Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-14 / 114. szám
NÉPÚJSÁG 1988. május 14., szombat o SZÜLŐFÖLDÜNK Ki volt Boczkó Dániel? Boczkó Dániel, az 1848—49-cs szabadságharc kormánybiztosa volt Békés és Arad megyében (Archiv fotó) Ugyanezt a kérdést tette fel Czeglédi Imre múzeumigazgató abban az írásban, amely Boczkó Dániel életútjával és a közéletben betöltött szerepével foglalkozik. S hogy ezen a helyen most szólunk róla, ez azért van, mert az ö nevét vette fel a városi tanács MHSZ honvédelmi klubja Békéscsabán a közelmúltban. Olvasóinknak mi is szeretnénk bemutatni — az említett tanulmány alapján — azt az embert, aki az 1848 —49. évi szabadságharc Békés és Arad megyei kormánybiztosa volt, s aki csak a császári kegyelem révén kerülhette el a halálbüntetés végrehajtását. „II puszta-földvári támadás 1488-ban” Történelmi emlékülés a jobbágyzendülés 500. évfordulója alkalmából Boczkó Dániel 1789-ben Szarvason született. Édesapja, id. Boczkó Dániel több mint másfél évtizeden keresztül Tessedik Sámuel lelkésztársaként tevékenykedett. Mindhárom fia jogot végzett, s közülük Dániel volt a legidősebb, ö Pozsonyban fejezte be ilyen irányú tanulmányait, majd a vizsgák letétele után tiszti ügyésszé nevezték ki Békés megyében. Nemesi származása, jó társadalmi és vagyoni helyzete lehetővé tette, hogy a gazdagabb középnemességhez tartozzon. Jelentős ösz- szegű alapítványaival; az árvák, éhezők és hadirokkantak megsegítésére felajánlott egyéb juttatásaival, élelmiszeradományaival közmegbecsülést vívott ki magának. Például 1848 májusában Szarvason a tisztújító szék elnökévé választották, s júniusban pedig az orosházi kerület országgyűlési képviselője lett. Szeptemberben az Országos Honvédelmi Bizottmány előbb Békés, majd Arad megye kormánybiztosának nevezte ki. Kossuth Lajos később kiterjesztette Boczkó Dániel kormánybiztosi megbízatását Krassó, Zaránd, Hunyad és részben Temes meg To- rontál megyére is. Bátran és keményen lépett fel a honvédsereg élelmezésén élősködő kereskedőkkel, a jobboldali nemzetiségi támadásokkal, a császári csapatokat támogató felkelőkkel szemben. Különösen az 1849. februári 8-i aradi csatában tett tanúbizonyságot igazi hazaszeretetéről, nagyszerű helytállásáról. Az ellenség 18 ezer főnyi reguláris csapatot és szerb felkelőt vont össze a város elfoglalására. Ez sikerült volna, ha Asztalos Sándor zászlóalja nem megy át ellentámadásba. Az akkori szemtanú, Ko- vách Ernő honvéd százados így emlékezett vissza: „Nevezetes szerepet vitt a csatába Boczkó Dániel kormánybiztos. Mindig emlékezetemben marad az a kép. melyet a Minorita zárda felől láttam. A puskaropogás és golyózápor között csillámló szuronyokkal a 29- dik zászlóalj, élén kibontott zászlóval Asztalos Sándor, mellette Boczkó Dániel. Egv őszbe borult, törődött öreg ember, kezében felemelt bottal, egyedüli fegyverével." Amint történelmi tanulmányainkból ismeretes, az ellenség túlereje és még sok egyéb ok miatt a magyar szabadságharc elbukott. Görgey Világosnál letette a fegyvert, és a szörnyű megtorlás időszaka következett ... Boczkó Dániel neve is a körözöttek listáján szerepelt. Egy darabig a csabai szőlőkben bújdosott, de két csavargó megtámadta, súlyosan bántalmazta, majd kirabolta. Miután rátaláltak, orvosi kezelés végett bevitték a városba, ahol felismerték, s így került a hadbíróság elé... A császári kegyelem tíz évi várfogságra változtatta halálbüntetését. Számos honfitársával együtt az olmützi, majd a kunfstei- ni vár börtöncelláiban raboskodott, ahonnan 1856 decemberében végre kiszabadult. sőt vagyonának egy részét is visszakapta. Csak a Bach-korszak bukása után tér vissza a közéletbe: 1861- ben Békéscsaba követe lesz az országgyűlésen, amelyet a királ)’’ azonban feloszlatott. Szerencsére a kiegyezéssel véget ér az önkény- uralom, s az 1865—68-i parlamenti ülésen Boczkó Dániel korelnök lett. Az idős ember 1870. szeptember 9-én a csabacsüdi birtokán halt meg. Bukovinszky István Véges emberi értelmünk szerint nem bizonyítható, de nem is cáfolható igazság, hogy a múló idő öröktől fogva való és örök időkig tartó végtelen folyamata a világban végbemenő változásoknak. Ha ebből a filozófiai megközelítésből vesszük szemügyre hazánk történelmének fél ezer esztendejét, az legfeljebb egy szempillan- tásnyi időszaknak tekinthető. Ugyanakkor, ha ezt az 500 évet népünknek a Kárpát-medencében eltöltött — alig több mint 1000 esztendős — történelméhez viszonyítjuk, már egészen más összehasonlítási arányszámhoz jutunk. Ez a meggondolás — vagy még inkább egy 500 évvel ezelőtti, pusztaföldvári jobbágyzendülésről szóló eredeti okmány megtalálása — indította helyi népfrontbizottságunkat arra az elhatározásra, hogy ez év tavaszán történelmi emlékülést tartsunk községünkben, a szűkebb pátriánkban is csak kevesek által ismert, érdekes esemény félezer éves évfordulóján. Helytörténeti forrásmunkáinkban Pusztaföldvár nevének említésével legkorábban 1463-ban találkozunk, amikor is Földvár faivá a Hunyadyak birtoka volt. Szóban forgó eseményünk ezt követően 25 év múlva, azaz 1488 tavaszán történt. Ekkor már Pozsgai Gáspár volt a környék földesura, aki a jobbágyok törvényben biztosított szabad költözkö- dési jogának megsértése miatt került összeütközésbe Földvár, illetve a környékbeli néhány település fellázadt jobbágyával. A hajdani esemény részleteit dr. Karácsonyi János történésznek A Békésvármegyei Régészeti és Művelődéstörténeti Társulati 1885' 86. évben megjelent évkönyvének XII. kötetében közzétett tanulmányából ismerhetjük meg. Ennek a tanulmánynak alapja minden bizonnyal az az eredeti oklevél lehetett, amely a szerző szerint az Országos Levéltár diplomatikai osztályán 19 378. sz. alatt volt fellelhető ezelőtt 100 évvel. Azt hiszem, érthető volt a meglepetésünk és az örömünk, amikor kérésünkre Országos Levéltárunk postafordultával megküldte a félezer éves okmány fotókópiáját. Szívünk szerint szívesen közreadnánk a községünkben jobbágylázadás lefolyásának korhű és igen érdekes nyelvezettel megírt hiteles történetét, de ez terjedelmi okok miatt nem lehetséges. Kárpótlásul csupán arra vállalkozhatom, hogy szemelvényt ragadok ki egy másik jeles történetírónak, dr. Szentklárai Jenő kanonok, az MTA tagjának Temesváron 1898-ban megjelent, a Csanád-megyei plébániák című könyvéből, amelynek 221—223. oldalán a 'következőket olvashatjuk: „A jobbágyság szabad költözködési jogát 1488 tavaszán a földvári bírák érzékenyen megsértették, amennyiben falujuk elnéptelenedését sajnálva, a Bod- zásra és Medgyesre alattom- ban átköltözött két jobbágyukat el akarták fogni és megbüntetni. Az elmenekült jobbágyok föllármázták az akkori szomszédos falvakat, és mintegy 60-an összegyülekezvén, nyilakkal, lándzsákkal fölfegyverkeztek és a földvári bírák, s Pozsgai földesúr ellen indultak. A zendülők jöttére a földváriak félre verték a harangot, de nem szegültek ellene a hatalmaskodásnak. Az öreg bíró becsukatta minden oldalról a házát, és a kisbíró- val együtt elmenekült. Orbán plébános, a szomszéd szöllösi plébánossal, Bálinttal az orosházi úton állott és távolról nézte az eseményt. A támadók megrohanták a bíró házát, és teljesen elpusztították. Nyilaz- tak a földesúr kúriájára, szidalmazták, fenyegették Pozs- gait, Miklós nevű szolgáját pedig lándzsával leszúrták. Aztán elvonultak és szétoszlottak, ki-ki a maga falujába. Pozsgai bement Csanádra, és Serjéni Ráday Lukács alispánnak elpanaszolta a nemesi önérzetén ejtett sérelmet, és a zendülők ellen vizsgálatot kért. A vármegye kiküldte a vizsgálat megej- tésére Földeálci Pető Be- reczk szolgabírót és Földe- áki Dékán Sebestyén esküdtet. Ez megtörténvén, a vallomásokat a vármegye deákja 1488. május 10-én oklevélbe foglalta.” Eddig az idézet, és úgy vélem, hogy ez a méretét tekintve nem túl jelentős esemény — már csupán a félezer éves kerek évforduló miatt is —, méltán számíthat érdeklődésre a nemzeti történelmünk iránt érdeklődők körében. Községünk Hazafias Népfront bizottságának honismereti munkacsoportja ez évi programjában kiemelt feladatként tervezte ennek az eseménynek szerény keretek közötti megünneplését. Külön kiadványban tettük közzé dr. Karácsonyi János tanulmányát teljes terjedelmében, és történelmi emlékülést rendeztünk május 15-én délelőtt 10 órai kezdettel községünk művelődési házában. Egyidejűleg bemutatunk egy válogatást Pusztaföldvár utóbbi 100 évének írásos és fotográfiai emlékeiből, a községünkből elszármazott jelesebb tudósok, képzőművészeti alkotók. közéleti személyiségek baráti találkozójával egybekötve. Rendezvényünkre Orosháza és néhány más környékbeli település HNF honismereti körei már jelezték részvételi szándékukat, ami alapján őszintén reméljük, hogy szerény gyűjtő- és kutatómunkánkkal sikerül kellemes és tanulságos perceket szereznünk a történelem iránt érdeklődő, nemzeti múltunk érdekes eseményeit velünk azonos módon szá- montartó barátaink számára. Id. Pleskonics András Öröklött kastélyok és kastélyparkok Biharugra E határmenti községben élt és hozzáértéssel gazdálkodott 1828-tól 1892-ig nagy- bölöni Bölöni Sándor nagy- birtokos. I Rezidenciáját a község belterületén az 1800-as években építtette. A lakosztály földszintes, cseréptetős és klasszicista stílusú. Az utca felé néző homlokzata különleges megoldású, ötnyílású nyitott tornáca van, melyet hatszögletű, felfelé elvékonyodó oszlopok tartanak. Az épület jobb és bal oldali díszítése szimmetrikus. Érdekes az oromfalak ívsoros megoldása. Különleges hatású a cseppdíszes párkányzat. 1911-ben az épületet az egyháznak adták, és 1934-ig mint egyházi iskola funkcionált. Az egyház nem tudta az iskolát fenntartani, és tovább, mint állami elemi iskola működött. Ma is az általános iskolát találjuk a műemlék jellegű épületben. Az 1870—80-as években a radványi erdő szilaspusztai részéből kijelöltek 20 hold ősparkot, és a közepébe egy igazi nagyúri kastélyt kezdett építtetni a Bölöni család. Ez látható az egykori fotón. A kastély a szabadkígyósinak egyszerűsített, kicsinyített mása! A hozzáértők méltán tartják Ybl Miklós fiatalkori tervezésének. A befejező munkálatokat már az örökös nagybölöni Bölöni József finanszírozta. A főpallér Fritz .Antal volt, akit az építtető Hódmezővásárhelyről hívott az építkezésekhez. Volt itt minden, ami a gazdagságot bizonyította. Csónakázó tó fehér hattyúkkal, téli kert pálmákkal, lovaglópálya. A 32 szobás kastély ura korántsem bizonyult a birtok jó gazdájának. Az ugraiak anekdotái közül az egyik éppen erre utal. Történt egyszer csép- lés alkalmával, hogy a „nagyságos úr” nem tudta megkülönböztetni a búzát az árpától! Öt is és feleségét, Nedeczky Ferikét (nem elírás) is, inkább a művészetek érdekelték. Mindketten művészetimádók és művészetpártolók voltak. Hosz- szú ideig ők voltak a nagyváradi színház intendánsai. A színészek mindennapos vendégek voltak a kastélyban. Kedvelt vendég volt Blaha Lujza, aki itt tanult meg lovagolni. A kastély úrnője jól beszélt franciául, mely képességét a hagyomány szerint a trianoni határkijelölésnél jól kamatoztatta. A határkijelölésre kirendelt francia tiszteket, akik a geszti kastélyban voltak elszállásolva, a grófnő vendégül látta. A vendégség eredményé az lett, hogy az államhatár messzire elkerülte Szilaspusztát, melyet a térképről ellenőrizhetünk! Igen gyakoriak voltak a reggelig tartó „úri mulatságok”. Ez a vagyont kezdte felemészteni. Hogy az adósságot rendezni tudják, 1910- ben 30 hold szikes földet adtak el Corchus Dezsőnek. (Más forrás szerint ez a 30 hold Bajcsy-Zsilinszky Endréé volt!!) Mindenesetre Corchus 3 év múlva a szikesen megépíttette az első halastavat! A Bölöni család utód nélkül kihalt. Az eladósodott birtokról végrendelet maradt. Az első számú örökös a geszti Tisza család, kikkel keresztkomaságban voltak. Az örökséget nemj fogadták el, mert a Bölöni nevet nem voltak hajlandók beépíteni nevükbe. A második számú örökösnek a Nemzeti Színház volt megjelölve. A sok adósság miatt ők sem vették át az örökséget. „Világraszóló” per kezdődött, melyet csak a felszabadulás oldott meg! Sajnos a 'gyönyörű kastély és a 20 holdas őspark eltűnt a föld felszínéről. 1944 őszén mindent széthordták, majd földig romboltak. A fákat kivágták. Az egykori „úri muriktól” hangos Szi- laspuszta elcsendesedett. Végleg elcsendesedett. Busa László A félezer éves fotókópia
