Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-23 / 149. szám

1988. június 23., csütörtök o Nyugdíjasokról — nyugdíjasoknak Sok türelem és megértés kell az idős emberekhez A 93. életévét taposó Só- dar Mihály Újkígyóson az öreg utcai lakásában reg­gel hét órakor kel, rendbe­szedi magát, veszi a botot és akár esiik, akár fúj, szép ko­mótosan az idősek gondozá­si központjába ballag. Sza- mosvárinéval a sarkon ta­lálkoznak, ők a napközi első vendégei. — Nagyon jó itt nekünk, öregeknek — magyarázza Mihály bácsi. — Szép tiszta a környezet, társaságot ta­lálunk, finom és bőséges a reggeli, az ebéd. Buszra, bi­ciklire nem tudok felszáll­ni, ügyetlen, gyenge a lá­bam, ezért jövök gyalog. A feleségem hat éve meghalt, két évig ápoltam hűségesen, de ma is nagyon hiányzik. Egyedül nagyon nehéz. A legkisebb fiamékkal lakom, nincs semmi panaszom rá­juk, de reggel mennek dol­gozni, este jönnek haza, ak­kor még ott a ház körüli teendő, mert én rám már nem lehet számítani. A ma­gány fájdalmasan keserű. Négy éve járok ide. A fiam mondta: „Menjen, Tata, a napközibe, ne ücsörögjön idehaza egyedül..Nagyon jó ötlet volt. Marika, a ve­zetőnő direkt erre a mun­kára született. Nagyon sze­ret minket, öregeket, pedig nem vagyunk mindig „an­gyalok”. A minap elestem a könyvtár előtt, felszakadt a térdemen a bőr. Orvoshoz akartak vinni, nem enged­tem. Marika szépen rendbe fette. bekötötte, már gyógyul a seb. Amikor 90 éves vol­tam, 90 szál gyertya égett a nagy tortán, amit Marika sütött. Hát ilyen családiasán éldegélünk itt. Még a múlt században szü­lettem, kimondani is sok, nemhogy végigélni két vi­lágháborút, hadifogságot, mi­egymást. Jól műveltem a pár hold földemet, mezőgaz­dasági kiállításokon, verse­nyeken szerepeltem szép si­kerrel. — Való igaz, hogy türe­lem, megértés kell az idős emberekhez, szeretetre, ked­ves szóra vágynak — véle­kedik Sütő Balázsné veze­tőnő. — Gyulán végeztem szociális ápolónőképzőt, az­tán hazajöttem a szülőfa­lumba. Itt mindenkit isme­rek, örömeikkel, fájdalmaik­kal együtt és úgy érzem, többet tudok segíteni; 24-en járnak ide, öt-hat betegnek házhoz visszük az ebédet. Hozzánk tartoznak a házi­gondozók, a nyugdíjasklub, amely hetenként egyszer tart foglalkozást, igen gazdag a programjuk. Szentesi István a klubvezető, de a felesége is mindig ott van és sokat segít a férjének. Olykor kö­zös kirándulásra is elme­gyünk, egy napra, hogy ne legyen nagyon fárasztó, el­sősorban a meleg vizű fürdő­ket kedvelik. A klubban több a .fiatalabb, egészsége­sebb nyugdíjas, ők már többnapos kirándulásra is vállalkoznak. Az Aranyka­lász Tsz vezetőivel igen jó a kapcsolat, kirándulásra ők adnak buszt, de segítenek másban is. — Nálunk mindig törté­nik valami fontos, azért sze­retek ide járni — magya­rázza Bellovai Antalné. — A rendezvények telt házban zajlanak, szeretjük a vetél­kedőket, a műsorokat, az előadásokat. Tv-t nézünk, közben beszélgetünk, kézi­munkázunk és reggel, dél­ben szépen megterített asz­talhoz ülünk. Mindjárt más­képp esik az étel. Odahaza egymagám nagyon unalmas Rakodóelemek exportja Az Orosházi Mezőgép Vál­lalat (melyet az orosházi és a mezőkovácsházi gyár al­kot) 1984-ben lett önálló. A kezdeti nehézségek után a vállalat vezetése gyors üte­mű műszaki fejlesztést és hatékonyabb piackutatást tűzött ki célul. Ennek meg­valósulásához azonban nyi­tottabb gazdálkodósra és külföldi piacokra is szükség van. Az eddigi tapasztala­tokról beszélgettünk Kiss László gyánigazgatóval a mezőkovácsházi gyáregység­ben. — Gyárunk fő profilját 80 százalékban a szemeskukori- ca-betakarító adapterek tö­Elnökségi ülést tartott a Magyar Autóklub Békés Me­gyei Szervezetének elnöksé­ge. Első napirendként Sprő- ber József, a megyei tanács közlekedési osztályának ve­zetője, a MÁK megyei szer­vezetének a környez« t véd el- mi mintamegye-mozgalom- hoz való csatlakozás szüksé­gességéről beszélt. Többek között elmondotta, hogy a közlekedés fejlődésével, ezen belül a gépkocsik számának növekedésével hihetetlennek tűnő szennyeződés kerül a levegőbe. Ugyanakkor az ár­talmas zajszint is emelke­dett. Az utak téli sózása is komoly szennyező forrás. Meg kell állapítani, .hogy a közlekedés nagyon sok pon­ton szennyezi a környezetet. A MÁK elsősorban a műsza­ki állomásán keresztül tud a mozgalomnak segíteni, de minden autós, aki magáévá teszi a mozgalom célját, egyénileg is tehet annak megvalósításáért. Az elnök­ség jóváhagyólag tudomásul vette, hogy a megyei szer­vezet csatlakozik a mozga­roegységemek gyartasa ké­pez1, 15 százalékban pótal­katrészt gyártunk és két szá­zalékban szolgáltató tevé­kenységet végzünk. Vállala­tunk a közelmúltban kötött szerződést a Szovjetunióval napraforgó-adapterek gyár­tásiára, melyhez a kovácshá­zi gyár a törőegységrészt ké­szíti. Az idén ezer darabot szállítunk ebből a Szovjet­unióba. Ezeknek a ter mék - családoknak a termelése tel­jes kapacitásunkat nem köti le ezért szükséges más ter­mékek gyártásával is foglal­koznunk — mondta Kiss László. — Hogyan tudják biztosi­lomhoz és .megbízta az ügy­vezető elnökséget, hogy ez évben dolgozza ki a tenni­valókat. Tóth László megyei titkár az év első .öthavi tervtelje- sí Réséről számolt be, ami a múlt évihez képest jobbnak tűnik. Ez évben május vé­géig 1350 új belépő volt a klubba, ami a klub iránti fokozott érdeklődést jelenti. Jelenleg a megyei taglétszám 11 200 autós, ami országosan a középmezőnybe való helye­zést eredményezi. Dr. Horváth Ferenc elnök a MÁK országos értekezle­téről számolt be, s elmondot­ta, hogy ez év november 26- ra a MÁK országos küldött- értekezletet hív össze Buda­pestre, melyen a két és fél éve megtartott küldöttköz­gyűlés akkori küldöttei vesz­nek részt. Elmondotta még, hogy az elnökség foglalko­zik a békéscsabai helyi cso­port megalakításának gon­dolatával és az ősizi időszak­ban megvizsgálja annak mű­ködési lehetőségeit. Demény Gyula lenne. Okos volt a tanács vezetősége, hogy húsz év­vel ezelőtt megépíttette ezt az otthont, az iskola mellé, így mi öregek, nagyon jól megférünk kis szomszédja­inkkal. Az otthon az én „nagy családom”, ahol kel­lemesen telnek napjaim. Saját gyermekem nem volt, de felneveltünk egy kisfiút — most már nagyapa — és nagyon szeretjük, tiszteljük egymást, sokat vagyok ná­luk, ők is jönnék köszön te- ni, látogatni. Itt is felkö- szöntjük egymást névnapon, születésnapon és ez nagysze­rű. Igaz, hogy a 3258 fo­rint nyugdíj mellé kell ki­egészítést keresni, de 75 éves létemre egészséges vagyok, jó kedvvel, örömmel dolgo­zom. — Bárcsak .többet tudnánk segíteni az idős embereknek — magyarázza Székfi László. az Aranykalász Tsz elnök- helyettese. — Nagyon sok az egyedül élő, beteg kisnyug­díjas. Vagy nincs gyermeke, ha van, az ország más tájé­kán él, az öreg pedig nem bírja már a nagy portát gon­dozni, a gazos kertek, udva­rok, omladozó falak láttán elszorul az ember szíve. Raj­tuk szeretnénk segíteni. Dé­delgetett álmunk, hogy nyug­díjasházakat építsünk, mert aki Újkígyóson vagy Sza­badkígyóson élt, itt örege­dett meg, az nem megy el máshová szociális otthonba, ha l'enne hely, akkor sem. Sajnos, az anyagi erő meg­köti kezünket-láfounkat. Pe­dig épp ők, a legelesetteb­bek nem kérnek, nein pa­naszkodnak, a nőtanács és a szociális bizottság tagjai ke­resik fel őket, sokszor a szomszédtól tudjuk meg a valóságot, mert ők szégyel­lik a szegénységüket. Külön kutatómunkát végzünk, hogy a rendelkezésre álló kevés pénzből valóban a legjobban rászorulók kapjanak segélyt. Valamit lépnünk keli, csele­kedni kell, hogy nyugalma­sabb napokat éljenek öreg­jeink. Ary Róza Szegedi Ipari Vásár Már telt ház van Egy hónappal a Szegedi Ipari Vásár és Kiállítás meg­nyitása előtt Nagy István­tól, a vásár igazgatójától Békés megye idei szereplé­séről érdeklődtünk... — Békés megyéből 16 ál­lami vállalat, illetve szövet­kezet vesz részt a kiállítá­son, valamint egy részvény- társaság. — Régiek és újak is ...? — Zömmel a régi kiállí­tók,, mint a Csaba Szőnyeg a Dél-alföldi Tégla- és Cse- bépipari Vállalat, de többen most .jelentkeznek először, mint a Békésszentandrási Szőnyegszövő Háziipari Szö­vetkezet, Békéscsabáról a Körös Kazángyártó és Gépipari Vállalat és a Meta- kérnia Ipari Szövetkezet Kö- rösladányból. Új szereplő az Agrárimnovációs Bank Rt. szarvasi területi fiókja is. — Mikor lesz a vásár? — Július 22-én nyitja ka­puit, és július 31-én, vasár­nap fogadja az utolsó láto­gatókat. — összesen hány kiállítót várnak? — Az egész országból — nagyjából a tavalyinak meg­felelően — 320-330 vállala­tot. örvendetes, hogy lénye-, gesen több vállalat jelezte árusítási szándékát, és több kisiparos is jelentkezett áru­sításra. Már telt ház van, te­hát további jelentkezést nem tudunk elfogadni. — Külföldiek? — A vásár nemzetközi jel­lege tovább bővül. A visz- szatérő jugoszláv (szabad­kai), szovjet és finn kiállí­tók mellett az idén először francia vendégeket is üd­vözölhetünk Szegeden. P. A. tani az egyenletes munka­ellátást? — A vállalat, illetve a gyáregység, elsősorban a tőkés export növelésére olyan terméket keresett, melyre állandóan van igény, így az 1985-ös évtől külön­féle típusú rakodóelemeket gyártunk a Német Szövetsé­gi Köztársaságnak. Az ele­mek gyártása nem jelent számunkra semmilyen plusz terhet, mert az eddig be­gyakorolt munkafolyamata­inkat, a darabolást, a he­gesztést és a festést kell al­kalmaznunk. Ebben az év­ben 4 ezer darabra van szer­ződésünk, ez ezerrel több, mint tavaly volt. Exportel­adásunk így rakodóelemek- bőL egy év alatt 20 millió forint. — Hol használják ezeket a gépeket? — Az elemek olyan rako­dóeszközök, amelyek kisgé­pekre szerelhetők és a ter­mények, takarmányok gépi mozgatását teszik lehetővé. Külföldön az egyéni gazdál­kodók körében nagyon köz­kedveltek, főként kis- és háztáji gazdaságokban hasz­nosíthatók. — Hol tartanak most? — Egy NSZK-beli céggel tavaly megkötött ötéves szer­ződésünk alapján jelenleg is kiszállításra vár 3 ezer ra­kodóelem. Eddig ötmillió forintot fordítottunk az alapanyagok .vásárlására, ezt egyébként a Dunai Vasmű­től és a Csepeli Csőgyártól kapjuk. H. M. A Békéscsabai Baromfifeldolgozó Vállalatnál már folyik a pecsenyeliba-feldolgozás Fotó: Dupsi Károly Vésztői nyár ’88 — Harminc éve nem volt ilyen tavaszunk és nyarunk — mondja a bejárati lépcső korlátjára támaszkodva For­rás János, a Vésztői Körösmenti Tsz nyugdíjas elnöke, akinek szavaiból afféle óhaj-sóhaj érződik. — Ránk fér­ne egy csuda jó termés — folytatja. — A határ nagyon szép. Szóval, kifogástalan munkára hullt az eső, szóró­dott a napfény. Nagyon bizakodunk, reménykedünk, hogy végre nekünk is „bejön”, s a sok szűkösséget, ha nem is bőség,' de valami olyasmi yáltja fel, amiből az átlagos­nál, az eddig megszokottól valamivel több jut az elszá­molásnál. A tsz-központ bejáratánál, ahol éppen állunk, a kör­nyék házait, de a távolabbiakat is jól látni. Mintha nem is Vésztőn lennénk. Takaros, teljesen új formájú épüle­tek, egy- és kétszintesek, tetőtér-beépítésűek mosolyog­nak vissza arra a 30 évre, amikor nem volt olyan a tsz terméskilátása, mint most. Vésztő már akkor is vállal­kozó kedvében volt, és a holnapot próbálta a mába hoz­ni. Úgy látszik, sikerrel, mert ezek a szép és tágas csa­ládi házak az igényesebb munka szükségességét is az otthonmaradók tudatába ágyazták. Hogyan is mondta, fejezte ki ezzel összefüggő gondolatait Forrás János 75 év életbölcsességével? „Kifogástalan munkára hullt az eső, szóródott a napfény.” Vésztőn tehát sokat okultak az elmúlt évtizedek ta­pasztalataiból. A föld, még a vésztői föld sem terem ki­fogástalan munka nélkül. Mindenért, minden kiló gabo­náért, lucernáért keményen meg kell dolgozni. Ez a meghatározás Vésztőre jobban áll, mint bármelyik köz­ségre, vagy szövetkezetre. Itt csak a Sebes-Körös bal partjához simuló területek átlagon felüliek, a többi mi­nőségével folyton bajok voltak. Vagy a tavaszi belvizek, vagy pedig a nyári szárazság, az aszály, a kánikula ara­tott rajtuk rendszeresen. Vízből, csapadékból az idén sem volt hiány. Ez a tavasz az átlagosnál itt is több esőt produkált. S lám, két eső között a vésztői ember csodát művelt! Ezeken a perc talajokon minden percet kihasz­nálták a pontos, lelkiismeretes munkára, a mára, ki­fogástalan jelzőt kapott az emberi helytállás. És jött az újabb eső, az áldás, és ma olyan a vésztői határ, amilyen 30, éve egyszer sem volt: szépen bem unkáit, bő termést ígérő. A szövetkezeti központ egyik terméből harsány beszél­getés, jó hangulat szűrődik közénk. Fel-fel hangzik egy- egy derűt varázsló szó. Akik tanácskoznak, élettel telí­tettek. Munkamegbeszélést tartanak a reszortosoknak. Amikor elér hozzánk a déli harangszó, kinyílik az ajtó, és mint az iskolában a szünetet jelző csengő szavára ki­tóduló gyereksereg a tanteremből, úgy jönnek szép egy­másutánban a különböző ágazatok vezetői javaslataik, munkára szóló elképzeléseik társaik által megterméke­nyített gondolataival, a közösen kialakított vélemények alapján megfogalmazott, jövedelmet gyarapító felada­tokkal. Már mindenki elhagyta a helyiséget, csak a tsz-elnök, Nyilas Károly nem. Szinte kivétel nélkül mindenkihez szólt, mondott valami biztatót, felemelőt. Az utóbbi harminc évben több alkalommal is megfor­dultam Vésztőn. Figyeltem az emberi tekinteteket, az emberi szem csodálatos kifejezőképességét, az arcok vo­násai között feltűntek a gonddal küszködök, a mi lesz velünk, hogyan tovább egy-egy veszteséges év zárása kapcsán. Bár az emlékek frissen élnek, nagyon is ember­közeliek, de ki gondol ma azokra az évekre, amikor kö­vér kalászú táblákat lát, amint ringnak a felettük átsu­hanó enyhe szélben? De kivételesen itt most nemcsak a kövér kalászú gabona nyújtja a szép látványt, hanem a napraforgótáblák, meg a többi mind-mind őket, a vész- tőieket dicséri. Szót váltok az elnökkel. Megegyezünk: egy két hét múlva esedékes találkozóban, mert az lesz, és akkor lesz az öröm igazi, ha a határban zümmögnek a kombájnok, ha a szemszállító járművek magasra verik a dűlőutak porát a sietős, sürgős munkában. Egy percre azonban megállunk. A diákéveket idézzük és az öreg Zatykó ta­nár úrtól máig élő gondolattal válunk el. „Fiaim, jegyez­zék meg, hogy rossz föld nincs, csak rossz gazda!” Intő figyelmeztetés a mának, s a jövőnek, mert minden föl­det lehet valamire hasznosítani, még a legmostohábbat is, ha a gazda ennek tudatában teszi mindennapos dol­gát. Vésztő az idei tavaszon, nyáron, mintha az előbbi’pe­dagógiai bölcsességet igazolná. Ehhez hozzátartozik az is, hogy napi életünkben a 30 évvel ezelőtti állapotokhoz képest óriási változásokat éltünk át, különösen az utóbbi években. Amióta itt is maguk határozzák meg a vetés­szerkezetet, a termelés szerkezetét, mintha jobban men­nének a szövetkezet ügyei előre. Más szavakkal: amióta Vésztőn a szövetkezetben gazdálkodnak lehetőségeikkel és azok kihasználásával, szép lassan változik minden, főként az emberi közérzet, ami képes a fordulat síkjába emelni azt, ami eddig a porban volt. D. K. Dz Orosházi Üveggyár formagyártás területére, heti ötnapos foglalkoztatás és három műszakos munkarend mellett esztergályos, marós, lakatos szakmunkásokat vesz fel jó kereseti lehetőséggel. Jelentkezés: a gyár felvételi irodájában. OROSHÁZI ÜVEGGYÁR Elnökségi ülés a MAK-nál

Next

/
Oldalképek
Tartalom