Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-25 / 151. szám
I 1988. június 25., szombat O Asperján György: A fűmag 1987. július 11-én délután 15 óra négy pereskor történt, Magyarországon. A fűszál ingott, hajladozott, kalásza remegett a szélben, s az emberi fül számára felfoghatatlanul zenélt. A toklász — a magházat körülölelő két külső levélke — szétnyílt, s a finom hártyába bugyolált mag kirepült a kalászból. Erős, normális méretű, tápanyagokkal és nedvekkel teli magocska volt. Szülője humuszban gazdag, megfelelő szerkezetű talajon sarjadt, növekedett. Elkerülte azt a csapást, hogy kalászát levágják, lelegelik, eltapossák. Tavasszal bőséges csapadékot kapott. Tavalyi gyökérzetét tovább fejlesztve mélyre nyúló oldalágazásokat hozott létre. A csapadékot beosztóan tárolta. Ha szél vagy vihar jött, engedett akaratának, s úgy hajlott társai között, hogy kivédhesse a vad légáramlás cibáló pusztításait. Jól érezte magát. A napfényben nagyüzemként dolgozott: a fotoszintézissel átalakította teste részévé a földből nyert ásványi anyagokat. A langyos, simogató lebbenéseket szülő éjszakai sötétben észrevétlenül, mintha titokban tenné, nőtt, erősödött, bok- rosodott, s minden harmatos szála csiszolt ékkőként csillant a hajnal szűrt fényében. Látszólag a létezésnek ez a telítettsége, önfeledt önmegfelelése volt a legfontosabb. Minél erősebbnek lenni, elnyomni a többi fűcsomót, terebélyesedni, elterjedni, hatalmat szerezni, s ellenállni a legveszélyesebb ellenségnek: a bárhol megjelenő, maga körül mindent kiirtani igyekvő óriás rokonnak, a taracknak, amely sokkal mélyebbre képes bocsátani gyökereit, rohamosabban nő, és gonosz önzéssel elszívja maga körül minden létezőtől a nedvességet; széles, húsos, elterülő leveleivel elveszi az éltető napfényt: a boldogulást és boldogságot. A fűszálban dolgozó, éberen megfelelni kívánó törvény egyetlen cél szolgálatában állt; erős szárat növeszteni, minél nagyobb, minél több magot dajkáló kalászt hozni, s olyan magokat teremteni, amelyek valahol megtelepedve erős, magabiztos fűszállá serkennek, s éltetik azt a hitet, bizalmat, akarást, a létezésnek azt a logikus természetességét, ami a szülő sajátja, jellemző tulajdonsága volt. A fűmagok kibuktak a kalász bölcsőjéből. Lebegtette, kavarta, hányta, hintáz- tatta, csapkodta őket a szél, ezt is, azt is a maga sorsa felé terelve. Az egyik magot magasba emelte a léghullám, táncoltatta a szédülésig, elejtette, aztán újra felkapta kedve és önkéntelen szeszélye szerint. Egyszer csak hirtelen rohama nagy erővel egy komor magtárépület betonfalához csapta. A fűmag beszorult egy szűk, porszemekkel teli repedésbe. A nagy utazás után ott pihent pár napig. Még nem lehetett sejteni, hogy élet várja ott, vagy a kiszáradás, a jeltelen pusztulás, a bevégezte- tettség. Valamikor zuhogni kezdett az eső. A betonfalon lefolyó vizet a szél a repedésbe préselte. Átázott a magot védő hártya, s az éltető nedvességtől megindultak az életteremtés folyamatai. Duzzadt lett a magocska. s mert a forró napsütés áthevítette a betonfalat, gyorsan kicsírázott A felhalmozott tápanyagok bőségesen elegendők voltaik ahhoz, ■ hogv életbe indulása első napjaiban még olyan legyen, mint azok a szerencsés társai, amelyek a szükséges, a fejlődést biztosító környezetbe kerültek. A magocska, mint nagyon egyszerű, növényi létező, nem gyanakodott, nem töprengett és nem tiltakozott. Génjei a sok-sok millió éves gyakorlattal irányították. Mert a szűk résben az látszott ésszerűnek, finom, szabad szemmel szinte láthatatlan csipkeháló-gyökér- zetet növesztett, hogy felkutasson minden mégzabálható porszemet. Egy-egy vízmolekuláért centimétereket kúszott. A rés szélén először egy zöldessárga lándzsahegv jelent meg, majd egyre jobban kiemelkedett a fűszál- testecske. Lentről nem lehetett látni. De ez őt nem érdekelte. Egyedül volt, de nem magányos. Génjei számára egyre világosabbá vált, hogy sajátos helyen kell életben tartani a szervezetet, amelynek egész létük feltétele. Élni — ez dolgozott minden kicsinyke egységében. Élni úgy, ahogy lehet, ahogy megadatott. Ha kevés tápanyaggal, hát úgy. Ha kevés nedvességgel, hát úgy. Ha tűrve a nappali forróságot, hát úgy. A fűszál áttetszőn sárgás lett, akár csak a mindig gyötört, fájdalom látogatta lélek. De élt. S mert nem lehetett kiterjedni, boldogan kibontakozni, beérte a lehetővel és lehetségessel. A pusztulás mindennapi fenyegetettségként volt jelen létezésében. A géneket ez csak az alkalmazkodásig érdekelte, minden más energiájukat lefoglalta az élni és túlélni programja. Ennek érdekében felgyorsították a folyamatokat. Soron kívül elkezdődött a 'kalász képzése. Igaz, egészen kicsi kalászocs- kára nyílt csak lehetőség. A boldog-boldogtalan megter- mékenyülés után csak néhány magocska indult fejlődésnek. De még ezt, a körülményekhez képest túlméretezett programot is át kellett szervezni. A csapadék hiánya, az aszaló hőség 'kimerítette a fűszálat. Már magába épített minden elérhető porszemet, felszívott minden molekulányi vizet. A kalászocska mégis mind töppedtebb lett. A gének már csupán két magocskára koncentráltak, abban a kettőben próbálták menteni, menekíteni magukat a valamilyen jövőbe. Egy augusztusi napon, a hatvanfokos . hőségben úgy látszott, nincs tovább. Minden addigi küzdelem és akarás hiábavaló volt. De este vihar támadt. Cibálta, csapkodta a lehelet-könnyűvé szikkadt fűszálat. Szerette volna csak úgy kitépni a repedésből, s messze szállva vele, elpusztítani. A kalászocska kétségbeesetten ölelte a két magocskát. Hiába Verte a betonfalhoz a vihar, nem engedte el őket, toklászai konok akarással zárultak össze. S végre eleredt az eső. Csörgött végig a falon. Benyomult a résbe. A gyökerek szürcsölték a vizet, megteltek. Éjszakára lecsendesedett a természet. A fűszál lázasan dolgozott, igyekezett konszolidálódni. Másnap, az erős fényben már minden csak a két magocska érdekében történt. Kapják meg, ami csak lehetséges, hogy értelme legyen a nagy ábrándnak: a rés csak átmenet, van vagy lesz jövő. csak legyen, ami eljut odáig, teljessé válik ott. Augusztus végén készen állt a két pirinyó, létre-sors- ra dajkált magocska. Sokkal kisebbek voltak, mint amekkorák normális körülmények között nevelkedett társaik. De erős maghéjuk mögött makacs hit halmozódott fel, a megpróbáltatás által megedzve. Nem volt torz, kicsinyes, bosszúra vágyó, beteges, szerkezetében kórosan elváltozott ez a hit. Lényegét tekintve olyan egészséges volt, mint a humuszban gazdag talajon érlelt magoké. Benne sejlett az a csodás képesség, hogy normális körülmények között normális létet teremt magának. És kinyílt a toklász. És zuhanni, lebegni, üzenetet vinni, természetes léte; ta- lálni-teremteni elindult a két magocska. A magtár környékén huppantak le, távol egymástól. Az egyiket bekapta egy bóklászó veréb. A másikat pedig a porral, a piszokkal, az odasodródott szeméttel együtt felröppentette a vihar. Vitte reménynyel és reménynek. Lebegtette, csapkodta, hajszolta. A magocska, a belezárt hittel, tűrt, elviselt mindent, mint aki sejti: vihar nélkül nincs más táj, más világ, más létezés. Kavargott, emelkedett és zuhant a mag, végső soron azzal a hittel, hogy akárhol ejti le a légörvény szeszélye, élni akar, élni fog. Másnak meg úgysincs értelme. Szokolay Zoltán versei: „Kékellő derűvel” Az arccal kőre zuhant hullát a csomagtartóba gyömöszölt tetemet a vaskerékről letekert hús-szalagot fordítják így a nap a lámpa vagy bármely alkalmi fényforrás felé ahogy te most a) őszintén undorodva b) kötelességed teljesítve c) felelősséged tudatában d) „kékellő derűvel” e) fejeden fekete harisnyával benyúlsz ide a tizenkettedik sor alá hogy megemelj elolvass azonosíts vagy ellenőrizd pontos volt-e munkád vigyázz ez már nem a vers szövege figyellek bár egy függöny se rezzen zsarollak majd ha lesz mit kérnem tőled mert egyre többen tudják hogy mi történt de nem mondja ki senki hogy miért Azúr a víz alatti víz s a víz fölötti víz között a víz ha víz akkor se vízszerű csak vízszerűnek vélt szárazpont-ha Imazok parttalan serege burjánzó hada míg a part alatti part s a part fölötti part között a part nem part csak csupa partszerű célszerű nagyszerű folyamat eleme vagyis maga a víz Koratavaszi éjszaka Az arc mögül •előkerül a múlt idő jele, s gyermekkorommá édesül vén Thalész tétele. Az égen úgy leng fenn a csend, halálom tudhatom, mint láncon színezüst kereszt, átokra alkalom. Véletlen tört el egy pohár, véletlen létezünk, szerelmeskedni kár, ha már szög verte át kezünk. Szabályaimba úgy futok, akár az üldözött, s hiába bontom, nincs titok, a kőlapok mögött. Csak keresztek, háromszögek, tudássá lényegült emlékkörök és feledett jelek, kövér betűk. Ikszipszilonra gondolok, száz éve láttam őt. Mivé olvadtok, elhagyott, tilalmas hómezők? Felfelé a szamárlétrán Hívatott a kisfőnök. Magunk között így nevezzük szeretett osztály- vezetőnket, Soponyai Pityut. — Névtelen levelet kaptam — kezdte mondókéját eléggé szigorú, hivatalos hangon. — Rólad szól. A feladó azt írja, hogy részegeskedsz, zugivó lettél, zártkörű társaságban nagy pénzben kártyázol, a fizetésedet nem adod haza, rendszeresen vered az apádat. Mit tudsz felhozni a mentségedre? — Alkoholt utoljára szilveszterkor ittam az új esztendő tiszteletére. Krónikus gyomorsavhiányom van, ezért legtöbbször paradicsomiével oltom a szomjamat. Van egy baráti kör, ahová járok, de ott csak tízfilléres alapx>n ultizom a társaimmal. Egyébként félárva vagyok, nyolcéves voltam, amikor az apám meghalt. Ha akarod, a jövő héten elviszlek arra a titkos találkahelyre. Mit mondjak, hogyan reagált a kisfőnök a válaszomra? Eljött velem ultizni. Mivel kezdetben elég takaros summát — tizennyolc forint negyven fillért! — nyert, örömében megivott öt üveg sört, meg négy fél konyakot. Olyan jó kedve támadt, hogy este tízkor elindult nála a vezérhangya, zenés étterembe vitette magát hűséges, fegyverhordozójával, szóval velem. Nótázás közben többször megpróbált százast ragasztani a prímás homlokára, de a nagy .lendülettől mindig a cimbalmosnál kötött ki. Hazafelé, néhány utcával a lakása előtt váratlanul kiszállt a taxiból, mondván, innét gyalog teszi meg az utat, s közben kiszellőzteti szeszgőzös, okos kis fejét. Másnap elpanaszolta, hogy a taxizás után megismerkedett egy bomibajó nővel. Csak arra emlékszik, hogy hajnalban az állomás épülete előtt egy villanyoszlopot csókolgatott eszeveszetten. * * * Hívatott a nagyfőnök. Magunk között így hívjuk Csepreghy Jenő. kartársat, a főosztályvezetőt. — Névtelen levelet kaptam — kezdte mondókáját túlságosan is szigorú, hivatalos hangon. — Az van benne, hogy iszol, titkos kártyabarlangban nagy pénzekben zsu- gázol, éjszakánként a cigánnyal hú- zatod, és rendszeresen ütöd-veredaz apádat. Igaz ez? — Tévedés az egész, Jenőkém! Krónikus gyomorsavhiány miatt kedvenc italom a paradicsomlé. Ami a kártyázást illeti, tízfilléres alapion ultizom a barátaimmal. Ha akarod, téged is szeretettel és tisztelettel meghívlak. Tehát, hétfőn este hatkor első piros oszt! — Csajok vannak? — kérdezte nagy érdeklődéssel a főosztályvezető. — Hová gondolsz? — Ha nincsenek, akkor a titkárnőmet, Gizikét magammal viszem. Régi elvem: jó csaj nélkül egy tapodtat sem! Világos? Persze, hogy világos. Mit mondjak? Miközben mi ultiztunk, Giziké szép lassan elkortyolgatott egy fél üveg konyakot. A főnök utasítására az elázott hölgyet én vittem haza taxin. — Támassza csak oda a bejárati ajtóhoz, mindjárt lemegyek érte — szólt le a kaputelefonon Giziké élettársa, amikor értesítettem, hogy megérkeztünk. Pár p»erc múlva kinyílt a kapu, és a gyéren megvilágított kapualjból előlépett egy Búd Sp>encer-szerű hústorony. Többre nem emlékszem. * * * Tíz éve gürcölök ebben a dohos irodában, és mire vittem? Nem sokra. A jóval kisebb kép>ességű kollégáim sorra leköröztek, előbbre tartanak. Igen, mert folyton csak a főnökök körül nyüzsögnek, kedvüket keresik, aztán együtt sumákolnak, csavarognak velük a bús magyar éjszakában. Nem mondom, amióta azt a két névtelen levelet megírtam Sopx>nyai Pistinek, meg a Csepreghy Jencinek, nem panaszkodhatóm. Az elmúlt fél évben a kisfőnökkel kétszer jártam külföldön, Jenei pjedig a hústoronnyal történt karambolom után kiváló dolgozót csinált belőlem. Egy hónapja vettem át a plecs- nit. Sőt mi több! Akkor már kinevezett csoportvezetőkén t. Szóval, szépen haladok felfelé a szamárlétrán. Egyébként a kártyapjarti azóta is minden héten összejön ... Elnézést, csöng a telefon ... ... Az igazgató titkárnője telefonált. Hívat a vezér. Ja, elfelejtettem mondani, hogy a múlt héten neki is küldtem egy névtelen levelet. Kiss György Mihály Arcok közelről Szokolay Zoltán Hódmezővásárhelyen született, Orosházán volt gyerek. Egerben kamasz. Az orosházi gyermekségből megmaradt az otthon hangulata, a málnabokros udvar, a macskák és a különböző állatok, egy fa, melynek ágain ülve lehetett a legjobban olvasgatni, Makula Margit tanítónéni arca, akiit nagyon szeretett. Egerből a diákszerelmek, a foci, az első megjelent versek. Ösztönzött-e valaki, hogy írj? — Dinnyés Jóska versmegzenésítő adta a kezembe az első verseskönyveket, olvasd! mondta és én nekiláttam. Amikor már én is verset írtam, neki mutattam meg a zsengéket. Három éve megjelent nagylemezén a Romlás ellen való énekemet énekli. Különben, ha ez érdekes, előbb voltam amatőr versmondó, minthogy igazából publikáltam volna. Innen van, hogy előadóművészi engedéllyel is rendelkezem, és egy időben (ma is néha) önálló esteket tartottam, elsősorban a határokon túl élő költők verseiből. Az egri kezdetek óta számos helyen megjelentél. Például? — Nem hazabeszélés, de antológiában először abban a csabaiban, amely Csönd és szó között címmel 1973-ban került ki a nyomdából. Ebben egy tizennégy éves koromban írt vers: „tizennégy éve ver a vízszintes eső / csúnya vagyok — kamasz / tágranyílt szemem a világ délibábja.” Aztán a Tengerlátó (Kozmosz), a Madárúton (Kozmosz), az Ütrahívás (Eger), az Állóháború (ELTE), a Versmondák könyve (Népművelési Intézet), a Költői jelenlét (Magvető), az újLenyomat (KISZ KB), a Tehetetlen szimfónia (Üj Aurora), Az örvénylő-szívű vándor (Győr) következett. — önálló köteteid? — Az első 1982-ben, Az élő hal, majd a második a Magvető kiadásában 1985- ben: A fű újra nő címmel. Eger után tehát Budapest következett, az egyetem. Aztán Szekszárd, a tanítóképző főiskola. Közben dátumok: 1986 óta tagja vagy az írószövetségnek, és a választmánynak, 1984-től pedig a művészeti alapnak. Most Békéscsabán, az új képzőben tanítasz. Igencsak nagy vargabetűk! ■ — Az életem hozta így, négyéves kislányommal érkeztünk ide. ö oviba jár, én a főiskolán tanítom a gyermekirodaimat. Már Szek- szárdon is ezt tanítottam, és egyre több közöm támadt hozzá. Befejeztem egy tanulmányt is: „A verses mese műfaja az utóbbi 30-40 év magyar irodalmában” címmel. És a költő Szokolay Zoltán? — Kapjott egy írógépet, és most gép>eli a harmadik kötetét. Ennek kétharmada új vers, egyharmada válogatás régebbiekből. Habár manapság nincs keletje a verseknek, hiszem, hogy érdemes. Kisprózái írásaim is gyűjtöm, nyolc-tíz kisnovella már elkészült, és talán ép- p>en az az újdonság, hogy avantgárd hajlamaimmal szemben konzervatívok. De- hát mai történetek, és olvasóknak szánt írások. Ez is kötet lesz, remélem. (s. e.)
