Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-04 / 133. szám
1988. június 4., szombat Kortársak vallomásait, méltatásait gyűjtötte kötetbe Szabó Pál születésének 95. évfordulója alkalmából Aíi- kita István, és adta ki a Sárréti Múzeum Baráti Köre, hogy ezzel is emlékeztessenek Biharugra jeles fiára, á magyar széppróza nagymesterére. „Olyan időkben jött Szabó Pál fáklyaként Veres Péterrel, Sinka Istvánnal — s a többiekkel — amikor háborúk, forradalmak pusztították a népet és pusztította a nyomorúságos élet is — írja a szerkesztő. — Szabó Pált kimondottan szépírónak titulálják, pedig az ö szépírósága az élet valóságából fakadt. Akik közel álltak hozzá, megismerték, tudták róla, hogy nemcsak irodalommal, de politikával is osztálya felemelésén munkálkodott, élete utolsó napjáig. Ennek a nagy sodrású, mindig újat, szebbet akaró embernek emlékét élesztenénk kortársai írásainak közreadásával.” A gyűjtemény, melyet kézbe vehet az érdeklődő olvasó teljes, és nem is lehet az. Válogatás, annyi, ameny- nyit a rövid előkészületi idő alatt felkutathattak, felderíthettek. könyvtárakban magánosok gyűjteményében. Tisztelgés ez a könyv az ug- rai író előtt, a „kegyelet bokrétái”, ahogy szintén a szerkesztő, Mikita István írja az előszóban. A szerzők pedig, akik Szabó Pálról írnak: Móricz Zsigmond, Ari Kálmán, Bakó Endre, Bata Imre, Bertalan Ágnes (Szabó Erzsébet), Besztercei László, Béláéi Miklós, Bényei József, Benjámin László, Bozóky Éva Donáth Ferencné, Czine Mihály, Csák Gyula, Csányi László, Darvas József, Dávid József, Erdei Ferenc, Fábián Gyula, Fábián Zoltán, Illyés Gyula, Fekete Gyula, Féja Géza. Gáli Sándor. Garai Gábor, Gerő János, Hegyesi János, Juhász Béla, Kiss Tamás, Kónya Lajos, Ortutay Gyula, Marik Dénes, Miklya Jenő Ruffy Péter. Sütő András, Sass Ervin, Tamási Lajos, Tatay Sándor, Thurzó Gábor és Végh Antal. A kötetet záró mondat pedig Szabó Páltól: „Egy feladat: a lehető legemberibb módon élni le az életet, ha tovább tart, vagy kevesebb ideig." A kilencvenöt éve született író üzenete. Szép hagyomány folytatódik? Gyulán még sokan emlékeznek azokra a „régi szép időkre", amikor a Népkertben faszínház volt, és volt Reinhardt Cukrászda, és ott a városi értelmiség találkozhatott, beszélgethetett, filozofálhatott életéről, munkájáról, a világ dolgairól. Ahogyan a kávéházi szépirodalomnak, zsurnalizmusnak, politizálásnak, a forgalmas, füstös alkotóműhelynek általában megvannak hazánkban a maga legendái, ugyanúgy az öreg gyulai cukrászdáról is mindmáig sok történetet mesélnek A szépen, elegánsan felújított, ma* Százéves Cukrászda is igazi közösségi fórum, fontos beszélgető hely, életforma volt. Kicsit arra a legendás hírű kávéházi történelemre, kicsit arra a jellegzetes és pótolhatatlan légkörre, hangulatra emlékeztet a Százévesben most elindított kezdeményezés. az az ötlet, hogy az egykori meghitt találkozókat folytatva, a hagyományt megújítva irodalmi, művészi esteket, találkozókat rendeznek a cukrászdában. Az ötlet jó, a szándék nemes. A próbálkozás bevált, mégsem biztos a folytatás. Miről is van szó? Kosa Zsuzsa üzletvezető-helyettes így foglalta össze a cél lényegét és az első „felvonás" fejleményeit: — A város értelmiségét szeretnénk színvonalas programsorozattal idevonzani. Tudjuk azt, hogy mint közönségre csak bizonyos rétegre számíthatunk, hogy például a berendezésünket. a bútorokat, ezt a stílust nem mindenki szereti. Mások azért nem jönnek, mert itt nem lehet dohányozni. sokan pedig azért nem, mert magasak az áraink. Az irodalom-, a művészetszerető közönségre gondolunk elsősorban, s úgy véljük, hogy ez a környezet alkalmas arra, hogy költői és sanzonesteknek, kellemes beszélgetéseknek adjon otthont. Az első rendezvényünk két tulajdonképpen próbának szántuk. Látni akarjuk, hogy vajon kell-e az ilyen program a város közönségének, s ha igen, akkor hogyan tudjuk lebonyolítani, hogyan lehet például nyolcvan embert leültetni három helyiségben úgy, hogy mindenki jól lásson és halljon. Lukács Sándor színművész volt a vendégünk május 11- én, saját verseiből és híres költők műveiből adott elő — túlzás nélkül mondhatom, szép sikerrel. Ismerősöknek küldtünk meghívókat, 50 forintba került a belépő, kötelező fogyasztással. Ezt a rendezvényünket a városi tanács támogatta. Ügy láttuk, hogy a közönségnek tetszett az est. ötletünk van bőven a folytatásra, de az anyagiak eléggé elbizonytalanítanak... Várjuk a következő „felvonást”, amelyben kiderül, hogy keH-e a városnak irodalmi cukrászda, meghitt beszélgetőhely, a szép hagyomány folytatása, vagy sem. Niedzielsky Katalin Elpusztult középkori falvak nyomában Megjelent a Békési Élet 1988. évi 2. száma A századforduló békési diákélete a témája Banner János tanulmányának, melyet Tanulmányok című rovata élén hoz közművelődési és tudományos folyóiratunk, a Békési Élet 1988 2. számában, megjegyezve, hogy a közlésre választolt rész a szerző bffejezetlenül maradt visszaemlékezéseinek gyűjteményéből való. Pulya Frigyes az egykori Csanád megyére emlékezik írásában, bevezető soraiban közölve az olvasóval, hogy visszaemlékezéseinek e gyűjteményét a Népszava Könyvkiadó vállalta megjelentetni. Gráfik Imre Elpusztult középkori faluk, sortanyák és tanyasorok nyomába ered, felvázolva .településszerkezeti hipotézisét” a szarvasi példa nyomán. A Művelődés rovat Vi- rágh Ferenc: A „Békéscsabai Ifjúság és Élet” három számához fűz — húsz év múltán — néhány közérdeklődésre számottartó megjegyzést, Eperjessy Ernő pedig Nemzetiségi lét — gyakorlati egyenjogúság címmel adja közre beszélgetéseit egy hazai szerb és horvát alkotóval. A Békési Élet új számának Településfejlesztés című rovatában öt írás látott napvilágot, Enyedi G. Sándor Békés megye településhálózatának fejlesztéséről ír, Becsei József pedig A népesedési folyamatok néhány területi vonatkozásait vizsgálja, Békés megyében. Szabó Ferenc Kiskunfélegyházi kitekintése érdekes olvasmány, a Tények, dokumentumok, emlékek rovat pedig ezúttal is változatos anyaggal lép az olvasók elé. ör- dögh Szilveszter Csizmadia Imre önéletírásáról ír Elégtétel és jóváírás címmel, Tábori György egy főúri lakodalom részleteit eleveníti fel 1920-ból, Kutas Ferenc pedig egykori katonalevelek közreadásával idézi fel az 1941—42-es éveket. A Szemle rovat nyolc cikket közöl, recenzálva Békés megyében megjelent vagy Békés megyéről szóló könyveket. A szokásos cikkbibliográfián kívül említésre méltó még az új Békési Élet-számban Balogh Ferenc képriportja a békéscsabai Tanítóképző Főiskoláról, valamint Vágréti János grafikasorozata. (s—n) 0 számítógép alkalmazása a történelemtanításban Kihívások és lehetőségek Történelem és számítógép? Hagyományos humán tudomány és a modern technika egymásmelletisége? Néhány esztendővel ezelőtt még eretnek gondolatnak számított volna, ha e két fogalmat bármiképp is összekapcsolják. Ma már természetesnek vesszük, amikor arról hallunk, hogy a történelem oktatásába bevonul a számítógép. Dr. Horányi István történelemtanár, az Országos Pedagógiai Intézet tudományos munkatársa elméletben és gyakorlatban egyaránt foglalkozik azzal, miiképpen segítheti a számítógép a történelemoktatást. Tőle kérdeztük meg: milyen az iskolák, a történelemtanárok fogadókészsége, mi késztetheti a hagyományos iskola- rendszert a „formabontásra”? — Az elmúlt évtizedekben számtalan oktatási, metodikai változásnak lehettünk tanúi. A jobbító szándék ellenére felmérések bizonyítják — manapság egy átlagos iskolát végzett fiatal korántsem olyan képzett, mint három-négy évtizeddel ezelőtt. A hibákért a szülő, az iskola, a társadalom- egymásra mutogat. Ugyanakkor a közvélemény bizalma is hanyatlik ak oktatás hagyományos kereteivel, tartalmával szemben. Nem hiszem, hogy sokat segíthetünk, ha állandóan az iskolákat szidjuk. Véleményem szerint a megoldás az lenne, ha korszerűsítenénk a tananyagokat, felemelnénk a normákat, s nem utolsósorban kialakulnának a tanítás új módszerei. — Ezek szerint a számítógép a helyét követeli, méghozzá nagyon sürgősen. Lehet, hogy már lépéshátrányban is vagyunk? Mi az újdonság az iskolákat ért kihívásokban? — Igen, kicsit késésben vagyunk, ám még minden pótolható. Érdekes, hogy nem csupán a technikai hiányosságok hátráltatták a számítógéppel segített oktatást, a humán tárgyak oktatói sem ismerték fel jelentőségét. Négy esztendővel ezelőtti felmérés tanúsága szerint a történelemtanárok négy százaléka tartotta hazánkban alkalmasnak a számítógépet tárgya oktatásában. Zárójelben megjegyzem : ez az az esztendő, amikor az iparilag fejlett országokban a gép berobbant az élet minden területére. A történelemtanítást segítő programok is tükrözték az ellenállást. Abban az időben nálunk huszonegy program készült, egyet elfogadtak belőle, azt is csak a kísérleti iskolákban használták. V — A kezdeti idegenkedés majdhogynem természetes. Am bizonyára még mindig akad történelemtanár, aki — ha az eszközök rendelkezésére állnának — sem alkalmazná. — Most még igen. De az ezredfordulóra általános lesz. A legfontosabb érv a számítógép ellen az volt, hogy legalább a humán tudományok maradjanak meg az ember védelmében, legalább ide ne tegye be a lábát az érzésektől elidegenítő gép. Ezen az aggodalmon már túljárt az idő. Ugyanis a számítógép csupán eszköz olyan jelenség bemutatására, amely másképp sokkal bonyolultabb. Félreértés ne essék: ez nem oktatógép, nem pótolhatja a tanárt. Csupán másfajta szemlélet- módot igényel.. Az igaz, hogy alkalmazása megkívánja a zárt tananyag felodását, más oktatási stratégiát igényel. másfajta tanári magatartást kíván. Ma a pedagógusok fele már nem ellenzi, s biztos vagyok benne, hogy a század végére el sem tudják majd képzelni az oktatást számítógép nélkül. Mert hiszen akkorra felnő egy új generáció, amelyik már gyerekkorától élvezhette a gép segítőkészségét. — A technikák tehát óhatatlanul bevonulnak az iskolák falai közé is. Vajon képes-e a nevelés a funkcióváltásra? — A társadalmi prognózis alapján világosan megfogalmazódik a jövő tanult emberével szembeni elvárás: az egyén legyen dinamikus, gyorsan változó, sokféle problémahelyzetben, választási és döntési szituációkban mozgói Az egyén fejlődésének kritériumait a jövőben a társadalmi viszonyok demokratikus fejlődésének követelménye határozza meg. — A konvertibilis tudás megszerzéséhez a számítógép forradalmasíthatja az oktatási rendszert? — Mindenképpen megmozgatja az iskolákat. A számítógéppel kapcsolatos magatartás ugyanis nem csupán technikai kérdés, vagy nem csupán a technika és az elektronika eszközeinek működését értők, s az azt rutinszerűen alkalmazók szembekerülésének veszélyéről van szó. Másként viszonyul a géphez például az, aki készíti a programokat, mint aki alkalmazza. Szerencsére nálunk már a kezdettől fontosnak tartják például a programokat készítők, hogy — jelen példánkban — történelemtanárokat is bevonjanak e műveletbe. — Eddigi, gyakorlati tapasztalatai alapján: miként segítheti a számítógép a történelemoktatást? Milyen tudást közvetíthet, milyen készségeket alakíthat ki? — A legfontosabb, hogy megbontja az eddigi oktatási módszert, amely a törzsanyag felmondására, elsajátítására koncentrál. Adatbázis segítségével elegendő információhoz juttatja a tanulókat. S ezek birtokában kaki egyénileg értékelhet akár egy ^történelmi folyamatot, akár egy-egy eseményt. Tehát gondolkodásra késztet, ugyanakkor feltételezi a sokirányú látásmódot, kialakítja a szelektáló, döntőképességet. A szituációs programok például a képernyőre vetíthetik egy csata képét, lépésről lépésre követve az eseményeket. Majd a gyereknek lehetősége van eljátszani másképpen a történteket. Mi lett volna, ha ... kérdéssel játékosan tanulhatja a történelmet. Biztos vagyok benne, hogy a számítógép sokkal nagyobb jelentőségű, mint gondolnánk. Ugyanakkor a mai gyerekek szinte vele nőnek fel. A humán tárgyak oktatásánál a funkcionális felhasználás elősegíti az összefüggések láttatását. Mert nem az a fontos, hogy dátumokat magoljunk be! • — Milyen az érdeklődés ma a történelmet oktatók között? Milyenek a lehetőségek? — Most körülbelül harminckazettás sorozat áll az általános és a középiskolák részére. Ezek közé tartozik az évezredek-sorozat, amely az eseményeket kronologikus sorrendben bemutatja, s egy-egy kort komplexen felrajzol. Nagy lépés lenne, ha minél több szimulációs program készülne. Az érdeklődésre egy jellemző példa: az országos tanulmányi versenyre két tanuló a pályamunka elkészítésénél számítógépet használt. Két várost térképeztek fel összehasonlító statisztikával. Szeptembertől az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen speciális kollégium indul a számítógép alkalmazása a történelemoktatás témakörben. Éppen alakulóban egy kutató- csoport, amely működéséhez megpályázta a KISZ KB támogatását. Az ősszel nemzetközi konferencia lesz Budapesten e tárgykörben. Erdősi Katalin Hétvége Körösladányban Körösladány 5-6 ezer lelket számláló község. S nem lehet azt mondani, hogy ez a szám növekedne. Sipos Imre, a helyi Petőfi Sándor Művelődési Ház igazgatója még azt is megkockáztatta, hogy megindult a falu elöregedési folyamata. Ennek ellenére azonban a hétvégi hagyományos diszkórendezvényükön több száz fiatal jelenik hreg majd minden alkalommal. Ezt remélik az e hét végi szombattól is. A művelődési háznak jelentős bevételi forrása ez, bár nem elegendő. — Tavaly vagy tavalyelőtt sokkal több volt a meghívott előadó, vagy együttes — emlékezett vissza az igazgató —, az idén az új gazdálkodási keret meg az általános forgalmi adó nagyon behatárolják a lehetőségeket. Arról nem is beszélek, hogy a múlt évben egy-egy híresebb művész kétezer forintért jött, az idén már 4-5 ezernél kezdődnek a tárgyalások. Igény pedig lenne rá, hiszen egy-egy Eddia-koncert vagy Kovács Kati-fellépés több pénzt hozott, mint akármelyik diszkó. Jól járt a lakosság, és mi is. De most?! Szóval jelen körülmények között meg kell elégednünk hétvégenként a diszkóval és az ugyancsak itt működő mozival. Így lesz ez most is. Pénteken és vasárnap mozi. szombaton délelőtt eiteraklub, este az említett diszkó, amit ilyenkor nyáron a művelődési ház melletti sörkertben tartunk. Sipos' Imre ezután a művelődési ház állapotáról beszélt: — Igaz, tavaly megtörtént a teljes villamos felújítás, jövőre talán korszerűsítik a fűtést is, de azért még mindig nem lehet kielégítőnek nevezni a falu művelődési centrumát. Sajnos a hetvenes években épített mintegy 800 embert magába fogadó szabadtéri színpad is rekonstrukcióra vár. Jelenleg mindössze arra alkalmas, hogy az általános iskolások különböző ünnepélyeket tartsanak rajta. El kell mondanom — már csak azért is, hogy érzékeltessem, milyen komoly a falusiak művelődési, szórakozási igénye —, hogy ez a színpad társadalmi munkában készült, de körülbelül 200 ezer forint értékű társadalmi munka áll a mozigépház bővítése, vagy a művelődési ház irodájának leválasztása mögött is. Egy-egy mozielőadást átlagosan százan néznek meg, és azt hiszem, ez nem rossz arány. A falusiak, szocialista brigádok már sokat áldoztak a művelődés helyének szebbítéséért, korszerűsítéséért, és mi — a jelen körülmények között — sajnos mégsem tudunk megfelelő programokról gondoskodni ... \ —ria—
