Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)

1988-07-25 / 176. szám

Az orosházi baromfiipar sikerei külföldön és itthon. A magyar baromfiipar leg­jobbja az orosházi. Ez év május 13-án tartott vállalati ünnepségükön Szabó István, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a TOT elnöke sommázta egyetlen mondat­ba azt a példa nélkül álló vállalati teljesítményt, me­lyet 1987-ben csaknem 20 ezer tonna baromfi felvásár­lásával és továbbfeldolgozá- sával elértek. Naponta 6-8 millió forint értékű terméket állítottak elő, melynek éves nyeresége 178 millió forint. A vállalat összes vagyona 362 millió. Ha erre vetítjük nyereségüket, akkor a 49 százalékos vagyonarányos nyereség kellő magyarázatot ad az eszközhatékonyságra, a vezetés, a műszakiak és a munkában közvetlen részt­vevők magas fokú kultúrá­jára. Ma, amikor egyre több el­marasztaló vélemény forog közkézen iparunk állapotá­ról és teljesítményéről, szin­te oázisként hathat egy-egy ilyen jó hír. Mert ez való­jában jó hír, akárcsak az, hogy az itteni kollektíva az utóbbi két hétben 60 millió forint értékű beruházáson jutott túl. A baromfifeldol­gozó gépsoraikat újra cserél­ték, a réginél korszerűbbet, elektronikával vezéreltet sze­reltek fel. Két hét máshol egy közepes méretű karban­tartásra elegendő, s itt az épület emeleti részében eny- nyi idő kellett az új techno­lógia szerelésére, a próba­üzem indítására. — Éppen az újonnan fel­szerelt üzemrészbe igyek­szem — mondotta Papp Jó­zsef igazgató, amikor né­hány nappal ezelőtt a gyár­ban felkerestem. Magával hívott. A szállítópályán mil­lió csirke. Mind áthalad egy automata mérlegen,. mely méri és az áru útját prog­ramozza. A terem másik ol­dalán, ahová az automata nem látszik el, a súlynak és a minőségnek megfelelően hull alá a vágott, tisztára mosott baromfi, ahol ügyes női kezek polietilén tasakba zárják, dobozolják és irány a fagyasztó. Innen már a kereskedelemé a szó. — Számunkra a szovjet export rendkívüli jelentősé­gű. A kormányközi szerződés értelmében csirketermékünk 70 százalékát ide szállítjuk — magyarázza, amíg egyik munkateremből a másikba átérünk. — Képzelje csak el, mi lenne velünk, ezer em­berrel, meg a húszezer ton­na árut előállító termelői háttérrel, ha ez a piac nem fogadná áruinkat? Hogy mindenki előtt még világo­sabb legyen a helyzet, em­lékeztetni szeretnék arra, hogy a mi vállalatunk ter­melői hátterének zöme a háztáji gazdaságokban folyó munkára épül. A felvásárolt csirke 78 százalékát a kis­termelők adják, részint szö-‘ vetkezeti, részint közvetlen vállalati integrációval. Ez sem akármi! A feldolgozó­pályára folyamatosan érke­B tisztaságot, a rendet ellenőriztük. Tábori körűt a megyében zik az áru, amit ugyancsak folyamatosan kell megter­meltetni. A termelők tech­nológiai fegyelme rendkívül lényeges ebben a munkában, amikor külföld a tőlünk vá­sárolt árut, már gyógyszer- maradványok szempontjából is ellenőrzi. Az orosházi gyár termé­keit 1987-ben sem a szovjet piac, sem pedig az NSZK, az olasz, az osztrák, a sváj­ci, a francia üzlettársak nem reklamálták meg. Sőt, to­vábbfeldolgozott (baromfi­termékeik változatlan keres­letnek örvendenek. Tavaly nyolcmillió dollárt hoztak az országnak. Bizonyára sokan tudják, hogy az Orosházi Baromfi- feldolgozó Vállalatnak van egy konzervgyára is. Vala­mikor itt lábas jószágokat vágtak, most pedig baromfi- májból fcrémkonzerveket, baromfihúsból hentesárut: párizsit, virslit készítenek. — Innen, Orosházáról, ho­gyan lehet beleszólni a nyu­gat-európai piacba? — kér­deztem az igazgatótól: — Az állandó kifogástalan minőséggel és a pontos szál­lítással. Ha bármely követel­ményt nem tartjuk meg, számunkra a piac elveszett. Néha résen is kell lennünk, mert olykor akad pótrende­lés is, s ha a felkínált lehe­tőséget elszalajtjuk, „ugrik” a partner és a piac. A jó múltkorában egy külföldi — számunkra ismeretlen — ke­resett fel. Azt mondta: látni akarja a gyárat, ahonnan árut vásárol. Megmutattuk. Elégedett volt, azóta már rendelt. Reméljük, nálunk marad. Az igazgatói iroda vitrin­jében a legújabb szisztéma szerint csomagolt termékek vonják magukra a figyelmet. A konzerves dobozok eltér­nek a hagyományos hazaiak formájától. Szépek, tetszető­sök, az étvágyat kíváncsivá tevő kinézetűek. Külföldről származnak. A hazai ipar ilyeneket nem tud produkál­ni, ezért hozzák be külföld­ről. Nem tudom, de lehet, hogy az ipar számára ez így kényelmesebb. Pedig senki számára sem lehet közöm­bös, amikor a forint kemé­nyítőséről lehet szó. A maga rendezettségével, fegyelmével, munkájával, rendkívül tisztaságával ilyennek láttam az ipar ék­szerdobozát Orosházán: hal­latlan pontosság, szervezett­ség a termeltetésben és a feldolgozásban, az áruszál­lításban, a vevők, vagyis a piaci igények kielégítésében. A piac megtartása, és újabb piacok szerzése itt már új frekvenciára állította az em­bereket. Hogy mennyire így van, tanúsítja az az elmúlt két hét, amikor itt egy gyá­rat cseréltek ki. Kép, szöveg: D. K. Juhász István Kutter típusú gépen a párizsi felvágott masz száját ízesíti Nyolcszázezren a Balatonnál Az idén az eddigi legna­gyobb volt a forgalom a Ba­latonnál a kánikulai hét­végén vasárpap — becslés szerint — mintegy 800 ezer ember tartózkodott a tó partvidékén. A Balaton-vidék, amely vasárnap nagy, tarka forgó­színpadra hasonlított, bővel­kedett parti eseményekben is. Balatonfüreden tízezrek szemlélték meg az Anna- bál szépségkirálynőjének és két udvarhölgyének menet­táncosokkal kísért sétako­csikázását. Vasárnap kora reggel a gyulai piacon még az árnyas fák alatt is szinte elviselhetetlen ivóit a hőség. Lehet-e rajta cso­dálkozni, hogy az árusok két kuncsaft között fagylaltoztak Fotó: Béla Ottó Világ proletárjai, egyesüljetek! 1988. ■ JtJLIUS 85., HÉTFŐ Ára: 1,80 forint XLnL ÉVFOLYAM, 176. SZÁM BÉKÉS MEGYEI A nyár a táborok évszaka. Június végétől benépesül­nek a vízparti, erdő melletti, hegyvidéki táborok, s au­gusztusig általában mindegyikre kifüggeszthetnénk a „megtelt”- táblát. A legkisebbektől az egyetemistákig minden korosztálynak kellemes időtöltést, rengeteg új élményt jelentenek a napközis, építő-, szakmai, sport-, környezetvédő (és még ki tudja hányféle van) táborok. Ezeken a helyeken nem az az elsődleges, hogy az ott­honi kényelmes, megszokott körülmények között legye­nek a lakók. Sőt, romantikája is van a sátorozásnak, az emeletes ágyaknak, a szabadtéri főzéseknek, a patakok­ban való fürdésnek. Ám azért természetesen van egy higiénés szint, amit mindenképpen el kell érni a tábor­nak, hiszen az ott lakók egészségét semmiképp sem sza­bad veszélyeztetni. Bélteky Csabánéval, a megyei Köjál gyermek- és ifjúsághigiénés osztályának megbízott veze­tőjével 3 tábort látogattunk meg, s vizsgálta a szakem­ber, mennyire felelnek meg ebből a szempontból a kö­vetelményeknek. Vésztő - Kárászmegyer A vésztői Szabó Pál Ál­talános Iskola egész nyáron üzemelő napközistáborát a községtől mintegy 10 kilo­méterre, a helyi tanács üdü­lőházában alakították ki. A főúttól alig pár száz mé­terre található, az árnyat adó erdőben a gyerekek szemmel láthatóan kiválóan érzik magukat. Amikor meg­érkezünk, egy csoporttal ne- velőnő foglalkozik, mások önállóan játszanak, a tábor­vezető a kolléganőivel a dél­utáni vetélkedőre készíti elő az anyagot. — Általában naponta 50 gyereket hozunk ki ide au­tóbusszal. Fél nyolckor in­dulunk, 4 óra körül érünk haza — mondja Budainé Hinterstein Irén táborveze­tő. A helyiségek nagyon ren­dezettek, tiszták, a gyerekek egy oldalak nélküli, náddal fedett területen étkeznek. A víz itt ivásra nem alkalmas, ezért kannákban hordják a községből. A konyhában is minden előírásszerű. A sza­kácsok egészségügyi könyve rendben van, az ételmintá­kat helyesen tárolják. A mel­lékhelyiségek is ragyognak a tisztaságtól. Az elsősegély- nyújtó ládikóban található néhány kötszer helyett — le­járt a felhasználhatósági idejük — azonban újakat kellene beszerezni. A tábor előzetes megszem­lélésénél a Köjál munkatár­sai kérték az üzemeltetőket, hogy a fákról vágják le a száraz gallyakat — hiszen ez balesetveszélyes —, ánj ed­dig nem történt meg. Más kifogásolhatót nem tapasz­taltunk, így folytatjuk utun­kat. Hidasi*« A. G. - Vizesfás A már régóta üzemelő tá­bor folyamatosan bővült, szépült az utóbbi években, így kellemes körülmények között lakhatnak itt a diá­kok. Dr. Komáromi Sándor táborvezető éppen valami­lyen papírokat rendezget, amikor betoppanunk. — Békés 3 középiskolájá­ból érkeztek a tanulók idén is az építőtáborba. A gyere­kek most természetesen dol- goznak a kukoricatáblákban, de azért jöjjenek velem, megmutatom a szállásukat! Külön épületben laknak a fiúk és a lányok, kicsit zsú­foltak a szobák. A vártnál többen, 104-en jöttek, ezért még a betegszobába is be kellett néhányuknak költöz­ni. Érdekes, a fiúk szobájá­ban nagyobb a rend, bizto­san arra a tortára fáj a fo­guk, amit a tisztasági ver­seny győztese kap a munka végén. Az egyik szoba asz­talán felnyitott konzervdo­bozt találunk, Bélteky Csa- báné azonnal kidobja, mivel ételmérgezést okozhat. A tábort egy idős házaspár ta­karítja, munkájukra nem le­het panasz, hiszen a zuha­nyozók és a WC-k is tisz­ták, rendben vannak. Egye­düli gondot az okoz, hogy az utócímerezésre itt mara­dó 50 diák részére^mindösz- sze 15 ágynemű van. A gondnok azonban ígéretet tesz arra, hogy valamilyen úton-módon, de mindenképp beszerzi a szükséges meny- nyiségű tiszta ágyneműt. Az ellenőrző körút utqJSó állomására (indulunk. Szeghalom — Várhely A várostól néhány kilomé­terre, közel a Sebes-Körös partjához, a helyi tanács üdülőjében rendezték be a napközistábort, ahol Szeg­halom két általános iskolá­jának diákjai tölthetik el a nyarat. A gyerekeknek nincs szer­vezett programjuk; amikor megérkezünk, mindenki úgy (Folytatás a 3. oldalon) Első félévi OTP-mérleg Jelenleg a lakosságnak nyújtott hitelek összege meghaladja a betétállo­mányt, s a kialakult egyen­súlyhiány azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a lakossági hiteligény finanszírozására a termelésből kell kivonni a pénzt. Ezért került sor a na­pokban a lakosság részére nyújtott bankkölcsönök, áru- vásárlási és egyéb hitelek kamatainak emelésére. Kalocsay Tamás, az OTP ügyvezető igazgatója az MTI munkatársának elmon­dotta : az első félévben a la­kosság megtakarításai a ko­rábbiakhoz képest lényege­sen lassabban nőttek, az el­helyezett betétek állománya az első hat hónapban csu­pán 1,4 milliárd forinttal bővült. A múlt esztendő el­ső félévében ez a növek­mény elérte a 10,1 milliárd forintot. Ugyanakkor a hi­telállomány 9,2 milliárd fo­rinttal növekedett az első félévben. A megtakarítások csökkenése részben azzal magyarázható, hogy az idén jelentősen megdrágult az életvitel, a lakosság keve­sebb pénzt tud tartalékolni. A nagy megtakarításra ké­pes rétegeket érzékenyen érintette a személyi jöve­delemadó bevezetése. Az adó következtében jövedelmeik számottevően csökkentek. Emellett a lakosság a ko­rábbinál több készpénzt tart otthon. Mivel a múlt esz­tendőben és az idén is bi­zonyos mértékben romlott az ellátás, megnőtt a hiány­cikkek száma, így ez a kész­pénz részben az esetleg fel­lelhető cikkek megvásárlá­sára szolgál.

Next

/
Oldalképek
Tartalom