Békés Megyei Népújság, 1988. augusztus (43. évfolyam, 182-208. szám)

1988-08-13 / 193. szám

1988. augusztus 13., szombat o Hazai tájakon A kőszegszerdahelyi vízimalom IgldilU&to SZÜLŐFÖLDÜNK Kastélyok és kastélyparkok Kondoros község határá­ban van a nagycsáikói pusz­ta, melyet egykoron a gyulai származású Geistek birtokol­tak. A jómódú kádármester fia, Geist Gáspár apja mes­terségét' tanulta és a kor szo­kása szerint vándorútra kelt, hogy tudását tökéletesítse. Bécsbe érkezve számára is­meretlen mesterségre figyelt fel. Az egyik üzemben gyer­tyát öntöttek! Kíváncsiságá­nál! csak a tett volt erősebb benne. Tanult szakmáját fél­retette és a gyertyaöntés for­télyait is megtanulta. Több­évi bécsi tartózkodás után Pestre jött és „Pannónia” néven gyertyagyárat létesí­tett, melyből meggazdago­dott. A megyébe szülőföldje iránti, vonzalom hozta visz- sza. Megvette gróf Batthyány László nagycsákói birtokát a rajta lévő kastéllyal és gaz­dasági épületekkel együtt, és gazdálkodni kezdett. Az iparosból llett földesúr jó érzékkel tudta kiválasz­tani gazdasága „pillér embe­reit”. Ilyen volt Petőfi Ist­ván is (Petőfi Sándor öcs- cse), aki 22 évig volt kasz- nérja az uradalomnak. Ma­ga is 300 holdas gazda lett. A gazdaság egyre bővült. Megvette Kiscsákó-pusztát, melyet később Gáspár fia örökölt. A Geist-csákói ura­dalom, mert a nép így ne­vezte el a nagycsákói birto­kot, 1566 hold földet jelen­tett. Emeletes magtárt épít­tetett a termény tárolására, amely még ma is modern­nek számít. Juhászata híres volt. A budaipesti vásárokon a „GG-félé juhfajta” több­ször 'lett nagy díj as! 1872-ben bekövetkezett ha­lála után1 a birtokot fia, Ge­ist Gyula örökölte, akii gé­pesítette azt. Gazdaságában ő a lovakat részesítette előnyben. Ménese országos hírű volt! A közel 100 da­rabra felszaporodó állomá­nya gróf Almásy Kálmántól és gróf Festet ich Vincétől való. Híresek voltak nónáu- szai és 50 db pej angol fél- vére. A versenyistálló a kastély mellett, a futópálya az an- gólpark közepén volt, ahol „az ember egész nap új lovakat érkezni, indulni, próbálni vagy idomítani lá­tott ...” írta báró Podma- niczky Frigyes „Az alföldi vadászok tanyája” című re­gényében. Elsősorban falkavadászat- ra és távlovaglásra alkalmas lovakat tenyésztett. Küzdő, Baka és Ticián nevű lovai ott voltak és nyertek az „aradi' 50 km-es” és a „Bu­dapest—Bécs 200 km-es” tá­von. A csikóménes a Lujza- ma-jorban volt (felesége, Já- lich Lujza tiszteletére). A birtok későbbi örököse fia, Geist Gyula lett, akit volt cselédei nagyon erősza­kos, izgága és ideges ember­ként jellemeztek. 1944 őszén a 4-tagú család Amerikába menekült. A nagymajorba vezető út mindkét Oldalán orgonabok- rok nyíltak. Az út mellett haladt a lóré, mely a kas­télyt a vasútállomással kö­tötte össze. A „H” alaprajzú emele­tes kastélyt 1850—51-ben gróf Batthyány László épít­tette. A 18 szobához egy nagy ebédlő és egy szalon tarto­zott. A főbejárat előtt üve­gezett előtető található, me­lyet egykor aláhaj tóként használtak, de csak a ven­dégek! Az oromfalak pár­kánya cseppdíszes, sarkain kis tornyocskák láthatók. Az egyik toronyban levő kisha- rang jelezte a vadászat kez­detét, végét és az étkezések időpontját. A fülesablakok mélyen ülők, egyenes záró- dásúak. Egykor zsaluzottak voltak, melyeket a kertész- bojtárok cseréltek le. A nye­regtetőt piros hornyolt cse­rép borítja. A kastély régmúltjához a magyar történelemnek ér­dekes eseménysorozata fűző­dik. 1860-bain gróf Batthyány László megalakította a „Csá­kó—Pesti Falkavadász Tár­saságot”. Vadászat címén gyűltek össze azok az „urak”, akik egykor az or­szág életében szerepet ját­szottak : gróf Károlyi György., gróf Károlyi Sándor, báró Orczy Béla, báró Podma- niczky Frigyes, báró Wenck- heim Béla és gróf Tisza Kálmán. Hogy a társaság gyüleke­zik, ezt a kastély csúcsán lengő kis zászló jelezte. Nem véletlenül épült ezekben az években Kondoroson a „zsaindárok kaszárnyája”, amely ma községháza. A kastély tornácáról .látható az 1856-ban neoreneszánsz stí­lusban épült kupolás katoli­kus kápolna és kripta. A ká­polnában levő szép oltárt ér­demes megnézni! A gazdátlanul maradit kas­télyt 1944 őszén kifosztották, majd kisebb átalakítások után az általános iskola köl­tözött ide. A Kondorosi Egyesült Tsz komoly anya­giak ráfordításával a kas­télyt lakhatóvá tette és mint vendégházat működteti. Di­cséretes a hagyományőrző és -tisztelő munkájuk is, mely­nek ered meny ekénit eredeti formájára helyreállítottak egy közös konyhás, négy csa­lád lakta cselédlakást (alsó kép)! A kastélyt egykor 25 hek­táros park vette körül. A felszabadulást követő évek­ben a vastagabb fákat és a gyümölcsöst k idar abolták. Lombosfáíkból 23 faj, örök­zöldekből 10 faj és cserjék­ből 9 faj képviseli a jelen­legi populációt. A termelő- szövetkezet parkmentő és pankfelíújító munkáját is csak példaként lehet emle­getni! Busa László Fák és bokrok lombja rej­ti a Vas megyei Velembe igyekvők szeme elől a vidék egyik különlegességét: a kő­szegszerdahelyi vízimalmot. Néhány jelzőtábla azonban figyelmeztet, érdemes meg­állni, és az összefonódó lom­bok alatt felfedezni a hely­reállított vízimalmot. Az ároknyi széles, de gyors fo­lyású Szerdahelyi-hegyi- patak alig három kilométer hosszú, de a hagyomány sze­rint négy vízimalmot mű­ködtetett. Egy maradt meg, a műemlékké nyilvánított, helyreállított Schulter- vagy réti malom. Mindkét elneve­zés régi. A Schulter család az 1760-as években telepe­dett le itt, az ausztriai Fel­sőőrből érkezett, és megvet­te. dolgoztatta a malmot még a két világháború kö­zött is, egészen az államosí­tásig. A régi elnevezés ré­gebbi, a környezetre utal: rétek, legelők adják meg a. közeli táj hangulatát, de a látótávolságnak a kőszegi hegyek- szabnak határt. A malom helyreállítása, fenntartása, történetének megírása a Vas Megyei Ga­bonaforgalmi és Malomipari Vállalat vezetőinek, munka­társainak nevéhez fűződik. A Schulter-malom helyén már 1568-ban létezett egy gabonaőrlő, a Batthyány család levéltárában van rá A gyűjtés szinte a civili­zációval egyidős tevékeny­ség. A régiségek gyűjtését a korábbi társadalmakban csak a tehetősebb emberek engedhették meg maguknak. Korunk társadalmában vi­szont divattá vált, de már más céllal, más tartalom­mal, mint a régmúlt idők­ben. Nem is csoda, hiszen az idegenből jött „hobbi” szónak sokfélé hazai megfe­lelője forog közszájon. Ma­gyarosítják ezt a szót hó­bortra, bogaras időtöltésre, passzióra. Mert a hobbi va­lóban egy kicsit hóbort, meg bogaras foglalatosság is. Ám a gyűjtők másként fogalmaznak, mert számuk­ra ez hasznos, önművelő kedvtelés. A legtöbb gyűjtő nem birtoklási vágyból gyűjti a maga választotta té­mához tartozó tárgyakat, hanem a felkutatás örömé­ért, a megszerzés izgalmáért és a történelemkutatás gyö­nyörűségéért. Mert nem elég csak megszerezni a tárgyat, tudni is kell róla minél többet. Az ismeretanyag megszerzése viszont már az önművelés fogalmába tarto­zik. Mivel azonban minden tárgy a történelem egy ki­csinyke része, ezért elsőd­leges szempont a történelem szeretete. Ismerek számtalan gyűj­tőt. Köztük van Tóth Kál­mán nyugalmazott nyom­dász, aki katonai és polgári kitüntetéseket gyűjt. Fölke­restem Orosházán, a Zöldfa utcai lakásában, hogy ma­gam is gyönyörködhessek gyűjteményében, és hogy be­szélgessek vele kedvtelésé­ről. Először is megkérdez­tem, hogyan lett gyűjtő? — Az emberben már gye­rekkorában jelentkezik egy­fajta gyűjtögető, rendezgető szenvedély. De az még csak spontán megnyilvánulás, nincs tapasztalata, sem táv­lati célja. Felnőtt korban már másképpen alakul ez a dolog, egy határozott cél fe­lé fordul az ember, termé­szetesen az anyagi lehetősé­gei mellett. — Miért éppen kitünteté­seket gyűjt? — Az érem gyűjtése, ku­tatása adja számomra a ki- kapcsolódást, az aktív pihe­nést. Egész életemben egy­féle foglalkozásom volt, a betűk világa. Ebből az egy­hangúságból akartam időn­ként szabadulni, hogy a sza­badidőmben ne csak a be­tűkre gondoljak, hanem más­adat. Folyamatosan 1715-től követhető nyomon a törté­net, ekkor a rohonci (ma osztrák falu) Sibrik urada­lomhoz tartozott a malom. A Schulter család születési, házasodási, halálozási ese­ményeit 1769-től örökítették meg a velemi plébánián. Rendszerint a legidősebb fiú örökölte a malmot, és a molnár mesterséget. Két ví­zikerékkel, két őrlőkővel dolgozott a régi malom. Ta­lán a gőzmalmok elterjedé­se lehetett az oka, hogy 1870 és 1900 között nem őröltek benne. Aztán ismét szüksége lett rá a környék­nek. Jól mehetett a vállal­kozás, mert 1913-ban és 1914-ben felújították az épületet is, a gépeket is. Mai arculatát az 1919-es átépítés­kor nyerte el a ház. A régi kőfalakat téglával magasí­tották, bevezetnék a villanyt, robbanómotortc. vásároltak, vízhiány idején azzal hajtot­ták a gépeket. Még 1926-ban is költöttek a malomra: új vízikereket építettek. A 4,4 méter átmérőjű, 80 centi széles vízikerék fenyőfából készült, és .1968-ig dacolt az idővel. A malmot 1950-ben álla­mosították, még két évig őröltettek, daráltattak ben­ne a környék lakói, aztán leállították a gépeket. A Réti malom elkerülte a ví­sal kössem le gondolataimat. Ezt a kikapcsolódást a ki­tüntetések gyűjtésében ta­láltam meg. — Milyen emlékei fűződ­nek a kitüntetések gyűjtésé­hez? — Ha egy újabb érem ke­rül a kezembe, önkéntelenül adódik a kérdés számomra: vajon kié volt? Miért kapta? Mert egyetlen kitüntetés is nagy fegyvertény, vagy hő­siesség jele lehet. Könyvek sorozata írt már arról, hogy milyen emberi cselekedetek húzódhatnak meg a magas rendjelek, érmek vagy jel­vények volt tulajdonosainak viselt dolgai mögött. De ne felejtsük el azt sem, hogy a kitüntetés viselői között mi­lyen sokfajta ember volt megtalálható: katona, poli­tikus, rang- és pénzhajhász, magasabb eszmékért har­coló hős, vérengző vagy ka­landor. Azonban a legtöb­ben a kö te lességtel jes í tés hősei voltak köztük. Az ő példájukért fog fennmarad­ni a kitüntetés az idők vég­telenjéig, ezek miatt érde­mes foglalkozni a kitünteté­sek gyűjtésével, történetével. zimalmok többségének sor­sát, azt, hogy tégla- és fa­anyagát széthordták a csa­ládi építkezésekhez. Ezt a malmot 1957-ben visszaad­ták a Schulter családnak, de az őrlés nem kezdődött új­ra, az épület csak romlott, pusztult. 1979-ben fogott össze a Gabona Tröszt és az Orszá­gos Műemléki Felügyelőség az ipari műemlékek meg­mentéséért. 1980-ban meg­kezdődött a kőszegszerdahe­lyi vízimalom helyreállítása. A műemléki és a malom­ipari szakemberek egyetér­tettek abban, hogy a Réti malmot a századvégi, szá- szadeleji technikának, az úgynevezett visszaöntéses magyar malom jellegzetessé­geinek megfelelően érdemes bemutatni. Kis duzzasztót építettek a patakra, és a fe- lülcsapó vízikerék két éve ismét működésbe tudja hoz­ni a malom gépeit. A kőszegszerdahelyi vízi­malmot ma is a Vas Megyei Gabonaforgalmi és Malom­ipari Vállalat gondozza. He­tente négyszer, kedden, csü­törtökön, szombaton és va­sárnap 10 és 18 óra között megnyitják a látogatók előtt. Bemutatják működés köz­ben, elmagyarázzák a gépek sajátosságait, malomipari ki­állításon szemléltetik az iparág történetét. Budai Rózsa' — Közel kétszáz darab ke­rült már a tárlókba. Melyek a legkedvesebb darabjai? — 1813-tól napjainkig for­dulnak elő egyedi darabok. Hogy melyek a legkedveseb­bek? Hát ilyenek nincsenek, mert nekem így, együtt ked­ves az egész. De ha más szempontból teszek különb­séget köztük, akkor legérté­kesebbnek a Ferenc József Koronarendet tartom, a leg­tiszteletreméltóbbnak pedig azt a kis ezüstérmet, melyet Garibaldi olasz tábornok adományozott a seregében szolgáló magyar honvédek­nek. Megjegyezni kívánom még, hogy az érmek mellett néhány más jellegű katonai tárgyat is gyűjtöttem, ezek is értékes, szép darabok, a lakásunk falát díszítik. Tudom, hogy szerény egyénisége nem engedi a di­csekvést, ezért én mondom el helyette, hogy tagja a he­lyi gyűjtőklubnak, valamint a honismereti csoportnak. Ez utóbbi közösségben ta­nulmányokat is írt már. Megírta az orosházi haran­gok történetét, és az oros­házi katonatemétők történe­tét. Kiss Horváth Sándor Eremgyüjtö Orosházán A gyűjtő s a gyűjtemény

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom