedésnek az az oka, hogy aki megtermeli ráfizet, aki megveszi meg- fizethetetlennek tartja, akinek meg semmi köze az egészhez, az rövid idiő alatt milliomossá válik. Ezt kell megakadályozni a kormánynak, nem pedig a teljesítményeket visszafogó adórendszert kitalálni.” (Edosz Titkárság)

„Az adó egyre több gondot okoz a gazdálkodásban. Nem szívesen vállalják dolgozóink a túlórát. Az adórendszer felülvizsgálatát várnák, hisz az elmúlt évben ez ígéretként elhangzott.” (Unicon, Bcs.)

„Változatlanul szinte nap mint nap foglalkoztatja dolgozóinkat a bevezetett adórendszer, ami most már bizonyítottan teljesítményvisszatartó. A korábbi évekhez viszonyítva nagyarányú termeléskiesés érzékelhető miatta, ami úgy az ország leszegé- nyedéséhez, mint az életszínvonal zuhanásszerű visszaeséséhez vezet.” (DTCSV)

„A személyi jövedelemadó el- viselhetetlensége, visszahúzóereje csaknem minden fórumon elhangzik. Ugyanis nem ösztönöz többletmunkára. Naponta felmerül ez a probléma, ettől hangos az ország és mégsem történik semmi. Dolgozóink nem értik, ha valami nem egészen úgy sikerül, ahogy tervezték és azt több fórumon jelzik, akkor miért nem lehet azon változtatni.” (HVDSZ Titkárság)

Több ízben jelezték már az információs jelentések, hogy kétségeik vannak a tömegkommunikáció nyújtotta tájékoztatás hitelességével, pontosságával szemben. Most a Szeghalmi Állami Gazdaság teszi szóvá, hogy:

„Kiadásra került a budapesti tüntetésről egy brossúra, »Hősök tere, 1988. június 27-e« címmel, amely részletesen leír mindent. Ebben 200 ezer fölötti résztvevőről beszélnek. Emellett kissé viccesnek tűnik a Nép- szabadság tudósítása 30—40 ezer emberről. Vajon ennek az újságnak a tudósítója tévedett vagy a brossúra szerzője? Ennek kapcsán felvetik az emberek, hogy a mi tudósításaink ennyire hitelesek?”

Jelzik azt is, hogy a pécsi fiatalok tüntetésének indíttatása is foglalkoztatja az

embereket; erről igen szűkszavú közlemény jelent meg.

Helyi téma

„A lakosságot foglalkoztatja a most átadott autóbusz-pályaudvar alatt épített aluljáró. Miért ez a rengeteg pénzfelhasználás akkor, amikor a város peremén levő utcákban se orvos, se mentő nem tud közlekedni?” (DTCSV).

„Több dolgozó kéri az illetékeseket, hogy Békéscsabán a vadul motorozó fiatalokat valamilyen formában büntessék meg, illetve jelöljenek ki számukra olyan útszakaszt, ahol motorozási kedvüket a lakosság kizárásával folytathatják.” (Körös Volán, Bcs.)

„Dolgozóink véleménye szerint a MAV-menetrend olyan, hogy nem lehet »tisztességes időben« Budapestről Békéscsabára eljutni. Követelik a dolgozók a 15.30 óra körüli gyorsvonat visszaállítását. A menet- ’ rendet készítők ne az íróasztalnál döntsenek a menetrendről, hanem vegyék figyelembe az utazók igényeit is, ha már ilyen sokba kerül a vasúti jegy.”

„Pozitív visszhangja volt Grósz elvtárs békéscsabai látogatásának. Észrevételként fogalmazódott meg, hogy »eléggé kevés információt közölt a helyi sajtó Grósz elvtárs felszólalásáról, illetve élményével kapcsolatban«.” (Körös Volán)

Külpolitika

Változatlanul a figyelem központjában vannak a Szovjetunióban zajló események. Többen jelzik, hogy Jegor Ligacsov beszéde alapján árrá következtetnek, hogy a legfelsőbb szovjet vezetés sem egységes és

„kétségek támadtak az emberekben az iránt, hogy a glasz- noszty, a szocialista pluralizmus csak Gorbacsov elképzelése-e, vagy a vezetés szándéka. A Szovjetunió második emberének megnyilatkozása messze eltér a gorbacsovi politika irányvonalától.” (Medosz MB.)

A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének a hagyományos fegyverzetek csökkentésére tett javaslatát nagyra értékeli a politizáló közvélemény. Erősödik az a vélemény, hogy ha hazánkban csökkennének a katonai kiadások, lényegesen javulna gazdasági helyzetünk és ezzel párhuzamosan az életszínvonal.

„Felvetik, hogy vajon Magyar- ország milyen összeggel járul hozzá a Varsói Szerződés katonai kiadásaihoz és ez mekkora terhet jelent az országnak.” (HVDSZ MB.)

Nem csillapodtak a kedélyek a román kérdéssel kapcsolatban. Indulatoktól nem mentes megvetéssel szólnak á falurombolási akcióról és még haitékomiyabb nemzetközi összefogást sürgetnek a szinte elképesztően embertelen, sötét tervek meghiúsítása érdekében.

Bizakodással szólnak az Irak—Irán közötti tűzszüne- ti megállapodásról, remélve, hogy végérvényesen befejeződik a 8 éve tartó értelmetlen háború.

„Méltán büszkék lehetünk a 15 magyar katonatisztre, akik szintén részt vesznek a megfi- gvelőcsooort munkájában.” (Dé- vanya Nagyközségi SZBT)

* * *

Az információs jelentésben egy helyen lapunkat is érintő bírálat olvasható, miszerint keveset közöltünk a miniszterelnök békéscsabai beszédéből. A kritikával — bármely különös — magunk is egyetértünk, és az információ beküldőivel együtt csak sajnálkozni tudunk. A szűkszavúság ugyanis ezúttal nem rajtunk múlott. Ilyen szereplésnél általában az előadó határozza meg, mit is lehet az elmondottakból nyilvánosságra hozni. Ezúttal sem volt másképp. Előzetes terveink szerint részletesen, terjedelmi korlátok nélkül ismertettük volna a beszédet. Ettől azonban Grósz Károly elzárkózott, s így kénytelenek voltunk — olvasóink és a magunk keserűségére is beérni — az utóbb sokak által kifogásolt terjedelemmel. A miniszter- elnök-pártfőtitkár egyébként előadásában olyan kérdésekkel is foglalkozott, amelyek még „nem járták meg” az illetékes fórumokat. Bizonyára ezért kényszerült a szokásosnál szűkebb keretek közé szorítani a sajtónyilvánosságot.

Szerkesztőség

A Hazafias Népfront megyei . bizottsága Balogh László elnökletével tegnap ülést tartott a helyőrségi művelődési otthoniban, Békéscsabán. Elsőként dr. Szabó Ferenc, a Munkácsy Mihály Múzeum igazgatója a múzeumi és helytörténeti gyűjtemények helyzetéről tájékoztatta a testületet: Egyebek között megemlítette, hogy a statisztika szerint 35 ilyen létesítmény, illetve kollekció van a megyében, de a valóságban ezek száma meghaladja a negyvenet. Különös figyelmet kell fordítani az úgynevezett múzeumi törzshálózatra. Ez azért is fontos, mert a várossá nyilvánítási kérelem egyik pontja arra vonatkozik, van-e múzeum, illetve muzeális értékű gyűjtemény az adott településen.

A tájékoztató elhangzása után az előadó, valamint

Klampeczki Béla, a megyei tanács művelődési osztályvezető-helyettese válaszolt a kérdésekre, amelyek pénzügyi és vagyonvédelmi helyzetre, az egyházi gyűjtőmének kezelésére, továbbá a nemzetközi múzeumi kapcsolatokra és a különböző anyagi támogatásokra vonatkoztak.

Az ülés második részében dr. Blahut Károlyné, a HNF megyei bizottságának politikai munkatársa a testület családsegítő tevékeny- . ségéről számolt be. Utalt arra, hogy 1985-ben a társadalompolitikai bizottságom belül létrejött a család-, valamint a nőpolitikái és a cigány lakosság kérdéseivel foglalkozó csoport, s a következő évben fjedig megalakult az otthoni balesetek megelőzését szervező-segítő közösség.

Dőlt betűvel

A bányászok

Heves hangulatú tanácskozás legmelegebb perceiben súgja fülembe izgatott kérdését régi ismerősöm:- „Szerinted ezt a mecseki bányászsztrájkot a reformellenes erők robbantották ki, vagy tényleg csak elégedetlenkednek a bányászok? Célba vették a IGrószt, vagy csak védik az érdekeiket?”

Mgevallom, sokkal egyszerűbbnek látom a hét e különös szenzációjának indítékait. Annál fontosabbnak viszont az üzeneteit. Mi több, sok vonatkozásban mintaértékűnek tekintem a bányászsztrájk kirobbanását, tartalmát és megoldását. A történteket nem üdvözlöm (az ember egy sztrájknak ne örüljön, legfeljebb fogadja el, vagy értsen vele legyet), de nem is ítélem el. Súlyát felértékeli, hogy közelmúltbeli történelmünk első, tiltakozásra szerveződött munkásmegmozdulásával állunk szemben. Olyan fellépéssel, amelyet teljesen szokatlan módon, bénultság nélkül hamar nevén nevezett a sajtó, sztrájknak titulálva a pécsi eseményeket.

Közvéleményünkben a jhír egyszerre váltott ki döbbenetét és csodálkozást. Döbbenetét azért, mert „idáig jutottunk”, meg hogy „ez nálunk is megtörténhet”, csodálatot pedig általában azért, hogy „volt bátorságuk sztrájkolni”. A pécsi események jelzik, új időket élünk. A mai Magyarország képébe már a nemkívánatos sztrájk is belefér. Legalább annyira, hogy ne essünk kétségbe tőle, hogy ne kezdjük el temetni a szocializmust. Legfeljebb egy tarthatatlan elmélettől vegyünk búcsút, attól, hogy a szocializmusban elviselhetetlen és megengedhetetlen a sztrájk.

Volt ebben a sztrájkban valami másság, más sztrájkoktól és bojkottoktól elütő elem. Nevezetesen az, hogy itt a józan tárgyalásos cselekvés lehetőségei kimerültek. Barát vagy ellenség, igazán senki sem mondhatja ezekre a bányászokra, hogy nem voltak türelmesek. Az utóbbi tíz évben például nem volt olyan bánya, ahol ne tették volna szóvá az őket sújtó intézkedéseket. Elmondták panaszaikat, és vártak. Remélték, hogy majd odafönn, egyszer, végre történik valami. £s egy évtized után, amikor már nemcsak a hangulatuk, de a keresetük.is romlani kezdett, megelégelték, fenn maradtak. Nem szálltak le az aknákba. Volt értelme: csodát láttak, mert 15. óra alatt megoldódott mindaz, amihez tíz év kevés. volt. Hát tessék mondani, nem dóré az a hatalom (a hátalomnak néhány tehetetlen hivatalnoka), amelyik ilyen helyzetbe hozza magát? Jó lenne tudni, hogy mit csináltak hónapokon keresztül, éveken át, miközben a bányaiparból mindenhonnan jöttek ia vészjelzések.

Tudom, a dolgot úgy is fel lehet fogni, hogy engedett a Grósz-kormány. ,S ha engedett Pécsett, engedni fog másutt is. Nem hinném, sőt remélem, hogy itt sem engedett. Nem engedett abban, amiben nem lehet engedni: a bányákat is csak gazdaságosan, tehát veszteségmentesen lehet (szabad) üzemeltetni. Amiben pedig engedett, ott inkább igazságot szolgáltatott: a hűségjutalom és egyéb kifizetések nettó összegének garantálásával és annak elismerésével, hogy senkit isem sarkall hősiességre az, ha •— mint leépítendő ágazatban dolgozót — a társadalom eltartottjának tekintik. És végül a remény: talán észreveszik végre, hogy ez az adórendszer nemcsak a bányászoknak fáj, és úgy ahogy van, működésképtelen, teljesítményvisszatartó és reformellenes. (Vagy lehet, hogy az értelmezésével és a végrehajtásával van baj?).

Nem tudom, ki hogy van vele, nekem tetszettek ezek a bányászok. Olyat mondtak, amit nem lehet mem észrevenni, és amire — sztrájk ide vagy oda ■— igen-igen büszkének kellene lennünk. Hogy mire gondolok? Például arra a kijelentésükre, miszerint fellépésüknek nem akartak politikai színezetet adni. (Ami nekem annyit jelent, hogy nem szeretnék, ha lépésüket a mostani társadalmi mozgás, a gazdasági és társadalmi kibontakozás ellen használnák fel.) Aztán azt is mondták, hogy sérti őket az, hogy a táppénzesek többet kapnak, mint azok, akik dolgoznak. (Ebből meg azt olvasom ki, hogy dolgozni akarnak, vagyis a munkára agitálnak.) Végezetül talán a legfontosabb: hajlandók társadalmi munkában ledolgozni a sztrájkban eltöltött időt. (Hallottak már ilyet? Én még nem! (Szinte bocsánatot kértek a történtekért!)

Tisztelem ezeket a nemzeti traumát okozó bányászokat. Értem is őket. Csak egy valami nem megy a fejembe: miért kellett felmenniük Pestre tárgyalni? Talán amiatt, hogy a másik fél ezzel is időt nyerjen? .Esetleg azért, mert minden bányászati szervezet a fővárosban van? Ahol — mint köztudott *— ,a legtöbb bánya található. Bizonyára erről van szó!