Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-02 / 103. szám

1988. május 2., hétfő o Fiatal tüdőgyógyászok országos fóruma Kétegyházán Ez is magyar irodalom A Mai magyar irodalom sorozat legutóbbi előadásán Békéscsabán, a megyei könyvtárban igazi kuriózumról hallhattunk; írókról, költőkről, esszéistákról, akiknek nevét nem ismerjük, műveiket a könyvesboltokban nem árulják, a nagyon kevés „zárolt” példányhoz az Orszá­gos Széchényi Könyvtárban kizárólag külön engedéllyel jutnak hozzá — nagyon kevesen. Irodalom, amit nem olvasnak, ami jószerével nem is létezik, annyira nem él a köztudatban. Az érdekes könyvtári rendezvénysorozatban ősztől ta­vaszig a mai magyar prózáról, drámáról, líráról kaptak képet az érdeklődők; bemutatkozott több folyóirat szer­kesztősége, és a 'témák közt szerepelt a romániai és a csehszlovákiai magyar irodalom is. ban, Kolozsváron, London­ban, Pozsonyban, New York­ban, Szabadkán, Josselinben, Marosvásárhelyen és Toron­tóban — akkor minden le­írt szavunk tágító és alá­zatra intő távlatot nyer.” A történelmi, politikai fej­lődés hozta ügy, hogy bizo­nyos időszakokban, meggyő­ződésünk, világnézetük miatt magyar művészek szép számmal hagyták el az or­szágot, s így a határainkon túl kialakult egy külön iro­dalom, amely hagyomány­kincsét és anyanyelvét te­kintve az egyetemes magyar irodalom része. Sokan vet­tek vándorbotot 1945-ben, több, mint 200 ezren 1956- ban, de az ötvenes évek ele­jét is erőteljes kivándorlás jellemezte. Bizonyos városok, kulturális központok különö­sen vonzották és hamar be­fogadták az alkotó művé­szeket, a legnagyobb létszá­mú magyarság ma az Ame­rikai Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában, Dél-Amerikában, Ausztriá­ban, az NSZK-ban és Fran­ciaországban él. A nyugati államokban a magyar írók, költők — kö­rülményeiktől függően igen különböző színvonalú köte­teket és lapokat, folyóirato­kat adnak ki; hogy mi jele­nik meg, az egyedül pénz kérdése. Költők idősebb és fiatalabb nemzedékéről kap­tunk képet — a versekből és az életrajzi adatokból. A legtöbb vallomás megrázó és felkavaró: a „megmaradás”, a „túlélés”, az írás mint egyetlen lehetőség a valaho­vá tartozásra — ez a közös vonása valamennyinek. „Ta­nuld meg ezt a versemet! / Mert lesz idő, amikor vers se lesz” — Imondja Faludi György. Vagy Márai Sándor Halotti beszédében: „Én még hallgatni is csak magyarul tudok”. A ma nyugati országokban élő magyar irodalomról szólt az előadás, olyan irodalom­ról, mely szinte nem is léte­zik, annyira . nem jutunk hozzá. Pedig mégiscsak hozzátartozik nemzeti kultú­ránkhoz; legjava, az idősebb generáció életműve művészi színvonalát tekintve ugyan­csak megérdemelné a figyel­met, annál is inkább, mert a hetven-nyolcvan éves 'Má­rai Sándor, Határ Győző, Tűz Tamás és Faludi György munkásságával alighanem hamarosan befejeződik ez az egész fejezet, /a»it úgy ne­vezünk : „mai nyugati ma­gyar irodalom”. Talán egyik­másik költő nevével, versei­vel találkozhatunk . majd a nyáron, a határainkon túli líra fesztiválján, a Gyulai Várszínházban. Egyébként meg azért sem ártana ezzel a fejezettel fog­lalkozni, mert távoli dolgok ismeretében, tágabb látó­szöggel esetleg közeli dol­gainkat is másképp látjuk. Niedzielsky Katalin Főjavítás és üzemanyag-átrakás a Paksi BtomerümUben A Korányi Frigyes Tüdő- gyógyász Társaíság ifjúsági szekciója hatékonyan segíti és támogatja a fiatal tüdő- gyógyászok szakmai fejlő­dését, kongresszusokon, pá­lyázatokon való részvételü­ket. Az elmúlt évben szüle­tett az ötlet, hogy megren­dezzék a fiatal tüdőgyógyá­szok fórumát. Első ízben Horányban vitatkoztak há­rom napon át a tüdőgyó­gyászat jövőjéről, amely erősen foglalkoztatja a fia­talokat. A fórum sikerén fel­buzdulva dr. Sztancsik Zsu­zsa, a gyulai tüdőkórház adjunktusa hívta meg a fiatal szakembereket a má­sodik fórumra, amelyet Két­egyházán, a szakmunkás­Idén mintegy 47 ezren je­lentkeztek a hazai egyete­mek és főiskolák nappali ta­gozataira: ezeken ősztől 17 ezer első éves kezdheti meg tanulmányait. Az 1988 89. tanévre felvételizők száma háromezerrel haladja meg a tavalyit, s ez mintegy hat és fél százalékos növekedést je­lent. Az elmúlt évhez ké­pest nőtt az érdeklődés a bölcsész- és természettudo­mányi karok iránt, kiugró­an emelkedett az óvónőkép­zőkbe, a Mozgássérültek Pe­tő András Nevelőintézetébe és a Testnevelési Főiskolára pályázók száma, csökkent viszont az egészségügyi fel­sőoktatást és az agrárképzést választók aránya. Figyelem­re méltó, hogy mind a köz­gazdászképzésben, mind a műszaki felsőoktatásban csökkent az érdeklődés az egyetemi, ugyanakkor jelen­tősen nőtt a rövidebb idejű főiskolai képzés iránt. A közös érettségi-felvételi írásbeli vizsgák matematiká­ból, fizikából, biológiából és kémiából május 23—24-én képző intézetben rendeztek meg a napokban. A három napos programon dr. Rácz László megyei főorvos kö­szöntötte a vendégeket, köz­tük professzor dr. Schwei­ger Ottót, az Országos Pul- monológiai Intézet főigaz­gatóját, dr. Magyar Pált, a Korányi-társaság titkárát. A fiatalok ezúttal a szakma helyéről, jövőjéről vitatkoz­tak, és többek között az is elhangzott, hogy a belgyó­gyászat arányát kívánják növelni a szakvizsga során, amelyhez sajnos nincsenek még meg a feltételek. Szó volt a szénanátháról, az asztmás betegek gondozásá­ról, és a légzésrehabilitáció­ról. A program befejezésekor lesznek, a többi tárgyból írásbeli vizsgát június 23— 24-én tesznek a diákok, a szóbelik pedig június 30-ától kezdődnek. A felvételekről július 15-ig döntenek, a fel­lebbezéseket július 29-ig kell eljuttatni az érdekelt felső­oktatási intézményekhez: idén először külön erre a célra szolgáló egységesített nyomtatványon. Ezek vala­mennyi felsőoktatási intéz­ményben megkaphatók. Az átirányítási kérelmeket ahhoz az intézményhez kell eljuttatni — ugyancsak jú­lius 29-ig —, ahová a jelölt az átirányítását kéri. Az idén először a tanítóképző főisko­lákon ének-zenei alkalmas- sági vizsgával egészült ki a felvételi: ez már lezajlott, s az itt mg nem feleltek kér­hették pótlólagos átirányítá­sukat bármelyik tanárképző főiskola nem ének-zene sza­kára. Lehetőség nyílt az idén arra is, hogy a pályázók több helyre adják be jelent­kezésüket, tehát több helyen felvételizzenek: ha a válasz­tott intézmények írásbeli dr. Kési Gyula főigazgató­helyettes főorvos, a gyulai tüdőkórház képviseletében hangsúlyozta, hogy az elő­adássorozat elérte célját. Üj ismereteket adott a legújabb és legkorszerűbb vizsgála­tokról, de emellett összeko­vácsolta az ország különbö­ző területeiről összesereglett fiatal szakembereket. ígére­tet tett arra, hogy a május­ban, Budapesten sorra ke­rülő országos szakfelügyelői konferencián ismerteti a résztvevők által felvetett gondokat, és megpróbálják azokat orvosolni. Bejelen­tették azt is, hogy a legkö­zelebbi fórumot jövőre a Vas megyei Velemben ren­dezik meg. B. O. vizsgaidőpontjai ugyanarra a napra esnek, a jelölt dönti el, hol írja meg az írásbelit. ' * * * Megyénk három felsőok­tatási intézményében is el­készítették az összesítéseket. A Debreceni Tanítóképző Főiskola Békéscsabai Kihe­lyezett Tagozatán, csakúgy, mint tavaly, idén ősszel is százan kezdhetik meg tanul­mányaikat. Az elmúlt évben 234 volt a jelentkezők szá­ma, most 293-an próbálkoz­nak a felvételi vizsgán. Ez természetesen rontja a je­lentkezők esélyeit, ugyanak­kor a főiskolának előnyös, hiszen több fiatal közül vá­laszthatja ki a leendő hall­gatóit. Ellentétes tendencia fi­gyelhető meg a DATE Szarvasi Mezőgazdasági Fő­iskolai Karán. A két szak — meliorációs, növénytermesz­tési — 80 helyére 1987-hez képest hússzal kevesebben, 200-an jelentkeztek ebben az esztendőben. A Szarvasi Óvónőképző Intézetben sem változik — marad 130 — az elsősök lét­száma az 1988/89-es tanév­ben. S gyakorlatilag a je­lentkezők száma is ugyan­annyi, mint tavaly: a felvé­teli bizottság előtt 220-an tesznek vizsgát. Szakolczay Lajos irodalom­történész,! a Kortárs szer­kesztője a mai nyugati ma­gyar irodalomról tartott elő­adást. Irodalomról, amely nem is létezik? Válaszul idézem Béládi Miklós sza­vait: „Próbáljuk meg végre, itt az ideje, hogy a magyar irodalmat lássuk magunk előtt. Együtt a sokfélesé­get ... Szentségtörés lenne, ha egyidejűén mernénk be­szélni Márai Sándorról és Illyés Gyuláról, Szabó Zol­tánról és Panek Zoltánról, Határ Győzőről és Sütő And­rásról, Cs. Szabó Lászlóról és Tolnai Ottóról, Domahidy Andrásról és Szilágyi István­ról? Szükséges vajon örökö­sen egymástól elhatárolva idézni Nagy Pált, Domokos Istvánt, Cselényi Lászlót, Garai Gábort, Papp Tibort, Csoóri Sándort, Karátson Endrét, Dobos Lászlót? Mindezzel azt akarjuk jelez­ni csupán, hogy tudatunk­ban, az irodalmi szemléle­tünkben legyen jelen ez az egyébként sokfelé húzó, tá­jékozódó irodalom, s ha eszünkben tartjuk, mit csi­nálnak Újvidéken, Párizs­A Paksi Atomerőműi egyes számú reaktorblokkját a hét vé­gén leállították és megkezdő­dött a berendezések szokásos évi főjavítása, valamint a reak­torban lévő nukleáris üzem­anyag kicserélése, illetve az elő­írásoknak megfelelő átrendezé­se. A 46 napra tervezett mun­ka során a Paksi Atomerőmű szakemberei átvizsgálják a be­rendezéseket, elvégzik a szük­séges megelőző karbantartást, olyan alapossággal, hogy egy évig lehetőleg ne kelljen leállni semmilyen ok miatt, folyamatos legyen a villamosenergia-terme- lés. Az erőmű üzembiztonságát azzal is növelik, hogy a tech­nológiai berendezéseken kisebb módosításokat hajtanak végre, ha a több éves üzemelési ta­pasztalatok ezt indokolják. A reaktor üzemanyag-tölteté­nek egyharmadát, a kiégett, el­használódott fűtőelemeket eltá­volítják az aktív zónából és he­lyettük friss üzemanyagot tesz­nek a reaktortartályba. Az egyes blokk főjavítása után az atomerőmű másik három blokkjának berendezésein is sor­ban elvégzik majd a hasonló karbantartást és fűtőelem-átra­kást, a nyári időszakban, ami­kor csökken a villamosenergia­igény, tehát nem ,okoz nagy ki­esést egy-egy erőművi blokk leállása. Hányán jelentkeztek az egyetemekre, főiskolákra? Péntek délután Gádoroson Bajban lennének a leg­újabb autóatlasz készítői, ha az Orosháza és Gádoros kö­zötti országutat kellene a térképen minősíteniük, hi­szen elképesztően rossz ál­lapotban van. De legalább gondozzák környékét: árok- tisztító gép dolgozik a köz­ség határában péntek dél­után, amikor arra döcögök autómmal. Gádoros központjában egy árva lelket sem lehet lát­ni. Ám a pártbizottság előtt — egyenruhájuk elárulja — úttörők tűnnek föl. — Lenin születésének év­fordulóját ünnepeljük — mondja az egyik nyolcadik osztályos fiú. — Melyik évben született? — Hűha ... Ezer ... ki- lencszáz, ja nem, korábban! * A Justh Zsigmond Műve­lődési Ház egyik irodájában megtalálom Kiss Imre igaz­gatót. — Milyen programokkal várják a hét végén a szóra­kozni, művelődni vágyókat? — Most külön előadáso­kat, műsorokat nem szer­veztünk, de ma is lesz orosz és német nyelvtanfolyam az általános iskolásoknak, va­sárnap pedig a nyugdíjas­klub rendezvényét tartjuk. Ezenkívül Búd >Spencer-fil- met vetítünk a moziban, s a fiatalok is eljöhetnek a szombati diszkóba. * Matyej Pálné vb-titkár egy jegyzőkönyvet silabizál, amikor a tanácson betoppa­nok hozzá. — Éppen a legutóbbi vb- ülés anyagát készítem. Egyébként ebben a pillanat­ban érkeztem vissza, azt néztem meg, hogyan halad­nak a dolgozók a parkosítási munkákkal. Ezután azzal büszkélke­dik, hogy a tervezettnél ha­marabb befejezik a 4 éve megkezdett gázprogramot, s fásítási akcióval, illetve a parkosítással egyre szebb, hangulatosabb lesz a köz­ség. Gondjaik is akadnak azért bőven. Már évek óta egyre kevesebben laknak Gádoroson, s mára a lé- lekszám nem haladja meg az ötezret sem. Ennek első­sorban az az oka.^hogy ke­vés a munkahely, s ezernél több ember kényszerül in­gázásra. * Nehezen találom csak meg a szarvasi Szirén Ruházati Ipari Szövetkezet gádorosi telepét. Cégtábla nem jel­zi, s a kaput is bezárták, félnek a biciklitolvajoktól. A délutáni műszak dolgo­zik, amikor Jenei Sándor részlegvezető végigkísér a rendkívül korszerű gépiekkel berendezett üzemben. Az itt készített férfiingeket tőkés piacra exportálják. A var­rónők teljesítménybérben dolgoznak, például egy ujj- slicc elkészítése — amiért 23 fillért kapnak — fél percbe telik. — Gádoroson kevés a munkahely, sok a vidékre eljáró, önöknél pedig mun­kaerőhiány van. Legalábbis erre enged következtetni az a tanácson kifüggesztett pla­kát, amely szerint ide öt dolgozót felvennének. A ke­reseti lehetőségként feltün­tetett 2-5000 forint riasztja el a jelentkezőket7 — Nem, nem, az már na­gyon régi plakát, két éve ki­tettük, csak elfelejtettük le­venni. Most nincsen nálunk üresedés. * Közben jócskán megéhez­tem, gondoltam, megebéde­lek a község egyetlen ne­venincs éttermében. — Sajnos nincsen már konyhánk, a szakácsoknak 4 óráig tart a munkaidejük — szabadkozik a pincérnő. — De hiszen még három­negyed 4 sincs. — Ja, az lehet, de már régen elmentek. Korgó gyomorral indulok vissza Békéscsabára. Az út bal oldalán málladozik az Orosházi Vas-, Műanyag I. Sz. volt gádorosi üzemegy­ségének üres épülete. Ez a részleg régebben több helyi embernek adott kenyeret, de a szövetkezet vezetősége úgy döntött, hatékonyabb mun­kát érnek el, ha az üzemet visszatelepítik Orosházára. * A község határában, nem messze az úttól egy hatal­mas fóliasátor áll, amelyben paprikapalántát ültetnek. Kaminszki Lászlónak fele­sége és három gyerekük se- gít. — Mindig ilyen nagy lét­számú „brigáddal" dolgozik? — kérdezem a fóliatulajdo­nost. — Nem, időnként ennél nagyobbal. A hétvégéken, is­kolai szünetekben még a vi­déken tanuló két nagyobb fiunk is ásót, kapát ragad, és csak a legkisebb, "a járni még alig tudó gyerek kap a munka alól felmentést — neveti el magát. A családfőt leszázalékolták — s mint elmondta —, az elmúlt évig szarvasmarha­tartással foglalkozott. Ez azonban nem volt számukra kifizetődő, így áttértek a fóliázásra. * Hat óra lehet, mire a he- pehupás úton végleg elha­gyom Gádorost. Csak arra voltam kíváncsi, mit csinál­nak az itteniek egy hétköz­napon, hogyan telik el a péntek délután. Semmi kü­lönös nem történt, mindenki tette a dolgát és készültek a szombatra, vasárnapra, hogy kipihenhessék fáradalmaikat, s újult erővel vághassanak bele a következő hétbe. Kép, szöveg: B. Cs. Munkában a Kaminszki család

Next

/
Oldalképek
Tartalom