Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-27 / 152. szám
Jeunesses-hangverseny Tarhoson II kórházi sorompó felemelkedik Júliustól beteglátogatás naponta a gyulai kórházban Nehéz írni olyan tudósítást a tarhosi Jeu- nesses vonós- zenekari tábor záróhangversenyéről, mely mentes az érzéstől: íme ez a mintegy negyven fiatal lány és fiú a tarhosi szellem továbbélését bizonyítja! Mi több: legyőzhetetlenségét is, legyenek bármilyen éllene ható erők, vagy voltak eddig. Hogy aztán . ez a mostani (de már a megelőzők is) valóságos kis nemzetközi együttessé lett, az nemcsak a szervezők, nemcsak a Jeunesses (Ifjú Zenebarátok Magyarországi Szervezete) sikere, hanem az igény és az akarat felmutatása is: Tarhasra már évről évre rendszeresen jönnek fiatal osztrák muzsikusok, idén pedig vendégük volt — nemcsak a közös záróhangA kisszövetkezet a Petőfi Tsz építőbrigádjából „nőtte kii magát”, a ’80-as évek elején előbb szakcsoporttá alakulva. Majd a beruházási lehetőségek csökenésével a brigád feleslegessé vált a termelőszövetkezetben, s az ágazat vezetője, Marosán Já- nosné 1985-ben önálló gazdasági munkaközösséget, két év múlva pedig kisszövetkezetet alapított. Így az egykori brigád tagijainak többsége most is együtt dolgozik. A kisszövetkezet nagyrészt közületi beruházásokat véglez. Most építik a battonyai strand, medencéjét, Ke- vermesen egy négy tantermes iskolát, ■ Dombegyházán a postahivatalt, Battonyán pedig a nevelőotthont újítják fel. E munkák mellett sem tudnak azonban a dolgozóknak egész évben elfoglaltságot adni. Erre az esztendőre 24 milliós árbevételt terveztek, ám néhány hónap elteltével, számításaik szerint csak mintegy 18 milliót sikerülhet teljesíteni. versenyen, egész héten át — Ludovic Potié francia karmester és Graham Jackson angol zongoraművész. Fejes Antal, a tábor vezetője, a békési zeneiskola igazgatója rajtuk kívül meghívta még a zárókonoertre Káté László hegedűművészt és Schmidt Eleonóra zongoraművészt, akik szívesen jöttek, mert Tarhos vonzását nemcsak mi tudjuk, akik itt, ebben a régióban élünk, hanem azok is, akik másutt. Az a bizonyos záróhangverseny zsúfolt ház előtt zajlott le a tarhosi zenepavilonban, melynek falai őrzik Kodály Zoltán megnyitó szavait, 1953-ból. A vendégszólisták remekeltek, a zenekar pedig, ez a fiatal, tizenéves gyerekekből összeállt együttes egyetlen hét alatt Ludo- vic Potié vezetésével megtanulta és előadta Rameau Táncszvitjét, Schubert Katonaindulóját, a Kodály-ta- nítvány Sugár Rezső vitaliA tevékenységüket mindenképpen bővíteni kívánták, így előbb betonelemeket kezdtek gyártani, majd felfigyeltek a kihasználatlanul álló, az időjárással dacoló téglagyárra. A község szélén álló gyárat a Petőfi Tsz hajlandó volt értékesíteni, így a kisszövetkezet a Kiszöv támogatásával 3 millió forintot áldozott az üzletre. A gyárban három évvel ezelőtt hagyták abba a kisméretű téglák gyártását.' A kisszövetkezet mintegy 1 millió forintot költött a helyreállításra, abban a reményben, hogy idén már mintegy 3 millió kisméretű téglát préselnek és égetnek ki. — Minden tapasztalat nélkül kezdtünk a munkához. Sajnos, a minőséggel van gondunk. Az alapanyag — az új bánya felső rétegéből származó föld — nagyon mészköves, s ez rontja a tégla minőségét. Ezt igyekszünk a lehetőségek szeriint, a technológia fegyelmezett megtással teli Rondóját zongoráira (Graham Jackson) és ifjúsági vonószenekarra, valamint Albinoni B-dúr hegedűversenyének két tételét (Kóté László játszotta). Ha csak ez az egyetlen hangverseny lett volna Tarhos idei programján, akkor is az egykori énekiskola túlélésének örülhetnénk. De, hogy a sorban európai színvonalú produkciók is sorakoztak, miként ez természetes is: Gulyás György harmincnégy évvel ezelőtt bezárt iskolája ma nyitottabb, mint valaha, ma nélkülözhetetlen láncszeme annak az összetartó erőnek, mely a magyar zene „zengő tornyát” építi, Kodály és Bar- tók szellemében. A legközelebbi tarhosi esemény: június 28-án, kedden, az NSZK-beli Baumsweig kórusa hangversenyez a békési műemlék református ja Marosan Janosne, aki bevallása szerint egy hónappal ezelőtt annyit értett a téglagyártáshoz, mint az a bizonyos tyúk az ábécéhez. — Ha beindul a gyártás, s az itt dolgozó 20-22 ember belejön a munkába, akkor terveink szerint napi 40 ezer téglát szeretnénk készíteni. Ezen felül nem érdemes erőltetni a munkát, hisz ezekkel a háború előtti gépekkel csak a minőség rovására lehetne növelni a termelést. Most egyelőre II. és III. osztályú téglákat tudunk csak gyártani, de remélem, hogy néhány hónap múlva javulni fog a minőség. A téglát egyébként a Tüzép- telepeken keresztül és helyben szeretnénk értékesíteni. Minden bizonnyal lesz kereslet a termékünkre — mondta végül Marosán Jánosáé. Ügy tűnik tehát, jó üzletet csinált a. kisszövetkezet. Annál is inkább, mert a téglagyári épületek és színek mellett mintegy 9-10 hektárnyi terület is a birtokukba került. Beszántani, megművelni a szétszórt téglatömne- lékek miatt nem lehet a területet, de nem hagyják sokáig parlagon heverni, ígéri az elnökasszony. Valószínűleg libát nevelnek majd e területeken. Van még egy nagy bányatavuk is, melynek partján egyelőre a horgászok várnak a szerencsére. Lehet, hogy nem sokáig ...? Hornok Ernő Az igazán beteg ember szenved és gyógyulni, szeretne. Szenvedését enyhíteni, gyógyulását segíteni nemcsak az orvosok, nővérek, műszerek, gyógyszerek tudják, hanem a lelki tényezők is. E fontos szempontot felismerve az országnak már több kórháza nyitottá vált, a hozzátartozók mindennap megkereshetik betegeiket, szükség esetén, helyenként pótolva a létszámhiánnyal küszködő intézményekben még az egészségügyi dolgozókat is. július 1-jétől a gyulai megyei kórházban is mindennap van látogatás. A látogatási rend a különböző osztályokon változó és kicsit bonyolultnak tűnik. Az okokról kérdeztük az intézmény főigazgató főorvosát, dr. Sze- pesvári Elemért: — Az osztályok munkarendje is különböző — válaszol. — Más és más lehet a vizitek, műtétek időpontja a főorvos utasítása és a sürgősségi szükségletek szerint. Az intézményünk továbbra is magas szinten kíván dolgozni, vigyáznunk kell, hogy bármiféle fegyelmezetlenség, vagy a látogatók rendszertelen járkálása ne zavarja a gyógyító munkát. Természetesen az emberekért vagyunk és az a célunk, hogy nyitottabbá tegyük a kórházat. Ne egyszerre rohanják meg a látogatók tömegei a betegeket, hanem megközelítően egyenletesen elosztva érkezzenek. Egy-egy látogatónak vagy családnak egy-egy betege van, így nem lesz nehéz megjegyeznie, hogy az őt érdeklő osztályra mikor mehet be. Az, hogy az anyagi javakkal minden eddiginél jobban kell takarékoskodni, azt hiszem, mindenki előtt egyre inkább világossá válik. Még a bőség kosarából sem illik pocsékolni, ám ha ürül ez a kosár, akkor aztán a pazarlásnak végképp megálljt kell parancsolni. Sőt a takarékosabb életmódra, gazdálkodásra ösztönözni kell, egyént és gazdálkodó szervet egyaránt. A vállalati szintű takarékoskodás elsősorban ott hatékony, ahol a dolgozók is átérzik annak fontosságát. Mint például a Békéscsabai Kötöttárugyárban, ahol egy kollektíva nemrégiben vehette át a „Sikeresen takarékoskodtunk ’87” című pályázaton nyert elismerést. — A Minisztertanács felkérésére az MTESZ és a Magyar Gazdasági Kamara által meghirdetett pályázatra vállalatunk is benevezett. A pályázaton csak a már megvalósított, s legalább egy éve működő — ennek számszerű eredményeit is tártál■ mazó — dokumentummal lehetett részt venni. E feltételeknek a kötöttárugyárban leginkább a korszerű lánc- „kötőüzem felelt meg, így ennek a részlegnek az adataival pályáztunk — mondja bevezetőként Mokosné Oláh Dóra, a szerveséji osztály vezetője. — Ez a pályázat annyiban más az egyéb, nálunk is népszerű és a köznapi életben elterjedt újítási pályázatoktól, hogy a mostani ugyan jelent új megoldásokat, de inkább a beruházáson és a szervezésen alapszák — veszi át a szót Király Sándor, a műszaki fejlesztési osztály vezetőhelyettese. — Az utóbbi néhány évben ugyanis lényegesen fel— A nyitott kórházaknál a fertőzésveszély nem nagyobb, mint máshol? Hogyan kívánják ezt megelőzni? — Még szigorúbb tisztasággal és fegyelemmel. Szeretnénk papucsokat meghonosítani, amelyeket az utcai cipőre húznak a látogatók. Így nem kerülhet sár és piszok a gyógyítóhelyiségekbe. Szerencsére a műtéti területek teljesen elkülöníthetők a látogatótértől. Bizonyos osztályokon van társalkodóhelyiség, de természetesen előfordul, hogy a folyosón, netán a betegágy mellett találkozhatnak az emberek. Fontos, hogy ne üljenek az ágyra a látogatók, kérjenek széket inkább. Lehetőleg ne ötöshatos csoportokban, hanem kevesebben jöjjenek egy időben. Biztos, hogy a kórházi rendészetet és a látogatók fegyelmét is meg kell erősíteni. A dohányzás tilos az egész kórház területén, cigarettázni csak a kijelölt helyeken szabad. Alkoholt nem lehet behozni és ez mindenkire vonatkozik. Ha bárkinél bontott italos üveget találunk, vagy szeszfogyasztást észlelünk, szigorú következményei lesznek. Gondolom, ez érthető az ilyen veszélyes és a beteg ember gyógyítására vállalkozó „üzemben”. — Nagyon szép a kórház udvara, parkja, nem féltik a szemetelőktől? — Az Itt dolgozók sok-sok társadalmi munkával alakították az udvart ilyenné, költöttünk is rá, erre mindenki vigyázni szeretne. Erre kérgyorsult a gyárban a műszaki fejlesztés. A vertikum minden szintjén történt valamilyen korszerűsítés. Így a lánckötőben is négy új, nagy teljesítményű gép működik, mellyel a termelékenység ötszörösére növekedett. A mennyiség mellett lényegesen javult a minőség is, de mindezeknél fontosabb, hogy a technológia fejlődni tudott. — Méghozzá szinte anyagi ráfordítások nélkül — kapcsolódik a beszélgetésünkbe Pintér Agnes gyártmányfejlesztő és technológiai vezető. Ez ugyanis egy lényeges szempontja volt a szóban- forgó pályázati felhívásnak, mivel az a ráfordításokat csökkentő kormányprogramot hivatott szolgálni. Igaz, mi is meghívtunk külföldről szervező szakembereket, akik javaslatokat tettek az új gépeken való gazdaságos munkavégzésre, de mi ezt még továbbfejlesztettük. A gyár számítógépeivel termeléselemzést végeztünk, s rfíegtaláltuk azt a pontot, ahol takarékoskodni lehet: ez volt a szabályzat. — Valóban, az anyagszél- hulládék, a fordulási veszteség vizsgálata, ellenőrzése napi feladattá vált a szabászaton — bizonyítja Rigóné Fajó Klára főművezető. — Ez mindenképpen pluszmunkát jelentett az itt dolgozóknak, s eleinte nem is szívesen csinálták, de az eredmények, a megtakarítások nagysága előbb-utóbb mindenkit megértésre, elgondolkodásra késztetett. Hiszen a vállalati nyereséghez csupán ezen az egy területen több millió forinttal tudtunk hozzájárulni. Igaz ehhez a lánckötőben levő új gépek is besegítettek, mert a régi berendezésekkel ilyen jó minőségű anyagot már nem lejük a látogatókat és a betegeket. A látogatási rerfttet minden osztályon kifüggesztjük, tájékoztató füzetet is megjelentetünk a tudnivalókról. Még egy fontos dolog: ha valamelyik osztályon a "látogatási idő ellenére tiltó táblát találnak: „Elnézéstkérünk, a látogatás szünetel” — felirattal, értsék és tartsák meg. Bizonyosan sürgős munkára, netán újraélesztésre mozgósították az ott dolgozókat. — Gyakori kérdés, panasz, hogy a vidékről érkezőknek a kórház előtt fedetlen helyen kell várakozniuk és nem szívesen adnak a kórháziak felvilágosítást telefonon a betegekről a hozzátartozóknak— Korábban már beszéltünk erről, újra csak azt tudom mondani, hogy megfelelően tájékoztatunk a látogatási rendről és ehhez kell igazítani az érkezést. Fedett várakozási hely kialakítására néhány év múlva gondolhatunk. Elsőrendű feladatunk a gyógyítás, mindent ennek kell alárendelni. A kórházi telefonvonalak továbbra is szűkösek, nem nyújtanak lehetőséget sok beszélgetésre. Az udvariasságot ugyan elvárhatjuk az egészségügyi dolgozóktól, de ha valakit éppen kezelniük, gondozniuk kell, a telefonálásra nemigen jut idejük. A járóbetegek számára van a kórházban nyilvános telefon, ahonnan felhívhatják a hozzátartozókat. Az új látogatási rend júliús 1-jétől érvényes. Bede Zsóka hetett előállítani. A mostanival pedig szinte álom dolgozni. — Bízunk benne, hogy az egész gyártási folyamatot meghatározó — 1,1 millió nyugatnémet márkáért lízingben vásárolt — kötőgépeink ára hamarosan megtérül. Hiszen a takarékosabb, termelékenyebb munka során, valamint az ezzel együtt járó korszerűbb technológia révén megérte a befektetést. Ma már 90 ezer darab frottírköntöst gyártunk tőkés exportra, s hazai újdonság a kétoldalas frottírkelmék gyártása is. A vállalati szintű anyagmegtakarítás a legutóbbi negyedévben 1,6 millió forint volt, melynek jelentős hányada a sikeresen takarékoskodtunk pályázatban elismert területről származik — mondta Mokosné Oláh Dóra. Sajnos ez a típusú pályázat megszűnik, helyette korszerű anyagok és korszerű technológiák címmel új felhívás látott napvilágot, mely azonban mit sem veszít jelentőségéből. Hiszen itt is korszerűbbért, a modernebbért, gazdaságosabbért versenyezhetnek a résztvevők, amely pedig elválaszthatatlan a takarékosságtól. A sikeresen takarékoskodtunk ’87 pályázatra egyébként 93 színvonalas pályamű érkezett — a legtöbb a mező- gazdasági, élelmiszeripari (23) és a könnyűipar területéről (17). Reménykedhetünk abban, hogy az új pályázatra is legalább ennyi nevezés érkezik, s köztük — ahogy a kollektíva ígérte — a Béköt neve is ott lesz, s az újabb elismerés már a bírálóbizottság feladata. Bacsa András templomban. (s—n) Kisszövetkezeti téglagyár Battonyai üzlet hárommillióért A Battonyai Építőipari és Kommunális Kisszövetkezet ez év elején gondolt egy merészet és 3 millió forintért megvásárolta a helyi Petőfi Tsz — használaton kívüli, gazzal benőtt, múzeumnak is beillő, régi gépekkel felszerelt — téglagyárát. Megkapták >a szükséges engedélyeket, rendbe hozták a gyár területét, üzemképessé tették a gépeket, és e hónap 20-án ímegkezdődött a termelés. tartásával javítani — mondSikeresen takarékoskodtunk Technológia-korszerűsítés, anyagveszteség-csökkentés a Békötben KARDOSKtT — SÓSTÓI NYÁR, 1988 Fotó: Veress Erzsi
