Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-06 / 107. szám

1988. május 6., péntek

Az öltözői asztalon a feleség. Marina Vlady fényképe, a színész kezében kétéves kisfiáé

Mielőtt csillag lettem

Viszockszij, világhírű szovjet színész életdrámája

Vajon hány ember halt már bele abba, hány művészpálya ment tönkre, mert a tehetséggel, nagy elmével és messzelátással megáldott egyén túl korán érkezett, mert koránál, társadalmánál távolabbra tekintett? Mert — kezdetben legalábbis — volt mersze előre nézni, kételkedni és az igazságot hajszolni. Egy darabig; aztán, hosszabb, rövidebb időszak után. attól függően, hogy a lelke és ereje meddig bírta, elcsendesedett. vagy egészen elhallgatott a dal. így vagy úgy, • kényszerítették erre. Vajon hányán lehettek mindmáig a világban, hányán vannak még és meddig Hamlet rokonai, a korán jött, változtatni akaró emberek? Közülük sokat — haláluk után — „rehabilitálnak", elismernek, kitüntetnek. műveiket kiadják, lemezeik kaphatóak lesznek. De ugyancsak szép számmal lehetnek azok, akikkel nem ez történik.

Vlagyimir Viszockij világhírű szovjet színész, költő, énekes hét éve halott, 1988. január 25-én lett volna ötvenéves. S csak mostanra érett meg a helyzet arra, hogy hazájában posztumusz Állami Díjat kaphasson. Pedig „Viszockij mindig is vágyott a hivatalos elismerésre — nyilatkozta felesége. Marina Vlady a kitüntetéskor. — Szerette volna, ha legalább egy versét közük, de nem érhette meg. A fontos az, hogy most már kaphatók lemezei, és folyamatban van irodalmi műveinek kiadása is.”

Egészen kivételes tehetség volt. sokak szerint az ország első színésze; mások viszont — a hivatal, a hatalom — veszélyesnek, rebellisnek tartották. Túl sok megaláztatásban, meghurcoltatásban részesítették otthon, miközben rendszeresen hívták. csábították Európa több országába és Amerikába. De számára a színház, Moszkva, a Szovjetunió jelentette a világot. így történhetett, hogy miközben országa legismertebb színművésze lett Nyugaton, és ünnepelt, világhírű költő, anyanyelvén, hazájában nem publikálhatott, fellépéseit betiltották, bizottságok elé rendelték, és munkásokkal írattak nyilvános leveleket a központi sajtóban arról, hogy estjei károsak, felforgatnak. S így történhetett az is. hogy korosztályom sem a tankönyvekből vagy a lapjainkból, hanem inkább külföldi magazinokból ismeri Viszockij nevét.

A budapesti Korona Pódium vezetője, háziasszonya. Mikes Lilla 1987 tavaszán kérte fel Siposhegyi Pétert arra. hogy darabot írjon a ma már legendás hírű színészről. A szerző akkor még nem sokat tudott róla, majd elolvasta írásait, meghallgatta ismerőseit, sokszor lejátszotta a kazettákat, amelyeken énekelt. „Pontosabban — kiáltott. Egy megvénült világban egy újabbért. Közben játszotta a világ legkülönösebb Hamletját, koncertezett, mérkőzött. Magányos vesztesként harcolt azért, hogy szavak és ne jelszavak szóljanak Európa fiatalabb felén. Díja, lemeze nem volt. Gondolatait azonban ismerte az egész ország.

Amerikában ő volt a legismertebb szovjet költő. Hazájában most jelenik meg kötete. Ravatalánál összezsúfolódott fél Moszkva. Azóta ő a legnagyobb” — írta Siposhegyi Péter a múlt év végén.

Mikes Lilla ötlete megvalósult; Viszockij életdrámájának díszelőadása a Korona Pódiumon 1988. január 25-én — az ötvenedik születésnapon — volt. A színész szerepe nagyszerűen illik Hegedűs D. Gézára, erről a békéscsabai közönség is meggyőződhetett kedden este a megyei könyvtárban tartott előadáson.

A parányi színpad egyetlen öltöző, ahová az egész színházat, az egész világot magával hozza Hegedűs D. Géza Viszockija. A színész színészt játszik — vagy inkább közli, szellemi-lel ki

társ életét éli — a nézőtől karnyújtásnyira. A jól ismert Hamlet-monológgal indul a darab, amit saját fordításában mond el a színész, azután lejön a színpadról, be az öltözőbe, azaz most jön be a kamaraelőadás kis színpadára. És a „Lenni vagy nem lenni?” nagy kérdése kíséri végig az egész monodrámát.

Ez a korán jött tehetség sokáig hitt abban, hogy képes „egyedül csodát csinálni”. Ám negyvenfelé már olthatatlan vágyat érez a megalkuvásra. Csakhogy szabad-e az „álruhás átne- velőkkel” paktálni? Vagy éppen ez az ára a fennmaradásnak, a túlélésnek, annak, hogy átmenthessünk valamit a jobb időkre? A barát, a kolléga öngyilkos lett.

Fotó: Fazekas Ferenc

mert nem bírta ki. Miért nem? Vagy inkább, hogyan bírjuk mi ki? — kérdezi Viszockij, a művész, „akitől a csodát várják”, de akit folyton csak akadályoznak az j alkotásban.

Hegedűs D. Géza játékának több csúcspontja is volt ezen az estén, most mégis ] talán a dalok közül emel- : nék ki kettőt. „Üt Szibériá- : ba": dal arról, hogy csak ; előre lehet menni, megállni | vagy visszanézni sosem. A ’ legmegrázóbb sora alighanem ez volt: „Hazudj ma- t gadnak hazát!". A másik dal, amely különösen meg- i rázott, „A világ jégvilág" ; című. Döbbenetes jajkiáltás, > utolsó figyelmeztetés, amely : arról szólt, mivé lehet min- ; den, ha életünk, érzelmeink < megfagynak, ha „jégkarok- ; ban jégbabákat tartanak majd jéganyák!”

Siposhegyi Péter Viszoc- { kij-életdrámája pedig arról j szólt, amiről a kiváló szov- j jet művész élete: mit jelent j élni ma, a huszadik század végén, szocializmusban? |

Lenni vagy nem lenni? És j arról: mikor nemesebb a lé- lek, ha tűr, vagy ha szembe- ; száll ?

A külső támadásokkal és ' a szív rohamaival sokáig 1 szembeszállt Viszockij — a • szellem fegyverével, vodká- í val és szívpirulákkal. Har- ) colt és elbukott. A mono- ; drámában feltámad és jö- ; vendöl: új és jobb idők kö- ; zeli eljöveteléről. Hamlet- j tel kezdi, és vele fejezi be: „Gyere Fortinbrass, tégy ■ rendet Dániában!"

Hegedűs D. Géza emléke- ■ zetes estjén két nagyszerű í társra lelt: Mikes Lilla, I mint művészeti titkár, színházi megbízott sürög-forog | a színész körül, szereti, fél- í ti, gondoskodik róla. kedve- j sen kutat-matat körülötte. A i dalokat Gebora György kar- : nagy kíséri.

Niedzielsky Katalin

Hétvége Bánkúton

A 4-500 lakosú Bánkút közigazgatásilag Medgyesegyhá- zához tartozik. A két község közötti távolság sem több 5 kilométernél, így érthető, hogy a bánkútiak zöme hétvégenként Medgyesegyházára jár szórakozni, ahol sokkal több a szervezett program. De mi a helyzet, ha valakinek nincs autója, vagy épp kevesebb a pénze az adott hét végén, és szívesebben maradna Bánkúton? Hová tud elmenni például ezen a hét végén? — érdeklődtünk Duna Andrástól, a bánkúti közművelődsi felelőstől, aki egyébként a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinát dolgozója.

— Azontúl, hogy községünk közigazgatásilag Medgyes- hez tartozik, nagyon jó a kapcsolatunk az ottani művelődési házzal. Bármit kérünk, előadót vagy videokazettát. szívesen a rendelkezésünkre bocsájtják — mondta. — Ilyenkor aztán a kombiinát bánkúti pinceklubjában gyűlünk össze, ahová körülbelül 80 ember fér be. Ezen a szombaton éppen videovetítés lesz. Délután rajzfilm a gyerekeknek, 6-tól pedig a felnőtteknek vetítünk. Sajnos, nálunk már két éve nincs mozi, mivel 60 személyt

nem tudunk rendszeresen garantálni, ezért anyagilag nem érné meg fenntartani. De elmondhatom, hogy ez a kéthetenkénti videovetítés igen nagy népszerűségnek örvend. Egyrészt, mert díjmentes, másrészt, mert azok is eljárhatnak, akik egyébként nem sűrűn mozdulnak ki Bánkútról. A klub egyébként három alkalommal tart nyitva esténként, s az ide betévedők használhatják a színes televíziót, vagy a különféle ,társasjátékokat.

— Ezen a hét végén tehát csak videovetítés lesz Bánkúton ...

— Igen, és egy-két hagyományos rendezvényen túl, mint például a közeljövőben a gyermeknap, nem is igen tervezünk már programot a nyárra. Az itt élő emberek annyira elfoglaltak a kerti munkával, főleg a dinnyé- zéssel. hogy úgy sem érnének rá eljönni. A klub forgalma inkább ősszel és télen nagy, ezért szervezzük ekkorra például a tanfolyamokat is. A bánkúti lányok-asszo- nyok kötőtanfolyama is igen népszerű volt az idén, de ugyan ki érne rá eljárni a nyári hónapokban ...

Beszélgetésünk végén Duna András még elmondta, hogy sokat köszönhetnek a Mezőhegyesi Mezőgazdasági Kombinátnak, amely a klub működéséhez szükséges anyagi feltételeket biztosítja.

Egy kis történelem

0 magyar királyság megalapítói

A magyarság élettörténetének alakulását az idők folyamán több jelentős esemény és személyiség fellépése határozta meg. Ezek hatását, következményeit a nemzet ma is érzi, hiszen történelmének s nem ritkán fennmaradásának napjainkig érvényes példát, útmutatást adtak.

Miután Árpád népe bezúdult a Kárpátok hágóin és birtokba vette e hegyekkel koszorúzott medencét, megállapodott. Itt letelepedve folytatta állattenyésztő, ha- lászó-vadászó és földet művelő foglalkozását, és megkezdte zsákmányszerző kalandozásait nyugaton is. Ezek nem egyszer szövetsé- gesi megbízásból lefolytatott büntető háborúk is voltak, amelyben a hasznot a préda jelentette. Ez a jelenség csaknem természetesnek

mondható, mert a nomád állam életfeltétele a külső zsákmányolás volt. Amit ugyanis otthon nem tudtak megtermelni, előállítani, azt csak a martalékból, illetve annak ellenértékéből szerezhették meg.

A 933. évi mersburgi, majd a 955. évi lech-mezei (augsburgi) vereség után a törzsföknek be kellett látniuk, hogy a nyugati vadászterület életveszélyessé vált. Ezután az orosz szövetségben vívott Bizánc elleni harcokban vezették le tettvágyukat s gyarapították a nemzetségek vagyonát. Az új hazában idegen nemzetek közé ékelt magyarság tehát nyolc évtizeden át állt harcban Európa népeivel, mígnem a fejedelmi széket 970- ben elfoglaló Géza (meghalt 997-ben) belátta, hogy népének szüksége van a békére. Letiltotta a bizánci kalandozásokat is és „ ... figyelmesen kezdett tárgyalni a körös-körül fekvő valameny- nyi szomszédos tartománnyal a békéről, melyet korábban sohasem kedvelt...” olvashatjuk az 1077 körül írt, Szent István életét előadó, úgynevezett „Nagyobbik legendádban.

Géza fejedelem tehát — aki korábban sohasem kedvelte a fegyvernyugvást, mondja a Szent László királyunk utasítására megírt Nagyobbik legenda szerzője —, államférfiúi bölcsességében a szomszédokkal, volt ellenségekkel próbált meg kibékülni ,s velük barátságos viszonyt fenntartani. Géza ugyanis még időben felismerte. hogy a nyugati császárság már-már megsemmisítéssel fenyegette a magyarságot. A túlsó oldalon viszont Bizánc tárt karokkal és békülékenyen fogadta a magyart is, mint annyi más török-szkíta népet. Könnyen tűnhetett úgy Gézának, mintha Bizánc lenne a megmentő. Ha Géza akkor kelethez csatlakozik, eléri közvetlen célját, a megmenekülést a nyugati veszedelemből. De hogy milyen áron, azt megmutatta a bolgár—török példa: Bizánc először a nemzetiséget, azután államiságát vette el a segítségért hozzá fordulónak.

Mindent átgondolva Géza a nehezebb utat választotta. Követeket küldött Ottó német-római császárhoz, akitől nyugati, tehát római katolikus püspököt kapott, s aki elindította a hittérítést Magyarországon. Később, 996-ban, a nyugati kapcsolatok megszilárdítására Géza feleségül kérte István fia számára Henrik bajor herceg leányát, Gizellát. Ugyanekkor „ ... összehívta Magyarország főembereit és az utánuk következő rendet; a közös tárgyalás tanácsa szerint fiát, Istvánt a nép élére állította, hogy uralkodjék őutána és ennek megerősítésére mindet külön- külön megeskette. Ezek után

betelvén napjai, az Ür megtestesülésének ,997. esztendejében e világ haszontalan viszontagságait égi örömmel cserélte föl..." — írja a Nagyobbik legenda.

Ezekkel az eseményekkel új korszaka kezdődött a magyarság történetének. Géza előfutára volt Istvánnak, mint a Karoüngok uralmát megalapozó Kis Pipin Nagy Károlynak. Az utat, amely a magyarság megmaradását jelentette, Géza fejedelem ismerte föl, de István jelölte ki és járta végig népével. S ez az út tövises és sokszor keserves volt.

István fejedelemnek először atyja központosító törekvéseit kellett folytatnia, hogy biztosítsa egyeduralmát és a lazán kapcsolódó nomád törzsek szövetségéből szilárd és egységes államalkotó nemzetet kovácsolhasson. A munka nehéz volt. Véres, belső harcok árán lehetett csak megtörni a törzsfők és a zsákmányoló hadjáratok során meggazdagodott kapitányok hatalmát, kiterjeszteni Árpád vezér tekintélyét mind a hét törzsre.

István király a Képes Krónikában

Ami nem ment szép szóval, ment erőszakkal, katonai hatalommal, hiszen már a költő Zrínyi Miklós is megállapította: „Az mi régi szent István királyunknak koronája semmi a pallosa nélkül". .

Először a somogyi nagyúr rokont, Koppányi győzte; le véres csatában Veszprém alatt. Testét — 998-ban a magyarság korabeli jogszokásának megfelelően felnégyelték és „ ... egyik részét küldé (István) esztergomi kapura, az másodikat Veszp- rimé. az harmadikat el-fel Győré, az negyediket el-bé Erdélyben... — írja a

Karthauzi Névtelen Bódog- ságos Szent István királnak innepiről című művében a XVI. század elején, — s ott kifüggesztették”. Koppány után a Tisza-vidék besenyőkkel kevert törzseire, valamint a Maros—Tisza—Duna négyszögén és Erdélyben uralkodó Ajtony-Gyulára került sor, kinek székhelye Gyula-Fehérvár volt. Ez a törzsfő a bizánci politikának volt előharcosaj 1002-ben, 1003-ban elszenvedett veresége a később görögkeletinek nevezett vallás terjedését végképp megakasztotta.

De már előtte, 1000 őszén megérkezett Asztrik apát II. Szilveszter pápa koronájával s 1000 . karácsonyán „ . . . István királlyá választatott s az olaj kenettel felkenve a királyi méltóság diadémájával szerencsésen megkoronáztatott..—, olvassuk a Nagyobbik legendában. Eldőlt tehát a vita Bizánc és Róma, kelet és nyugat között.

István — korszerű, nyugati-frank mintára — hozzálátott az ország igazgatásának megszervezéséhez, a római katolikus egyház irányításával pedig a kereszténység elterjesztéséhez. Államszervező, államalapító munkája sikeres volt. Első koronás királyunk 1038. augusztus 15-én hunyt el, és munkásságáért 1083-ban avatták szentté.

dr. Csonkaréti Károly