Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-23 / 201. szám

\ 1988. augusztus 23., kedd o £\C1 Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Nagyon nehezen szakadtak el a gyökerek Petes Gyulát és családját 1947-ben telepítették át Cseh­szlovákiából Magyarországra. A Pozsony megyei Alsószeli- ről indult velük a vonatszerelvény. 29 éves volt akkor. 1973- ban tsz-elnökként vonult nyugalomba. Hogy sikerült a be­illeszkedés az új hazában, erről szól írásunk. — Nem csak én születtem Alsószelin, az őseim vissza­menőleg több évszázadon át. Ott voltam gyermek, ott le- génykedtem, oda kötött ezer­nyi szál, az ismerős lányok, fiúk, jó barátok, az emlé­kek. Édesapám 21 holdas jó gazda hírében álló közép­paraszt volt. Hárman vol­tunk testvérek, bennünket is az anyaföld, a jószág és a munka szeretetére nevelt. Amikor megjöttem hadifog­ságból, mint derült égből a villámcsapás ért a hír: mi is rajta vagyunk a kitelepí­tettek listáján. — Iszonyú érzés volt, ott kell hagyni mindent; ahol eszméltünk, ahol járni, írni, olvasni, majd később dolgoz­ni tanultunk. De nem volt apelláta. Az volt a baj, hogy nem egyszerre vagon íroztak be bennünket, így szétszóró­dott a család. Elsőnek a hú­gom jött a Nyírségbe, aztán a bátyám Baranyába, majd édesapámékat velünk együtt Hartára irányítottak. Fehér lapot kaptunk, mely szerint a magyar kormány védnök­sége alatt állunk. — Édesapám nem akart a kitelepített svábok helyére menni, azt mondta: inkább menjünk szlovák községbe. Nagybánhegyesre irányítot­ták, de ott sokan voltak már, egy kicsi házacska ju­tott volna nekünk. Az öre­gem alaposan szétnézett a környéken, mi 3 napig vá­rakoztunk Békéscsabán a vagonban, míg végre Geren­dást alkalmasnak találta a letelepedésre. Szép lovakat, több szarvasmarhát hoz­tunk, szénát, szalmát, takar­mányt és a holmikat, ami a lakásba kellett, felszerelést a föld műveléséhez. — Tizenöt hold földet kaptunk — úgy tudom, ak­kor ez volt a maximum —, s elkezdtünk csendesen dol­gozni, mint odahaza meg­szoktuk. Nem bántott min­ket senki, mégis nagyon idegennek éreztük magun­kat. Én nagyon sokat és so­káig gondoltam haza. Vágy­tam vissza szűkebb hazám­ba. De nem csak én voltam így. Sok áttelepült jött: „Mit gondolsz, mikor mehetünk haza.:.?” Aztán lassan min­ket befogadtak, mi pedig be­illeszkedtünk ... — A legrosszabb időben, 1952 őszén léptem be a Pe­tőfi Tsz-be. Elnöknek vá­lasztottak. Minden felnőtt emlékszik arra az időszakra, jószág volt, kenyér nem volt. Emlékszem, a sertések­nek makkot hordtunk távo­labbi erdőből. Zsámbékra küldtek tanulni. Elnök vol­tam egészen az 1956-os ese­ményekig. Sok volt akkori­ban a zűrzavar, megpróbál-, tam ismét egyedül gazdál­kodni, de nem sokáig. Visz- szaléptem tagnak, de tanács­elnöknek választottak. Ek­kor végeztem a tanácsaka­démiát. Most utólag is so­kat elgondolom: nagyon jól­esett a falu népének bizal­ma. Mégsem voltam szá­mukra idegen. — Nagyon lassan, de még­is elszakadtak azok a bizo­nyos gyökerek, hogy itt Ge­rendáson még mélyebbre ha­toljanak, az új haza földjé­be. Alsószelin felnőtt egy új generáció, azok már nem is ismernek, itt vagyunk már itthon. — Hogy került vissza a termelőszövetkezet élére? — Felkerestek a járástól 1960-ban, megkértek, hogy a 3004/2. kormányrendelet alapján menjek vissza a Pe­tőfi Tsz-be elnöknek. Három évig kapok állami dotációt. Szükségük van a szaktudá­somra, emberismeretemre. Hát így történt. . r- És a család? — Édesapám meghalt, édesanyám még él, 93 éves. Mi a feleségemmel négy gyermeket neveltünk. A ne­jem a gyerekektől nem jár­hatott dolgozni, így egy nyugdíjból élünk. Amikor nyugállományba vonultam, 3200 forintot kaptam havon­ta, most 5500-at. 10 évig még a tsz-szövetség megbízásából áruátvevő voltam a Békés­csabai Konzervgyár részére. Nem panaszkodom, a háztá­jiban még termelünk hibrid kukoricát, paszternákot, pó­toljuk a nyugdíjat. Mi meg­volnánk, de nincs nagyobb öröm számunkra, mint a hat unokának időnkint adni va­lamit. * — Negyvenegy éve élünk itt, meghonosodtunk, úgy ér­zem, becsülnek bennünket ma is. A baráti kapcsolat is kialakult. Üdülni mehetünk, Gyulára, Debrecenbe, Haj­dúszoboszlóra, Miskolctapol­cára. Egy a lényeg: bárhol él az ember a világban, be­csületesen dolgozzék és él­jen, mert ahol a kenyér, ott az élet. Nekünk sikerült. Ilyen nyugodt idős kort kí­vánok mindenkinek. Ary Róza Medgyesi dinnye az NSZK-ba, vöröshagyma Svédországba Nagyüzem a Csabai Húsker telepén Nagyüzem van ezekben a napokban a Csabai Húsker med gyesegyhá zi k i ren delts é- géri. Az elmúlt hetek aszá­lyos időjárása „összehozta” a két fő növény, a dinnye és a vöröshagyma érését. LaukdPlstván, a Csabai Hús­ker medgyesegyházi kiren­deltségének vezetője június vége- óta munkatársaival együtt mindennap dolgozik. — A tavalyihoz képest há­rom héttel jött előbbre a vö­röshagyma- és a dinnyesze­zon. A hétvégeken is dolgo­zunk, hiszen csak így tud­juk biztosítani az export­mennyiséget a Hungaro- fructnak. Vöröshagymából 2500 tonnára van szerződé­sünk, elsősorban a környező szövetkezetekkel. Végegyhá­zán, Nagykamaráson, Kun- ágotán, Medgyesbodzáson -nagy hagyománya van e fű­szernövény termesztésének. Augusztus közepéig a dug- hagymából származó termés zömét, mintegy 1400 tonnát már feldolgoztuk. Várhatóan 600 tonna kerül tőkés pia­cokra. Legnagyobb partne­reink az NSZK-ban vannak, de eljut a medgyesi vörös­hagyma Svédországba, Ang­liába és Dániába is. Sajnos az idén vöröshagymából romlottak a nemzetközi pia­ci pozícióink. Csökkent az ár. Jó az idei hagyma mi­nősége, a szárazságot kiváló­an tűrte a fűszernövény. Kö­zepesnek mondható a hek­táronkénti termésátlag — mondta a kirendeltség veze­tő.­A Csabai Húsker néhány évvel ezelőtt kezdte meg a dinnye exportálását. Jelen­tősebb része demokratikus piacra kerül, elsősorban Csehszlovákiába és az NDK- ba. Vagonokba rakják a köz­kedvelt görögdinnyét, így jut el a baráti államokba. Ebben az évben több mint 1100 tonnát szállítanak a két szo­cialista országba. Csomagol­va 2,5-3 kilogrammos diny- nyéket szállítanak kamion­nal az NSZK-ba. Nagy kéz­ügyességet igényel a kiren­deltségen dolgozó lányoktól- asszonyoktól ez a munka. Az ízléses papírdobozokban mintegy 600 tonna medgye­si dinnye jut majd el az NSZK-ba. örvendetes, hogy emelkedett a tavalyihoz ké­pest a dinnye ára, így na­gyobb jövedelmet hoz a Csa­bai Húsk ennek. Bár az aszály némileg megviselte a dinnyét, ennek ellenére igen jó a minősége. Naponta 40-50 tonnát cso­magolnak és szállítanak kül­földre a kirendeltség dolgo­zói. Igen szigorúak a köve­telmények, ennek ellenére eddig még nem volt minősé­gi reklamáció a Medgyesegy- házán csomagolt dinnyével kapcsolatban. A dobozokon külön jelölni kell a méretet, a helyszínt és a darabszá­mot. A kirendeltségen harminc­hármán dolgoznak, ebből húszán közvetlenül a diny- nye és vöröshagyma csoma­golását végzik. Mivel koráb­ban kezdődött a szezon, így a befejezés is előbbre jön 3-4 héttel a megszokotthoz képest. Várhatóan szeptem­ber végére befejeződik mind­két termék feldolgozásának csúcsidőszaka. A termelők szerint további csapadékra lenne szükség ahhoz, hogy a még apró görögdinnyékből ízletes gyümölcs legyen. Né­hány kistermelő megpróbál­kozik a csepegtető Öntözés­sel, de köztudomású, hogy ez drágítja a termelést. A medgyesegyházi kister­melők amiatt is panaszkod­nak, hogy az idén összeért az országban a sok dinnye, így 4-5 forintra csökkent augusztus elejére-közepére a dinnye ára, szemben a tava­lyi 8-10 forinttal. Az elmúlt évihez képest várhatóan 60- 70 százalékos árbevételt ér­nek el a dinnyések. Kedve­zőtlenül érintette őket az ÁFA bevezetése a közúti fuvarozásban^ Ebben az év­ben 15 százalékos ÁFA ter­heli a fuvart, ami szintén jövedelemcsökkentő ténye­ző. Az elmúlt években egyre több terméket exportál a Csabai Húsker. Eddig a vö­röshagyma és a dinnye is jó üzletnek bizonyult a szövet­kezeti kereskedelmi vállalat számára. A jövőben még in­kább arra törekszenek, hogy korszerű csomagolással1, a minőségi követélmények be­tartásával, a pontos, időbeli szállítással eleget tegyenek a külföldi partnerek igé­nyeinek. Jól tudják, a nem­zetközi piacon csak így áll­hatnak helyt. v. I. Körösladányi sütőüzem „Eltűnt” egy részleg A Körösi Sütő- és Édes­ipari Vállalat 13. számú kö-, rösladámyi üzeme elsősorban a községet látja el többféle kenyérrél és péksütemény- nyél, dé augusztusban — a gyomaendrődii üzem felújí­tása idején — Gyomaend- rődire és hétvégeken rend­szeresen Dévaványára is szállít. Az üzem édesipari részlegét, amelyben kilenc dolgozó.egy műszakban sós teasüteményeket gyártott, leállították. Miért került er­re sor, és várható-e újabb leépítés az üzemben? Telefonon kerestük meg Gyomaendirődön Szabó Bé­lát, a szeghalmi körzet ter­melésvezetőjét. Megtudtuk tőle, hogy a sós teasütemény gyártása gazdaságtalanná vált. A terméket drágította az alapanyag Gyomaendrőd- ről Körösladányba, és a kész termék visszaszállítása, továbbá a felhasznált sajt árának emelkedése és az ÁFA is. így a megrendelé­sek száma visszaesett, és a dolgozóknak hosszú- távon nem lett volna folyamatos munkájuk. Áprilisban arról tájékoztatták a részleg dol­gozóit, hogy szeptember 30- ig csak félmunkaidőben tud­ják foglalkoztatni őket, ezt követően pedig semmilyen formáiban. A vállalat szep­tember 30-ig ki akarta fut­tatni a terméket, azaz ek­korra fogyott volna el a már legyártott csomagolóanyag. Mi lett a kilenc dolgozó­val? Hatan nem várták ki a szeptembert, még április­ban — ebben a volt munka­adójuk is segített — egy má­sik vállalatnál helyezkedtek el. Az egyikük az itteni üzemből a vésztőibe ment át, a másik még rövid ideig itt maradt, de azóta már ő is odóbbállt. A volt részleg kilencedik munkása még mindig az üzemnél van, de sokáig őt sem tudják foglal­koztatni. Szabó Béla tájékoztatása szerint további leépítés nem várható. KörösLadányban most már csak hagyományos kenyereket és péksütemé­nyeket gyártanak, ezeknek biztos piaca van, és előállí­tásukhoz szükség van a meg­maradt dolgozókra. — ml — Kemencébe vetik a községben leginkább kedvelt háromkilós fehér cipót Fotó: Oravszki Ferenc Alapkutatás és műszaki fejlesztés K ibontakozásunk egyik alapvető feltétele a műszaki fejlődés, en­nek sikeréhez a természet- tudományok fejlett művelé­se is szükséges. Ismeretes, hogy fejlett tudományos bá­zis nélkül nem jöhetnek lét­re azok az új megoldások, találmányok, amelyek egyre fejlettebb műszaki hátteret adnak az iparnak és a me­zőgazdaságnak. A kutatá­sok, különösen az alapkuta­tások nem kellő színvonala viszont azt is eredményez­heti, hogy a külföldön létre­jött tudományos újdonságok befogadása veszélybe kerül. Különösen fontos ezt hangsúlyozni most, amikor az általános pénzszűke mi­att a tudományos 'kutatások­ra jobbára csak az úgyne­vezett maradvány elv sze­rint jut pénz, mintha vala­miféle luxus, presztízs vagy éppen nélkülözhető befek­tetés lenne az ide szükséges tőke. Az alapkutatások nem szolgálják olyan közvetlenül a gyakorlatot, mint az alkal­mazott kutatások, ezért ez utóbbiaknál előbb fogalma­zódik meg a kutatási cél, és ehhez igazodik a többé-ke- vésbé sikerrel kecsegtető kutatómunka. Az alapkuta­tásokat olykor-olykor a kül­ső szemlélő egyenesen célta­lanoknak tekinti. Ebben annyi az igazság, hogy az alapkutatás sohasem vala­milyen kitűzött célt szolgál. Amikor például a fizikusok alfa részecskékkel különbö­ző atomokat bombáztak, nem azért tették, mert atomreaktort vagy atom­bombát akartak létrehozni. Ök csak magreakciót vizs­gáltak, azt kutatták, hogy milyen feltételekkel mennek végbe. A tudományt és a technikát előre vivő felfede-_ zések nem mindig nőnek ki a korábbi eredményekből. Hiába tökéletesítették volna végletekig mondjuk a tele­font és a telefonhírmondót, sohasem alakult volna ki olyan fejlett elektronikus íömeg- és egyéb kommuni­káció, mint abból az alap­kutatásból, amely során fel­fedezték a rádióhullámok keltésének módját. Vagy hiába hoztak volna létre a legkorszerűbben kifejlesztett elektroncsöveket, ha nem találják fel a tranzisztort, s tranzisztorok segítségével sem lehetne manapság olyan berendezéseket létrehozni, mint a chipekkel. Más kérdés, hogy egy gazdaságilag közepesen fej­lett kis ország nem képes olyan mértékű alapkutatá­sokra, amelyek a teljes tu­dományos skálát átfogják. Olyan témákat kell kivá­lasztani, amelyeken világ- színvonalon dolgozhatnak a kutatók, míg a többi terüle­ten a külföldi tudományos eredmények hasznosításától várhatunk sikereket. Fon­tos tudománypolitikai dön­tés annak megállapítása, hogy mely kutatások tartoz­hatnak egyik, s melyek a másik csoportba. Az alkalmazott kutatások­ban pedig még inkább fon­tos a válogatás. A hajdani, a teljes önellátást szolgáló szemlélettel szemben — amelyik mindent saját erő­ből kívánt létrehozni, s amelynek jellemző példája az egyik magyar filmszatí­rában fogalmazódott meg: a magyar „narancs” kicsi is, savanyú is, de mi hoztuk létre — ma az a helyes elv járja, hogy nem szabad ne­künk feltalálni azt, amit a világon máshol már felta­láltak. A licencek. know- how-k vásárlásából is kinő­het világszínvonalú műszaki fejlesztés. Részben úgy, hogy azokat továbbfejlesz­tik, részben pedig úgy, hogy alkalmazásuk közben a ku­tatók, technikusok fölfejlőd­nek ahhoz a színvonalhoz, amelyet az adott szellemi termék képvisel. Ne felejt­sük el, annak idején Japán is úgy kezdte, hogy a világ legnagyobb licencvásárlójá- vá vált, s szakemberei kezé­ből sohasem hiányzott a ka­mera, mindent lefényképez­tek, mindent tudni akartak. Talán az első megdöbbenést akkor élte át a világ műsza­ki közvéleménye, amikor a japánok előbt? gyártottak sorozatban ' autót Waflikel- motorral, mint a németek, akik feltalálván az újfajta konstrukciót, licencét elad­ták a távol-keleti országnak. P ersze hiába vannak az alapkutatásból, alkal­mazott kutatásból ki­kerülő jó eredmények, ha azok nem táplálják a mű­szaki fejlődést. Más megfo­galmazásban: nerri jó, ha nincs meg a kellő kapcsolat a kutatás és a műszaki fej­lesztés között. Ez viszont csakis a közös érdekeltség talaján alakulhat ki. Ebben elég nagy utat tett meg ed­dig mindkét fél. A vállala­tok műszaki fejlesztéssel foglalkozó mérnökei és pél­dául a tudományegyetemek kutatói között sokkal szoro­sabb kapcsolatok vannak, mint korábban. A vállalati kutatók közül gyakorlattá fejlesztett tudományos ered­mények révén sokan jutottak el a tudományos tevékeny­ség világába, s a kutatóhe­lyeken dolgozók is szerepel­nek a vállalati fejlesztések­ben létrejött szabadalmak tulajdonosai között. Ennél azonban manapság jóval többre van szükség, s ezt a többletet valósítják meg a tudományos-műszaki par­kok, amelyek az alapkutatá­si eredményeket egy érde­keltségi szervezet révén hasznosítják egészen a ter­mékek kialakításáig. E par­kok tagja lehet kutatóinté­zet, egyetemi kutatóhely, vállalat, s a fejlesztések so­rán mindegyik résztvevőnek egy az érdekeltsége: a fel­merült ötletek, tudományos eredmények minél hama­rabb gazdagítsák mindenna­pi életünket. Egy-egy kuta­tás menedzsere ügyel arra, hogy a különálló területek gazdái szót értsenek egy­mással. így a gazdasági si­kerek újabb és újabb tudo­mányos gondolatokat érté­kesítenek a gyakorlatban. Gőz József FELVÉTELBE KERESÜNK lehetőleg mélyépítési gyakorlattal, középfokú végzettséggel rendelkező GÉPÉSZ SZAKEMBERT, valamint korszerű hidraulikus kotrógépeinkre építőipari NEHÉZGÉPKEZELŐKET. Jelentkezni lehet: Keviép főépítésvezetőség, Békés. Verseny u. 4. szám, alatt személyesen. Békés Megye Tanácsa V. B. szervezési és jogi osztálya 1988. szeptember hó 1. napjával kezdődően JOGÁSZT KERES FELVÉTELRE. ÁliLamigazgatási gyakorlattal rendelkezők előnyben. Fizetés: megegyezés szerint. Jelentkezni lehet dr. Sós Sándor osztályvezetőnél.

Next

/
Oldalképek
Tartalom