Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)
1988-06-21 / 147. szám
NÉPÚJSÁG 1988. június 21., kedd Mezsgyés ügyek Perpatvar nélküli szomszédság Pitvarossal II törvényesség stabil háttér a megújulás számára Sűrűn kuporognak még a tanyák, de ritkán látni embert ezen az ország- és megyehatár vidéken áthaladva. Négy község — közösségben — a délnyugat megyehatárunkon épphogy túlnan, Csangrádban. Mondhatnánk Csanád földjének is. Ambróziáivá, Csanádalberti, Nagyér és Pitvaros — közös tanácsi igazgatással egyszerűsítik ügyeiket, úgy tűnik, errefelé viták nélkül, jó- szomszédságban. Hogy megtudjam, mennyire ér át a megyehatáron az érdeklődés, és az érdek, a minap betértem a pitvarosi községi párt- bizottság titkárához egy beszélgetésre. Kemény Lajos, aki egész napos szomszédolásom házigazdája lett, azzal fogadott, hogy amikor csak teheti, olvassa lapunkat, és éppen mostanában gondolta, hogy előfizeti... Illő hát a jó- szomszédok kérdésével kezdeni: — Hogy vannak errefelé? Hogy él együtt a négy község? — Csongrád megyében egyedülálló a négy község társulása. Az is érdekes, hogy a négyből három szlovák nemzetiségi község. Én úgy érzem, hogy jó a hangulat és egyetértés van köztünk. Azt is meg kell viszont jegyeznem, hogy a szlovák nyelvű lakosság körében mindenkor nagyobb az ösz- szetartás, mint a magyar ajkúaknái. A szlovák tárgyi emlékek még ideiglenes helyen vannak, de rövidesen kialakítunk Pitvaroson egy szlovák tájházat is. — Nincsenek viták a társközségek között? — Annyira nincsenek, hogy máshonnan is jönnek ide tapasztalatot gyűjteni. Meggyőződésünk, hogy itt, Pitvaros térségében a közös közigazgatás megoldott. Kár, hogy a tömegtájékoztatásban többet szeretjeitetik a közös igazgatás negatív példáit, mint a jókat...! — Volt úgy korábban, hogy vitatták ennek a területnek a Békés, vagy Csongrád megyéhez tartozását. Merrefelé erősebb a vonzás ma? — Igazság szerint Csanád- palota vonzásának kellene elsősorban érvényesülni, ám ez a gyakorlatban elenyésző. Oda nagyon kevesen járnak dolgozni, viszont mintegy 600-an járnak át tőlünk Békés megyébe. Az áruellátás is jobb a közeli Tótkomlóson és Mezőhegyesen. Igen kedvelt a mezőkovácsházi Mozaik Áruház. — Mi köti még ezt a „mezsgyeövezetet” a szomszéd megyéhez? — Az elmúlt 15 év során éltünk a tanácsi értékesítésű lakóházak forgalmazásának lehetőségével. Ez egy nagyon kedvező mód az üresen maradó lakóházak betelepítésére. Közel 500 lakóház talált így gazdát, ezek jelentős része Békés megyéből jött be, többek között Mezőhegyesről, a megszűnt majorokból. Tehát idejöttek sokan lakni, de visszajárnak dolgozni. Ez a kettősség jellemző a szomszédságunkra. — Jelent-e korlátot bizonyos ügyekben a megyehatár? — Az egyik ilyen probléma az áfész-ellátás ügye. A Csongrád megyei vezetők korábban nem szívesen vették, ha Békés megyei áruval terítették a mi térségünket. Komoly problémáink vannak bizonyos élelmiszerek, az úgynevezett száraz húsáru ellátása körül. Békésben viszont úgy látjuk, hogy ebből szinte korlátlanul vannak készletek. Ezért szerettünk volna közeledni Tótkomlós és Mezőhegyes felé, hogy heti egy-két alkalommal mi is részesüljünk a terítésükből. Eddig ezt nem sikerült megoldani. Nyilván a megyék közötti korlátok az okai ennek. — Átjárnak-e az emberek a munkán és a bevásárláson kívül másért is? — Messze híres a pitvarosi diszkó, Szegedtől Békéscsabáig ér a vonzásköre. A művelődési házak jól együttműködnek itt a szomszédságban. Csanádpalotán kívül Tótkomlóssal és Mezőhegyessel is közösen hirdetik meg rendezvényeiket, így a- közönség is átjárhat. ♦ * * Arról beszélgettünk még a párttitkárral, hogy a gazdasági tevékenység a megyehatároknál elkülönül. Az együttműködést jelenleg egyik oldalról sem keresik. Lehetne viszont találni olyan közös kereteket, amelyek a közelség ésszerű megragadását jelentenék. Ambróziáivá mellett például kihasználatlanul áll egy olyan létesítmény, amit tsz-mellék- üzemágnak szántak, de félmillió forint híjával nem tudták beüzemeltetni. Hatalmas csarnokok állnak itt üresen, ivóvízzel, villannyal, vezetékes gázzal ellátva ... Ha tovább keresnénk, biztosan más lehetőséget, ötleteket is találnánk a „határ menti” közös gondolkodásra. Talán érdemes a bejáratlan megyeszéli adottságokat, közösen a túloldalról is szemmel tartani, most, amikor az újszerű próbálkozásoknak egyre szélesebbre tárulnak a keretei. * * * Éppen „szomszédj árásom” napjaiban adták át Pitvaros új ifjúsági házát. A mo- demnül elgondolt, hagyományos falusi „környezetbarát” idomokból összeálló építmény kétségtelenül becses éke lett a településnek. Igaz. hogy a másíthatatlan terv olyan kapubejárót parancsolt melléje, amin a színházi díszletes kamion nem fér be... Előbbi beszélgetőtársam átkísért az új kultúrkomp- lexumba, ahol megismerkedtem a ház gazdájával, Salát András igazgatóval. Meg sem lepődöm azon, hogy a sokadikként végül megvalósult terv nem vette figyelembe a működés néhány alapvető szempontját. Ügy tűnik azonban, hogy a határozott gazda „viselhetővé” tudja majd tenni a mutatóst. Évekre visszamenőleg vannak jó kapcsolataik Békés megye szlovák nemzetiségi kultúrköreivel. Telekgeren- dási, nagybánhegyesi és a szarvasi művelődési házakkal évente cserélnek műsort; klub vendégségbe járnak egymáshoz. Egy idő óta azonban úgy érezték, hogy csak ők vendégeskednek, mert hely hiányában nem tudták visszahívni a Békés megyei barátokat. Mostantól viszont a pitvarosiak a 25 millióból megépült szép, új kultúrközpontjukba láthatják vendégül a nemzetiségi, nyugdíjas és az amatőr művészeti csoportokat Békés megyéből. Amit láttam és hallottam, aszerint a pitvarosi megyehatár inkább vonz, mint választ. Pleskonics András Beszélgetés dr. Fekete Antal megyei főügyésszel Hazánkban az ügyészségek sokrétű, szerteágazó munkája meghatározó jelentőségű. Mindenekelőtt: gondoskodnak a társadalom törvényes rendjéről, eljárnak büntetőügyekben, polgári perekben a jogalkalmazás jog- politikai elveinek érvényesítésén dolgoznak, védik az állampolgárok jogait, általános felügyeletet 'gyakorolnak. ■ Érzékenyen reagálnak a társadalmi viszonyok fejlődésére, és ahol jogi szabályozásra van szükség, vagy éppen újabbak, korszerűbbek kellenek az elavultak helyébe, jelzik a törvényhozó testületeknek. I Dr. Fekete Antalt, Békés megye főügyészét a közelmúltban kerestük fel azzal a kéréssel, vázolja a megye ügyészi szerveinek elmúlt évi tevékenységét, beszéljen a tapasztalatokról és a feladatokról. I — A közelmúltban elemzés készült Békés megye ügyészi szerveinek elmúlt évi bűnüldöző, bűnmegelőző tevékenységéről. Eszerint tavaly a bűnözés szűkebb hazánkban kedvezőbb képet [ mutatott az országos adatokéhoz képest, bár itt is nö- I vekedés tapasztalható, ha nem is olyan mértékű, mint más országrészekben. Vajon mi az oka annak, hogy megyénk is igyekszik „felzárkózni” az országos átlaghoz? — Az okokat, azt hiszem, ott kell kezdeni, hogy Békés megye is a Magyar Népköz- társaság része. A bűnözés évek óta, bizonyos késéssel és ingadozással, a megyében is növekszik. Ennek ellenére azt mondjuk, hogy az országban Békés megye bűn- ügyiieg nem tartozik a fertőzött megyék közé. A növekedésnél azt is figyelembe kell venni, hogy az itt előforduló bűncselekmények egy részét idegenek követik el. Elsősorban a vám- és deviza-bűncselekményekre kell gondolnunk, illetve gyakran előfordul az úgynevezett „utazóbűnözés”: másik megyéből érkeznek, itt elkövetik a bűncselekményt és gyorsan távoznak. A növekvő idegenforgalom ezen a téren is érezteti a hatását. A bűncselekmények számának lassúbb emelkedését egyrészt az itt élő emberek felfogásával, fegyelmezettségével magyarázhatjuk, de kiemelkedő jelentőségű megyénkben a büntetőeljárások időszerűsége, e tekintetben országos összehasonlításban is nagyon jó helyen állunk. Harmadsorban a bűnüldöző szervek bűnmegelőző, tevékenységét kell említenünk, bár megjegyzem: a bűnmegelőzés hatásfokával mindmáig elégedetlenek vagyunk. — Az elmúlt esztendőben IS ember esett bűncselekmény áldozatául, döntően családi konfliktusok és kocsmai verekedések alkalmával. Bár a korábbi évekhez képest különösebb számszerű emelkedés nem tapasztalható, mindannyian tudjuk; ez az a bűncselekmény, amelyből már egy is sok. — Éppen ezért az ilyen cselekményekkel szemben minden esetben a leghatározottabban kell fellépnünk. Ennek köszönhetően Békés megyében az élet elleni bűn- cselekmények nem maradtaik felderítetlenül. A tragédiák okait elemezve, mindenekelőtt az alkohol szerepét említem. Például a családi veszekedéseknél minden egyes alkalommal megtaláljuk vagy a férj, vagy a feleség, esetleg mind a kettő italozó életmódját és innen már csak egy lépés ahhoz, hogy előkerüljön a kés, a balta. A megelőzés két módját kell különös tekintettel alkalmazni: egyrészt az alkoholizmus elleni küzdelemmel érhetünk el eredményt, másrészt a lakókörnyezet segítségére támaszkodhatunk. Akik alkoholizáló családok szomszédságában élnek, vagy a tanácstagok, akiknek tudomásuk van ilyen emberekről, és időben jelzik a problémát, például a tanácsok egészségügyi osztályán, talán még időben közbe lehet lépni és megelőzhető a súlyos tragédia. Sajnos sok esetben a közömbösség, a környezet passzivitása miatt nem tudnak intézkedni az illetékes hatóságok. — Januártól jó néhány jelentős változás történt a vám- és devizaszabályok körében. Milyen tapasztalatokat vontak le eddig az ügyészségek, és mire kell felkészülniük a jövőben? — A vám- és deviza-bűncselekmények száma évről évre emelkedik. Az új szabályok ismeretében nem nehéz megjósolni: az elkövetkező időkben további növekedés várható. A kérdéssel kapcsolatban el kell mondanom egy szomorú tapasztalatunkat: nemcsak az elkövetők, hanem széles társadalmi rétegek a vámbűncselekményeket bocsánatos bűnnek tartják. Félig-meddig úgy tűnik: esetenként szurkolnak az illetőnek, hogy sikerüljön a terve. Többször tapasztaltuk már, hogy művelt, komoly beosztásban levő emberek is megkísérelnek nagy összegű forintot külföldre vinni, vagy vámköteles cikkeket úgy hoznak az országba, hogy megkerülik a vámfizetést. Itthon, a forgalomba hozatal után derül csak ki, hogy vámbűncselekményt követtek el. Egyet nem szabad felejtenünk: ami a törvény szerint bűncselekmény, az minden körülmények között bűncselekmény, még akkor is, ha a közvélemény másként ítéli. Éppen ezért itt valami szemléletváltozást kellene elérni. A megoldás ez esetben is a szigorú fellépés, és a még szigorúbb büntetés lehet a vétkezőkkel szemben. — Az elmúlt évi adatok ismeretében feltétlenül kiemelten kell szólnunk a tulajdont sértő bűncselekményekről. A társadalmi tulajdont 860 esetben károsították meg, a megelőző évi 784-gyel szemben. E körben a betöréses lopások száma 170-ről 217-re, a személyi tulajdont illetően pedig 170- ről 282-re emelkedett. Aggasztó, hogy a rablás, mint erőszakos, durva bűncselekmény, szintén terjedőben van. A számok mögött bizonyos mértékig az állam- polgári fegyelem lazulása húzódik meg ... — Emellé néhány kulcs- fontosságú fogalmat tennék. Olyanokat, amelyek megkönnyítik a társadalmi tulajdon elleni bűncselekmények elkövetését: a biztonságos őrzés hiánya, a nyilvántartási rend megsértése, a kapuellenőrzések lazasága. Van egy olyan érzésünk, hogy jó néhány üzemben csak a javak megszerzésére, megtermelésére fordítják az energiát, az őrzésére, nyilvántartására pedig már nem jut belőle. Találkoztunk olyan esettel, amikor a rendőrség a tettesnél megtalálta az ellopott értékeket, de a sértett vállalatnál még azt sem tudták, hogy azok hiányoznak. Nem véletlenül beszéltem először a társadalmi tulajdont károsító cselekményekről, hiszen itt sokszor igen nagy értékekről van szó, ráadásul esetenként fontos beosztásban levő felelősöknek kell (kellene) gondoskodniuk az őrzésről. Természetesen az állampolgárok javait sértő bűncselekményeket sem szabad szó nélkül hagyni. Még inkább nem azt a felelőtlenséget, amelyet az emberek tanúsítanak a saját vagyonukkal szemben, Eleddig mindhiába hangzott el a rádióban, a televízióban, az újságokban a sok intés, a jogpropaganda. Mindenképpen szólni kell a rablásról, mint az egyik legsúlyosabb bűncselekményről, és nemcsak azért, mert aggasztóan szaporodik a megyében. Az esetek jelentős részében nem nagy értékekről van szó, és egyre több fiatalkorú teszi, például a társával szemben. Apróságnak tűnik, ha valaki először 10 forintot vesz el a másiktól, de sajnos legközelebb már az összes pénzét, harmadszorra pedig esetleg meg is öli azért, hogy az értékeit megszerezze. — A közvélemény, egy-egy kirívóbb ügy kapcsán, hajlamos még az ügyészséget is gyanúsítani, miszerint néhány emberrel szemben a törvény sem olyan szigorú, mint általában, az igazságszolgáltatás szervei mintha kegyesebben bánnának velük. — A leghatározottabban állítom: ügyészi szemszögből, az elkövetők közül senki sincs kivételes helyzetben. Aki bűncselekményt követett el, személyre való tekintet nélkül, az elkövetett cselekmény súlyának megfelelő büntetést kapja. Nem az ügyészen múlik az, hogy megvádol-e valakit vagy sem, hanem a törvény írja elő, kit kell büntetőeljárás alá vonni. Az emberek között a szóbeszéd — ami nem mentes a túlzásoktól — gyorsan terjed. Sokszor hiányzik a közvélemény megfelelő tájékoztatása is. Amikor az ítélet megszületik, az állampolgárok általában keveslik a büntetést, mondván: mennyi mindent hallottak az illetőről. Lehet, persze, hogy annak a fele sem igaz. — Az államigazgatás egyes szakterületeit felölelő ügyészi vizsgálatok megállapításai hogyan segítik az egységes joggyakorlat alakítását? — Az utóbbi időben intenzívebbé váltak a kapcsolataink az államigazgatási szervekkel. A közigazgatás átszervezésével több kisebb település közvetlen megyei irányítással működik. Ezek a tanácsi rendeletalkotáshoz nagyobb segítséget igényelnek tőlünk. Megküldik a tervezeteiket, előzetes véleményt kérnek. Ritkábban fordul elő, hogy a már kész rendeleteket kapjuk meg, és ha esetleg törvénysértést tapasztalunk, jelezzük, bár ilyenre még nem volt példa. Igénylik a segítségünket, és nem is panaszkodhatunk: jók a kapcsolataink a tanácsokkal. — A gazdasági élet tisztaságával, törvényességével kapcsolatos ügyek körében máig is jelentős helyet foglalnak el az új gazdasági formákkal, a szerződéses üzemeltetéssel kapcsolatos perek. Az elmúlt évek alapján milyen tapasztalatokat szereztek az ügyészségek? — Mindenekelőtt leszögezem: a kezdeti problémák mára többé-kevésbé megszűntek. Régebben a szerződő felek büntetőeljárásban akarták érvényesíteni jogaikat olyankor is, amikor polgári pert kellett volna indítani az ilyen ügyekben. Büntetőeljárás csak ott indul, ahol bűncselekmény is történt. Vannak esetek, amikor csak a látszata mutatkozik, mégsem történt bűncselekmény. A legjobb példa erre az üzérkedés. Egy időben Békés megyében is nagy port kavart fel a fokhagy- maüzérek. esete. Ma már az ilyen cselekmények általában — bizonyos feltételekkel — nem minősülnek bűn- cselekménynek, hanem vállalkozásnak tekinthetők. — Felsorolni is nehéz lenne azokat a kormányintézkedéseket, jogszabály-módosításokat, új törvényeket, határozatokat, amelyek az ország politikai, gazdasági, társadalmi életének megújításáért születtek. Hogyan alkalmazkodik ehhez az ügyészi szervezet? Megnő-e a szerepe, megváltozik-e a munkastílusa? — Annyiban változatlan, hogy ugyanúgy, becsülettel, tisztességgel kell dolgoznunk, mint eddig. Természetesen változik is: a tavaly elfogadott kormány- program végrehajtása szellemében kell végeznünk a munkánkat a rendelkezésünkre álló sajátos eszközökkel. A változások időszakában a törvényességre rendkívül nagy szükség van, hiszen ez biztosít stabil hátteret az átalakulás, megújulás számára, és biztosítja a nyugodt körülményeket ahhoz a nagy munkához, amely most a társadalmunk előtt áll. Azok a törvényes keretek, amelyeket a legfőbb politikai, állami szerveink meghatároztak, alkalmasak arra, hogy az elkövetkező változásokat törvényesen, szélsőségek nélkül éljük meg. Apparátusunkban sok kiváló, nagy tapasztalatokkal rendelkező szakember dolgozik, és a fiatalokkal együtt, úgy érzem, képesek azokat a feladatokat elvégezni, amelyek a jövőben a megye ügyészi szervezetére hárulnak. — Mindannyiuknak sok sikert kívánva, köszönjük a beszélgetést! László Erzsébet
