Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-22 / 200. szám

1988. augusztus 22., hétfő Ünnepség Románia nemzeti ünnepén • MOSZKVAI MEGMOZDULÁS A moszkvai rendőrség va­sárnap megakadályozta, hogy a magát Demokratikus Szö­vetségnek nevező szervezet aiz 1968-as csehszlovákiai események évfordulója kap­csán tüntetést tartson a szovjet főváros központjá­ban levő Puskin téren. A moszkvai városi tanács nem engedélyezte ezt a meg­mozdulást — s ezt írásban is a szervezők tudomására hozta —, a szovjet alkot­mány 50. cikkére és a Leg­felsőbb Tanács Elnökségé­nek 1988. július 28-ikai,' a gyülekezési rendet szabályo­zó rendeletére hivatkozva. A határozat szerint a szerve­zők a szovjet állam politiká­jával ellentétben, provokatív célokkal kívánták megtarta­ni a megmozdulást, ezért a tüntetést betiltották. A gyü­lekezési rend előírásainak megszegőit 300 rubelig ter­jedő (5 ezer forint) pénzbír­sággal, vagy 15 napig terje­dő elzárással büntethetik. • BEJRÚTI ROBBANÁS Pokolgép robbant vasár­nap reggel Nyugat-Be j-rút­ban egy vendégekkel teli ká­véház előtt. Az „autóbom- bát” az egyik Szíriái ellen­őrzőpont közelében helyez­ték el ismeretlen tettesek. A robbanásnak áldozatai van­nak, de rendőri források még hozzávetőleges becslést sem közöltek a sérültek vagy halottak számáról. A detonáció után a hely­színt szíriai >kaitonák zárták Le. Helyi megfigyelők szerint a merénylet „nyilvánvalóan” a szíriai erők libanoni je­lenléte ellen irányult. Szíria az országban 25 000 főnyi békefenntartó erőt állomá- soztat. Elena Ceausescu mondott beszédet az ország nemzeti ünnepe, augusztus 23. alkal­mából szombaton délután' tartott központi rendezvé­nyien. Nicolae Ceausescu fe­lesége — aki az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizott­ságának tagja és a minisz­terelnök első helyettese — a bukaresti központi stadion­ban beszélt. Biz volt a második atka- lom, hogy Elena Ceausescu országos jelentőségű esemé­nyen ünnepi szónoklatot tar­tott. Az elsőre a múlt év de­cemberében került sor a parlamentben, ahol a köztár­saság kikiáltásának 40. év­fordulójáról emlékeztek még. A szónok méltatta azt az utat, amelyet Románia, a fel­szabadulás óta megtett. Kü­lön szólt arról a fejlődésről, amely szavai szerint a IX. pártkongresszus óta követke­zett be az állam és a párt vezetője, Nicolae Ceausescu irányításával. Elena Ceau­sescu az ismert román állás- foglalások megismétlésével kitért nemzetközi kérdések­re is. A megyeszékhelyeken szintén megemlékeztek au­gusztus 23-ánól. A Scinteia szerint az évforduló megün­neplésére „a lelkesedés és a hazafias elkötelezettség lég­körében” került sor. A ren­dezvényeken a szónokok többek között rámutattak arra, hogy „Nicolae Ceau­sescu tisztánlátással és for­radalmi merészséggel irá­nyítja az ország;, a nemzet sorsát”. Azt is kiemelték, hogy „a szocialista Románia ma nagy tekintélynek ör­vend nemzetközi téren”. A szovjet sajtóban mind élénkebb vita bontakozik ki az újságokat is sújtó papír- hiányról, a probléma gyö­kereiről, a megoldás lehető­ségeiről. Mint ismeretes, a Szovjetunióban a papírhi­ány miatt korlátozták a jö­vő évi lapelőfizetést, egyes lapoknál pedig a példány­számot is csökkentik. A szovjet közvéleményt erőteljesen aggasztó problé­ma kapcsán az élmúlt hé­ten Vitalij Korotics, az Ogo- nyok című hetilap főszer­kesztője szólalt meg, bírál­va a kérdés kezelésének módját, valamint, hogy a problémát nem politikai, ha­nem puszta gazdasági 'kér­désként kezelik. Hangoztat­ta: a 40 lapot érintő korlá­tozás ellentétben áll a párt­konferenciának a glasz- nosztyról hozott határozatá­val is. Hasonló hangnemben, de még határozottabban foglalt állást legutóbbi számában a Novoje Vremja című hetilap is, rámutatva: a keresletet szabályozó önkényes korlá­tozás komoly ideológiai ká­rokat okozhat. A Novoje Vremja szerint az újabb korlátozást magyarázó pa­pírhiány és a nyomdai ka­pacitás szűkös volta régi érv, de ettől még nem vá­lik meggyőzőbbé. A szovjet hetilap furcsáll­ja azt is, hogy a korlátozás nem egyformán érinti az újságokat, vagyis vannak „akik egyenlőbbek mások­nál”. A lapok jelentőségét és tekintélyét nem az alap­ján értékelik, hogy mennyi­re következetesek a pe­resztrojka támogatásában, hanem a lapgazda befolyása szerint. A Novoje Vremja ezzel összefüggésben utal arra a közszájon forgó fel-, tételezésre is, miszerint van­nak „kívánatos és nem kí­vánatos lapok, valamint olyan vélemény, hogy ez utóbbiakat jobb, ha keve­sebben olvassák”. A lap nem titkolja azt sem, hogy sokak szerint az előfizetések kor­látozása a glasznoszty kor­látozását is jelenti. A Novoje Vremja szerint a hiányban szerepet játszik az is, hogy a meglevő kész­letekkel hanyagul bánnak, hogy nem aknázzák ki a meglevő lehetőségeket. Ja­vasolja egyebek között, hogy a nyodákban — azoknak, akik pénzt akarnak keresni — tegyék lehetővé kisszö­vetkezetek létrehozását. Ha­sonlóan a megoldás egyik kulcsának tartja a Novoje Vremja a kiadó vállalatok gazdasági önállósítását, a reális keresleten alapuló lapkiadást. A papírhiány gazdasági és műszaki okait elemezte a szombati Pravda hasábjain az állami kiadó hivatal egyik munkatársa. Megem­lítette egyebek között, hogy a szovjet nyomdaipar be­rendezéseinek mindössze öt százaléka felel meg a mai nemzetközi színvonalnak. Nagygyűlés Titográdban A koszovói szerbek és cma- goracok tiltakozó megmozdulá­sainak szervezd bizottsága — amelynek létezéséről ezúttal először történt nyilvános emlí­tés Jugoszláviában — szolidari­tási nagygyűlést hirdetett Tl- togradba, a Crna Gora-1 tag- köztársaság székvárosába. A demonstráció megtartása ellen foglalt állást a Crna Go­ra-! Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának elnök­sége, amely pénteken kiadott felhívásában egyebek között hangsúlyozta, hogy a koszovói problémákat csak’ szervezett, egész Jugoszláviára kiterjedő társadalmi akciókkal lehet meg­oldani. A demonstrációk és tö­meggyűlések — mutatott rá az elnökség — nem segitik a gon­dok és kiváltó okaik megszün­tetését, de súlyos politikai kö­vetkezményekkel járhatnak. Crna Gora dolgozói, lakói mély­ségesen együttéreznek a koszo­vói szerbek és cmagoracok szenvedéseivel, s felháborodás­sal Ítélik el az albán naciona­lizmust , és szeparatizmust, ám síkra szállnak amellett, hogy az autonóm tartomány minden pol­gára számára biztosítsák az egyenjogúságot, az emberi jo­gokat, a személyes és vagyon­biztonságot. AIDS-ES MACSKÁK A nyugatnémet sajtóban közölt hírek arról tudósíta­nak, hogy a kölni szakem­berek felfedezték a macs­káknak egy, az AIDS-hez nagyon hasonló betegségét. Akárcsak az embereknél, a macskáknál is az immun- rendszert sújtja a kór. Az első elszigetelt esetek há­rom évvel ezelőtt jelezték, ma már heti több megbete­gedésről tudnak az állator­vosok. A macskák AIDS-ét szintén vírus okozza, s el­lene sem sikerült eddig gyógyszert találni. ELSÜLLYESZTIK A BEIJIN TEHERHAJÖT A Reijin nevű hatalmas ja­pán fehérhajót, amely május­ban Madalena strandján, a por­tugál parton zátonyra futott, szeptemberben elsüUyesztik, a gyomrában levő 5400 gépkocsi­val együtt. A hajó bérlőjének kijelentése szerint, a Comerico de Porto sajtó azt Írja, hogy erre kommerciális okok miatt kerül sor. A 200 méter hosszú­ságú hajót részben össze kell vágni, csak így húzhatják el 40 mérföldre a parttól, ahol a ten­ger mélysége 2000 méter. A ha­jón levő gépkocsik mindegyi­kében 3 lilét olaj van, s ez azt jelenti, hogy 16 200 liter motor­olaj kerül a tengerbe. A reijin teherhajó értéke az 5400 luxus­gépkocsi terhével együtt mint­egy 10 milliárd escudo (70 mil­lió dollár!). A szerencsétlenség a hajó első útján történt: & se­kély tengerben a Reijin olda­lára fordult, feltehetően rossz teherelosztás miatt. KÉPERNYŐVEL A SZÚNYOG ELLEN Velence lakosait, látoga­tóit igencsak zavarja a számtalan vámpír rovar. A hatóságok ezért a kellemet­len vendégek elűzése miatt a környéken levő lakatlan szigetre hatalmas képernyő­ket szereltetnek (5x10 m), NÉPÚJSÁG amelyeket igen erős fény­szórókkal világítanak meg. A képernyők vásznát külön­leges rovarirtó szerrel itat­ják át. A biológusok szerint a -rovarokat este igencsak vonzza majd á fényes vá­szon, és ezért kevésbé „le­pik” majd meg a lakott ne­gyedeket. TOLVAJCSAPDA Liverpoolban és a kikötővá­ros térségében a rendőrség új­szerű módszerekkel próbálja le­fülelni az autótolvajokat, s az eddigi kísérletek egyértelműen sikeresek. Arról van szó, hogy a rendőrség különösen felsze­relt személyautókat vetett be a tolvajok kézre kerítésére. E ko­csikat gazdátlanul hagyják á forgalmas helyeken, s „ezek” szinte kínálják magukat, hogy a potenciális tolvajok birtokba vegyék őket. Amikor azonban a tolvaj el akar hajtani a zsák­mánnyal, a kocsiba szerelt elektronikus szerkezet működni kezd: automatikusan lezárja az ajtót, s törhetetlen ablakot, mű­ködésbe lép a riasztórendszer, és a gépkocsitolvaj képtelen ki­szállni. A liverpooli rendőrség ily módon eddig 16 gépkocsi- tolvajt kerített kézre, és a si­keren felbuzdulva újabb „csap­dakocsik” beszerzését határoz­ta el.. . „NAGYJ’ AKART LENNI A FELESÉGE ELŐTT A nagy-britanniai Marilyn és Marc Allen íjjal és nyíl­lal fölszerelkezve utaztak el mézeshetükre, és a három hét alatt mintegy száz rab­lást követtek el. Portyájuk alatt főleg kávéházakba és postákra törtek be, mintegy 500 font sterling értékű ősz- szeget rabolva. A bíróságon Maro Allen, a húszéves vő­legény bevallotta, hogy a rablásokkal 20 évvel idősebb felesége elismerését akarta kivívni. A vőlegényt 12, az aráját pedig 3 évi börtön- büntetésre ítélték. ÍTÉLET... Manfred Poehling háborús bűnöst egy NDK-bpli bíró­ság életfogytiglani börtön­büntetésre ítélte. A vád: részt vett a zsidók ezreinek kivégzésében a második vi­lágháború idején, amikor egy SS-zászIóalj parancsno­ka volt. Poehling az 1945 óta elítélt háborús bűnösök közül a. 12 878. A csehszlovákiai ÚJ SZO-ban olvastuk Alexander Dubcek útja a tragédiától a komédiáig 3. — egy nem túl nagy intelligencMijú személy nem éppen iro­Herosztratoszi dicsőség Dubőek szemmel Mit hatóan nagy történelmi személyiség akarr -lenni, és mind a imái napig nem kíván temandani ezek­ről az ábrándjairól. Ebben őt többen támogatják. 1968-ban rendkívül rövid idő alatt -népszerűségre -tett szert Csehszlovákiában és neve -bejárta a világot. Ennek ellent­mondásos okai voltak. Az emberek az ő személyével és főleg -tisztségével, a 'beígért demokratikus -reformokkal, a gazdaság felélénkítésével, az anyagi és szellemi színvonal növekedé­sével kapcsolták össze -reményeiket és várakozásaikat. Ugyanakkor nagy reklámot csaptak személyének a jobbol­dali és a kimondottan- antikammumista körök -is. Ésizrevették gyengéit és saját lehetőségüket látták meg benne. Az oppor­tunista, szovjetellenes politika jelképévé, a nemzetközi kom­munista és munkásmozgalmon belüli ellentétek szításának eszközévé változtatták. I tolmácsok kétségbeestek A jobboldal kihasználta gyengéit és Hiúságát, ő a funk­cionáriusoknak ahhoz a típusához tartozott, akik számára mindent „előkészítettek”. A -beszédeit is .csupán felolvasta, de mások- írták őket. Amikor „papír nélkül” volt kénytelen beszélni, gondolatai zavarosak voltak. Nemzetközi tárgyalá­sok1 során is -kimondottan- kínos jelenetekre került sor. A -külföldii partnerek nem értették -összefüggéstelen szavainak értőimét, a tolmácsok kétségbe .voltak esve és nem tudták, mit fordítsanak. Ez nem túl nagy képességeinek;, de annál nagyobb kényelmességéinek az eredménye volt. A sorsdöntő pillanatban ez tette lehetővé, hogy a háttérből az ő nevében beszéljenek és döntsenek a veszélyes „szürke eminenciások”. Felmerül -a kérdés^ mi a helyzet ma interjúival és nyilat­kozataival. Semmi ok- azt feltételezni, hogy a múlthoz vi­szonyítva .változás következett volna be Intel 1 igene iá já-ban és munikamódszereibén. Az ügyes manipulátorok gyorsan felismerték Dubőek hiú­ságát és önteltségét, azt, hogyan -részegíti meg a dicsőség. Saját érdekeiket szem előtt ..tartva a komédia határait súroló ünnepségeket rendeztek a számára. Ezzel -lekötelezték őt, s a népszerűségnek, ,valamint a népszerűség csökkenése veszé­lyének adagolásával manipuláltak vele. Dubőek — amint az nyilvánvaló — még ma sem józanodótt ki éhből a hamis megrészegülésbőL, és nem képes valósághűen és kritikusan értékelni történelmi szerepét. Hogyan tekintettek rá azok, akik látszatra dicsfénnyel Övezték és akik ma ismét magasztalják „progresszivitását”? Amikor Mlynár 1968 novemberében lemondott a CSKP KB titkárának tisztségéről, okként azt hozta fel, hogy ezzel az dailmi megjelölése következett — emberrel már nem lehet dolgozni. J. Sviták, a politikai kalandor, aki kezdetben szél­sőségesen dogmatikus -volt, s a válságos időszakban a KAN pártellenes szervezet főideológusa volt, 1979-ben- az emigrá­cióban azt írta, hogy Dubőek „nem értette -meg, mi történt a megszálMs előtt és után-, s így saját művének ideális fel­számolójává vált”. -Ezt a jellemzést idézi egyik idei nyári számában a Foreign Affairs című amerikai félhivatalos fo­lyóirat. Ez (azonban nem akadályozza a reakciós propagandát abban, hogy Dúbőek-et a „megújhodás” el nem ismert pró­fétájaként tüntesse föl, s azt állítsa, hogy Csehszlovákiában a „megújhodást” csak azért fojtották el, -mert túl koráin szü­letett, 17 évvel korábban, mint a Szovjetunióban. Amerikában nemzenék Vajon Dubőek tényleg azt gondolja-e, -hogy amikor az AFP francia hírügynökségnek, az osztrák televíziónak, az Amerika Hangja rádióállomásnak nyilatkozva a CSKP poli­tikája ellen lép fel, akkor az átalakítást és a szocializmus ügyét segíti? Hízelgő számára a „hetedik nagyhatalom” ér­deklődése és ezért — nem túlságosan ízléses intim dolgokkal is — felajánlja -magát politikailag? Nyugati újságírók előtt kijelentette, hogy félig -tulajdonképpen amerikai — szülei az Egyesült Államokban nemzették, amikor munkát kerestek ott. Vajon olyan naí-v-e, hogy nem tudatosítja, miért keresik fel újra ezek az intézmények, s éppen ma, kinek és minek a szolgálatában áll? Talán arról álmodozott, hogy -történel­met csinál,' de a valóságban a jobboldal eszköze volt és -ma a legreakciósabb körök bábuja. Bábuként mozgatják, bármit is gondol -magáról és -történelmi nagyságáról. Ezzel- összefüggésben fel kell tenni a -kérdést: ni-ncs-e szó az ő esetében csupán a rosszhiszeműséget nélkülöző tévedé­sekről? Hiszen 1968 előtt nála sosem -merültek fel antiszo- ci-alista, antiimarxista és szovjetellenes nézetek. 1968 első hónapjaiban- talán anélkül követte el a hibákat, hogy tudatában lett volna azok hatásának. Az események alakulásával -kapcsolatban azonban -látnia kellett, milyen irányt vesznek a dolgok, ki ellen -halad ő maga, s ki ösztön­zi, ki ünnepli őt. Ennyire azért -mégsem volt naív. Hivatásos politikus volt, legalábbis formálisan főiskoMi politikai vég­zettséggel rendelkezett, életének elég nagy részét töltötte po­litikai -tisztségekben-. Ha feltételeznénk is, hogy 1968-ban az események gyors alakulása folytán megszédült, s nem volt áttekintése arról, ki kicsoda, hogy közvetett és elferdített információk, vala­mint dezinf-ormáé iók hálózata vette körül, akkor mit lehet mondani mai állásfoglalásairól és cselekedeteiről? Vajon nem Mtjá, hová jutottak, politikailag milyen színt vallanak politikájának olyan főszereplők miint Mlynár, Sik, Goldstüc- ker, Lobi, Pachman és még több tucatnyian, akik emigrá­cióban élnek? Vajon nem tudatosítja, hogy a „chartistákkal”, a Szabad Európa munkatársainak hazai ötödik hadoszlopá­val, a párizsi Tanúsággal és más anitikommunista eszközök­kel egy gyékényen árul? Dróton rángatják Dubőek ma minden második mondatában az Akcióprog­ramra hivatkozik. Gyakran idéz belőle és igyekszik bizonyí­tani -a jelenlegi átalakítás eszméi és e dokumentum közötti párhuzamot. Ez önmagában csak további bizonyítéka annak, hogy nem folytat tisztességes játékot. Jól tudja, hogy az Ak­cióprogram a marxista—leninista és a revizionista vezetők közötti éles harcban született, hogy éppen az áltaM idézett gondolatokat a -legközelebbi szövetségeseivel folytatott éles vita után sikerült -bevenni a dokumentumba. Néhány sorral arrébb ugyanabban a kérdésben gyakran revizionista és el­fogadhatatlan állásfoglalás olvasható. Erről azonban nem tesz említést. Emellett a jobboldal az Akcióprogramot, rögtön jó- > váhagyásia után „halva született gyermeknek” nyilvánította. A jobboldalnak a szocializmus boimlasztását célzó ambíciói erősödtek. Maga Dubőek a rákövetkező hónapokban -kevés figyelmet szentelt az Akcióprogramnak,, és a szeptember elejére tervezett pártkongresszus számára készülő dokumen­tumok jóval rosszabbak voltak. Kevés közük volt a marxiz­mushoz. Miért olyan átlátszóan képmutató az Akcióprog­rammal kapcsolatos álszent magatartása? Dubőek és azok, akik dróton rángatják, az emberek rossz emlékezőtehetségével számolnak. De ebben ,is tévednek. Az emberek Csehszlovákiában talán már nem emlékeznek a részletekre, de az alapvető történelmi tanulság 1968-ból ele­venen él emlékezetükben. Ezekhez tartozik az a felismerés is, hogy a szocializmus nagy történelmi lehetőség, ám nem automatizmus. Ennek a lehetőségnek a beteljesedése vagy meghiúsulása-*a párt (Politikájától és végső poron főleg azok­tól az emberektől függ, akik ezt a politikát megvalósítják. Ha Dubőek valamivel tényleg beírta nevét a nemzetközi kommunista és (munkásmozgalom történetébe, akkor minde­nekelőtt azzal, hogy figyelmeztető mememtót hagyott maga után. Bebizonyította, ha sorsdöntő pillanatban a párt és a szocialista -ország élére olyan ember áll, aki hűtlen a mar­xizmus—lenin-izmius elveihez és a kommunista erkölcsi nor­mákhoz, az a társadalmat a katasztrófa szélére sodorhatja. Vajon lehetséges-e ma -ügyes propagandával és a hatalmas ideológiai gépezet segítségévéi elhitetni a tőkés országok közvéleményével, hogy Dubőek az átalakítás eszmélnek út­törője, sőt összehasonlítható Gorbacsov elvtánssal. A józa­nul gondolkodó ember számára ez már nemcsak képtelen­ség, hanem naív és nevetséges -is. Pártunk és közvélemé­nyünk számára ez több mint a hajánál fogva előrámcigáit összehasonlítás. Milan Matous (Vége) Szovjet sajtó a papírhiányról

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom