Békés Megyei Népújság, 1988. június (43. évfolyam, 130-155. szám)

1988-06-20 / 146. szám

1988. június 20., hétfő Repül a kő... és vonatot talál el Gyorsvonat robog a közeli nagyváros felé. A vonait ke­rekeinek ütemes zakatolását ^ 'egyszer csak éles csattanás zavarja meg, majd az egyik kocsiban hirtelen fejéhez kap egy ifjú utas. Vérzik! Mi történt? — kérdezik egymástól a megdöbbent utasok. A válaszra nem kell sokáig várniuk: valaki kő­vel megint megdobálta a vonatot. A* említett epizód sajnos nem kitalált történet. Leg­utóbb, május 26-án késő dél­után a Gyuláról Békéscsabá­ra tartó gyorsvonatot vette célba két (F. L. 11 éves és V. B. 12 éves) gyulai gyerek. Egy „jól sikerült” célzás után az eldobott kő a nyi­tott ablakon berepülve fejen találta a tizenegy éves sze­gedi Simon Kornélt. A sé­rült kisgyermeket kórházba szállították, ahonnan elsőse­gélynyújtás után hazaenged­ték. Ez az eset csak egy azok közül, amelyeket az elmúlt hetekben a közlekedő vona­tokkal szemben elkövettek. A MÁV Szegedi Igazgató­sága ellenőrzési osztályán el­mondották, hogy 1987-ben 34 alkalommal, az idén május végéig már 20 esetben veszé­lyeztették valamilyen for­mában a vonatok biztonsá­gos közlekedését. A cselek­mények önmagukban is mind-mind veszélyesek! A gyerekes csínytevésnek szá­mító kődobálás következmé­nyei beláthatatlanok, hiszen a nagy sebességgel haladó vonathoz hajított kő iszo­nyú erővel csapódik a kocsi oldalához, illetve az ablakon át a kocsi belsejébe. Még a betört ablakszilánkok is sú­lyos sérülést okozhatnak. De nem kisebb veszélyt jelente­A Békés Megyei Népújság 1988. május 25-i számában „A kémény" címmel, D. K. monogrammal glossza je­lent meg, aminek állításai kiegészítésre szorulnak, mert nem tárgyilagosságot, ha­nem indulatosságot tükröz­nek. Az írás tárgya röviden az, hogy egyik” honfitársunk be­leszeretett egy nyugatnémet prospektusban bemutatott épületbe, és elhatározta, hogy ezt megépítteti. A me­gyei építéstervezési szakér­tői bizottság egyik elnöke előzetes konzultáció során a tervet megkérdőjelezte, mert annak egy eleme, nevezete­sen a kémény, tájba-kömye- zetbe nem illő hatalmas épít­mény volt. Az építtető sajnos pont ezt fogadta szívébe, és már úgy tűnt, az épület sem fon­tos, csak ez az óriási ké­mény. Ez ügyben megkeres­ték a megyei főépítészt is, aki maga is megdöbbent az Gyermekrajz-kiállitás nyílt Kétsopronyban a közelmúltban. Az óvodás gyermekek munkái a művelődési házban kerültek be­mutatásra. Takács Sándor Pé­ter megnyitó beszédében el­mondta, hogy a kiállított kis „képzőművészeti” alkotások: pasztellrajzok, festmények, grafitrajzok a 3-6 évesek gaz­dag érzelemvilágát, kreatív gondolkodásmódját tükrözik. A picik még nem ismerik a betű­ket, nincsenek begyakorlott sé­nek a vágányra helyezett különféle tárgyaik (kő, vas­darab, farönkök stb.), főleg akkor, ha a mozdonyvezető későn észleli az akadályt. Az utóbbi időben egyre gyak­rabban fordul elő, hogy is­meretlen személyek (nem csak .gyerekek!) jelzőket és fénysorompókat rongálnak meg, kitörik a jelzők opti­kai üvegét, megrongálják, illetve ellopják azok tarto­zékait. Emiatt a berendezés már nem tudja betölteni szerepét, nem az előírtak szerint reagál a közeledő vonatra, ez pedig egyaránt veszélyt jelent mind a vo­naton utazókra, mind a köz­úton közlekedőkre. Nem be­szélve arról, hogy a rongá­lás helyreállítása jelentős költséggel jár, és nemegy­szer vonatkésést is okoz. Az eLtulajdonított tárgyakat legtöbbször nem is lehet máshol fölhasználni. Az említett cselekmények­ből bőven jut a megye te­rületére is. Május 21-én pél­dául a vasúti kocsik kiéke­lésére szolgáló alátétfát he­lyeztek szintén Gyulán a kö­zeledő vonat elé. Az elköve­tők kiléte többségében is­meretlen marad. Mégsem sza­bad belenyugodni a jelenle­gi helyzetbe. Mit lehet ten­ni ? Csak egyet: megélőzni a bajt! A cselekmények ve­szélyességére utaló meggyő­ző szó szükséges otthon a családban, az iskolákban, (különösen most a nyári* szünet előtt), és az élet min­den területén. Hiszen a cse­lekmények meg aka dél yozása ,j a felelőtlen rongálok meg­fékezése nemcsak a vasuta­sok ügye, hanem mindany­NSZK-beli ikéménymű lát­tán, és saját kezűleg felraj­zolta azt a megoldást, ami véleménye szerint az eszté­tikai és a funkcionális célo­kat is kielégíti, meg még elég nagy is. A tervet mó­dosították, és ezt a szakér­tői bizottság elfogadta. Ezek után jelent meg a kifogásolt glossza, azon füstölögvén, hogy a „csabai” zsűrinek nem tetszik a nyugatnémet „év lakóháza”. Leszögezzük — tetszik, csak az a kémény, az nem. Nem tetszenek a „kockahá­zak” sem, meg a „téglagyár területén épített homlokzati csodák” sem. Igazán az tet­szik, ha valaki beleszeret tájegységünk igen gazdag és jellegzetes építészeti motí­vumaiba, hagyományaiba, és azok mai újrafogalmazásába fekteti pénzét, gyarapítva ezzel a nemzeti vagyont is. Medovarszki János osztályvezető főmérnök, megyei tanács vb máik. A papírral és a ceruzával való kapcsolatuk ezekben a rajzokban nyilvánul meg. A megnyitó után a gyerme­kekkel közösen gyönyörköd­tünk a kiállított színes, mozgal­mas, igazi gyermekrajzokban. A kiállítás célja a hagyományte­remtés, hogy ezáltal is gyer­mek és felnőtt számára értékes­sé, gyönyörködtetővé váljon a valóban értékes és szép gyer­mekrajz. Szák Kocsis Pétemé, Kétsoprony Generációs találkozó Orosházán nemrég a Ha­zafias Népfront Társadalom- politikai Munkabizottsága generációs találkozót szerve­zett a szociális otthonban. A találkozón a II. számú ál­talános iskola 4. b osztályos kisdobosai műsorral kedves­kedtek. Az intézmény lakói — sütemény, tea és szend­vics mellett — saját költe­ményeikkel is viszonozták a kedvességet. Ezután kötet­len beszélgetés következett a Gépíró és Gyorsíró Szakis­kola KISZ-tagjainak és a IV. számú általános iskola 7. c osztályos tanulóinak a kez­deményezésével. Ak idősek szívesen meséltek életükről, múltjukról, családjukról, je­lenlegi gondjaikról. A jó hangulatú találkozás mara­dandó élményt jelentett az időseknek és a fiataloknak. Brachna Judit, Orosháza További sikereket kívánunk Örömmel olvastam a Nép­újság május 31-én megje­lent számában régi iskolám­ról, a pusztaiföldvári általá­nos iskoláról, ahol 1945-től 42 éven keresztül tanárként dolgoztam. Tavaly nyáron, költözködtünk Sarkadra, hogy az Ady Endre Gimná­ziumban tanító lányunk, ve- jünk és a három unokánk közelében lehessünk. Dr. Janovszky Sándor igazgató valóban új szelle­met vitt az iskola életébe. Nagy tudása, szervezőkész­sége, embersége nem csak magának, hanem a nevelő- közösségének is önbecsülést, megbecsülést és nevelői te­kintélyt ad az egész község­ben. Méltó társ az iskola veze­tésében Istvánná Laták Éva igazgatóhelyettes. Sajnos a cikkben nevét tévesen Lip- ták Évának írták. Az elért eredményeknek örülünk és további sikereket kívánunk régi iskolámnak, úgy is, mint tovább dolgozó nyugdíjas tanár. Tisztelettel: B. Kovács János általános iskolai tanár, Sarkad Szerkesztői üzenetek Szeredi Eta, Gyula, Orosz Zita, Körösladány és Rózsa Dezsőné, Köröstarcsa: Kö­szönjük színes beszámolóját — sajnos anyagtor lódós mi­att korábban nem tudtuk közzétenni, most pedig már nem aktuális. * * * K. Jánosné és még két aláíró, Medgyesegyháza: *aa. Illetékesek ismerik és figye­lemmel kísérik a szóban forgó család sorsóit. * * * Danszki Károly, Gyula: A jól sikerült gyermeknapi rendezvényhez gratulálunk a Gyulai Kertészeti és Város­gazdálkodási Vállalatnak, a szakszervezetnek és a KISZ- alapszervezetnek. * * * Csiernik Éva, Újkígyós: Amint a levélből kitűnik, a k így ősi gyerekek nagyszerű­en érezték magukat a ját­szóhó zon, amelyet a peda­gógusok szerveztek. Viszon­zásul remélhetőleg jó bizo­nyítvánnyal háláltátok meg ti, gyerekék ezt a napot. * * * Sás Menyhért, Mezőhe­gyes: Megkaptuk a kedves beszámolót, s minden elis­merésünk a Petőfi Sándor Üttörőcsapat vezetőinek, pe­dagógusainak és a szülőknek a sikeres rendezvényért. myi u mke . G. J. Visszhang Egy kémény apoteézisa Hagyományleremtés — művészeti nevelés A közelmúltban láthatták az érdeklődők a csorvási díszítőművész szakkör hagyományos kézimunka-kiállítását, melyet évente egyszer, május elején rendeznek meg a művelődési és ifjúsági házban _ Fotó: Gál Edit Ünnep a csapatban Az úttörőév kiemelkedő eseményének számít az, amikor kisdobosokat és út­törőket avatunk. Ebben az évben június 4-én volt az ünnepélyes csapatösszejöve­tel, amit több esemény tett a szokásosnál is ünnepélye­sebbé, emlékezetessé. Ekkor vehették át a Me- zőhegyesi Vas-, Fa-, Fém- és Gépipari Szövetkezet dol­gozói a Magyar Úttörők Szö­vetsége által adományozott „Gyermekekért” kitüntetést. Ezt azok a patronáló kollek­tívák kaphatják, amelyek hosszabb időn át tervszerű­en és kiemelkedően segítik az úttörőcsapat tevékenysé­gét. Ez a dolgozó kollektíva több mint 15 éve folyama­tosan támogatja csapatunk táborozását egyrészt anyagi segítséggel, másrészt a fel­szereléseinket elszállítja a táborhelyre. Szocialista bri­gádjaiknak kisdobos rajok­kal van kapcsolata, a mun­kásőrök és KISZ-es fiatal­jaik úttörő rajokat patro­nálnak. A szövetkezeti bi­zottság és a pártvezetőség figyelemmel kíséri úttörő- csapatunk tevékenységét, kölcsönösen részt veszünk egymás rendezvényein. Sze­retnénk, ha a jövőben is megmaradna és tartalmilag tovább gazdagodna a szövet­kezet és az úttörőcsapat tet­tekben megnyilvánuló kap­csolata. Előttünk a feladat: az úttörőnyár programjai, köztük a ráróspusztai csa­pattábor szervezése. Így a folyamatosság biztosított. Ünnepségünk másik ki­emelkedő eseménye az volt, amikor Zsótér Józsi bácsi — az autóbuszunk sofőrje — átvette tőlünk a Napsugár díjat. Ezt a díjat azok a fel­nőttek kaphatják meg, akik­nek a gyerekek kérik ezt, a felnőtt tetteit bemutató le­vélben. Mi is elíüldtük le­velünket az Iránytű szer­kesztőségének, melyben így mutattuk be őt: „Józsi bá­csi már több mint egy éve járja velünk az országot az autóbusszal. Előtte nincs megoldhatatlan probléma, teljesíthetetlen kérés, hisz úgy ismeri az országot, mint más a tenyerét. Nagyon sze­reti a gyerekeket, értünk még a lehetetlenre is vál­lalkozik. A hangulat” a bu­szon kitűnő. Szólhat a zene, folyhat a mókázás, ez őt nem zavarja! Sőt, ha nagy a csend, akkor ő töri meg azt egy kazettával. A 32 kisdo­bos- és úttörőraj mindegyi­ke volt már vele kirándul­ni egy vagy több napig. Ta­valy nyáron velünk volt a 10 napos zobákpusztai csa­pattáborunkban. De jó is volt, amikor a gyalogtúrá­kat is pár kilométerrel le­rövidítette nekünk! ö biz­tosan felvitt volna bennün­ket a busszal még a Zengő csúcsára is, de ezt már az a szigorú táborvezetőség nem engedte meg. De így is be­jártuk vele egész Baranyát. Szeretnénk még nagyon so­káig a Józsi bácsi által ve­zetett autóbusszal kirándul­ni. Várjuk ezen a nyáron is a csapattáborunkba.” Ezen az ünnepségen ve­hette át a 8. a Zalka Máté raja és a Mezőgazdasági Kombinát Zalka Máté KISZ- alapszervezete az „Ifjúkom­munisták az úttörőkért, út­törők az ifjúkommunistá­kért” pályázat első díját, a vándorzászlót. Az ünnepség további ré­szében 21 úttörővezető vet­te át az úttörőcsapat által alapított és tervezett kitün­tető jelvényt, a 10, 15, 20, 25, 30, 35 éves úttörővezetői munkáért. A kisdobosok és úttörők közül 14 pajtás ki­váló kisdobos és úttörő ki­tüntetést kapott, valamint 25-en vették át az úttörő- csapat által alapított Petőfi- emlék jelvényt. A 8. osztályosok elbúcsúz­tak az úttörőcsapattól, átad­ták a stafétabotot, ök sza­lagot kötöttek a csapatzász­lóra, mi Goethe szavait vés­tük emlékezetükbe: „Tette­idnek tudjál örülni, / más tetteit tudd megbecsülni.” Ezek az események tették emlékezetessé, még ünnepé­lyesebbé a 250 kisdobos- és úttörőjelölt fogadalomtételé­nek napját. 3281. Sz. Petőfi Sándor Üttörőcsapat csapatvezetősége és úttörőtanácsa, Mezőhegyes így is lehet... A Békéscsabai IBUSZ ál­tal szervezett többnapos csehszlovákiai. túrán vett részt a Békéscsabai Kon­zervgyár laikatoscsoportja. A tény mindennapi, de az már nem, hogy az anyagiakat a csoport közös munkával, ma- teremtette elő. Gergely Sándor újítása alapján öt új gépet készítettek az üzem „sűrítő”- részlegének. Az újítómunkáért, vala­mint az elkészített gépekért járó munkabért a közösbe gyűjtötték, s abból fedezték a kirándulás költségét. Mód­szerük dicséretes, annál is inkább, mert többségük még nem járt Csehszlová­kiában, sőt még csoportos ki­ránduláson sem. így a látot­tak hatványozottan hatottak. Csehszlovákia bővelkedik a látnivalókban. A szokásos Magas- és Alacsony-Tátra-i kirándulásokon kívül a cso­port oilyan helyekre is elju­tott, ahová időhiány miatt ritkán jutnak el a kirándu­lók. Így például megtekin­tették Késmárkon a Szent Antal templom kápolnájá­ban Thököly Imre örök nyughelyét, melyet a helyi evangélikus egyház tart rendben dicséretes módon. Eljutottak továbbá a ter­mészetvédelem alatt álló deménfalvi völgybe, ahol 2-3 kilométerre egymástól há­rom barlang húzódik. Az egyik a „Sárkány” jégbar­lang, 40 méterre a föld alatt, a másik a „Szabad­ság” cseppkőbarlang csodá­latos szépségével, harmadik a „Béke” nevet kapta, és az a tulajdonsága, hogy mindig egyenletes a hőmérséklete. Egy részét sajtér lélésre hasz­nálják, ebből készül az úgy­nevezett brindza. Tovább haladva átutaztak Selmecz- bányán, melynek szintkü­lönbsége igencsak meglepte, a részvevőket, utcánként el­éri a 200-300 métert is. Vé­gül megtekinthették az an- toni domináns kastélyt, amelyet 1744-ben alakítottak ki mai formájában, A kas­télynak 4 bejárata, 7 bolt­íve, 12 kéménye, 52 szobája és 365 ablaka van, ami két­ségkívül a naptári adatok játékára utal. Egykori gaz­dái a történelmi Koháriak. Utolsó gazdája Ferdinand Cobourg egykori bolgár cár, aki 1918-ban mondott lé ^trónjáról. Az épület jelenleg múzeum. Termeiben az em­beriség történelmével össze­függő dokumentumok lát­hatók. Több mint 2000 va- dásztrófea illusztrálja az er­dő vadjait, s a fafeldolgozás egykori fázisait. Az eredeti bútorok pedig az egykori kastély tulajdonosok életét és gazdagságát reprezentálják. összegezve elmondhatjuk, hogy a kirándulás jól1 sike- *rült. A közös akarattal és munkával összegyűjtött pénz, amit a kirándulásra költöttek, jól kamatozott. Megismerhették közeli szom­szédaink természeti szépsé­geit, s bepillanthattak a nyüzsgő életükbe. Példaké­pül ajánljuk azoknak, akik szeretik a szépet és szeret­nek kirándulni, Kolozsi Kálmánná idegenvezető

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom