Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-26 / 177. szám
í NÉPÚJSÁG Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Ne szégyelljük bevallani, hogy elfáradtunk 1988. július 26., kedd „Nem késtünk az exporttal” Párttaggyűlés a Bekötnél Sarkadon Kedves házaspárral találkoztam a minap a Gyulai Vérfürdőben. Gyenge Károllyal, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának nyugalmazott titkárával és feleségével. Melegség öntötte el szívem tájékát, amikor szőkébb hazámról, Szabolcs- Szatmár megyéről, az ott élő emberekről szeretettel beszéltek Gyengéék. — Hogy kerültek Szabolcsba? — Hosszú volt az út odáig — emlékezik Gyenge Károly. — Aradon születtem, Csorváson nőttem fel Kraj- csovics István nevelőapámnál. A házaspár jól bánt Vélem, emberséget, a munka szeretetét és becsülését tanultam tőlük. Emlékszem, még gyermék voltam, amikor Nyisztor György többször megfordult Cser vésőn. Szászéknál gyülekeztek a baloldaliak, én a nevelőanyámmal az ablakon át leselkedtem. Ne higgye, hogy 16-17 éves fejjel tudatos kommunista lettem volna, de olyan közegben éltem, hogy tudnom kellett, hová tartozom. 1927-ben, 17 évesen, kerültem Budapestre. Apám politizáló suszter vő- je fogadott be angyalföldi baraklakásába. Kifutófiú- kénit kezdtem, de hamarosan a csavarárugyárba kerültem tanulónak. Vasmunkás lett belőlem, érthető, hogy a párttagságom kelte több mint fél évszázados, a szakszervezeti vezetőképző iskolán Kádár Jánossal, Marosán Györggyel és másokkal ismerkedtem meg. A munkaszolgálatból megszöktem, így Pest felszabadulása után azonnal bekapcsolódhattam a pártmunkába. Akkoriban nem könyörögtek, hogy volnál szíves elfogadni ezt vagy azt az állást: ide mész, oda mész és azt csinálod, amit kell! — Így kerültem előbb a Hajdúságba, majd a Nyírségbe. Segítettem a földosztásnál, erőnkhöz mérten védtük a kastélyokat, a bennük levő kincsieket.' Bizony előfordult, hogy késve érkeztünk. Köztudott, a szabolcsi szegény családokban mindig gazdag volt a gyermekáldás. Családszerető, becsületes, jó dolgos emberekként ismertem meg őket. Érzelmükben azonban kettősség dúlt: gyűlölték a földes- urakat, mégsem akarták sokan elfogadni a földet, féltek, ha visszajönnek az urak, még cselédnek, napszámosnak sem fogadják be őket és akkor honnan lesz kenyér? Küzdelmes, de nagyon szép időt töltöttem Szabolcsban, aztán elvezényelitek Baranyába, majd a gépállomások szervezésekor Budapestre az FM-be. Erdei Ferenc volt akkor a miniszter, nagyon okos és emberséges volt — De jó, hogy most errqjr beszélgetünk, oly sok minden eszembe jut, többkötetes regényre való élmény, öröm, bánat, siker. Utolsó munkahelyem volt a székesfehérvári pártbizottság, ott 16 évig dolgoztam. Végigvittük a feleségemmel a mezőgazdaság szocialista átszervezését, mert ő mindig mindenhová velem jött. Az ő megértő szeretető, türelme nélkül nem tudtam völna any- nyi programot végigcsinálni. Képzelje el, fiatal házasok voltunk, az illegális párt- munka sokszor elszólított hazulról éjszaka is. Tudta, hogy nem szabad megkérdezni, hova megyek, mikor jövök haza, mert lebukás esetén őt is „vallatják”. Ilyesmiben is volt részem, egy időben Kulich Gyulával voltam börtönben. — Mikor ment nyugdíjba? — Pontosan 60 éves koromban. A pártközpontban kértek, hogy maradjak még pár évet, de én azt mondtam: nem kell azt szégyellni, hogy elfáradtunk. Időben át kell adni a stafétabotot, annak, aki jobban bírja a strapát. A pártmunkáról persze nem mondtam le, tagja vagyok a megyei párt-i bizottságnak, elnöke a fegyelmi bizottságnak. Az az elvem: a fegyelmik osztogatása helyett előzzük meg a bajokat. Senki nem született bűnözőnek, de az apparátusban ,is emberek dolgoznak, egyet-kettőt közülük is elragadhat a gyors meggazdagodás vágya. Vigyázzunk egymásra, hogy a nép becsű lését el ne veszítsük. Igaz, vagyont nem szereztem, bérházban lakom, nincs se kertem, se autóm, de nyugodtan hajtom álomra a fejem. Legdrágább kincsünk a leányunk, a vőnk és a mérnök unokánk. — Mivel telnek nyugdíjas- napjaik? — A társadalmi tevékenység sok időt elVesz. De egészségesek vagyunk, minden évben elmegyünk üdülni, azelőtt nemigen jutott rá idő. Sokat utazunk, kedves isme-1 rősökkel találkozunk, beszélgetünk a régi szép időkről. Fejér megyét megszerettük, nem kívánkozunk onnan elköltözni, de Csor- vásit soha nem feledem, szívesen látott vendégek vagyunk ott is. Tucatnyi kitüntetéséről mélyen hallgat, felesége árul el egyet-kettőt, pl. azt, hogy férje a Szocialista Hazáért Érdemrend, a Magyar Népköztársaság Érdemrendje, a Vörös Zászló Érdemrend birtokosa többek között. Ary Róza Műszakváltás van az „üvegházban”. így nevezik a sankadi Béköt-telep műhely- csarnokát a benne dolgozó asszonyok. Télen hideg, nyáron meleg a jól megvilágított, tágas üzem. Évek óta külföldre, exportra gyártják a frottírköntösöket, örömük telik a szép kelmék, divatos •formák varrásában, bár könnyűnek, s bőven fizetettnek nem lehet mondani a munkájukat. — Nem késtünk az exporttal, miattunk még nem kellett a Békéscsabai Kötöttárugyárnak határdőt imódo- sítani, tudomásom szerint — tájékoztat ,a telepvezető Vin- cze Rozália. — Számítani lehet ezekre az asszonyokra, persze vannak gondjaink is bőven. Hallottunk is ezekről a pártalapszervezet taggyűlésén. A telepvezető az elmúlt félév termelési eredményeiről tartott rövid tájékoztatót. Azért rövidet, mert a következő héten minden dol- dolgozó hallja majd a részletes adatokat a termelési tanácskozáson. A rendszeresen megtartott tanácskozásokon a békéscsabai anyavállalat képviselői mindig jelen vannak, így azonnal válaszolhatnak a felvetődő kérdésekre. Varga Károly né párttitkár, valamint a sarkadi pártbizottság munkatársa, a patró- nusuk, Horváth Lászlóné is hallgatja a problémafeltáró beszámolót, s a lassanként szórafakadó, de vitába torkoló véleményeket a párttagoktól ; „Sóik volt az elmúlt félévben a hulladék, az utolsó hónapban szerencsére jelentősen csökkent. Nagyobb figyelemmel, a kelme tisztaságára jobban ügyelve kellene szabni, vrrmi, jó minőséget előállítani. Ha a szabászok szépen dolgoznak, szebb lesz a varrónők gépéről lekerülő konfekció is. Jó a technológia és a munkafegyelem, de mindenki úgy adja ki a ké-* szét a kezéből, mintha magának varrta volna! Sok a hiba a kelmevégekben, előfordul lukas, vagy írott anyag, s ez is jelentősen növeli a hulladékszázalékot!” Ezek a problémák foglalkoztatják a munkásnőket, s a gondok bizony nem újak. Élesen vetődött fel a túlórák kérdése is. Egyre többen nem a túlóra kifizetését ké rik, hanem a lecsúsztatás lehetőségét. A jövedelem emelkedésével, több megy az adóba, s alig marad valamivel több a zsebükben. Az átlagkereset 4900 forint körüli, s ha valaki megkeresi az 50G0-et, inkább lecsúsztatja a túlórát és otthon dolgozik a háztájiban. Igen ám, de amikor az exporthatáridő sürget, kell a munkáskéz. S hiába dolgozik valaki többet az egyik héten, ha a másikon csúsztat, csak hiányzik a munkája. Hatalmas méretű köntösö- söket, nem apró darabokat varrnak a konfekcióban, nehezebb a kelme illesztése, több hulladék marad ki az anyagból. Ennek centimétereit is igyekeznek felhasználni, megvarrják törölközőnek, 20X20 cm-es kiskockának. Erre is van vevő. Abban közösen megegyeznek, hogy bizony a jelenleginél lehet lelkiismeretesebben ügyelni a hulladékcsökkentésre, s arra, hogy a varrott munkadarab ne lógjon a burkolatra. Minőségi szalag- jelzést kell varrni mindenkinek a maga gyártotta darabra, s ha valamit elrontott, növeli a javítások számát, rontja az egész munka- csoport, „a blokk” teljesítményét. A betanulási idő 4 hét, s 1-2 hónap alatt végképp kiderül, érdemes-e varrnia az új dolgozónak, vagy más területre, esetleg munkahelyre pályázzon. — Sarkadon 19 éve van ez a telep — mondja Vincze Rozália. — Azóta itt dolgozom én is, s a 120 asszony mintegy negyede törzsgárda- tag. Sok a fiatalunk, de mindig van felvétel is. Egy műszakban dolgoznak a kisgyermekesek, ezért is nem mennek el tőlünk, összességében jónak ítélem a telep munkáját, nem rossz munkaerők az itteniek. — Megint nagyon elszaladtatok a termelési gondokkal — mosolyog Horváthné a taggyűlés után. — Igaz, az asszonyokat ez foglalkoztatja, ez az életük és ez is politika. Kevesebbet szólnak a nagy politika kérdéseiről, a helybeli gondokat jobban érzik. A községfejlesztési témákkal azonnal jönnek hozzánk, akkor is ha jó ötletük, vagy valami bajuk van Most a teleionihálózat-f ej- lesztésről és a parabolaantenna felszereléséről beszél mindenki. Hiába, itt is nagyot haladt a világ! Bede Zsóka N gabonaváltóról II gazdaságok szemszögéből A mezőgazdasági szövetkezetek elnökei sok mindent mondanak magukban ‘és hangosan is, miközben mostanában kezükben forgatják fa papírt, azaz a váltót, amelyet a frissiben csépelt (gabonáért »cserébe kaptak. A váltó betört, vagy inkább belopakodott '.a gazdasági élet itthoni gyakorlatába — hiszen előzetes propagandája jóformán alig volt — és a szövetkezeti vezetők most összehúzott szemmel méricskélik. Gyanakvásuk nem alaptalan. Moteleket épít a Ramovill Ez a mezőgazdasági váltó már megint egy amolyan magyar specialitásnak látszik. Olyan váltó kerekedett ki ugyanis belőle, amelyik eléggé nehezen változik át forintra. Kevesebbre való hát annál, mint ami ennek a pénzt helyettesítő fizető- eszköznek — amelynek alapjaként az eladó és a vevő tárgyilagos megállapodása szolgál (?) — rangban dukálna. Persze egy normális piacon, valós piaci viszonyok között. A pénzszűkítő pénzpolitika az idén egyszer már eléggé nagy zavarokat okozott a mezőgazdaságban, amikor tavasszal — mint ismeretes — korlátozták a fölvehető hiteleket. Lett nagy fölzúdulás a dologból, mivel a gazdálkodók éppen akkor kapták a szabályozás eme váratlan fordulatát, amikor náluk köztudottan éppen a nagy anyagi befektetések ideje volt. Mivel a mezőgazdász köztudottan nem a naptári évvel számol, hanem a biológiai évvel: ehhez igazítja életét, és a vállalati pénzforgalmat egyaránt. Az év nála tavasszal kezdődik, egy alapos pénzügyi hullámvölggyel, hiszen ilyenkor mindegyikük csak költ és költ. Emiatt üres is a pénztár. A hullámhegynek éppen a gabona betakarításakor kell(ene) eljönnie, amikor jönnek a bevételek, és ebből a sorban álló hitelezőket, külső szállítókat, forgalmazókat ki lehet fizetni. Szóval a jelek szerint éppen erre a „hullámhegyre” lovagolta föl magát a mostani — alapjában véve egyébként nem helytelen! — pénzforgalom-korlátozó döntés, amely a forró nyárban hideg zuhanyként érte a termelőket. Főként a változás nagyságrendje miatt — a gabona feléért váltót adnak az idén — és azért is, mert az nem volt tekintettel a termelőszövetkezeti kör jelentős részére — talán már 40 százalékára —, amely a nyári bevételek idején is súlyos likviditási gondokkal küzd. Ennélfogva ma olyan fizetőeszközt kap kézhez. amellyel nem lehet adózni és bért fizetni sem, és többnyire az ÁFOR, a MÁV, a termelőeszköz-eladók, áramszolgáltatók sem fogadják el. A gazdaságirányítás a termelőket érthető okokból arra akarja rászorítani, hogy pénzforgalmukat kezdjék el a tényleges hatások alapján és korrekt módon tervezni. A likviditás viszont csakis akkor képzelhető el, ha a megfontolt kiadásokkal szemben a megfelelő időpontban, időre és helyre időzített bevételek állnak. A mezőgazdász az idei évet arra állította be — a mérlegben is így kellene lennie —, hogy tíz napon belül készpénzt kap a gabonájáért, nem pedig egy olyan fizetési ígéretet, amely papír létére is nehezen akar fölröppenni, odébb vitorlázni egy vagy két házzal. Oda, ahol a téesznek éppen tartozásai vannak, és nem is saját hibájából, hanem azért, mert a mezőgazdasági termelés velejárója, hogy pár hónappal korábban, sokszor hitellel, a biológiai évet megalapozó eszközöket, gépeket és anyagokat vesz át és azokat maga is „befekteti”. Amúgyis talán túlságosan is sok mindent fektet be ma az agrártermelő. Partnerei általában nagyságrendekkel nagyobb vállalatok — sokszor monopol helyzetben —, és ezek egy része olyan ipari üzem, amely nem túlságosan jeleskedik saját termékeivel. A beszállító téesz- üzemág emiatt csakis akkor juthat terméke ellenértékéhez, ha az ipar készáruja végre kikerül a raktárból és a gyártónak magának is sikerül pénzre szert tennie. Addig viszont a termelőszövetkezet mintegy finanszírozza a nagy partnert és a gazdasági együttműködés sírva-nevetéséből ilyenkor számára többnyire az előbbi jut ki. Megtehetné a gazda azt is, hogy termékével máshová fordul, másutt keres vevőt, és így próbál meg a váltó helyett ‘ forinthoz jutni. Ám ezt sem teheti meg, mivel a fölvásárlók, a feldolgozók többsége monopolhelyzetben van és ráadásul őket is fizetési gondok szorítják; így hát az agrártermelő értékesítési pályái csakis egyfelé fordulhatnak. (Például a kalászos gabona vagy éppen a növényolajipari termékek esetében.) Mivel mozgástere igen korlátozott, kénytelen elfogadni a váltót, és ezzel — legalábbis részben — újabb terhet vállal föl: akarva akartlanul finanszírozza a gabona további útját, egészen az értékesítésig, tehát az utolsó szakaszig. Sokak szerint a mezőgazdászt azért is szorítják, mert a vagyonmérleg alapján feltételezhető, hogy az ágazat alapjában véve nem is áll olyan rosszul. Hivatalból ez ugyan nem hangzik el, és ennélfogva nem is igen illő beszélni róla, ám az újabb pénzügyi akciókból valamiképpen erre lehet következtetni. A helyzet igazából az, hogy a gazdaságok csupán 10-20 százaléka rendelkezik anyagi tartalékokkal, olykor nem is kicsinyekkel. De az is, hogy legalább egyharma- duk egyik napról a másikra él, ami szintén nem titkolt fejleménye mezőgazdaságunk aránytalan növekedésének. Ám azt is tudják a Termelőszövetkezetk Országos Tanácsánál, hogy a termelői vagyon az év végéig mérlegben nagyon is kézzel- foghatatlanul értékelődik föl, mivel az elmozdíthatókon kívül az ott levő javakat, állóeszközöket eladni nemigen lehet, legfeljebb elkótyavetyélni. Valós értékük tehát nem olyan, hogy azzal egy újabb pénzügyi hullámvölgyet.át lehetne hidalni. Jászonyi Ferenc Üj vállalkozásba, motelek építésébe kezdett a Ramovill Szolgáltató Szövetkezeti Vállalat. Az eredetileg háztartási és szórakoztató elektronikai cikkek javítására specializálódott cég ma már igen szerteágazó tevékenységet folytat, vállalatokkal és szövetkezetekkel társul azért, hogy befektetett tőkéjét minél előnyösebben kamatoztathassa. Most a szövetkezeti vállalat — főként autószervizek mellett — motelhálózatot kíván létrehozni. A nagyobb szervizek ugyanis rendelkeznek az ehhez szükséges infrastruktúrával és a főútvonalakon viszonylag nagy az átmenő forgalom. A világ- kiállítás megrendezése esetén pedig jelentősen megnő a szállást keresők száma. Az első motelt Budaörsön építik fel, de terveznek továbbiakat Gyulán, Pápán, Sopronban és másutt is. Az épületek várhatóan 60-80 személy befogadására lesznek alkalmasak, szolgáltatásuk, színvonaluk a három- csillagos minősítésnek felel majd meg. Az első budaörsi építkezést már az ősszel elkezdik. A motellánc kialakítására vegyes vállalatot hoz létre a Ramovill, erről több nyugat-európai partnerrel is tárgyal. fl Mecseki Ércbányászati Vállalat, Pécs, 39-es dandár út 19. Telefon: (72) 15-856 bányamunkára felvesz 18—30 éves férfiakat a következő munkakörökbe: éves kereseti lehetőség vájár 190—260 ezer forint, segédvájár 150—220 ezer forint, szállító csillés 95—100 ezer forint, villanyszerelő 96—110 ezer forint, a gyakorlattól, illetve a teljesítménytől függően. — Bányászati szakképzés, — családosoknak albérleti hozzájárulás, — kedvező lakásjuttatási lehetőség, — vidékieknek kényelmes munkásszálló, — 25—44 nap évi szabadság. Felvételi feltétel: egészségi alkalmasság, büntetlen előélet. JÖJJÖN DOLGOZNI AZ URÁNIPARBA, MEGTALÁLJA SZÁMÍTÁSÁT! Levélbeni érdeklődés a fenti címen.
