Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-30 / 181. szám

1988. július 30., szombat

o

EH2IZ2ü!3'

Egy hónap hangulata a szakszervezeti információ tükrében

Az alábbiakban közöljük a Szakszervezetek Békés Megyei Tanácsának július havi információs jelentését, melyet a Szakszervezetek Országos Tanácsához továbbítottak, s ezt olvasóink számára is hozzáférhetővé tesz- szük.

Belpolitika

A belpolitikai események felgyorsulása, az azokkal kapcsolatos információáradat és a sok — a dolgozók számára ismeretlen tartalmakat hordozó — új kifejezések, a deklarált elvékkel, az új gazdaságpolitikai törekvésekkel ellentétes gyakorlati tapasztalatok, csökkentette az érdeklődést a politikai döntések, a „követhe- tetleninek" minősített állami intézkedések és a szakszervezeti törekvések iránt is. „Fáradtak és fásultak az emberek" — fogalmazták meg sokan. A bérből és fizetésből élő dolgozókat a mindennapos élet gondjai, a reálbérek, reáljövedelmek csökkenése, az állandósult áremelések, a keresetüket kedvezőtlenül befolyásoló munkahelyi problémák — anyaghiány, elavult gépparkok, kényszerleállások — egyszóval az élet- és munkakörülmények nehézségei, a megélhetés mélyülő gondjai foglalkoztatják.

Nyugtalanságot váltott ki a KB által feltárt népgazdasági helyzetkép és fokozta' a bizonytalanság érzését, a félelmet, hogy vezető politikusaink az egy évvel korábbi k i jelentés e ikkel ellen tétb en, ma már nem 2-3, hanem 8, sőt 10-15 éves stabilizációs időszakról beszélnek.

Sokak számára érthetetlen. hogy a bérből és fizetésből élők egyre jobban érzik a rájuk nehezedő terheket, a megszorításokat, ennek ellenére az ország adósságállománya egyre ijesztőbb mértéket ölt, az állami költség- vetés hiánya nem csökken, az ipari termelés alig élénkül. A dolgozók előtt nem világosak a pénzügyi folyamatok. „Kiket, milyen tevékenységeket támogat az állam és miért? Hova folynak el az újabbnál újabb kölcsönök?” — ilyen és ehhez hasonló kérdések fogalmazódnak meg nap mint nap.

Gyors változást, az élet- színvonal mielőbbi javulását igényli mindenki, de a gyorsítási programot ellentmondásosan ítélik meg. A többség elismeri a radikális beavatkozás halaszthatatlanságát, az áldozatvállalás szükségességét, de elutasítja a prognosztizált követelményeket, a lakossági terhek további növelését, az élet- színvonal még nagyobb arányú csökkenését, a munka- nélküliséget. A közvélemény szerint nem valósul meg a jövedelemfogyasztók arányos teherviselése. A lakossági terhek, a megszorítások is elsősorban a bérből és fizetésből élőket, illetve leginkább a kisfizetésű éket, az alacsony jövedelemmel rendelkező munkás- és alkalmazotti rétegeket, pályakezdőket, nyugdíjasokat sújtja.

Mély indulatokat hoz felszínre a teljesítményekkel nem fedezett bérek és jövedelmek kiáramlása. Az ügyeskedő^, a tisztességtelen haszonból meggazdagodók megvetése mellett az államot ostorozzák, mely mindezt „nem képes megszüntetni". Egyre többen teszik szóvá azt is, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben hogyan lehet vezető beosztású embereknek — a közvélemény megítélése szerint — aránytalanul magas fizetésük, és fokozza az ellenérzéseket az, hogy a jelenlegi körülmények közepette „egyesek több tízezer, sőt százezer forintokat tesznek zsebre nyereség, illetve prémium címén. Miért nem lehet ezt megakadályozni?!” „Ha meg kell húzni a nadrágszíjat, hát húzza meg mindenki.” „Azzal is egyetértünk, hogy á veszteséget termelő vállalatokat be kell zárni — de azzal nem, hogy a csődbe jutott vállalatok vezetői újabb, jól fizető állásba, a munkások pedig az utcára kerüljenek. Vonják már végre felelősségre azokat, akik a nép vagyonával felelőtlenül gazdálkodtak és akik közben látványosan meggazdagodtak." (Kner Nyomda, hasonló tartalommal sokan.)

Közhangulat-romboló hatása van a belső piacunkat veszélyeztető import tevékenységnek is. „Nem értjük, tervgazdaságunkban hogy fordulhat elő, hogy olyan termékeket hozunk be az országba, amiből Magyarországon bőven van. Az elmúlt években a kínai cipő, zokni okozott komoly gondot a könnyűiparban, most pedig a tojás, bor behozatala teszi tönkre a mezőgazdasági termelőket. A felelősök nevét megismerjük-e, felelősségre lesznek-e vonva?” (SZOT Gyógyüdülő, Gyula.)

„Egyszerűen megmagyarázhatatlan az embereknek a >>tojásháború« — az eladhatatlan tojáskészletek és ugyanakkor a tojásimportunk. Ugyanilyen gondot fog okozni most a burgonya is. Ezekből a dolgokból azt látják, hogy magasabb szinten van a káosz.” (Állami Gazdaság. Szeghalom.)

Radikális változást, kemény intézkedéseket várnak a dolgozók a folyamatos munka feltételeinek megteremtése, az anyag-, illetve áruhiány megszüntetése, a tisztességes bérezés megvalósítása, a rend, a fegyelem biztosítása, az átgondolatlan intézkedések, a korrupció, az összefonódások, a vezetői kiváltságok felszámolása érdekében. „Meddig tartható, hogy egyes áruk, mint a húzott koracélok, zártszelvények (minden méretben) hosszú távon nem beszerezhetők, viszont termelni kell, de akkor hogyan?” (Patex. Mezőberény.)

„A jogszabályok megjelenéséből kapkodást, nem hozzáértést tapasztalunk. A részes munkavállalással kapcsolatban júniusban jelent meg módosítás, természetesen visszamenőleges hatály- lyal. Ekkor mi már a régi jogszabály szerint a szerződést 100 hektár hibrid kukorica művelésére megkötöttük. A módosítás alapjaiban érintette ezt a szerződést. Ez az intézkedés nem hozzáértésre utal, és nagy zavart okoz a dolgozók körében. (SZÁT, Szarvas.)

„A személyi változások kapcsán bizakodás jelei mutatkoznak, de továbbra is fenntartják a dolgozók azt a véleményt, hogy a végrehajtás során dől majd el, hogy milyen eredmények születnek.” (Körös Volán, Békéscsaba.)

Az árak-bérek kérdései minden egyes információs jelentésnek hónapról hónapra visszatérő elemei. A bérreformot kivétel nélkül mindenki halaszthatatlanul fontos lépésnek tartja a teljesítmények növelése érdekében, ugyanakkor ismét hangot adnak azon véleményüknek, hogy a személyi jövedelemadó-rendszernek teljesít- mény-visszafogó hatása igen nagyarányú. „Az adórendszer nem ösztönöz megfelelően — termelés-visszatartó hatása egyre jobban érvényesül.” (Orosházi Üveggyár; SZOT Gyógyüdülő, Gyula; SZÁT, Szarvas stb.)

„Jelenleg a béreket még mindig nem a munka minősége, mennyisége, gazdaságossága határozza meg, hanem a munkahely területi elhelyezkedése. A gyulai SZOT Gyógyüdülő dolgozóinak a bére munkájuk jobb gazdaságossága ellenére jóval alacsonyabb, mint a balatoni, budapesti, szegedi üdülőkben dolgozóké.” (A megyén kívüli központtal rendelkező termelőegységek hasonló helyzet miatt hábo- rognak.) A bér- és anyag- költség együttes kezelésének tervét eltérően ítélik meg az érintettek. Vannak, akik ezt az érdekeltség megteremtése szempontjából igen fontos tényezőnek értékelik, míg mások szerint „az, hogy a bér- és anyagköltség együttese határozza meg a vállalati eredményt, a gazdaságosságot, nagyon jó gondolat, de csak ott vezethető be, ahol a technika a korral együtt jár.” (Patex. Mező- beróny.)

Kifogás tárgyát képezi, hogy most már hivatalosan is elismerik a 16-17 százalékos áirszínivonal-növekedést (a lakosság ennél lényegesen nagyobb arányú áremelkedést érzékéi) és a SZOT még nem lépett fel korn- penzálási követeléssel a kormánnyal szemben. (Azóta ez megtörtént — a szerk.) „A hivatalos információk még mindig 16-17 százalékos inflációról beszélnek. Érthetően ezt nem lehet elfogadtatni az emberekkel, mert már nem igaz, év végéig pedig az árak még nőni fognak. Végül is meg keltene mondani az igazat.” (Állami Gazdaság. Szeghalom.)

„Visszatérő téma a folyamatossá vált áremelkedések sorozata. Általános vélemény, hogy ha a kormány

Módosították a vállalkozói adóról szóló rendeletet

A vállalkozások és a kisszövetkezetek adózásának szabályozását 1988. január 1- jével új alapokra helyezték. A jogszabályok kiadása óta változások következtek be a vállalkozási lehetőségekben, továbbá a végrehajtás érdekében további intézkedések igénye merült fel. Mindezek szükségessé tették a vállalkozói adóról szóló törvényerejű rendelet végrehajtási rendeletének módosítását. A jogszabály-módosítás alkalmat adott pontosabb megfogalmazásra is.

A rendeletmódosítás lehetővé teszi a kisszövetkezetek részére is a tartalékvagyon képzését, biztosítja a vállalkozói adó hatálya alá tartozó szervezetek részére a szervezeti átalakuláskor az üzleti vagyon adómentes átvitelét, rendezi a befektetések, a korlátolt felelősségű társaságokba történő tőkebevitel forrását, a kapott tőkék, osztalékok, részesedések elszámolási szabályait.

Kedvező változás, hogy a vállalkozók további adókedvezményeket vehetnek

igénybe (pl. műszaki-fejlesztési, kutatási tevékenység végzése esetén), a kisiparosok, magánkereskedők meghatározott esetben gyorsított költségelszámolást igényelhetnek.

Rendezi a jogszabály-módosítás a mezőgazdasági szakcsoportok adóalap-kimutatási szabályait, a mezőgazdasági termelés fogalmi értelmezését, a bevétel fogalmát a személyi jövedelemadó kategóriájával hozza összhangba.

A jogszabály-módosítás

bejelentette, megnyugtatta a közvéleményt azzal, hogy a 15 százalékot túlhaladjuk, kompenzálni fogja a megélhetési lehetőségeket, akkor azt tegye meg.” (Medosz mb.)

A szakszervezetek megújulásáról közzétett elgondolások és a tagsághoz intézett felhívás a tisztségviselők megítélése szerint olyan programot tartalmaz, amely- lyel várhatóan azonosulnak a szervezett dolgozók, ugyanakkor a tagság körében nem talált egyelőre visszhangra, mert önmagában a Népszavában való megjelentetése nem elegendő és a közzététel időpontja sem volt a legszerencsésebb. (Belpolitikai események sorozata, szabadság.) (HVDSZ mb, és mások.)

Negatívan befolyásolta a dolgozók hangulatát a lakossági kölcsönök kamatainak emelése. Meglepte az embereket, hogy a SZOT a nagy nyilvánosság előtt a deft t hangot egyet nem értésének, de voltak, akik megjegyezték: „Csak ennyit ér a szakszervezet szava?”

Helyi téma

Az új buszpályaudvar közlekedési rendjét, illetve a megállóhelyek áthelyezését kifogásolják a Volán és a VSZ KÜF dolgozói. „Ilyen nehéz gazdasági helyzetben miért kell a meglevőtől 300 méterre új várótermet és szociális létesítményt kialakítani. Vélemény és javaslat, hogy a jelenlegi döntést vizsgálják felül és a 2. sz. decentrum kerüljön a Hunyadi térre.” (Körös Volán, Békéscsaba.) „Az új közlekedési rend igen hátrányosan érintette a Békés—Doboz irányából bejáró dolgozóinkat. Bérletük csak az új decentrumig érvényes és csak a helyi járatra történő átszállással érik el munkahelyüket. Véleményük szerint ez a megoldás a személyszállítás színvonalát csökkenti, és anyagi kihatása is van, mert a bérletet vagy a vonaljegyet á dolgozónak teljes összegben térítenie kell.” (VSZ KÜF szb, Békéscsaba.)

Külpolitika

A külpolitikai események sorában az SZKP pártérte- kezle és a romániai események álltak az érdeklődés homlokterében. Elismerést váltott ki a pártértekezlet nyíltsága, a konstruktív vita, Gorbacsov elvtárs formalitásoktól mentes, közvetlen, kemény szóki mondása. „A dolgozók továbbra is foglalkoznak a Szovjetunióban zajló nemzetiségi viszályokkal. Ezt pozitív és negatív értelemben is összefüggésbe hozzák a Gorbacsov-féle politikával.” (Medosz mb.)

Sajnos az itt élő vétlen román lakosságra is negatív hatással van az a fokozódó ellenérzés, amely a román vezető politikusok ellen irányul, mélységesen sértő intézkedéseik miatt. ,,Vannak olyan »rémhírek«, hogy a magyar—román helyzet

olyan feszült, hogy katonai erők bevonására is sor kerülhet. Elterjedt az a hír is, hogy .harckocsik vannak a határon. Megnyugtatást és magyarázatot várnak a dolgozók." (Körös Volán, Békéscsaba.)

rendelkezéseit a módosítás hatályba lépését megelőzően keletkezett jövedelmekre is alkalmazni kell.

A Békési Egyetértés Mgtsz

szeszfőzdéjében, Gőzmalom sor 12—14.,

az 1988-as főzési idényre augusztus 1-jétől ELŐJEGYZÉST FELVESZÜNK.

Jelentkezni a helyszínen Balogh Lajos vezetőnél.

Egyre több autós veszi igénybe a Békéscsabai Generál I. Sz. Leányvállalatának új szolgáltatását, a műszaki vizsgára történő előkészítést és lebonyolítást, természetesen házon belül. Ez azt az előnyt jelenti, hogy a gépjármű-tulajdonosok leadják autójukat a szövetkezeti szervizben, és ugyanott néhány nap múlva megjavítva, műszaki vizsgán átvezetve megkapják kulcsátadással. Tripa Sándor szerelő éppen egy ilyen autót javít, ellenőrzi az első kerekek fékberendezését

Fotó: D. K.

Dőlt betűvel

A szmoking

Talán két hónapja sincs, hogy épp e hasábokon rácsodálkoztam az amerikai—magyar viszonyban bekövetkezett új fordulatra. Az adott okot erre, hogy az Egyesült Államok elnöke táviratban köszöntötte Grósz Károlyt pártfőtitkárrá választása alkalmából. Az az elnök, aki mellesleg nem sokkal azelőtt még úgy tartotta, hogy legfőbb katonai és politikai szövetségesünk a „gonosz birodalma". Igaz, magáról a kommunista pártfőtitkári (első titkári) funkcióról sem lehetett épületes véleménye (mint általában elődjeinek), hiszen Grósz Károllyal fordult elő először a táboron belül, hogy amerikai elnök üdvözölte a legmagasabb pártfunkcióba lépése után.

Tessék, itt a következő •— « televízió jóvoltából a szemünk előtt zajló — meghökkentő példa: pártfőtitkárunk, kormányelnökünk fogadtatása és diadalútja az Amerikai Egyesült Államokban. Mintha király érkezett volna az USA-ba, olyan illendően fogadták Grósz Károlyt. Bár ahogy a köznyelv a győri Horváth Edét elnevezte vörös bárónak, mit lehet tudni, lehet, hogy miniszterelnökünket is megtiszteli valami hasonló, kaján, de azért mégis tiszteletet kifejező jelzővel.

Hogy őszinte legyek, nem is nagyon csodálkoznék ezen, hiszen nem csak a házigazdák készültek királyi módon a fogadásra, hanem a mi pártfőtitkárunk is. S ezúttal nem is annyira a tartalmi kérdésekre gondolok, bár sejtem, hogy azokkal, a tárgyalásokra vitt témákkal sem igen vallott szégyent. Ehelyütt inkább ;a külsőségekkel foglalkozom, még pontosabban azzal a bizonyos szmokinggal. Hallottunk és olvashattunk már róla, közvetlenül az amerikai invitálás bejelentését követő napokban. (Abban az újságcikkben, rádiós beszélgetésben, amelyben többet tudtunk meg Grósz Károly magánéletéről, mint előtte harminc év alatt a Politikai Bizottság egészéről együttvéve. Ez még akkor is szimpatikus volt, ha kísértetiesen emlékeztetett az amerikai módira: a „mi elnökünk”, „az „átlag-amerikaival hasonló módon öltözködő, gondolkodó, családjának élő elnök” manipulált képére.)

De maradjunk csak a szmokingnál. Amit Grósz Károly nyilván nem a nálunk szokatlan ruha iránti leküzdhetetlen rajongásától vezéreltetve készíttetett, hanem, hogy megfeleljen a Fehér Ház merev protokollszabályqjnak. Nos, nekem valahogy több ez a szmoking egyszerű kelléknél, az előkelő (bocsánat: az illő) fellépéshez előírt jelmeznél. Amikor olvastam-hallottam róla, bíz’ isten, az jutott először eszembe, hogyan érzi majd magát benne Grósz Károly. Az a Grósz Károly, aki köztudottan munkáscsaládban nőtt fel, s maga is munkásként, nyomdászként kezdte. 1Vajon mit szólt volna hozzá kommunista édesapja vagy édesanyja, ha a füstös miskolci égbolt alatt ezzel állt volna elébük serdülő fiuk: „azt álmodtam, szmokingban vonulok be a Fehér Házba, s ott az amerikai elnök fogad”. Vagy mit gondolhatott ő maga, amikor a nyomdában szedte ki a nagy címeket arról, hogy szmo- kingos urak találkoztak Washingtonban, és tárgyaltak er- ről-arról. Gondolom, valami hasonlót, mint a paraszti családban felnőtt Berecz János, aki tavasszal Tótkomlóson a következőt mondta: „Ha akkor, amikor még klottgatyás, polgári iskolás gyerek voltam, valaki azt mondja nekem, hogy az ország első harminc, vagy ötven vezetője között leszek, azt hiszem, jót hahotáztam volna.”

Természetesen nem szeretnék vonalas lenni, mégsem állhatom meg, hogy elmondjam, hirtelen nem tudom eldönteni, hogy mi tűnik nagyobbnak: az, hogy egy hajdani magyar munkásfiú szmokingban besétált a Fehér Házba, vagy inkább az, hogy a magyar kommunista párt (hivatalos nevén: MSZMP) főtitkárát, mellesleg a Magyar Nép- köztársaság kormányfőjét illő módon fogadták az Amerikai Egyesült Államokban. Fogas kérdés! De talán beérhetjük azzal az áthidaló válasszal is, hogy a magyarság, s a magyar politikai gondolkodás és gyakorlat kapott e napokban nemzetközi elismerést. Politikai engedmény nélkül. (Mert politikai engedmények árán megvásárolt találkozókra bőven akadt példa a történelemben.) Végezetül arra sem árt talán emlékeztetni, hogy ez a meghívás, és látványos fogadtatás, nem az utóbbi hetek, hónapok hazai programjainak, hanem az utóbbi évtizedek kiegyensúlyozott és kiszámítható magyar külpolitikájának szól. Aminek a példa szerint nehéz gazdasági viszonyaink ellenére is nagy értéke van.