Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-25 / 176. szám
1988. JúHoa hétfő Huszonöt japán városból érkeztek a képek - Harumi Tsutsui Doma brácsaművésznö hangversenye Japán nap volt Szeghalmon Tábori körűt a megyében (Folytatás az 1. oldalról) foglalja el magát, ahogy tudja. Az étkezőhelyiséget nézzük meg először. Már megterítettek az ebédhez, de kés és szalvéta nincs az asztalon. — Ügy tudjuk, csirkehús lesz, ezért nem tettünk kést, szalvétát pedig minden gyerek maga hoz a tisztasági csomagjában — kapjuk a választ az egyik konyhai dolgozótól. A mosogatóhelyiség tiSKta, az ételminták megőrzésével viszont gondok vannak. Helytelenül, egy üvegben tárolják a rántott húst és a krumplit, másrészt a tízóraira kiosztott sajtból nem tettek el. Dudás György és Dudás Józsefné — tapasztalt gagyi- zók — úgy döntöttek: áprilisban Békés megyében próbálnak szerencsét. Bár mindössze néhány hétig tartott a vidéki kiruccanás, jó pár csecsebecséjük gazdára talált. Azt, hogy pontosan hány vevőt sikerült lóvá tenniük, talán még ők sem tudják. A letartóztatás után, április 28-án rendőrségi felhívás jelent meg lapunkban, mely szerint azok jelentkezését várták a Békéscsabai Rendőrkapitányság bűnügyi osztályán, akik Dudáséktól vásároltak. Ezek után kilenc esetet sikerült a gyanúsítottakra bizonyítani, feltehetőleg azonban ennél több áldozat is volt, annak ellenére, hogy Dudás Józsefné mindössze két esetet ismert el. Hogyan dolgoznak a ga- gyizók, és miképp lehet felismerni csalafintaságaikat? Lehet, hogy sokak számára ez a téma már „lerágott csont”, ám mégis érdemes újra elismételni a legfontosabb tudnivalókat, hiszen a Az udvaron található egy zuhanyozó, ám az ehhez vezető betonút rendkívül keskeny. Bélteky Csabáné felszólítja Mészáros Lajosné táborvezetőt, hogy sürgősen szélesítsék ki a járdát, mert balesetveszélyes. Azért van szükség a szigorúbb figyelmeztetésre, mert a hetekkel korábbi táborszemlén a gondnoknak már szóvá tették ezt a hiányosságot, de nem intézkedtek. (Lehet, hogy azért nem, mert — az egyik tanárnő elmondása szerint — úgysem használják ...?). Lányi Matyi most lesz 8. osztályos. Társai videóval játszanak, szaladgálnak, tén- feregnek, ő olvas. gagyizók még mindig jól megélnek mások hiszékenységéből. Először is: nem árt már akkor élni a gyanúperrel, amikor kapualjban, vásárokon, pályaudvarok környékén dugják az ember orra alá a csillogó holmit. Egy kapualj azért mégsem ékszerbolt (ahol a hely már önmagában garancia a minőségre). Ami különösen feltűnő: a hamis, rézből készült ékszerutánzatok bizony rettentően, kényes jószágok. Nedvesség hatására hamar elszíneződnek. Ezért tartják őket vattacsomóban, hogy testfelülettel ne érintkezzenek. Aki végképp biztos akar lenni a dolgában, vegye a markába a gyűrűt, vagy a láncot, tartsa benne 1-2 percig. A tenyér nedvességétől varázslatos gyorsasággal elveszti a színét, és egy fénytelen, csúnya fémdarabka lesz belőle. Ne tévesszen meg senkit a gyűrűbe, láncba ütött próba. Gyakorlottabb szemek észre- vehetik a hamisságát, mert sokkal durvább, kezdetlegesebb az igazinál. — Hogy érzed iltit magad? — tesszük fel neki a nem túl eredeti kérdést. — Nagyon jól, csak az a kár, hogy most hideg van, és nem lehet fürdeni. — Finomak az ebédek? — Nem vagyok válogatós, mindent megeszek, sőt repe- tázni is szoktam. * * * A 13 éves fiú mindennel meg van elégedve, a Köjál munkatársa azonban szóvá tette a táborokban' a kifogásait. Ezek — bár néhol így érzik — sohasem a tábor vezetése ellen irányulnak. Azért van az ellenőrzésekre szükség, hogy a gyermekek egészséges körülmények között, tisztaságban, rendben tölthessék el azt a néhány hetet. S a szülők is soklkai nyugoditabbak, ha tudják, jó helyen vannak csemetéik. (bundula) A gagyizók többnyire nagyon dörzsölt, rafinált emberek. Sokszor külföldieknek — olaszoknak, törököknek, lengyeleknek — adják ki magukat, mesterien „törik a magyar nyelvet”. Elmagyarázzák, hogy elfogyott a pénzük, nem tudnak tankolni, élelmet venni. Ha kell, eljátszanak színlelt vásárlásokat; egyikük árul, alkudozik, a másik pedig, mint idegen vevőjelölt, odalép, dicséri az ékszert, másokat is vételre biztat, aztán „De jó vásárt csináltam!” kiáltással elégedetten távozik. Előfordul, hogy igazi aranyat mutogatnak, s amikor már kötélnek áll a vevő és fizet, a gagyizó egy ügyes mozdulattal hamisra cseréli az árut. Nem árt tisztában lenni azzal is, hogy kapualjban, utcán, vagy bárhol, tilos — és büntetendő — magánszemélytől aranytárgyat vásárolni. Vagyis, akár színarany, akár sárgaréz, legjobb, ha messze elkerüljük az alkalmi ékszerárusokat. Az igazi profik jól ismerik a vevőkört is. Szinte kivétel nélkül nőket szólítanak meg (ők könnyebben bedőlnek a csillogó holmik láttán), közülük is a szoli- dabbakat, szerényebb öltözetűeket. ök maguk igyekeznek ápoltnak, jól öltözöttnek tűnni. Mint például a fővárosból a megyénkbe ruccant Dudásék. Dudásné bőrszoknyát viselt, Dudás György megnyerő modorával igyekezett az emberek közelébe férkőzni. A megye- székhelyen egy alkalommal, a Justh Gyula utcában bukkantak fel. Április 21-én Köröstarcsán, a kirakodó- vásárban próbáltak és találtak szerencsét. Két nappal később már Kondoroson jártak, ahol végül rendőrkézre kerültek. L. E. Nyolcvan japán festőművész százötven — úgynevezett — „skishi” lapra, általában ecsetírással, akvarel- lel készített képét állították ki és mutatták be szombaton délben Szeghalmon, a Sárréti Múzeum Kossuth téri kiállítóhelyiségében, a község egykori magtárában. A másodszor megrendezett , Japán nap’’ keretében Szeghalomra érkezett másfélszáz, aranykeretes kisalakú festmény, és a nap plakát- montázsát készítő Suzuki Isamu fotóművész, az Ieno Hikari Magazin munkatársának fotográfiái, valamint több, papírhajtogató művész érdekes alkotása ezúttal is rengeteg érdeklődött vonzott. A kiállítóteremben halk japán muzsika szólt, majd az érkezőket zöldteával kínálták, sokan kaptak eredeti japán fapálcikákat is. A kiállítást szervező tokiói Doma Art Centre tökéletes nyomdai színvonalat bemutató, félszáz képet tartalmazó katalógusában sokan kértek autogramot a „japán nap”-ra Szeghalomra érkező Harumi Tsutsui Doma brácsaművésznőtől és Yoshida Mokoto festőművésznőtől is, aki a délután folyamán a szeghalmi ifjúsági házban ecsetírásra tanította a város ifjúságát, és avatta be az ecsetírás hagyományainak titkaiba a felnőtt érdeklődőket is. Délután 5 órakor kezdődött a város művelődési központjának tükörtermében Harumi Tsutsui Doma hangversenye, melyen japán és magyar szerzők műveit tolmácsolta vastapsos sikerrel. Hatalmas tapsot váltott ki a magyar dalcsokor, melyre a művésznő ráadást is adott. A hangverseny előtt és után is zöldteakóstoló várta a vendégeket. A művelődési központ kistermében került sor a szeghalmi „japán nap” zárófogadására, melyen a városi tanács elnöke, Varga Istvánná összegezte a nap eseményeit, szólt arról a szépen és tartalmasán fejlődő kapcsolatról, mely a tokiói Doma Art Centre, a szeghalmi Sárréti Múzeum és a városi művelődési központ között kialakult. A tanácselnök ezután emlékplakettet adott át Harumi Tsutsui Doma brácsaművésznőnek és Yoshida Mokoto festőművésznőnek. A fogadáson ott volt Kerekes Kálmán, a városi pártbizottság első titkára is, Harumi Tsutsui Doma brácsaművésznő hangversenyzett a művelődési központ tükörtermében sokan népművelők, pedagógusok, muzeológusok és más meghívottak. A huszonöt japán városból a Doma Art Centre által összegyűjtött és Magyarországra küldött kiállítás augusztus 22-ig látható a Sárréti Múzeum Kossuth téri kiállítóhelyiségében. (9—n) ——----------------------------'tm V endégek és távol-keleti vendégek 'a képkiállításon Fotó: oravszkl Ferenc Mások hiszékenységéből éltek Két Dudás — egy cipőben A {piciny, vattacsomóba bugyolált gyűrű ellenállhatatlanul kelleti imagát. Az .alkalmi vevő kipirult larccal, husiin keresgéli tárcáját, és gondolkodás fnélkül legombolja a „méltányos” összeget. Örömmámora kérészéletű. Fél óra múlva Jszerzeménye már inem csillog, a .felülete vészjóslóan sötétedik. Gyanúja keserű {igazsággá válik, {miközben eszébe jut /a bölcsesség: nem mind arany, 'ami fénylik. .'Az övé sajnos a ^kevésbé nemes kivételek díszpéldánya; {legfeljebb sárgaréz. 'Emberünk egy ravasz 'gagyizó hiszékeny „áldozata” lett! Vonalban voltunk Végegyházán---- Az elmúlt héten a határmenti, kétezer lakosú. Végegyházán vártuk kedves olvasóinkat hagyoniányos, Vonalban vagyunk szolgáltató programunkra. A nagy nyári mezőgazdasági munkák ellenére is többen felkerestek bennünket, emellett érkezett telefonhívás Szegedről és Békéscsabáról is. Az alábbiakban a legérdekesebb kérdésekre válaszolunk az illetékesek se- ----- gítségével. A közvilágítás helyzetéről Többen jelezték, hogy a településen az esti órákban nem minden közvilágítási lámpa ég. Amennyiben bejelentik a meghibásodást, csak két-három hetes késéssel javítják ki a hibát. A kérdést továbbítottuk a Dé- mász Hódmezővásárhelyi Üzemigazgatóságának, ahol Gajdács József üzemviteli osztályvezető adta meg a választ. — Végegyházán az elmúlt hónapokban voltak közvilágítással kapcsolatban gondok. Az utóbbi három hónapban azonban már nem kaptunk jelzést, bejelentést a közvilágítási lámpák meghibásodásáról. Egyébként több alkalommal tanácskoztunk a helyi tanáccsal és vállaltuk, hogy a jövőben nagyobb odafigyelést tanúsítunk a végegyháziak gondjára. Sajnos, a lámpák egy részénél szél és egyéb hatásra az érintkezők fcöny- nyen elmozdulhatnak, emiatt megszűnik a világítás. özvegy Szűcs Józsefné, Ondrik Erzsébet Békéscsabáról telefonált. Többek között elmondotta, a Munkás utca 1. szám alatt testvérével örökölt egy régi, víz és' villany nélküli házat. Az épület bútorozott, emellett kis kert is tartozik hozzá. Már többször fölajánlotta a helyt tanácsnak megvételre, legutóbb az SOS Gyermekfalunak. Olvasónk már minimális összegért, 10-12 ezer forintért is oda adná valakinek, amennyiben ezt az ősz- szegét megfizeti. Legutóbb az Erdélyből áttelepültek részére is felajánlotta a házat. Mikula Mihály végegyházi tanácselnök a következőket mondta az esettel kapcsolatban. — Ismerős a probléma, már több alkalommal megkeresett bennünket az örökséggel kapcsolatban özv. Szűcs Józsefné. Sajnos, a tanácsinak nincs pénze arra, hogy egy víz, villany nélküli, élhagyott állapotban levő házat megvegyen. Amennyiben megfelelő állapotban lenne az épület, valószínű, megoldható lenne a hasznosítása. Egyébként Végegyházán 10-15 ehhez hasonló ház áll üresen napjainkban. Az áttelepültek sem hajlandók beköltözni ilyen régi, elavult épületbe. Arpádtelepi gondok Végegyháza mellett található a . mintegy 300 lakosú Árpádtelep. Az ottani gondokról Kinyó György számolt be. Többek között kifogásolta, hogy a járdák keskenyek, emellett sok helyütt nem gondozzák megfelelően, így kinő a gyom. Ugyancsak gondot jelent, hogy a buszmegállónál sok víz folyik össze, mivel némiképp megsüllyedt az úttest. Mezőhegyesről, a 73-as major felé haladó bekötő- útón szintén süllyedést észlelt, ami véleménye szerint, balesetveszélyes. A tanácselnöktől megtudtuk, a rendelkezések értelmében az ingatlan előtt a tulajdonos köteles rendben tartani a járdát. Eddig még nem kaptak bejelentést a lakosságtól, így nem tudják, kik azok, akik nem tartják rendiben a járdát. Az úthálózattal kapcsolatos kérdésre Bartha Lajos mezőkovácsházi körzeti útfelügyelő adott tájékoztatást. — A Végegyháza—Mezőhegyes közúti útszakasz süly- lyedését várhatóan az orosházi üzemmérnökség rövidesen kijavítja. A 73-as majorhoz vezető bekötőút tanácsi kezelésű. Több alkalommal kátyúztak itt. Sajnos, a tanácsnak kevés pénze van, emiatt nem áll módjában nagyobb feújításit végezni. Megjegyzem!, ezen a bekötőútan igen nagy a forgalom, így természetes a gyorsabb elhasználódás. Még egy felvetés érkezett Árpádtelepről, mégpedig a telefon ügyében. A helyi ciroktelep bezárt, a termelő- szövetkezet vette át kezelésre az épületet, így a telefonnal is ők rendelkeznek. Mivel este zárva van a telep, így nehéz használni a telefont. Ezért kérik, hogy agy nyilvános állomást létesítsenek az árpádtélepi bolt előtt. Slyuch András, a békéscsabai távközlési üzem helyettes vezetője a következőket mondotta az esetről: — A helyi tanács kérte, hogy a ciroktelep megszűnte után nyilvános telefonállomást létesítsünk. Mivel ennek bekerülési költsége 90- 100 ezer forint, s erre pillanatnyilag a tanácsnak nincs pénze, nem áll módunkban nyilvános állomást létesíteni. A volt ciroktelepi telefon egyébként a tsz tulajdonába került, s ők nem mondanak le róla senkinek a javára. A távlati fejlesztési tervünkben szerepel egy nyilvános állomás felállítása Árpádtelepen. Az autóbuszközlekedésről Jó néhány, Árpádtelepen élő idősebb ember kifogásolta, hogy a Mezőhegyesről reggel 7 órakor Mezőkovács- házára közlekedő autóbusz- járat miért nem megy be Árpádtelepre. Az iskolások és az idős korúak így nehezebben tudnak eljutni Mező- kovácsházára. A kérdést továbbítottuk a Körös Volánnak. Héjas Béla forgalmi osztályvezető így vélekedett: — Már többször megkerestek bennünket ebben az ügyben. Árpádtelepről egyébként 500 métert kell gyalogolni a megállóig. A következő járat,’ amely 7.25 órákor indul Mezőhegyesről, betér Árpádtelepre is, így véleményünk szerint az iskolások még időben beérnek Mezőkovácsházára. Ameny- nyiben igénylik, elképzelhető, hogy a 7 órási járat megy majd be a jövőben Árpádtelepre és a 7.25-ös nem érinti a településrészt. Men etrend i leg és járatszer- kezetileg nem lehetséges, hogy 7 óra előtt induljon az autóbusz Mezőhegyesről, mivel előtte a környező majorokban teljesít szolgálatot. Megnéztük, naponta a Mezőhegyes és Mezőkovácsiháza között közlekedő 24 járatból 15 betér Árpádtelepre. Ügy ítéljük meg, ez kielégíti az igényeket. Verasztó Lajos
