Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-02 / 157. szám
1988. július 2., szombat Befejezte munkáját az Országgyűlés nyári ülésszaka Szűrös Mátyás előterjesztése A napirendnek megfelelően ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke kapott szót, aki előterjesztette a testület javaslatát a Román Szocialista Köztársaságban elhatározott településrendezés ügyében. — Az elmúlt napokban nyugtalanító fordulatok, két szomszédos szövetséges ország viszonyában szokatlan események következtek be a magyar—román kapcsolatokban — mondotta elöljáróban. — Ebben a helyzetben az Országgyűlésre nagy felelősség hárul; bölcsen és körültekintően kell állást foglalnia. Mi több, a választópolgárok, valamennyi honfitársunk részéről is felelősségteljes, az ország nemzeti és nemzetközi érdekeit szem előtt tartó, józan magatartásra van szükség. Nem szaA nemzetiségek, közöttük az ott élő kétmilliónyi magyarság erőszakos beolvasztását célzó román politika mind többeket kényszerít arra, hogy elhagyják az orszánem történt olyan esemény — a június 27-én mintegy 25-30 ezer fő részvételével lezajlott budapesti tüntető felvonuláson sem —, amely a Magyar Népköztársaság jogrendjébe ütközött volna, vagy a román nemzeti szuverenitást sértené. Szűrös Mátyás nyomatékosan hangsúlyozta: a magyar lakosság tiltakozása nem a román nép ellen irányul. Éppen ellenkezőleg, a románságot is sújtó intézkedések miatt érzett aggodalmat és felháborodást fejezi ki. Minden felelősen gondolkodó magyar állampolgár tudatában van annak, hogy közös jövőnket csak egymásra utalt népeink megértése, barátsága és összefogása alapozhatja meg a mában. — Elvi politikánk változatlanul arra irányul, hogy minden rendelkezésünkre álló eszközzel normalizáljuk viszonyunkat, és fejlesszük kapcsolatainkat. E törekvésünket jól tükrözik az 1977MTESZ az iparfejlesztésért Az utóbbi egy esztendő talán leggyakrabban használt szavai közé tartozik a szerkezetátalakítás és a struktúraváltás. Pedig nem újkeletű szavak ezek, hiszen az ipari szerkezetátalakítás szükségességére már 1977-ben figyelmeztetett a műszaki szakembereket egyesületbe tömörítő szervezet, az MTESZ. Most, amikor végre az Országgyűlés is foglalkozik az ipar szerkezetátalakítási feladataival, vajon milyen gondolatokkal ült képviselői székében Tóth János, az MTESZ főtitkára? — A műszaki értelmiség nevében mondhatom, nagyon örülünk annak, hogy a Parlament is napirendjére tűzte az ipar megújulási, átalakulási feladatait. Valóban sok idő telt el a felismeréstől, és a megvalósítás mind ez idáig váratott magára. Tarthatatlan, hogy egy ország a szükséges termékeinek 75 százalékát maga állítsa elő. Gazdaságosan ez szinte lehetetlenség. Példát kell vennünk a kis országoktól, Hollandiától, Belgiumtól, ahol néhány termékből óriási mennyiséget exportálnak, s a bevételből pedig jut az importra. Hazánkban is utat kell nyerjen a szelektív fejlesztés, hiszen néhány termékünk világszínvonalú. Bízom benne, hogy a képviselők elfogadják a szerkezetátfor- málási programot, s annak végrehajtásához majd az MTESZ is minden segítséget megad. Felkaroljuk az innovációt, s az ötlettől a megvalósításig mindenben segíteni kívánja az egyesület a magyar ipar mielőbbi fellendülését. bad teret engedni az indulatoknak. Ugyanakkor érthető, hogy e napokban több képviselő idézte Széchenyi István szavait, miszerint „hallgatni, amikor beszélni kell, szint oly nagy hiba, mint beszélni, amikor inkább hallgatni kellett volna”. Az elmúlt napokban, hetekben a magyar párt és állam vezetése, hazánk közvéleménye mind gyakrabban kényszerült arra, hogy a román politika intézkedéseinek bennünket is érintő hatásaival foglalkozzék. A legutóbbi lépések, így például a nem román személy- és helységnevek használatának megtiltása, de kiváltképpen az úgynevezett településrendezési terv végrehajtásának megkezdése, széles körű tiltakozást váltott ki országunkban és külföldön egyaránt. got. A román vezetés e lépései ellen országok parlamentjei, pártok, társadalmi szervezetek, vallási vezetők és közéleti személyiségek emelték fel tiltakozó szavukat. Az emberi jogi kérdésekben az előrelépést akadályozó román magatartás a bécsi utótalálkozó eredményes befejezését is veszélyezteti. A magyar közvélemény folyamatosan hangot adott erősödő aggodalmának, ellenérzéseinek. Számos spontán kezdeményezésre is sor került, amelyek a határainkon kívül élő magyarok, a nemzet egésze iránti nagyfokú felelősségérzetről tettek tanúbizonyságot. Bizonyították, hogy népünk pontosan érti a kérdésben rejlő politikai gyúanyag veszélyességét; önbecsülése, érdekei jogos védelméről azonban nem mondhat le. Mindezek során es legfelsőbb szintű találkozón és azóta előterjesztett javaslatok. Legutóbb 1987 júniusában adtunk át konkrét indítványokat a román félnek. Kezdeményezéseink mindenkor összhangban voltak a nemzetközi jog általánosan elfogadott normáival, az emberi jogok egyetemes nyilatkozatával, a helsinki záróokmánnyal, a magyar— román barátsági, együttműködési és kölcsönös segítség- nyújtási szerződéssel, és a két ország kormánya által aláírt más megállapodásokkal. A párt és a kormány részéről, valamint a sajtóban újra és újra hangot adtunk azon készségünknek, hogy a gondok érdemi, építő jellegű megvitatásában és megoldásában'konstruktív partnerek vagyunk. Álláspontunk lényegéről a két párt között május-júniusban lezajlott levélváltásról közzétett nyilatkozatban is szóltunk. Megerősítettük, hogy a Román Szocialista Köztársaságban élő magyarok jogos igényeinek kielégítése elsődlegesen Románia felelőssége és feladata. Számunkra azonban változatlanul fontos kérdés a magyarság sorsának alakulása, önazonosságának megőrzése, az anyanyelv védelme, egyéni és kollektív jogainak érvényesülése, tevékeny részvétele a hazánkkal folytatott együttműködésben, emberi kapcsolatainak zavartalan ápolása. Nem rajtunk múlik, hogy kapcsolatainkban nem sikerült előrelépnünk. Sőt, a helyzet sajnálatos módon tovább romlik. A román fél elutasította javaslatainkat, vagy nem is válaszolt azokra; hasonló ‘kezdeményezéseket a maga részéről nem tett. Propagandája az országban és világszerte magyarellenes indulatokat próbál szítani, rendszeresen rágalmazza a magyar párt és állam politikáját, és vezetőit, népünk jogos önbecsülését sértő állításokat terjeszt. Üzeneteik és nyilatkozataik elfogadhatatlan követeléseket, sőt fenyegetőzéseket tartalmaznak, hogy egyedüli tárgyalási alapnak kizárólag a román álláspontot fogadtassák el. Azonos szövetségi rendszerhez tartozó országok eseSaj tószemle Grósz Károly és Villányi Miklós eszmecseréje tében különösen súlyosnak minősül az, hogy a román kormány — amely eddig is korlátozta ottani külképviseleteink jogszerű tevékenységét — felszólított bennünket kolozsvári főkonzulátusunk bezárására, vezetőjét és munkatársait pedig kiutasította Románia területéről. (A főkonzulátus személyzetének és ingóságainak hazaszállítása egyébként június 30-án 16 óráig megtörtént.) A jövőben változatlanul határozottságot kell tanúsítanunk érdekeink védelmében, és konstruktivitást a problémák megoldását szolgáló lépések együttes kimunkálásában. Ebben a szellemben továbbra is készek vagyunk külügyminisztereink és a két párt központi bizottsági titkárainak találkozójára, a tavasszal közösen elhatározott miniszterelnöki megbeszélések megfelelő előkészítésére. Mindez jól szolgálná a legfelsőbb szintű véleménycseréhez nélkülözhetetlen feltételek kialakítását. Természetesen nyitottak vagyunk minden építő jellegű román indítvány megvitatására is. A magyar külpolitika törekvéseinek megalapozottságát a román intézkedések nemzetközi fogadtatása is igazolja. Szűrös Mátyás végezetül utalt arra, hogy az elmúlt hetekben, napokban számos képviselő azzal a javaslattal fordult az Országgyűlés elnökéhez, hogy a törvényhozó testület foglaljon állást a román vezetés jogsértő, an- tihumánus intézkedéseivel, különösen a településrendezésre vonatkozó tervével kapcsolatban. A külügyi bizottság áttekintette a kialakult helyzetet, és felelősség- teljes mérlegelés után arra az elhatározásra jutott: a magyar népszuverenitást megtestesítő Országgyűlés foglalkozzék a kérdéssel, és álláspontját dokumentumban is rögzítse. A külügyi bizottság elkészítette az állásfoglalás tervezetét, és azt az Országgyűlés elé terjeszti. Kérte a képviselőket, az indítványt vitassák meg, foHozzászólások Boldizsár Iván (országos lista) író, a Magyar Pen Club elnöke elmondotta: tudta, hogy elsősorban az erdélyi magyar falvak ügye aggasztja a közvéleményt. Ám a területrendezési terv végrehajtása a román lakta falvakat is veszélyezteti, s ezeknek a kistelepüléseknek a kultúrája is fontos része az egyetemes európai kulturális örökségnek. A továbbiakban a külügyi bizottság által elkészített álilásfoglalá- si javaslathoz fűzött szöveg- módosító észrevételeket. Befejezésül arról szólt, hogy gadják el, és döntsenek amellett, hogy azt hivatalosan eljuttatják a Román Szocialista Köztársaság Nagy N emzetgyűlésének. magyar részről hosszú ideig rendkívüli önmérsékletet tanúsítottunk. Az Országgyűlés is hallgatott akkor, amikor már tudta, hogy az erdélyi magyarság nehéz helyzetijén van. Mivel azóta a helyzet még rosszabbá vált, nem bizonyult járhatónak ez az út. De az állásfoglalás- tervezet célja nem a sérelmek fölhánytorgatésa, hanem annak a szándéknak a hangsúlyozása, hogy Magyar- ország változatlanul kész az érdemi együttműködésre Romániával — mondta ■ Boldizsár Iván. Schöner Alfréd (országos lista), yk Magyar Izraeliták Országos Rabbitanácsának elnöke saját közösségének történelmi tapasztalataira hivatkozva emlékeztetett arra, hogy mit jelent a közömbösség, ugyanakkor mit jelent az, ha az emberek nem közönyösek, hanem felemelik tiltakozó szavukat minden olyan ügyben, amely egy közösséget emberségében, gondolkodásában, anyanyelvében, múltjában és jelenében sért. Most a magyar társadalom minden része felemelte tiltakozó szavát, és felajánlotta segítségét. Ezzel összefüggésben megemlítette — lelkész képviselőtársai felkérésének is eleget téve —, hogy a magyarországi és az országon kívüli egyházak minden támogatást megadtak a most nehéz helyzetben (Folytatás a 3. oldalon) Háztartások(k) Hogyan érzékeli az államháztartás gondjait egy család háztartása, nevezetesen Szpevár Lászlóéké? ,A feleséggel beszélgetünk, aki a BHG 8-as számú békéscsabai gyárának személyzeti osztályvezetője. — Éppen ma beszéltünk anyagiakról a munkahelyemen, az első félévi prémium elosztása ugyanis• ilyenkor aktuális. Az idén viszont nem tudtuk a féléves tervet teljesíteni és így a prémium kifizetése is bizonytalan. Pedig á kiáramlott reálbér is \kevesebb. Ami a családi költségvetésünket illeti, bizony én is érzem, hogy nehezebb a helyzet, nem tudok a keresetünkből jószerivel semmit félrerakni, ráadásul most lett egyetemista ta fiunk, a kisebbik pedig szakmunkás- tanuló. Már tavaly se ,terveztünk nagyobb kiadást, és az is bizonytalan, hogy ha ibelátható időn belül lehetne is lakóházat építeni azon a területen, ahol hobbikertünk van, bele tudunk-e vágni. A megélhetéshez elég a keresetünk, azt nem mondhatom, hogy napi filléres gondunk van, de az is igaz, hogy nem nagy igényűek a gyerekeink, és magam varrók, ami nem kis megtakarítást jelent. Hát így, de remélem, \mire a fiúk családalapításra gondolnak, talán már jobb lesz a helyzet. Tartózkodás Az Országgyűlés a harmadik napirendi pont keretében Szűrös Mátyás felszólalását hallgatta meg, aki az Országgyűlés külügyi bizottságának javaslatát terjesztette elő a Romániában elhatározott településrendezés ügyében. Ez la kolozsvári magyar főkonzulátus bezárása után egy nappal különösen jtagy várakozással töltötte el a honatyákat. A Tisztelt Ház némi módosítással fogadta el a külügyi bizottság indítványát, és azt, hogy a dokumentumot a szokásos úton eljuttassák a román nemzetgyűléshez is. iA szavazásnál az utóbbi időben szinte példa nélküli összhang alakult ki, mindössze egyetlen képviselő tartózkodott, a \budapesti Benjamin Judit, könyvtáros. Döntését így indokolta: — Nem tudtam dönteni, s e percig nem tudom, vajon akkor használunk-e többet a romániai magyarságnak, ha elküldjük e dokumentumot, vagy ha nem. Aggodalommal tölt el, hogy vajon milyen ellenlépések követik majd ezt román részről, nem romlik-e tovább a már így is >elviselhetetlen helyzet. Ezért tartózkodtam. A képviselőnő dilemmájára azt hiszem Schöner Alfréd főrabbi adta meg a választ, amikor a zsidó közösség történelmi tapasztalataira hivatkozva arra emlékeztetett, hogy mit jelent a közömbösség, és mit jelent az, ha az emberek nem közönyösek, hanem felemelik tiltakozó szavukat |minden olyan ügyben, amely egy közösséget emberségében, gondolkodásában, anyanyelvében, múltjában és jelenében sért.
