Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-28 / 153. szám

1988. június 28., kedd Fürge rókalábak... „Minden munkát meg kell fognom” Ha mindnyájan lefeksziink, ágy áll ágy hátán Segítség a tanácstél és az OTP-tül Nagyszénáson a kis ház csendesnek látszik. Pedig né­pes család Lakja. Igaz, kora délelőtt még a gyerekek sem igen rajcsúroznak az udva­ron. . Bejelentés nélkül érkezem, hogy „körbejárjak” egy pa­naszlevelet, amelyet a kis ház asszonya, Gálné Kiss Mária írt. A levélből sok minden kiderül. Az például, hogy írója 29 éves és öt gyermek édesanyja. Akkor költöztek Nagyszénásra — írja —, amikor a negyedik gyermekével gyesen volt. A gyes lejárta után a fiatal- asszony felkereste a helyi tanácsot, hogy elhelyezkedé­sében segítségüket kérje. Időközben; 1987-ben nőtt a csalód létszáma, mert ma­gához vette 26 éves beteg testvérét, és ezzel ő lett an­nak kijelölt gondnoka. 1988 februárjában pedig megszü­letett az ötödik gyermeke. Ekkor Gálné azért kereste fel a községi tanácsot, hogy nem könnyű helyzetére te­kintettel rendszeres szociális támogatásban részesítsék. A tanácsnál, annak rendje és módja szerint — az ilyenkor szokásos — orvosi vizsgálat­ra küldték, hogy megállapít­sák, jogosult-e az igényelt segélyre. Negyvenszázalékos munkacsökkenést állapítot­tak meg, s ennek alapján (mivel ez kevésnek bizo­nyult) a tanács kérelmét el­utasította . .. Ennyi jutott eszembe a le­vélből útban a helyszínre menet. Kicsi babával a kezében jön elém a fiatalasszony. Ép­pen a pici etetéséhez kezd. Három nagyobb csemetéje egy heverőn ül — mint há­rom kis veréb — és nagy figyelemmel a televízió adá­sát nézik. Kérdezem a ne­vüket, és ők egymás utón illedelmesen bemutatkoznak: Rita Ilona, László Tamás, Georgina Anita. Egyik sem felejti el a második kereszt­nevét is sorolni. Georgina az ötévesek „teljes bizton­ságával” produkálta magát. Hiába, lány. — A legkisebb testvére­met Richard Attilának hív­ják — mondja. A bemutat­kozás után ülnek tovább — és látszólag — a tévére fi­gyelnek, nem a mi beszélge­tésünkre. — Jó, hogy ma jött — só­hajt egy nagyot Marika, a mama. — Holnaptól már nem talált volna itthon. Li- batép>ésre szegődtem. Min­den munkát meg kell fog­nom. — Hát a gyerekek? Velük ki marad? — A férjem szerencsére több műszakban dolgozik. Mtíst itthon van, ő látja el őket. Igaz, nem kaptam még választ a tanácstól segé­lyem ügyében, de azért tu­dok jó hírt is mondani. Lát­ja, ebben a kis lakásban mi­lyen szorosan vagyunk. Ha mindnyájan lefekszünk, ágy áll ágy hátán. Kicsi ez a két kis szoba nyolc embernek. A nagyszénási OTP vezetőjé­nek segítségével talán még a nyáron beköltözhetünk egy négyszoba-étkezős, két für­dőszobából álló, központi fűtéses, összkomfortos lakás­ba. Gondolja el, micsoda örömünnep lesz elfoglalni azt a lakást. — Ki tudják fizetni? — Az összeget ennek a háznak az eladásával, re­méljük, be tudjuk fizetni. Georgina odabújik hoz­zám, lesi, vajon mát írhatok a jegyzettömbömbe? A ma­mája elmosolyodik. — Szerencsére a gyerekek­kel nincs különösebb prob­léma. A legnagyobb lányom. Hajnalka — aki most éppen nincs itthon .— és Rita kitű­nő tanulók. Ezt az iskolában is értékelik. Mind a két kis­lányom teljesen ingyen szo­kott részt venni a nyári tá­borozásokon. A kis Richárd befejezte a tízóraizást. Mamája Rita ölé­be teszi, hogy aztán engem elkísérjen megmutatni jö­vendő otthonukat. A nagy ház, ahol megál­lunk — bizony palotának tűnik azután, amiben most a nyolctagú család lakik. Ma­rika nagy büszkeséggel vezet végig jövendő házukon. — Lesz itt külön helye a húgomnak, és a gyerekeknek. Nem lesznek összezsúfolva egy szobában, mint most. A lakásnézés után elbú­csúzunk. Gálné az ABC-be siet. Kell még vásárolnia egy s mást a mai ebédhez... A Nagyszénási Nagyköz­ségi Tanácsnál Nagy Éva vb- titkárt találtam. Ismeri a családot és nem zárkózik el, hogy valamilyen jó megol­dást találjon ügyükben. — Nem Gálék az egyetle­nek a községben, akik anya­gi segítségre szorulnak. Van­nak még nagycsaládosok, akik azt várják, hogy eny­hítsünk nehéz helyzetükön. A Békés Megyei Tanácstól pótelőirányzatot kértünk, s ennek elbírálásáról az érte­sítést a napokban meg kell hogy kapjuk .Ha ez megér­kezik, akkor' tudom meg­mondani, mennyi lesz az az összeg, amivel segíthetjük Gálékat. Hívom majd tele­fonon! — ígérte búcsúzóul. Manapság igen keresettek a nemes szőrmék Magyaror­szágon és hatóiramkon túl is. Az üzletemberek egy-egy sarki- vagy ezüstróka gerez­nájáért képesek négy, eset­leg nyolc, tízezer forintot is fizetni.- Hazánkban két éve alapí­tották meg az Interprém szakcsoportot, a prémes- és kisállattenyésztők egyesüle­tét. Az elmúlt évben — fő­ként Jugoszláviába — ex­portált tenyészállatokért 100 ezer dollár árbevételit köny­velhettek el. Az elnökük, Blaboli Tibor 4 éve foglal­kozik rókatenyésztéssel Orosházán. Telepén jelenleg 40 anyaállatot és több száz kisrókát nevel. A város ha­tárában lévő telek magas kerítésén belül a házigazda kalauzol bennünket előbb a kék-, majd az ezüstud­varba. — Külön kellett választa­nom a kék- és az ezüstró­kákat, mert az ivarzási ide­jük között néhány hét elté­rés van. A párosodó kék- rókák lármája zavarja a már ellő, vagy kölyköket nevelő ezüstrókákat — tájé­koztat Balbboli Tibor. A ketrecek között sétálva halkan beszélgetünk, mert az állatok nem kedvelik az ide­gen látogatókat, nyugalomra van szükségük. Miközben az ezüst-, kék-, vörös- és tűz- rókákat csodáljuk, a te­nyésztők nem kis büszkesé­gével mutatja meg nekünk a gazda a farm legszebb pél­dányait: az országos fajta­győztes ezüstróka kant, a kékróka kant és szukát. Az utóbbi kettő kitűnő minősí­tést kapott. A díjakat lehet­ne még sorolni, hiszen a versenyeken ezek a különle­ges ravaszdik mindig a legjobbak között szerepel­nek. — Vajon egy róka mitől lesz kiváló? — Az állatok szeretetén túl, sokat kell velük foglal­kozni. Figyelni kell az anyá­kat, apákat, az ivarzás jele­it, a párzás megtörténtét, a szaporulatot. Fel kell ismer­ni az átlagosnál jobb képes­ségű állatokat. A takarmány felhasználása befolyásolja a prém minőségét, ezért a mennyiségre és a minőségre is ügyeni kell. Én esténként etetem a rókákat. Most, a szoptatási időben 50-60 ki­logramm húst osztok szét az állomány között. A fejadag — ahogy nőnek a kölykök — napról-napra emelkedik. Szeptemberre már 100-120 kilogramm takarmányt is ké­pesek felfalni. A minőség megőrzése érdekében — an­nak ellenére, hogy a telepen kiváló szülőpárok vannak — a vérfrissítés is szükséges. Ebből a célból — az Inter- prém keretében — még az idén Alaszkából kívánunk lehozni újfajta rókákat. Cs. I. * * * Beszélgetésünk után két nappal Nagy Éva rab-titkár, ígé­retéhez híven telefonon keresett meg: — A napokban kaptuk meg |a pótelőirányzatot. Keveseb­bet, mint pmennyire számítottunk, de ez is több a semmi­nél. Igyekeztünk igazságosan elosztani az összeget, fakinek igénye volt nálunk, azoknak, ha nem is nagy összegben, de tudtunk segélyt adni. így Gáléknak Hs, akik augusztus else­jétől, rendszeres nevelési segély címén 1800 forintot kap­nak ... Béla ÍVali Az orosházi NEB tapasztalatairól Harminc éve alakult a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság azzal a céllal, hogy az ellenőrzött területeken a törvényes állapotokat visz- szaállítsa, a hiányosságokat megszüntesse. Az orosházi szrvezetben jelenleg 189 né­pi ellenőr dolgozik. Az el­múlt három évben összesen 26 témavizsgálatot végeztek el. Ezekből — a teljesség igénye nélkül — néhányat emelünk ki. Az építőiparban a társa­dalmi tulajdon helyzetét ele­mezve kiderült, hogy sok he­lyen nem tekintik fontos kérdésnek a társadalmi tu­lajdon védelmét. Nem min­denütt alkalmaznak ren­dészt, portást, vagy éjjeliőrt, a tűzvédelem sem megfelelő. A telephelyek egyes esetek­ben nincsenek kerítéssel el­látva. A lakossági szolgálta­tások helyzetének vizsgála- kor megállapították, hogy Orosházán és a környező te­lepüléseken nem megnyug­tató az alkatrészellátás a gépjárművek, háztartási gé­pek, híradástechnikai be­rendezések, valamint gázké­szülékek javításához. A la­kosság hosszúnak tartja a javítások átfutási idejét is. Az elmúlt időszakban növe­kedett a panaszok és a rek­lamációk száma. A zöldség-, gyümölcster­meltetés, -felvásárlás ta­pasztalatai szerint — mivel ez az ágazat nagyon kézi­munka-igényes — a nagy­üzem csak ott képes tartó­san bekapcsolódni a terme­lésbe, ahol a gépesítés már megoldódott. A lakossági áruellátást döntően ma is a kisüzemek oldják meg. Itt viszont a termelés technikai tényezői drágulnak, és ez a termelői árban nincs elis­merve. A termelőtől a fo­gyasztóig hosszú az áru útja, és ez a kelleténél lényegesen megdrágítja a fogyasztói árat. Az orosházi szervezet évente átlag 30-60 közérdekű bejelentést, panaszt vizsgál. Ezek egyrésze a fent emlí­tett szolgáltatások hiányos­ságaiból fakadnák. Itt is el­sősorban a gázszolgáltatás az a terület, ahonnan a legtöbb kifogás érkezik. A vásárlóka kereskedelem területéről el­sősorban a helytelen fo­gyasztói árak alkalmazását teszik szóvá. Mások a szocia­lista demokrácia megsérté­sét, a társadalmi tulajdon hűtlen kezelését jelzik. Cs. I. Székesfehérvárott felépült a Videoton új márkaszervize. Az 1700 négyzetméter hasznos alapterületű létesítmény már fogadja az ügyfeleket. A Videoton Elektronika Leányvállalat — amely 25 márkaszerviz munkáját koordinálja i— számos új szolgáltatással bővíti hagyo­mányos és garanciális tevékenységét. Többek között megkezdik a híradástechnikai berende­zések, alkatrészek értékesítését, valamint a székesfehérvári vállalatnál készült televíziók, képmagnók kölcsönzését MTI-íotó: Kabáczy szilárd Érzékcsalódás és biztonságos közlekedés A modern autó erős és gyors. Szinte tel­jesen zajtalanul, simán fut. Ha egyszer kiszabadulunk a nyílt pályára, még az egyébként gyakorlatlan vezetőnek is ön­bizalmait, szárnyakat adhat az a mámorító érzés, hogy nem kell mást tennie, mint kicsi korrekciókkal mozgatnia a kormányt és nyomni a gázt. A kilométeróra mutatója engedelmesen kúszik a mind magasabb sebességet jelö­lő számok felé. A jó idő, a száraz út fe­ledteti velünk a veszélyeket és szinte ész­re sem vesszük a növekvő sebességet és a többmázsás gépbe korbácsolt lendületet. Ez a mozgási energia — amit még nem ismerünk — akkor lesz igazán érzéklete­sen félelmetes, amikor a frissen perme­tező eső balesetveszélyesen nyálkássá te­szi az utat, vagy amikor a táj elvonja az útról a figyelmünket, és egy kanyar előbb fut elénk, mint ahogyan vártuk, vagy bár­milyen okból hirtelen meg kellett volna állnunk. Amikor elhatározzuk, hogy „kirucca­nunk”, rendszerint mindig kellemes, pi­hentető kirándulásra számítunk. El a vá­rosból, a zajjal, füsttel, forgalmi torlódá­sokkal és idegeskedéssel terhes utcákról a tavakhoz, a hegyekbe, a csend és a ter­mészet nyugtató világába vezető tájak felé! Az ilyen pihentető rövidebb túráknak még a gondolata is friss erőt előlegez. A baj ott kezdődik, ha a pihenést, a kikap­csolódást a szó szoros értelmében már e tájak felé robogó motorkerékpár nyergé­ben, vagy autónk volánja mögött kezd­jük. A meggondolatlan gyorshajtások mi­att elszaporodott a rosszul kiszámított ka- nyarvételek, kisodródások és az egyéb, kormánymozdulattal még elkerülhető bal­esetek száma. MegszívLelésire érdemes ajánlás, hogy veszélyhelyzetben se veseítsük el a fejün­ket. Ne kapkodjunk és főleg ne blokkoló erőhatással fékezzünk. Ezzel még na­gyobb bajba sodródunk. A kezdő vezető gyakori hibája, hogy ilyenkor megijed, mert a kocsi megcsúszik. Ezért ösztönö­sen — de rossz ösztönnel — a megcsú­szással ellentétes irányba próbálja kormá­nyozni a kocsit. Az eredmény természe­tesen az lesz, hogy a haladási irányra bi­zonyos szögben már amúgy is elfordult kerekek még jobban keresztbe kormányo- zódnak. A keresztben álló, illetve a ke­resztbe elfordított kerék viszont képtelen gördülni, ha lehet még jobban oldalvást csúszik... Mi a teendő? Nos, a régi szabályt érdemes lenne min­denkinek megszívlelnie, forgalommentes, síkos úton — veszélytelen körülmények között (például: üres parkolóban) — jól begyakorolnia, ösztönös reflexmozdulattá érlelnie. Vagyis, amikor a kocsi hátsó ré­sze valamelyik irányba megcsúszik, tüs­tént a csúszás irányába kormányozzuk a járművet. A lényeg tehát, hogy a lehető­ség szerint előre mutató kerekekkel „ve­gyük ki” a megcsúszásból a kocsit. Csak így remélhetjük, hogy a korábban oldal­vást csúszó kerekeket újból gördülő moz­gásba hozzuk. Gépjárművezetés közben könnyen elő­fordulhat, hogy valamilyen váratlan aka­dály miatt gyors fékezésre és elkormány- zásira vagyunk kényszerítve. Ezzel kapcso­latban közismert az a klasszikus tanács, hogy semmiképpen sem szabad a kettőt (fék és kormány) egyidejűleg működtetni. Ennek törvényszerű következménye az esetek többségében az szokott lenni, hogy a kocsi már elfordított és esetleg leblok­kolt kerekeit nem lehet sem fékezni, sem kormányozni. Csúszni fog! Mégpedig — tehetetlenségénél fogva — lendületesen a korábbi sebességgel, sőt a veszélyhelyzet miatt az embernek az az érzése, hogy még annál is gyorsabban. Esetleg az útmenti fának, vagy az árokba. Hogy ez ne kö­vetkezzék be, mindenekelőtt a szóban for­gó klasszikus ajánlást némiképpen ki kell egészítenünk. A veszély pillanatában elő­ször valóban a fékre lépjünk, de ne tel­jes erővel és állandóan a pedált nyomva, hanem a fékezőerő szabályozásával. így elejét vehetjük annak, hogy a kerekek idő előtt blokkoljanak és megcsússzanak. Mindig új gumifelület érintkezik az „adánk futó” talajjal. A gördülés következtében tehát az irány és a fékhatás is nagyobb valószínűséggel fenntartható. Ezzel a gya­korlattal síkos úton is lefékezhetjük és kormányozható állapotba tarthatjuk (il­letve abba az állapotba hozhatjuk) a ko­csit. A lényeg tehát: először enyhe féke­zéssel lelassítunk, majd az akadály mel­lett — miután a sebesség már lecsökkent — határozottan elkormányozzuk. Egyébként a nehezen belátható útka- nyarulatokba is hasonló módszerrel cél­szerű behajtani. Először lassítunk, majd finom kormánykezeléssel követve az út­hajlatot mérsékelt gázadagolás mellett (de nem kinyomott tengelykapcsolóval!) ha­ladunk. A kanyar közepétől vagy utolsó harmadától pedig (kanyarja válogatja) — miután feltárult előttünk a kiegyenesedő pályaszakasz — intenzívebb gázadagolás- sai mintegy „kihúzhatjuk” autónkat a ka­nyarból. Balta János

Next

/
Oldalképek
Tartalom