Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)

1988-05-30 / 128. szám

1988. május ÜO., hétfő NÉPÚJSÁG SZERKESSZEN VELÜNK! Szép nap volt Reggel mindenkit ragyogó napsütés fogadott, csak a nedves fű jelezte a múlt éjszakai esőt. Igazi kirán­dulóidé. A gyülekező után a gye­rekcsapat a tanárok vezeté­se alatt elindult, hogy a mindig szép, üdítő levegőjű, zöldellő arborétumban tölt­se el a madarak, fák napját. A nagy liget tárt kapui mintha mágnesként vonzot­ták volna a hosszú, hangos gyerekcsapatot. Tanárok és gyerekek egyaránt örültek ennek a hétköznapok szür­keségébe egy kis üde színt vivő eseménynek. Az arbo­rétumban hangos madárcsi­csergés, friss levegő, szebb- nél-szebb fák, és az arboré­tum igazgatója, dr. Sipos András várt bennünket. Ez­után egy kissé szétszéled­tünk, ki tollasozni indult, ki labdával vetette magát a természetbe, ki uzsonnája elfogyasztásába kezdett. Ezeket a vidám pillanato­kat videofelvétellel is meg­örökítettük. Ezután vetélkedővel pró­bálták az őrsök összemérni tudásukat az ország védett állataival, nemzeti parkjaid vál kapcsolatban; majd egy séta következett melyen megismerhettük nemzeti kincsünket. Végül fáradtan, egy egészségesen eltöltött délelőtt után indultunk ha­za, és útközben arra gondol­tunk, hogy ezt feltétlenül meg kell ismételni máskor is. Mótyán Éva 7. c. osztáyos tanuló, Szarvas, 1. Sz. Általános Iskola Kislány az ABC-ben Szombat délelőtt tizenegy óra. Csúcsforgalom, sokada- lom a kétsopronyi ABC-ben. Ilyenkor minden gépiessé válik, az eladó automatikus gyorsasággal szeli a felvá­gottat, a vevők fásult-fáradt megadással, bágyadtan áll­ják a sort. Míg végül látom, sorra ke­rül egy kislány. Hét-nyolc esztendős lehet, valamelyik tanyán lakik, kezében már degeszre tömött kosár. Üde az arca, rendezett a szép, tö­mött hajfonata, a keze is tiszta. Amikor az eladónő kérdőn ránéz, ő hangosan köszön: — Kézit csókolom! Tessék szíves lenni 25 deka trapista sajtot, három pár virslit, egy tejfölt és 5 deka élesztőt adni. — Csak dobozos -virsli van, nem baj? — Köszönöm szépen, jó lesz az is. — Még valamit? — Köszönöm szépen, nem kérek. A kosarába teszi az árut, aztán még egyszer: „Köszö­nöm szépen, kézit csóko­lom.’' És úgy vonul a pénz­tárhoz, mint -aki személyes szívességben részesült, s ezért hálára köteleaefct. A vásárlók, az eladónő egymásra néznek. Egyszerre fölfedezik a csepp lány pél­dája nyomán, hogy vala­mennyien emberek, nem gé­pek. Az eladónő fáradt tes- sékjét udvarias, friss tessék váltja fel: — Mit parancsol? — A vásárlók pedig egymás után köszönik meg a kiszol­gálást. A hanglejtésben nincs gúny, bár kicsit szé­gyenlős mosoly jelzi az ar­cokon, hogy egy jól nevelt kislány példát adott. „Derék szülei lehetnek” — jegyzi meg valaki a sorból, de ő akkor már a boltajtó előtti gyermekkocsiban si­valkodó babát vigasztalja. A sorban elhangzó megjegyzé­sekre mindenki rábólint, vagy egy-két szóval kiegé­szíti a ritka esetet. A pénztárnál kígyózó sor­ban töprengő arcokat látni. Mintha ki-ki mérlegre ten­né a maga nevelési módsze­rét és eredményét. A hajla­mosán elfelejtett emberi kapcsolat formáját, a kö­szönést. Talán érzékenyeb­bek lettünk, mint őseink?! Nem hiszem. Hanem nap mint nap sötétebb szem­üveggel nézzük a világot. Ami jó és szép, azt termé­szetesnek tartjuk, ami hibás, ami rossz, azt szóvá tesszük. Amint magam is teszem. Panaszkodunk és panasz­kodunk, s közben eszünkbe sem jut, hogy felfigyeljünk a szépre, a jóra, a természe­tesre. Arra, hogy gyermek­től is lehet tanulni a felnőt­teknek és hogy a dicséret gyakorlása is emberi jog. Babály Miklós, Kétsoprony Ön is segítsen másokon! Cifra utunk egészét fölösleges lenne leírni, az inkább a Ludas Matyiba való. A lényeg az, hogy megmakacsolta a Traban­tunk magát, s mi négyen ott álltunk az éjszakában Mezőbe- rény határában, telve a Szol­nokon szerzett színházi (élmé­nyekkel, viszont teljesen üres tankkal. Egy kedves buszveze­tő a kolléganőmet Békéscsabá­ra hazavitte, ám inekünk még maradni kellett, hogy éjfélkor valakitől benzint szerezzünk fél hengerrel küszködő kocsinkba. Néhányan elszáguldottak mel- i lettünk, ám a PR 95-17-es' for­galmi rendszámú Zsiguli tulaj­donosa szó nélkül rendelkezé­sünkre bocsátotta a továbbju­táshoz szükséges benzint. (Mikor fizetni akartunk, csak annyit mondott: „nem tartoznak sem­mivel, helyette ön is segítsen másokon...” j (bse) UmVCRZÁUf flOtGPlTBTO IPÁM fXOV£TMíI£T OROSHÁZA TÁnOKI ffWHAlV U M pcstForn spaoRCÄHfiZfiPf aiS lafpon 445 Visszanyerte belső gázszerelési munkáinak díját! Az Unior Szolgáltató Ipari Szövetkezet március-április hónapra meghirdetett gázszerelési akciójának nyertesei: 1. Csernászki István, Orosháza, Thököly u. 39. sz.* 2. Sárkány István, Nagyszénás, Arany János u. 17. sz. 3. Trenyik István, Árpádhalom, Kossuth u. 43. 1000-1500 négyzetméter alapterületű üzemi csarnoknak alkalmas, vagy üzemi csarnokká átalakítható épületet (telepet) Nem keli az énekszó? Nyugdíjas vagyak. Sétáim közepette gyakran megfi­gyeltem, hogy az iskolások csoportjai, ha valahová igye­keznek, olyan zajjal vonul- ; naik, mint egy verébcsapat, j egymást túlkiabálva teszik próbára a kísérő pedagógus (és a járókelők) idegeit. En- | gém nem zavar, élvezem. Ez a jelenség az alsóbb korcso­portban figyelhető meg első­sorban. A mai napon „hallgatója” lettem egy csoport iskolás „vonulásának”. A tornata­nár egy ideig tűrte a nagy lármát, majd megállítva a „verébcsapatot” próbált a lelkűkre beszélni. Nem tudtam megállni, ; hogy oda ne szóljak: mi len­ne, ha énekeltetné őket, úgy mennének? „Még csak az kéne 1” — volt a válasz. Tényleg, nem ez kéne? id. Nagy István Gyula s Hazafelé... Ügy esztendeje, ahogyan a hetvemhatodik telet elhagy­ta, megváltozott Károly bá­csi. Azóta minden aprósá­gon perlekedik élete párjá­val, örzsi nénivel. Elég, ha a kakas hangosabban kuko­rékol, Károly bácsi már sér­tődötten dörmög: kibírha­tatlan ez a 'lárma, s ha egy kicsit ízetlen a leves, dur­cásan nyúl a sótartó után. KERESÜNK MEGVÉTELRE, bérleményként vagy közös hasznosításra. A telepen 40-50, főleg nődolgozó, foglalkoztatása lehetséges. Elsősorban Békéscsaba körzetéből várunk ajánlatokat. Csaba Szőnyegszövő HISZ, 5600 Békéscsaba, Kétegyházi u. 7. Tel.: (66 23-401. Ügyintéző: Karcag József elnök. ötven évig éltek példás egyetértésben. Felnevelték a három gyereket, kiházasítot- itá'k őket, nekik' is házat épí­tettek. A falubeliek a „miil- liomos-Üj váriként” tartják számon őket. Évtizedeken át tizenöt-húsz marha kérőd- zött a tanyán, vagy félszáz hízó követelte reggelenként a moslékot, aprójószágok hada-cserkészett mag után a A szülök támogatása A mai nehéz gazdasági helyzetben nagyon nehéz az intézményeket is fenntarta­ni, a szűkös, csekély költ­ségvetés miatt. Lelkes, aktív szülők és brigádok viszont sok segítséget tudnak nyúj­tani. Ez történt a mezőberé- nyi Micsurin téri óvodában, ahol az épület külső vako­lását, festését, meszelését el­végezték (az óvodai dolgo­zók is besegítettek). Óvo­dánk szép, esztétikus, na­ponta gyönyörködünk gyer­mekeinkkel együtt. Ezért el­ismerés illeti Flavecz Józse­fet, Plavecz Jánost, Frey Já­nost, Andrejsi Jánost, Szőke Imrét, Bibel Jánost, Berecz- ki Sándort, Galó Gábort, Szálai Gyulánét. Játékokat készítettek az óvoda udva­rára: Sávoltné Földesi Zsu­zsanna és a faipari ktsz szo­cialista brigádja. A munkák értéke kb. 30 000 forint. Ügy gondolom, hogy ezeket a szülőket példaként lehet megemlíteni a többi szülő előtt. Még egyszer köszönjük gyermekeink és dolgozóink nevében. Kiszely Pálné tagozatvezető, Mezőberény Segít a „Barátság” Óvodánkat évek óta a MÁV-nál működő Barát­ság szocialista brigád tag­jai patronálják. Tevékenysé­gük igen széles körű: szén­berakás, szénrostálás, játé­kok folyamatos javítása, fű- kaszálás, udvari játékok ké­szítése, felújítása, s a mel­léképület teljes felújítása. És még sorolhatnánk, hiszen az általunk szervezett kom­munista műszakon is csak­nem teljes létszámmal vesz­nek részt. Ezúton is szeret­nénk megköszönni sokolda­lú segítségüket. Gratulálunk többször elért „Kiváló Bri­gád” című kitüntetésükhöz. Egyben köszönetüruket fejez­zük ki Péter Bandi bácsinak is óvodánknak nyújtott ön­zetlen segítségéért! Révai úti óvoda, Vésztő Figyelmesség A kardoskúti művelődési házban vers- és prózaíró versenyt rendeztek. Gyulá­ról hárman is a díjazottak között voltunk. Nagy László- né, a művelődési ház vezető­je személyesen hozta el a gyulaiaknak az ajándékokat, s videomagnón még az ün­nepséget is lejátszotta, ahol természetesen elhangzottak a legjobb lírai és prózai írá­sok. Kardoskút amellett, hogy értékes madárvilágáért vé­dett terület, népművelő hi­vatásának is megfelel, még­hozzá magas fokon. S ezért Kardoskút lakóit, s mellet­tük Nagy Lászlónót köszönt­jük. Illyés Terézia, Gyula tarlókon, s ki tudja még, miből nem csinált pénzt az öreg. Károly bácsi szálfaegye­nes tartása még ma is az erős férfit idézi, kit béketű­rő szelídséggel áldott meg a sors. Orvosnál egyszer volt életében, amikor a zápfoga alá kapott diótól a foga reccsent ketté. És Károly 'bácsi, holott mindig, mindenben egyet­értett hűséges társával, ör­zsi nénivel, hetvenhat éves korában megmakacsolta ma­gát. Nem akar a temetőben síremléket állíttatni — aho­gyan az dukálna, kettőszáz­ezerért —, hiába bizonygat­ja az asszony, már csak ne­kik nincs, az öreg konokul ellenáll. — Te bolond vénember — pityergett örzsi néni —, hi­szen a bőröd alatt is pénz van!... Miért sajnálod tő­lem a tisztességet? Visszhang Rendszeres olvasója va­gyok a Békés Megyei Nép­újságnak, és különösen meg­ragadta a figyelmemet má­jus 16-án a „Szerkesszen ve­lünk” rovatból a „Neve­lési (?)” című cikk. Ott la­kom ugyanis én is a Wlas- sich-sétányon, és nap mint nap szemtanúja vagyok olyan jelenségeknek — jól­lehet csak estefelé vagyok otthon, munka után —, amelyek valóban felháborí- tóak. 1. Jópáran a gépkocsitu­lajdonosok közül úgy vélik, hogy a járdán is joguk van közlekedni: a lakótelep bel­ső részéből ugyanis füvesí­tett parkon és járdán ke­resztül hajtanak ki a Petőfi utcára. Szerencsére eddig még baleset nem történt, vagy talán feltétlenül ki kell ezt provokálni?! 2. Közismerten eléggé el­terjedt a kutyatartás kultu­sza, ami egymagáiban nem elítélendő, sőt! De ahogyan ezt sokan művelik, már egyáltalán nem tartozik a kultúra, a környezetvédelem fogalomkörébe. Lenn sétál­tatják az ebeket a füvesített parkban, és egészen termé­szetesnek tartják, hogy az a jószág a szükségletét ott a fűben végzi el. Még egyet­len egy esetben sem láttam, hogy a szükséglet eredmé­nyét” — hogy finoman fe­jezzem ki magam — egy eb­tulajdonos is feltakaritotta volna. Ügy tudom, hogy egyes helyeken ezt kötelező­en előírják, és ha valaki ezt elmulasztja, szigorúan meg­büntetik. Nem kellene ná­lunk is ezt a módszert kö­vetni, annál is inkább, mert a lakótelep gyermekei is ugyanabban a füves park­ban játszanak, labdáznak? Egyébként teljes mérték­ben egyetértek a fent hivat­kozott cikk írójával, mert sajnos a fiatalok közül na­gyon sokan nem becsülik egyáltalán azt a munkát, ér­téket, amelyet a parkosítás­ra fordítanak, bizonyítja ezt a sajnálatos megállapítást a letaposott bokor, derékma­gasságban kitört nyírfa is. B. P.-né, Békéscsaba Ilyen is van! 1988. május 4-én elveszí­tettem Békéscsabán a szökő­kút körül arany pecsétgyű­rűmet. Eszeveszetten elkezd­tük a családommal keresni, sajnos semmi eredménnyel. Másnap folytattuk, de akkor már gyermekeim ismerősei, barátai is besegítettek. Az egyik futó ismerős fiatalem­ber érdeklődött, mit keres­nek, majd közölte, ő talált egy gyűrűt az este. Haza­ment, s elhozta, visszaadta személyesen. Arra a kérdé­semre „mivel tartozom?”, a válasz csak annyi volt: „Tes­sék megköszönni, s ennyi­vel! Ez természetes!” Mond­ta ő! Az oly sokat szidott ifjú­ság nem érdemli meg, hogy csak a hibáikat tárjuk fel, mert meggyőződésem, hogy ez a fiatalember, akit Ko­vács Miklósnak hívnak, nem áll egyedül példamuta­tó becsületével. Ezúton sze­retném ismét megköszönni neki ezt a nemes cselekede­tét, s a szülei méltán lehet­nek büszkék fiúkra. Szabó Tamásné, Békéscsaba A koszorúk sorsa Régi olvasója vagyok lap­juknak. Legutóbb a „Meg­kérdeztük” című rovatban szemet szúrt nekem (és bi­zonyára sokunknak) az a nyilatkozat, miszerint össze­gyűjtik a közutak mentén lévő, ott elhelyezett koszorú­kat — kegyeleti emlékeket. Lelkiismeretem nem hagy nyugodni! Ugyan kiknek szúrt szemet a megyénkén belül is látható néhány ko­szorú, és egy-két kereszt? Mennyi munkagép nem vé­gezte el dolgát, mert ezek akadályozták? Hány gépko­csivezető tett ezek ellen pa­naszt, mert zavarta őt a ve­zetésben? Vajon a sok-sok reklámtábla (maszek és kö­zületi), a különböző ott el­helyezett építési anyagok, „bodegák” és egyéb lomok nem veszélyforrásai a gép­kocsivezető utat belátó terü­letének! Azon a néhány he­lyen, ahol megyénkén belül is látható egy-egy kis ko­szorú — ezek látványa gon­dolom a - legtöbb esetben a legvad&bbul hajtó gépkocsi- vezetőt is óvatosságra inti, lejjebb veszi a gázpedált, mert látja, hogy itt már „járt a kaszás” ... Jánosi Mihály, Békéscsaba — Elhalgass, asszony — emelte fel ötven év után a hangját Károly bácsi —, fe­lőlem csináltathatsz magad­nak emlékművet! Amekko­rát csak akarsz!... De ne­kem csak egy akác fejfa kell. Megértetted ?!... Én a százezer forintomat odaadom az iskolának. Alapítvány­ra! Hiába győzködi a család, az öreg hajthatatlan. Nem és nem!... Neki nem kell a kripta. De még a végrende­letében is megtiltja! Február végén hazautaz­tam a falumba — írt szü­lém, disznótor lesz, meg ne próbáljak távol maradni —, másnap átballagtam Károly bácsiékhoz is. Pár mondatot ha váltottunk," örzsi néni máris az urára terelte a szót, vénségére megbolon­dult. — No, ide figyelj, öcsém — kezdte pulykavörösen az öreg. — Te tanult koponya vagy, no döntsél... Többen vannak a faluban, akik már életükben százezrekért ál­líttatnak síremléket, amibe, ha eljön az idő, belefeksze­nek, legszívesebben piramisit emeltetnének a fejük fölé, mint a fáraók, mert annyi­ra félnek a nyomtalan el­múlástól ... De vedd tudo­másul, te is, örzsi..., az ember értékét nem a már­ványtömb nagysága határoz­za meg, nem a kivagyiság fitogtatása . .. Vedd tudomá­sul örzsi, a kripta árából alapítványt teszek! Károly bácsi kifújta ma­gát. Végül békéltetőén dör- möigte: — És arra nem gondol­tok, hányán vannak, akik jeltelen sírban nyugosznak, mégis emlékezünk rájuk ? ... — Ugye, bolond ez a vén­ember, fiam? — szipogta örzsi néném. Farkasinszki Lajos, Gyomaendrőd

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom