Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-28 / 153. szám
1988. Június 28., kedd o IgHilUMto Egyiptom ’88 expedíció Magyar csillagászok Egyiptomban „Dicsérlek zöldelő Nilus, illatozói a mélyből törsz elő s a naptól lángoló messze síkra áradsz, te áradó!” (Radnóti Miklós: Himnusz a Nílushoz.) Talán stílusosabb lenne egy arab, égyiptomi költő vagy bölcselő szavaival indítani egyiptomi útijegyzeteimet. Nem tudom, hogy Radnóti járt-e Egyiptomban, végigutazott-e a Nílus partján és innen a csodálat, az ámulat, a tisztelgés eme gyönyörűséges, életet adó nagy folyam iránt avagy a költői képzelet szülötte ez a himnusz. Az Egyiptom ’88 csillagászati expedíció 38 tagja — hivatásos és amatőr csillagászok, a rádió és televízió munkatársai — valóban megcsodálhatták több mint 4500 km-es útjukon több alkalommal is a Nílust,. Egyiptom térképe van előttem. Egy francia nyelvű képes térkép, a kairói Ragab Papyrus Intézet csodaszép térképe. Minden helység mellett a műemlékeket, a kiemelkedő látnivalót rajzok mutatják be. Végigtekintve: szinte mindenhol jártunk, mindent láthattunk. Buda- pest-Ferihegyről MALÉV- géppel utaztunk. Rengeteg — szinte elképzelhetetlen mennyiségű — bőrönddel, táskával, dobozokkal, műszerekkel, gyógyszerekkel felszerelve Larnacán keresztül érkeztünk meg a hajnali hideg és az esőtől még nedves, sáros Kairóba. Az expedíció 10 tagja — mintegy előfutárként — hivatalos ügyek intézésére utazott Kairóba és közben természetesen az arab világból, Kairóból is egy kis ízelítőt kapott. (Én is ezzel a csapattal tartottam.) A Nílus völgyében első állomásunk — éjszakai szállásunk — El Minya volt. Luxorig az utat képtelenség lett volna egy nap alatt megtenni (visszafelé szinte emberfeletti erővel egy nap alatt száguldottá végig Ali ezt a nem kis távolságot). Luxorban már várt bennünket dr. Kákosy László régész és csapata. A csodálatos és szinte a világon egyedülálló műemlékegyüttest nagyszerű „idegenvezetőkkel” néztük meg. Az ott töltött négy nap alatt dr. Kákosy professzor és munkatársai kalauzoltak bennünket Théba, Karnak és Luxor monumentális romjaiban és csodálatos templomaiban és a Királyok völgyében. 1. Széthi sírját, melyet a királysírok „gyöngyszemének” is neveznek, erős megrongálódása miatt turisták nem látogathatják. Kákosy professzor tekintélye azonban elég volt arra, hogy csoportunkat beengedjék és személyes idegenvezetésével szinte minden részletre kiterjedően megnézzük és próbáljuk megérteni a hieroglifák, a hitvilág rejtélyes, bonyolult rendszerét. Ebben a sírban található rengeteg csillagászati témájú rajz, ami az expedíció tagjainak külön csemege volt. VI. és IX. Ramszesz, valamint Tutankhamon sírjaiban is szakszerű vezetést kaptunk, mivel Talaat — Luxor műemléki felügyelője — mutatta be őket. Talaat 29 éves fiatalember, aki Budapesten dr. Kákosy professzornál készíti majd doktori disszertációját. Expedíciónkat is megkülönböztetett figyelemmel és szeretettel fogadta és segítette, később még Asz- szuáuba és Abu Szimbelbe is eljött velünk. Thébában a királysírok mellett (Ghurnában) meglátogattuk a magyar régészcsoportot is, amelynek tagjai egy magas főrangú ember sírjának felfedezésével és a talált leletekkel a jelenleg kutató régészek között a legnagyobb hírnevet, tekintélyt vívták ki maguknak. Ezt a tekintélyt valóságosan is érzékeltük, mivel a karnaki templom egyes rejtett, illetve zárt szentélyeit is szívélyesen kinyitották számunkra Fábián Zoltán egyiptológus kérésére. Thébában Szenmut sírjában történt az expedíció első, igen jelentős csillagászati delete”. A mennyezeti rajzok a sírok korabeli tájolásának módszerét ábrázolták, illetve adtak útmutatót mértani ábrákon feltüntetve. Az expedíció geológuscsoportja által elvégzett mérések eredménye-az egyiptomiakéval kis korrelációval egybeesett. Expedíciónk másik érdekes mérése volt Thébában: a magyar régészek által feltárt sír helymeghatározása Doppler műszerrel (műholdas módszerrel). A királysíroknál ilyen mérésre, ilyen pontos helymeghatározásra még nem volt példa. A mérési eredmények értékelése itthon történik. Luxor után Asszuán volt az úticélunk, azonban útközben az edfui Hórusz és a komombói templomokat is megnéztük. Asszuán várossal és nevezetességeivel, gyönyörű szigeteivel, a Nagy Gáttal hat napig ismerkedtünk. Délelőttönként egy- egy szigetre kirándultunk felukkával. (Ez körülbelül 20 személyes vitorlás, motor nélküli csónak vagy hajó, mindenesetre eléggé lélek- vesztőnek tűnik.) Mindennap szinte szertartásos félórás alku után jutottunk a Nílus túlsó partjára. Általában 1-1.5 font volt a végleges viteldíj. Elephantine, Philae szigeten jártunk, megnéztük Aga kán mauzóleumát, a nemesek sírjait, Khalabsa templomot,’ és a botanikus kertben végre kellemesen hűsöltünk a 35-38 fokos melegben. Délben napmagasságmérés, este pedig fotózás a Nílus partján volt csillagászaink szakmai programja, akik több tucat tekercs filmre rögzítették a déli égboltot, a déli csillagokat. Este tíz óra körül a bazárba mentünk, ahol nemcsak a nagy vásárlásokat lehet megejteni, de mindennapos narancs-, mandarin-, kenyér-, vízszükségletünket is ott kellett beszerezni. Az asszuáni bazár különösen a szívünkhöz nőtt: a roppant barátságos, többnyire núbiai elárusítók egykét nap után már régi ismerősként köszöntöttek bennünket. Azokban a napokban zajlottak az 'olimpiai selejtező labdarúgó-mérkőzések, amit természetesen az utcán, a bazárban, a szállodában és egyáltalán mindenhol néztek az emberek televízión. Magyar voltunkat felfedezve azonnal a magyar foci dicséretére tértek és „Puskás, Puskás: szuper!" kiáltozással éljeneztek. Valószínű, hogy alkudozásaink során is ez komoly „érv” lett volna. Természetesen nem éltünk vissza vele, de érzékelhető volt hatása, amit kedves mosolygással, néhány barátságos szóval viszonoztunk. Bazárbeli kőrútjaink után a hajnali órákban tértünk be törzshelynek számító éttermünkbe vacsorázni. Az egyik nap emlékezetes kirándulása Abu Szimbelbe volt, ahová hajnali négy órakor indultunk a sivatagi hőség elkerülése miatt. Abu Szimbel a szudáni határövezetben van, így Asszuánban a katonai parancsnokságtól kellett névre szóló engedélyt kérni az utazáshoz. Az úton végig katonai járőrökkel találkozunk, megállni sem volt tanácsos, de a napkeltét a Ráktérítőn mindenképpen meg kellett csodálni és lefényképezni. A Nasz- szer-tó hatalmas víztömege mellett vezetett utunk. Abu Szimbelben megcsodálhattuk II. Ramszesz monumentális sziklatemplomát, melyet az UNESCO támogatásával a ’60-as években sikerült megmenteni: a sziklából kivájni és átköltöztetni 64 méterrel magasabbra, és körülbelül 180 méterrel távolabbra. A templom előtti téren napmagasságmérést végeztek a csillagászok Zombori Ottónak, az expedíció vezetőjének irányításával. Az ókori egyiptomiak által is feltehetően használt egyszerű műszerrel a helyi délben 12 órakor történt a mérés. Az asszuáni mindennapos méréstől eltérően most három helyszínen végeztük ugyanezt: Gizában, Alexandriában, Abu Szimbelben és ami a lényeg: mindenütt ugyanabban az időben. (Hat társunk ezért vonattal elutazott Alexandriába és Gizá- ba.) A déli 50 fokos meleget csak a pálmaligetekben hűsölve lehetett kibírni. Késő délután már készülődtünk az éjszakai fotózáshoz, és este tíz óra körül látszott is az égen a nagy csoda: a Dél Keresztje. Asszuánból ismét a Nílus völgyén át érkeztünk — lu- xori pihenéssel — Kairóba. Kairó nevezetességeivel ismerkedve — a gizai piramisoknál — találkoztunk orosházi turistákkal is. Egészen meglepődtem, habár magyarokkal és orosháziakkal mindenhol összefut az ember. Az afirikai kontinensen, több mint kétezer kilométerre hazánktól — ez igen meghatározó volt. Másnap a Szuezi-csatorná- nál vitt utunk a Sinai félszigetre. A Mózes-hegy lábánál fekvő St. Catherin görög-keleti kolostorban laktunk három napig. A csoport 12 vállalkozó tagja délután elindult a Mózes-hegy- re, hogy ott töltse az. éjszakát, fotózzon, méréseket végezzen. A televíziós kamerától kezdve a mérőműszerek és hálózsákok sokaságával ez nem volt kis teljesítmény, mivel a több órás út egyik szakaszára már a teherhordó tervék sem vállalkoznak. Roppant hideg éjszaka lévén (1-2 fok), ez igazi hőstett volt. Hajnal 3 órakor mi is indultunk a kolostorból egy hegyivezető irányításával körülbelül négyszázan: olaszok, németek, angolok, franciák, izraeliek és mi magyarok. A közös imádkozás után egyes sorban, zseblámpával lépkedtünk a köves, sziklás és meredek úton. A háromnegyed hatkor kelő napot már a hegy tetejéről csodálhattuk. Innen az Aqabai-öböl partján levő kis fürdővárosba, Nuweibába utaztunk lemosni az út porát (szó szerint értendő!) a Vörös tengerben és egy kicsit napozni, pihenni. A napozásból tényleg kicsi is elég volt ahhoz, hogy az égett bőrünktől szenvedjünk éjszaka. Másnap a félszigeten levő Kottamiába, Afrika legnagyobb csillagvizsgálójába látogattunk el. A sivatag közepén levő csillagvizsgáló megközelítése igen bonyolult volt. Laktanyák, katonai ellenőrzőhelyek és lövészárkok mellett elhaladva a mindig vidám sofőrünk igen hallgatag lett, majd a további veszélyt nem vállalva vissza is fordult volna, ha az utolsó percben nem találkozunk a csillagvizsgáló igazgatójával és munkatársaival. Mivel a megbeszélt idő már régen elmúlt, nyugtalanok lettek: a sivatagban vesztünk-e el vagy a katonaság vendégei lettünk? 1'gy újra végiggondolva már derűs dolognak tűnik mindez, akkor azonban igazi forró helyzet volt. A Kotta- miai csillagvizsgálóból vendéglátóinkkal egyenesen a Heluáni (Kairó mellett) csillagvizsgálóba mentünk. Itt eddigi mérési eredményeinket értékelték, elemezték egyiptomi és magyar csillagászok közösen. Déli 12 órakor egy kis pihenőt tartottunk, mivel mohamedán csillagász barátaink a müez- zin „Allah, Akbar!” hívószavára a csillagvizsgáló ima- helyiségébe vonultak el. Ezt teljesen természetesen fogadták keresztény kollégáik, több-kevesebb csodálkozás után mi is. A további napokat Kairóban töltöttük, innen tettünk egynapos kirándulásokat. Az archaikus kor fővárosaiban: Memphiszben és Szakkarában a királysírok, köztük Dzsószer hatlépcsős piramisa, a Memphiszi Szfinx látványa lenyűgöző volt. Alexandriába — a phároszi világítótorony városába — a sivatagon, Vádi en Natrúnon keresztül indultunk a hajnali órákban. A hagyomány szerint egyiptomi vándorlásai során erre is járt József, Mária és a gyermek Jézus, ezért épültek itt nagy számban kopt kolostorok már a IV—V. században. Ma négy áll és működik. Végezetül néhány apróság az expedíció hétköznapjaiból, és tudnivalók leendő turistáknak : — Az expedíció orvosának, dr. Papp Ferencnek igazi trópusi betegséggel, kígyó- vagy skorpiómarással nem kellett foglalkoznia. Munkája így is bőven akadt: a megfázástól a gyomorrontásig, égési sérüléstől a sebkötözésig gyakorolhatta hivatását. Az Egyiptomban töltött egy hónap alatt szerencsére senkinek sem ]£tt olyan komoly betegsége, hogy kórházba kellett volna vinni vagy netán hazaszállítani. Igaz, hogy az afrikai vizeket kedvelő bilhar- zia élősködő az emberi szervezetbe bejutva romboló hatását csak néhány hónap múltán fejti ki, illettre akkor válik érzékelhetővé. Malária ellen Tindurin nevű gyógyszert szedtünk tíz héten keresztül. Az expedíció költségvetéséről: a csoport valamennyi tagja 35 ezer forint részvételi díjat fizetett. A Malév Air Tours utazási irodával kötött megállapodás alapján biztosították részünkre a repülőjegyet, az autóbuszt egész egyiptomi utunkhoz, négy éjszakára a szállást Luxorban és négy vacsorát Kairóban. A felmerülő többi költséget: szállásokat, szakmai munka kiadásait és egyéb apróságokat bámulatos közgazdászi tehetséggel megáldott gazdaságis csoportunk gazdálkodta ki. (Az IBUSZ 1988. évi prospektusában egy 9 napos Kairó— Luxor—Asszuán utat 34 500 forintért hirdet.) j — Az egyiptomi emberek nagyon barátságosak, kedvesek, segítőkészek. Több kedves barátunkat is meg kell említenem. Elsősorban Alit, a sofőrünket, aki a szálláshelykereséstől mindenféle engedély beszerzéséig, bazárbeli alkudozástól az idegenvezetésig mindenben segített csoportunknak. Nagyon jól beszélt angolul. Igaz, ez szinte általános, mindenki tud angolul vagy franciául. Sokat köszönhetünk Talaatnak, a luxori egyiptológusnak is. Nagyon kedves barátunk volt a kairói Hotel Everest tulajdonosa, Nader úr. Esti beszélgetéseink során az életéről is mesélt, hogy hogyan települt át Libanonból Kairóba, ami egy mai történelemórával is felért. A Ramszesz utcán árusító mogyoróárus fiatalembertől az első nap vásároltunk szudánit (sós mogyorót), a többi nap már a vendégei voltunk különböző csemegéire. így mindenféle pörkölt mogyorót, dinnyemagot, tökmagot, csicseriborsót lak- mározhattunk. Egyiptomi emberekkel történt megbeszéléseink végén gyakran hallottuk: „Ins’ Allah!" Értetlenkedésünkre kifejtették, hogy ez azt jelenti, hogy „Allah akarata sze* rint!”, vagy „Ahogy Allah akarja!” Az expedíció több tagjának — köztük nekem is — óhajává vált egyszer ismét eljutni Egyiptomba, és reméljük, ez „Ins’ Allah!” Varjú Katalin II. Ramszesz palotatemploma (karnaki) Mérés Abu Szimbelben, II. Ramszesz sziklatemploma előtt (A szerző felvételei) Fotózási engedély
