Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-10 / 138. szám
1988, június 10., péntek irHiiui-fito o Rádióelektronikai szakmai nap Békéscsabán Sikeres rádióelektronikai napot tartottak tegnap a helyőrségi klubban, Békéscsabán Fotó: Fazekas Ferenc A Zalka Máté Katonai Főiskola REL szaktanszékének szervezésében, az elöljáró szakmai főnökség egyetértésében került sor június 9-én hazánk egyik honvédségi alakulatánál a szakmai nap megrendezésére. 'Ezen alapvető célként tűzték ki a REL-szakos hallgatók továto- hi szakismereteinek bővítését aiz általuk választott szakterületen; valamint, hogy betekintést nyerjenek a szakcsapatok szervezetébe, az ott folyó életkörülményekbe; továbbá, hogy a leendő tisztek szakmai tapasztalatokat szerezzenek a csapatok rendeltetéséről és technikájáról, amelyek további segítségül szolgálnak az első tiszti beosztásuk megkezdéséhez. Virág József alezredesnek, a REL-szaktanszék vezetőjének megnyitó beszédét követően dr. Csatári Sándor vezérőrnagy, a hadtudomány doktora, a Magyar Néphadsereg rádióelektronikai főnöke mondott beszédet a szakma jelentőségéről, múltjáról és rohamos fejlődéséről. Ez tette szükségessé a REL-képzés szervezett oktatásának közelmúltban való bevezetését szilárd alapokra helyezését. A szakmai elöljáró beszélt követően szót kaptak a békéscsabai helyőrségben diszlokáló szakcsapatok parancsnokai, akik saját feladataikról, életkörülményeikről és az egyéb lehetőségekről tájékoztatták a fiatal tisztjelölteket. A szakmai napon elhangzott értékes előadásokat jól megszervezett, színvonalas szaktechnikai bemutató követte. Ezen a hallgatók kézzelfogható közelségben ismerkedhettek meg az általuk választott szakág technikai eszközeivel. A közös ebéd után városnézéssel zárták a tegnapi programot. Befejezésül Paál György vezérőrnagy, a ZMKMF parancsnoka mondott köszönetét azoknak a tiszt társaknak, akik elfogadták a meghívást. Majd a szaktanszékvezető külön elismerését fejezte ki a helyőrségi szakcsapatok parancsnokainak (akik technikai szervezéssel is hozzájárultak a szakmai nap színvonalas szervezéséhez), és a csapatzászlót adományozó, a Május 1. Tsz elnökének, dr. Farkas Miklósnak, aki szintén részt vett a rendezvényen. A budapesti párt-végrehajtó bizottság ülése A budapesti párt-végrehajtó bizottság június 8-i ülésén döntött arról, hogy június végére összehívja a budapesti pártbizottság ülését. Mint ahogyan arról a pártaktívát korábban már tájékoztatták, Havasi Ferenc, a pártbizottság első titkára tisztségéből vaJó felmentését és nyugdíjazását kérte. A pártbizottság dönt majd kérése elfogadásáról. Tervosztálvvezetök megbeszélése Az Országos Tervhivatal területi főcsoportjainak segítségével minden évben lehetőséget biztosít a megyei és a megyei jogú városi tanácsok tervosztályvezetőinek arra, hogy az időszerű szakmai feladatokat megbeszélhessék. Békés megye, illetve Gyula város adott először otthont e rendezvénynek, amely június 8-án kezdődött és 10-én, ma fejeződik be. A 19 megyéből és a megyei jogú városokból érkezett 25 résztvevőt szerdán Gyulavári Pál, a megyei tanács elnöke köszöntötte; közöttük dr. Cravero Róbertét, az .Országos Tervhivatal elnökhelyettesét és dr. Sívák Józsefet, az OTH főcsoport- főnökét. A szakmai program bevezetéseként dr. Cravero Róbert adott tájékoztatást a gazdaságpolitika időszerű kérdéseiről, majd kezdetét vette a szakmai megbeszélés. Napirenden szerepeltek az olyan kérdések, mint a tervezés korszerűsítése, illetve továbbfejlesztésének lehetőségei, a népgazdasági változások várható következményei a tanácsokkal szemben, vagy 1989-ben milyen feltételek között tervezhetnek. A rendezvény a legfrissebb információk nyújtásán túl szakmai konzultációra és tapasztalatcserére is lehetőséget ad. Sz. M. „Beléd szúrom, ha nem engedsz be!” Tragédia a kovácsházi Vadász étteremben A mezőkovácsházi Vadász étteremre a helybéliek még sokáig úgy fognak emlékezni, hogy ott szúrták szíven a szegedi Bogyó Ferencet. A rendőrség a bűncselekmény gyanúsítottját, a 19 éves Kovács Mártont még aznap letartóztatta. Az ügyben a vizsgálat immár befejeződött. A jegyzőkönyvek, tanúvallomások az április 8-i tragédiával kapcsolatban egy korábbi eseményre is utalnak. Történt, hogy március vége félé, az étteremben dulakodást, rendzavarást szított egy társaság. A diszkósok — akik Szegedről jártak szombatonként Kovácsházára — igyekeztek elcsiti- tani a feli ütött kedélyeket, és közben kijelentették: a rendbontók többé nem tehetik be a lábukat a terembe. Köztük volt Kovács Márton is. Április 8-án Kovács, mintha mi sem történt volna két héttel azelőtt, pénzzel a markában belépőjegyet kért a Vadász bejáratánál. Bogyó Ferenc — ők ketten egyébként régi ismerősök — megtiltván- a bejutást, a karjával kitámasztotta az ajtófélfát, és emlékeztette Kovácsot a -közelmúltban tett figyelmeztetésre. Kovács Márton hirtelen haragú ember. Féktelen indulat öntötte el, előkapta bicskáját és nekirontott Bogyó Ferencnek, miközben emígyen fenyegetőzött: „Beléd szúrom, ha nem engedsz be!” S már csapott -is a késsel. A vizsgálat eredménye szerint először Bogyó hüvelykujját sebezte meg, a második szúrás pedig már a szívét érte. A súlyos sérülés ellenére az áldozat — szinte csodával 1^ táros módon — életben maradt. Kovács Márton alacsony termetű, „pehelysúlyú” kis ember. Nem nehéz szóra bírni. — Mindig hordott magánál kést? — Igen. Mindig magamnál tartottam. — Miért? Félt valakitől? — Nem azért. Lótartással foglalkoztam. Akinek ez a foglalkozása, mindig magával! viszi a bicskáját. De embert nem bántottam vele soha. Még csak -nem is verekedtem. — Most mégis ezzel gyanúsítják. Mi történt, hogy így megváltozott? — Máig sem tudom megmondani. Nehéz erről beszélni. Az ösztönöm vitt rá, hogy elővegyem a kést. Mindenáron be akartam jutni a diszkóba. Valakivel megbeszéltem, hogy ott találkozunk. Most már sohasem tudom meg, várt-e az illető egyáltalán. — Mire készül, ha egyszer újra szabad lesz? — Először levizsgázok autóvezetésből-, Szeretem az autókat, de az állatokat, a lovakat még ennél is jobban Tudja, minél jobban megismerem az embereket, $nnál inkább megkedvelem az állatokat. Azután is lovakat fogok nevelni. — Tudja, mi vár most magára? — Nagyon nehéz lesz kibírni a hosszú éveket a börtönben. A legszebb éveimet töltöm ott. Az azért erőt ad, hogv visszavár az édesanyám és a hat testvérem. Meg az élettársam. Azt ígérte, megvár. Bár, nőknek hinni... ilyen esetben nemigen lehet. Addig nagyon nehéz lesz. Talán valahogy megszokom. Mindent meg lehet szokni. Csak a magányt nem. Azt sohasem! De én tudom : nincs az a rossz, ami egyszer el nem múlik! Szinte felfoghatatlan, hogy ez az alig 19 éves fiú a korához képest is mennyire éretlenül gondolkodik. Ügy tűnik: a közelmúlt eseményeinek súlya, tragédiája még csak meg sem legyintette a tudatát. Ennyivel ugyanis kis „botlásainkat" sem intézhetjük el lelkiismeretűnkben. Természetesen nem feledhetjük: mindig, az élet legnehezebb pillanataiban is kell valami, ami lelki erőt ad az akadályok leküzdésére, de Kovács Márton még azt a vihart sem tette helyre gondolataiban, amiért áp- niLis óta fogságban van: Ezért a vallomása — bármennyire is megnyerő —ezúttal legyen a rossz, az ellenpélda. Egy biztos: Kovács Márton hamarosan rájön arra: nemcsak a magányt nem lehet megszokni; azt sem, ami április 8-án a Vadászban történt! Szabó Pál-emlékest Szeghalmon Ünnepi est a szeghalmi művelődési központ tükörtermében Fotó: Oravszki Fereno Vannak időszakok, amikor több figyelem,' méltatás jut egy-egy művésznek, közéleti személyiségnek, és vannak időszakok, amikor kevesebb. Az utóbbi napokban Szabó Pál írói, szerkesztői és politikusi munkásságára emlékeztünk — a Szemelvények Szabó Pálról című kötet megjelenésével, a biharug- rai mellszoboravatással és a hétfői szeghalmi irodalmi esttel. Bényei József és Kónya Lajos versei, Czine Mihály és Hegyesi János visszaemlékezései _ idézték meg az ugrai táj, a fullasztó, szikes föld teremtette író alakját, az alföldi parasztemberek kiváló ismerőjét, a másokért küzdő, a reménytelenségből sokakat kiemelő, kőművesből lett írót, szerkesztőt, „mindenki Pali bácsiját”. Miklya Jenő múzeumigazgató Szabó Pál és a sárréti táj kapcsolatát méltatta: „A sors jó földet adott az írónak”, aki ötvenkét esztendeig a falujában élt, csak itt szeretett írni, és rendszeresen hazajárt még akkor is, amikor szerkesztői és politikai munkája a fővároshoz kötötte. A szülőföld szépségét, szeretetét, a néphez való ragaszkodást és az erejébe vetett hitet sokan megénekelték már a magyar irodalomban, Szabó Pálnak „nem csak álom volt a szülőföldje, hanem állandó jelen és a jövendő is” —mondotta többek között Miklya Jenő. Illyés Gyula írása a stílusművész Szabó Pálról szólt, s arról, hogy milyen eredeti képeket festett a magyar parasztságról. Az író leányának, Bertalan Ágnesnek visszaemlékezése, a Szabó Pál szivárványai a meghitt családi alkotóműhelybe engedtek bepillantani. Sütő András Ablak egy koporsón című esszéjében felvázolja annak „az új, nagy magyar írónak” nemzeti irodalmunkban betöltött szerepét, jelentőségét, akit a falu küldött, s aki ezt a népet valóban belülről látta, ismerte, érezte. „Az írás nagy úr” — így fogalmazott maga Szabó Pál. S úgy vélekedett, hogy az írás képes — talán egyedül — arra, hogy segítsen nekünk az embereket, a természetet, a világot megérteni. Ezt próbálta az ugrai író is egész életművével. „Az élet lírája nélkül nem lett volna érdemes élni — mondta —, és nem is lehetett volna abban az időben... Az irodalom nem más, mint a még soha ki nem mondott szavak összessége.” A szeghalmi Szabó Pál- emlékestet a Békés Megyei Népújság Köröstáj Baráti Köre, a Sárréti Múzeum Baráti Köre, a szeghalmi Péter András Gimnázium és a városi művelődési központ rendezte az író születésének 95. évfordulójára. Közreműködtek Nagy Mari és Vár day Zoltán színművészek, valamint a művelődési központ gyermek citenazenekara és a helyi tsz citerazenekana. N. K. Országos halászati tudományos tanácskozás Szarvason Immár tizenkettedszer tárja a Szarvasi Haltenyésztési Kutatóintézet a halászati tudományban elért eredményeit az ország horgászati, halastavi gazdaságait vezető szakemberek elé. A rendezvény látogatottsága évről évre javul. A kutató- intézetben folyó munka iránt már nemcsak a külföldiek érdeklődnek növekvő számban, hanem a hazai publikum is. És ez egy kicsit bátorító, bizakodásra serkentő jelenség, mert ami Szarvasnak ebben a kutatóintézetében történik, lassan idehaza is, a legszűkebb szakmai berkekben, közvetlenül is felfedeződik. Nyilván a növekvő érdeklődést látva csatlakozott társrendezőnek, közreműködőnek a Magyar Agrártudományi Egyesület Halászati Szakosztálya, az Állami Gazdaságok Egyesülése Halászati Szakbizottsága és a Halászati Termelőszövetkezetek Szövetsége. A tanácstermet az ország különböző részeiből Szarvasra érkezett, a tudományos és a gyakorlati életben dolgozó szakemberek töltötték meg, akik előtt dr. Müller Ferenc igazgató megnyitója után dr. Woynarovich Elek vezetésével tegnap elkezdődött a kétnapos, tudományos igényű munka. Különböző anyagok — GnRH-analógok — halszaporodásra gyakorolt hatását elemezték elsőnek a kecsege és a harcsa mesterséges szaporításában. Sokak előtt ismert, hogy Szarvason Közép-Európában is jegyzett, igen jelentős eredményeket értek el a különböző halfajok mesterséges szaporításában. Ma, pénteken a Körösök vízrendszerének vízminőségi állapotáról, a haltermelésre és a halászat biológiájára gyakorolt hatásáról tanácskoznak, s olyan bemutatókat tartanak, melyeket sehol az országban, csak Szarvason láthatnak. Érdekessége a XII. halászati tudományos tanácskozásnak, hogy dr. Oláh János professzor vezetésével a hal- fogyasztás és a kardtovasz- kuláris betegségek összefüggéseit is megvizsgálják a legújabb hazai tapasztalatok tükrében. Kép, szöveg: D. K. Poszterbemutató. Tősér Sándor, a Jászdózsai Horgászegyesület elnöke és dr. Szerencsés István, a HAKI tudományos munkatársa a tanácskozás szünetében a poszterek előtt cserélnek véleményt
