Békés Megyei Népújság, 1988. július (43. évfolyam, 156-181. szám)
1988-07-19 / 171. szám
1988. július 19., kedd Hibrid kukorica több mint 500 hektáron Bizakodnak a végegyháziak Az aratás adja'a legnagyobb munkát Végegyházán Fotó: Gál Edit A Végegyházi Szabadság Termelőszövetkezet az elmúlt két esztendőben igencsak ellentmondásos gazdálkodást folytatott. Míg 1986-ban a szövetkezet életében kimagasló, 25 millió forintos nyereséget produkált, s ezzel elnyerte a MÉM és a TOT Kiváló Termelőszövetkezet címét, tavaly — igaz, hogy csak minimális — 52 ezer forintos veszteséggel zárta az évet. Ezek után arra voltunk kíváncsiak, vajon mit hoz az 1988-as esztendő a tsz-nek. Szénási Sándor elnökhelyettes a hibridkukorica-tábláról érkezik. — Most a falu apraja- nagyja a címerezéssel van elfoglalva. Látja, mi bele^ vágtunk a hibrid kukoricába és eddig volt öröm, de bánat is. Míg 1986-ban rekordot értünk el, tavaly vitte a milliókat az aszályos időjárás miatt a vetőmagkukorica. Reméljük, az idén kedvezőbb lesz az időjárás és megfelelő nyereséget hoz . az ágazat. Jelenleg a közösben 472 hektár a hibridkukorica- terület, míg a háztájiban további hetven hektárt foglal el. Mi nem veszünk igénybe idegen munkaerőt, saját tagjainkra és családtagjaikra számítunk a legnagyobb, legfontosabb munkában, a címerezésben. Az őszi árpa betakarítása már befejeződött, mintegy 5 tonnás hozamot értünk " el hektáronként. Most az öt kombájn a búza aratásán dolgozik. Sajnos a szeles, viharos időjárás lefektette a növényállományt, csak egy irányban tudnak haladni a kombájnok, így alaposan megizzadnak dolgozóink. Reméljük, a tervezett hattonnás átlagtermést sikerül elérni, az eddigi kilátások biztatóak. A szövetkezet 730 hektáron termel takarmánykukoricát. Kiváló fajtákat vetettünk, Santost, Mutint, míg a háztájiban Pannóniát. Az év első hat hónapjában több mint 300 milliméter eső esett kedvező elosztásban, ameny- nyiben az elkövetkező hetekben időben jön a csapadék, úgy elérhetjük a tervezett 8500 kilogrammos hozamot. A végegyházi Szabadság Tsz-ben igen bőséges a háztáji választék. A tagok fű- szerpaprikát, cirkot, prita- min paprikát, köményt, sárgadinnye-vetőmagot termelhetnek a háztájiban. Emellett foglalkoznak máriatövis és mustár termesztésével is. A végegyházi szövetkezet gépparkja igencsak elöregedett, éppen ezért az utóbbi két évben nagyobb gépvásárlásba kezdtek. Erről így vall az elnökhelyettes: — Szükség volt a hibridkukorica-termesztésnél egy speciális gépre. Beszereztük a Bourgont, amely csaknem hárommillió forintba került. Nagy előnye, hogy a betakarításkor nem sérti a szemet, és kis veszteséggel dolgozik. Lehetőség nyílik arra is: amennyiben nálunk befejezi a munkát, más gazdaságoknak bérbe adjuk. Emellett Fiat traktorokat, MTZ—80-asokat, és háromnégy IFA teherautót vettünk 1986 óta. Az állattenyésztési főágazat két részből áll. Az utóbbi négy esztendőben befejeződött a sertéstelep rekonstrukciója, mintegy húszmillió forintot költöttek rá. Elkészült az 1920 férőhelyes süldőnevelő, battériássá alakították át a hízószállás kivételével, az épületeket. Az ötszáz kocás telep tavaly 6800 hízót bocsátott ki, az idén várhatóan több mint 8500 hízót adnak a népgazdaságnak. A nyár folyamán elkészül az új daráló-keverő üzem, s idővel a lakossági tápellátást is innen oldják meg. A telepen technológiai selejtvágást folytatnak, s a tsz boltjaiban kimérik a húst, így javítják a lakosság élelmiszerellátását. A szövetkezet kétszázas tehénállománya Holstein-friz keresztezett. Tavaly 5450 liter tejet fejtek egy tehéntől, az idén 5700 litert várnak. A megyei tej termelési versenyben kategóriájukban a másodikok lettek a tejzsírtermelésben. Az épületek elavultak, a telepen a dolgozók nehéz körülmények között tevékenykednek. Elkészítették a rekonstrukciós tervet, várhatóan az ősszel megkezdődik a munka, amelynek bekerülési összege meghaladja a negyvenmillió forintot. Korszerű fejőházat létesítenek, s megvalósítják a takarmány gépi kiadagolását. A rekonstrukció befejezése után 350 tehenet tudnak tartani a telepen. A Szabadság Tsz kereskedelmi tevékenységet is folytat. A faluban egy húsbolt és egy tápbolt szolgálja a lakosságot. Májustól szeptemberig működik a strandfürdőjük, ahol egy-egy hétvégén négy-ötszázan töltik szabadidejüket. A strandfürdőt külföldiek is felkeresik, a vendégek ellátását egy büfé segíti. Befejezésül, a szövetkezeti nyugdíjasok és fiatalok helyzetéről, a szociális gondoskodásról kérdeztük Szénási Sándort. — Termelőszövetkezetünknek 460 tagja van, ebből kétszáz az aktív dolgozó. Kedvezményes takarmányeladással segítjük a háztáji állattartást. Az országos tendenciákkal összhangban nálunk is csökkent a sertéshizlalási kedv, némiképp emelkedett a broiler csirkével foglalkozók száma. Csak kevesen tartanak fejőstehenet, mivel a tejet Mezőkovácshá- zára kell vinni. A nyugdíjasokat erőnkhöz képest támogatjuk, évente megrendezzük számukra a nyugdíjasnapot. Ezen a rendezvényen a rászorulók 500— 1000 forint pénztámogatást kapnak. Kedvezményesen vehetik igénybe az üzemi ebédet is, emellett minden csütörtökön a tsz-irodában tartják nyugdíj asklub-fog- lalkozásaikat. Dolgozóink 80 százaléka ötven év alatti, a 35 éven aluliak száma eléri a százat. A fiatalok lakás- építési támogatást kaphatnak a tsz-től. Igyekszünk biztosítani a szakember- utánpótlást, ezért kötöttünk szerződést szakmunkástanulókkal, főiskolásokkal, és egyetemi hallgatókkal. A Mezőhegyesi Ipari Szakmunkásképző Intézet kihelyezett tagozatot működtet nálunk, az innen felszabaduló fiatalok közül évente többen itt maradnak. Tavaly az egy főre jutó kereset megközelítette a 80 ezer forintot. Ebben az évben a nyereségtől, a szabályozók adta lehetőségektől függően igyekszünk javítani a keresetet. Mivel a faluban igen sok a cigány család, közülük néhányat sikerült beszervezni. Jelenleg a szövetkezetnek három cigány tagja van, akik már évek óta megfelelően dolgoznak. * * * A végegyházi Szabadság Tsz-ben a tavalyi veszteséges esztendő után az idén bizakodóbb a hangulat. A tagok feszített munkatempóban dolgoznak a hibridben, mivel itt minden percnyi késlekedés jelentős károkat okozhat. Amennyiben az év további hónapjaiban megfelelő lesz az időjárás, úgy a növénytermesztési főágazat teljesíteni tudja tervét, s a szövetkezet eredménnyel zárja majd az 1988-as esztendőt. Verasztó Lajos Az elmúlt hónapokban felerősödtek a viták a bős— nagymarosi vízlépcsőrendszer építése kapcsán. Ügy tűnik, hogy a magyar—csehszlovák nagyberuházás körüli suttogások és titkolózások megszűntek, s helyébe a nyílt tájékoztatás lépett. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium a múlt hét közepén terepbejárással egybekötött sajtótájékoztatót rendezett, melyen Szöllősi Nagy András, a Vízgazdálkodási Tudományos Kutató Intézet (Vitukii) tudományos főigazgató-helyettese többek közt elmondta, hogy a vízlépcső- rendszer kapcsán több évtizede egész sor tudományos intézet kutatja a természetbe való beavatkozás hatását, ám a nyilvánosságra hozott érveket a közvélemény nem mindig hiszi el. „Hogy miért nem? Azért, mert évtizedekig száj zárunk volt” — mondta Szöllősi Nagy András, célozva ezzel a tájékoztatás hiányosságaira. Mit tud az állampolgár az építkezésekről? Általában csak annyit, hogy a Duna egyik legszebb folyószakaszát csúfítja el, méghozzá miiillliárdokért, egy olyan időszakban, amikor minden egyes forintnak helye van. * * * A Duna vízgyűjtő területén 71 millió ember él, Európa lakosságának mintegy 12 százaléka. A vízgyűjtő területen megtermelt nemzeti jövedelem nagysága alapján a Duna a világ első folyója. Vize biológiai értelemben is pótolhatatlan éltetője a partjain élő lakosságnak, a növényzetnek és az állatvilágnak. A csaknem 2500 kilométer hosszúságú dunai vízi út jórészt biztonságos, olcsó hajózási lehetőséget teremt a közvetlenül érdekelt országok számára. Magyarországi szakasza 417 kilométer, a csatlakozó vízi utakkal együtt 1640 kilométer hosz- szú. A vízi energia jelentősége az energiaválság és a környezetvédelmi szempontok miatt számottevően növekedett az utóbbi években. A vízi energia ugyanis kimeríthetetlen. Az üzemeltetés költsége, a munkaerő-szükséglet alacsony, s a vízi erőművek semmiféle káros, környezetszennyező mellék- terméket nem termelnek. E szemlélettel készülték el a Csehszlovákiával közösen épülő bős—nagymarosi vízlépcsőrendszer tervei is. Persze a Duna vízi erejének kiaknázása nem, újkeletű elképzelés. A villamosítás elterjedésének kezdetével esnék egybe a Duna vízi erejének hasznosításét célzó elgondolások. A felszabadulás után a Vízerőügyi Hivatal kezdeményezésére a Du- na-kanyarban létesítendő folyami vízerőműhöz kezdődtek feltárások. A geológiai, áramlástani, földmérési felvételek alapján vizsgálatok folytak a műszaki egyetemen. Ezzel egy időben a csehszlovákok is tanulmányozni kezdték a Duna pozsonyi szakaszának hasznosítási lehetőségeit. A közös egyeztető tárgyalások 1951- ben kezdődtek el. Az azóta eltelt évtizedekben intézmények, intézetek, testületek százai, szakemberek ezrei mondtak véleményt, s az előkészítő munka eredményeként született meg a műszaki koncepciót rögzítő közös. egyezményes terv, majd a bős—nagymarosi vízlépcső- rendszer megvalósítására és közös üzemeltetésére vonatkozó államközi szerződés, amelyet a két ország miniszterelnökei írtak alá, 1977. szeptember 16-án Budapesten. A szerződés 5. cikkelyének 5. bekezdése szerint a csehszlovák fél valósítja meg a* dunakiliti—hrusovi tározó •bal parti létesítményeit cseh-, szlovák területen, az üzemvízcsatorna felvízcsatornáját és a vízlépcsőt Gabciko- vónál (Bős), ugyancsak csehszlovák területen, a nagymarosi tározó védelmi létesítményeit, és a területek helyreállítását a csehszlovák területeken. A magyar fél valósítja meg a dunakiliti— hrusovi tározó jobb parti létesítményeit a csehszlovák területen, valamint a jobb parti létesítményeket, és a dunakiliti duzzasztóművet magyar területen. Az üzemvízcsatorna alvízcsatornáját a csehszlovák területen, a Palkovicovo alatti Duna- na-meder kotrását mindkét ország területén', ugyanígy a régi Duna-meder szabályozását, a gabcikovói vízlépcső üzemi berendezéseit, valamint a nagymarosi tározó védelmi létesítményeit a Dolny—Ipel öblözetben csehszlovák területen, és a nagymarosi vízlépcsőt, illetve az azzal összefüggő védelmi létesítményeket, és a területek helyreállítását a magyar területeken. A szerződés alapján az energiatermelő berendezések 1986—1990 között lépnek üzembe. Ezt a határidőt 1983-ban — a magyar fél kezdeményezésére — 1990— 1994-re módosították. A munkálatok egyébként 1978- ban kezdődtek meg. A műszaki koncepció lényege a következő: Dunaki- litinél duzzasztómű rekeszti el a Duna jelenlegi folyását, s felette létrejön a Dunakiliti tározó. A tározóból ágazik ki az úgynevezett üzemvízcsatorna, rajta a bő- si vízlépcsővel, majd Palko- vicovónál (Szapnál) tér visz- sza a Duna jelenlegi medrébe. A rendszer alsó eleme a Nagymarosi Vízlépcső, hid- raulikailag és energetikailag egységben a felső létesítményekkel. Csehszlovák területen a bősi vízlépcső, az üzemvízcsatorna, a Dunakiliti tározó nagyobb része, magyar területen a Dunakiliti duzzasztómű, a tározó kisebb része, valamint a Nagymarosi Vízlépcső épüi, mindez úgy, hogy az államhatár helye nem változik. A vízlépcsőrendszer létesítményei 10 ezer hektár csehszlovák és 4 ezer hektár magyar területet vesznek igénybe. A bősi vízlépcső vízerőtelepébe nyolc darab, egyenként 90 megawatt, összesen 720 megawatt teljesítményű turbinát építenek, és itt épül egy hajózsilip is. A turbinák a legtöbb áramot igénylő reggeli és esti órákban,' az úgynevezett csúcsidőben dolgoznak majd. A Nagymarosi Vízlépcső kiegyenlíti a bősi erőmű csúcsüzemét, a bősi vízlépcsőig ható duzzasztása biztosítja a hajózáshoz szükséges víz- mennyiséget. A vízerőtelep 6, összesen 160 megawatt teljesítményű turbinából áll. Ezenkívül közúti hídként összeköttetést teremt Nagymaros és Visegrád között. Az említett sajtótájékoztatón Szántó Miklós, az Országos Vízügyi Beruházási Vállalat vezérigazgatója elmondta, hogy idén befejeződik Nagymaroson az úgynevezett munkagödör körüizá- rása és az alapozás. A Dunakiliti duzzasztómű építése 1986 őszén az osztrák cég résfalazási és alapozási munkáival kezdődött meg, s a tervek szerint a jövő év októberére készül el. A magyar fél eddig — az egész rendszer építésére — mintegy 13,5 milliárd forintot költött, s ehhez jön még az osztrákok által elvégzett 400 millió schilling értékű munka. A beruházás egyébként a nemzeti adósságállományunkat nem növeli, mert az osztrák fél — az österreichische Donau Kraftwerke AG — nem pénzügyi hitelként, hanem későbbi áram- szállítás előlegeként építi meg számunkra a nagymarosi vízlépcsőt. Erről egyébként 1986 májusában, Bécs- ben írtak alá magyar—osztrák szerződéseket. A magyar fél 1996 és 2015 között, vil- lamosenergia-szállításokkal egyenlíti ki az építkezés számláját. így az osztrák fél évente 1200 millió kilowattóra villamos energiához jut. A beruházás magyarországi költsége — 1987-es árakon számolva — 54 milliárd forint. A vízlépcsőrendszer energiatermelő berendezéseit 1990 és 1993 között helyezik üzembe. A bősi vízierőmű első turbinája 1990 közepétől ad majd áramot, míg a többi jiét, 3 hónaponként indul be. A Nagymarosi Vízlépcső első gépegysége — az új tervek szerint — már 1992-ben megkezdi az energiatermelést, a többi ötöt pedig két-két hónapos eltolódással kapcsolják rá a hálózatra. Az építkezés teljes befejezését 1994-re tervezik. A beruházás előrehaladtával azonban egyre inkább erősödnek azok a hangok, miszerint kívánatos lenne a vízlépcsőrendszer építésének részleges — a nagymarosi vízlépcsőt érintő — felfüggesztése. Az érvekről és az ellenérvekről cikkünk második részében számolunk be. (Folytatjuk) Hornok Ernő Jövő év októberére készül el a dunakiliti duzzasztómű (A szerző felvételei) Bős-Nagymaros o Vízlépcsők a Dunán
