Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-26 / 125. szám
1988. május 26., csütörtök NÉPÚJSÁG Budapestre érkezett a thaiföldi kormányfő • CSAO CE-JANG ÜDVÖZLŐ TÁVIRATA GRÓSZ KÁROLYNAK ÉS KÁDÁR JÁNOSNAK Csao Ce-jang, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára táviratban fejezte ki jókívánságait Grósz Károlynak abból az alkalomból, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárává választották. Csao Ce-jang ugyancsak táviratban köszöntötte Kádár Jánost, és jókívánságait küldte a Magyar Szocialista Munkáspárt elnökévé történt megválasztása alkalmából. Grósz Károly és Kádár János választáviratban fejezte ki köszönetét az üdvözletekért. • ALOIS MOCK MAGYARORSZÁGRA LÁTOGAT Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására csütörtökön hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Alois Mock alkancellár, az Osztrák Köztársaság szövetségi külügyminisztere. • AFGÁN JEGYZÉK PAKISZTÁNNAK Az utóbbi napokban hirtelen megnőtt a Pakisztánból az afgán ellenforradalmároknak szállított fegyverek és lőszerek mennyisége. Azon felül növekvő számban érkeznek Afganisztásba külföldi katonai szakértők, hogy kiképzésben részesítsék a kabuli kormány belső, fegyveres ellenségeit. Emiatt az afgán külügyminisztérium hivatalos jegyzékben követelte, hogy Pakisztán maradéktalanul tartsa be a genfi megállapodást. A jegyzéket az ENSZ-megfi- gyelők Kabulban tevékenykedő csoportjának adták át a külügyminisztérium illetékesei. • SZÍRIÁI ÁLDOZATAI IS VANNAK A BEJRÚTI HARCOKNAK Három szíriai katona is áldozatul esett a libanoni fővárosban az Amal és a Hezbollah közötti véres harcoknak. A Bejrutban jelenlevő szíriai csapatok egyik őrhelyét aknavetővel találták el. Mindkét szemben álló siíta szervezet tagadta, hogy fegyvereseik támadták meg a szíriai ellenőrzési pontot. A május 6-án kirobbant összecsapásokban ez vplt a második alkalom, hogy a szíriai katonák váltak a lövöldözések célpontjává. • ROMÁN CÁFOLAT Az Agerpres román hír- ügynökség hivatalos felhatalmazás alapján megcáfolta több nyugati hírügynökség jelentését arról, hogy Románia továbbadta Izraelnek a Norvégiától vásárolt nehézvizet. A cáfolatot, amely valótlannak bélyegezte ezeket a híreket, a bukaresti lapok szerdán közölték. • A GÖRÖG—TÖRÖK VISZONY KULCSKÉRDÉSE CIPRUS Athén a ciprusi problémát tekinti a görög-török viszony kulcskérdésének. E témát okvetlenül meg kell vitatni Turgut özat török miniszterelnök júniusban esedékes athéni látogatásán. Hzt Jannisz Roubatisz, a görög kormány szóvivője jelentette ki, amikor beszámolt a sajtónak a két NA- TO-ország viszonyának javítása céljából létrehozott görög—török - politikai vegyes bizottság üléséről. E témakör kapcsán emlékeztetett Andreasz Papandreu egy korábbi javaslatára. A görög kormányfő azt indítványozta, hogy demili- tarizálják Ciprust, majd török és görög szigetlakókból állítsanak össze mindkét népközösségnek megfelelő rendőri erőket. (Folytatás az 1. oldalról)' vélyes légkörben megtartott, szűk körű megbeszélésén Thaiföld miniszterelnöke jókívánságait fejezte ki Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárává történt megválasztása alkalmából. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy főtitkári tisztében is tevékenyen hozzájárul a két ország kapcsolatainak szorosabbra fűzéséhez, fejlesztéséhez. Grósz Károly köszönetét mondott a jókívánságokért, és örömmel szólt arról, hogy a meghívást elfogadva, Prem Tinszulanonda ellátogatott hazánkba. Magyarországi útja történelmi jelentőségű, hiszen személyében első ízben köszönthetjük Budapesten a délkelet-ázsiai ország miniszterelnökét. Hasonlóan magas szintű thaiföldi látogatásra több mint 80 éve nem volt példa; 1902-ben az akkori sziámi trónörökös, a későbbi VI. Rama király kereste fel hazánkat. A magyar kormányfő meggyőződésének adott hangot, hogy a mostani látogatás további lendületet ad a két ország közötti kontaktusok fejlesztéséhez. Prem Tinszulanonda — aki európai körútja során érkezett Magyarországra — tájékoztatást adott a szovjet vezetőkkel, Mihail Gorbacsov főtitkárral és Nyikolaj Rizskov kormányfővel folytatott tárgyalásairól, méltatva a megbeszélések meleg, baráti légkörét. Thaiföldi részről mindenekelőtt a kambodzsai kérdés megoldásával összefüggő problémákat helyezték előtérbe a szovjetunióbeli látogatás alkalmával. Mint a thaiföldi miniszterelnök kifejtette, benyomása szerint a szovjet vezetés kész pozitívan közreműködni a kambodzsai kérdés megoldásában. Egyetértettek abban is, hogy a vitatott kérdéseket politikai eszközökkel, tárgyalások útján szükséges rendezni. Az örvendetesen gyarapodó magyar—thaiföldi kontaktusokat áttekintve Grósz Károly a kis lépések politikájának, a kapcsolatok fokról fokra történő erősítésének jelentőségét hangsúlyozta. A két kormányfő megbeszélése után a miniszterelnökök vezetésével összeült a magyar—thaiföldi tárgyalócsoport, amelyben mindkét részről a politikai és a gazdasági élet vezető képviselői kaptak helyet. Grósz Károly a plenáris tárgyaláson felvetette, hogy a kapcsolatok szélesítését megkönnyítené, ha thai részről enyhítenék a vízumrendelkezéseket. Ezt a közelmúltban Várkonyi Péter külügyminiszter bangkoki tárgyalásán már megemlítette thaiföldi partnerének. Magyar részről azt szeretnék, ha mielőbb pozitívan bírálnák el ezt a javaslatot. Prem Tinszulanonda azt hangsúlyozta, hogy Thaiföld és Magyarország kapcsolatait nagyon jónak ítéli meg; az együttműködés mindkét ország hasznára válik. Az új területek feltárásában, a kooperáció fejlesztésében további lehetőségek kínálkoznak, amelyek kiaknázásához mindkét kormány a kölcsönös megértés és a bizalom légkörének fejlesztésével járulhat hozzá. Prem Tinszulanonda thaiföldi hivatalos látogatásra hívta meg Grósz Károlyt, aki a meghívást köszönettel elfogadta. Grósz Károly este díszvacsorát adott Prem Timszula- nonda tiszteletére a Parlamentben. Az eseményen megjelent a magyar politikai, gazdasági és kulturális élet számos vezető képviselője. MEGVÁLTOZTATJA NEMÉT Egy ausztráliai bíróság két évre elhalasztotta a fegyveres rablás miatt elítélt lan Edward börtönbüntetését, mert a férfit Sin- gapore-ban nővé operálják. KORRUPT RENDÖRÖK Rey Whitrod volt ausztráliai rendőrfelügyelő kijelentette, hogy az ausztrál rendőröknek csak 5 százaléka becsületes. Whitrod nemrég lemondott tisztségéről, mert egy kollégáját, akit korrupció miatt felfüggesztettek állásából, időközben előléptették. MEGJELENT A HALOTT FELÜGYELŐ Egy 88 éves indiai asszony és kilenc szomszédja Mad- bay Pradesh államban „beismerte”, hogy április 6-án megöltek egy rendőrfelügyelőt. A felügyelő néhány napra rá megjelent. A 88 éves asszony és szomszédai beperelték a rendőröket, akik kínzással kényszerítették őket a beismerő vallomás megtételére. A rendőrök ellen eljárás indult. 45 TONNA KÁBÍTÓSZER Az amerikai hatóságok jelentős sikert értek el a kábítószercsempészés ellen vívott küzdelemben: kedden mintegy 45 tonnányi hasist és marijuanát foglaltak le a San Francisco-i öbölben egy uszályhajón. A parti őrség egyik szóvivője szerint a lefoglalt hatalmas mennyiségű kábítószer „utcai értéke” eléri a 162 millió dollárt, s így az Egyesült Államok történetében ez az egyik legnagyobb „kábítószerfogás”. Az uszályt még hétfőn este tartóztatták fel, de a 30 tonnányi hasist és a 15 tonnányi marijuanát csak kedden reggel fedezték fel rajta. Az eset kapcsán öt embert letartóztattak. Ébredés után még egy kicsit simogatni kell Clarabel-t, az afrikai vízilovat, ugyanis a filmszerepekkel ellentétben ébredni egyáltalán nem szeret, különösen akkor, ha ápolója, Wyne Seale idő előtt költi fel A JJJJ JHOBOCTH -ban olvastuk Nem nyertek bűnbocsánatot 2. A bőnösség kérdése. Vajon van-e ennél nehezebb kérdés? Vajon kimerítő választ lehet rá adni egy újságcikk keretében? A parancsra cselekvő ember bőnösségének kérdése kétszeresen is bonyolult. Mint ahogy azt jogászok mondták, nem is lehet rá egyértelmű választ adni. S valóban: Vavilov letartóztatására Berija annak idején Molotovtól kért engedélyt, A Vörös Hadsereg legmagasabb rangú parancsnokainak őrizetbe vételére Vorosilov adott utasítást. S végül, „sok embert — olvasom M. Mironov »A törvényesség és a jogrend szilárdítása a párt programfeladata« c. könyvében — a Belügyi Népbiztosság által összeállított névjegyzékek alapján tartóztattak le. Ezeket a listákat felterjesztették Sztálinhoz, aki keresztekkel, nyilakkal és más jelekkel emelte ki azoknak az embereknek a nevét, akiket le kell tartóztatni, és gyakran utasításokat adott arra vonatkozóan is, hogy milyen irányban kell folytatni a nyomozást...” De Beriján és Sztálinon kívül senkit sem bélyegeztünk meg azok közül, akik engedélyt adtak, akik ítélkeztek, akik a Politikai Bizottságban amellett szavaztak, hogy a „nép ellenségeinek” feleségeit is le kell tartóztatni... Ezzel talán Hvatot akarom tisztára mosni? Természetesen nem. Hvat kétségtelenül bőnös. Bűnös az erkölcs szempontjából. Bűnös még abban az esetben is, ha az ellene megindított büntetőeljárást, mint ahogy állítja, 1957-ben lezárták „bűncselekményre utaló motívumok hiánya miatt”. Bűnös akkor is, ha Vavilov kínvallatásáért valóban nem őt terheli a felelősség, hanem a másik nyomozót, Albogacsijevet. Mindenképpen bőnös. Arról már nem is szólva, hogy ha ártatlan angyal lett volna; akkor nem csinált volna karriert és nem lehetett volna belőle osztályvezető. De, kérdezem önmagámtól, vajon azok nem vétkesek, akik a feljelentéseket írták? S vajon nem hibás az, aki a gyűléseken készségesen voksolt amellett, hogy a „nép ellenségeinek” feleségeit ki kell zárni a pártból, fiaikat a Komszomolból, vagy aki némán lenyelte és megemésztette azt, amit az újságok tálaltak, s egyáltalán nem fogta el a kétkedés? Így adott szabad kezet a Hvat-féle embereknek, tulajdonképpen így szülte őket!... De ha Hvat mégis hazudik és az archívumok alapján bizonyítást nyer teljes bűnössége, akkor mi történjen: ítéljék el őt, ahogy azt a levél szerzője követeli? A XX. pártkongresszus után a katonai főügyészség büntetőeljárást kezdeményezett az állambiztonsági szervek több volt dolgozója ellen. Sokuk esetében bizonyítást nyert, hogy részt vettek teljesen ártatlan emberek kínzásában, ütlegelésében, az ellenük szóló hamis vádiratok megszövegezésében. De a vádlottak padjára csak néhány,an kerülitek közülük. A nyomozók többségét, mint azt B. A. Viktorov nyugalmazott igazságügyi altábornagy (akkoriban a katonai főügyész helyettese volt) magyarázta, az elévülési idő „mentette meg”. De voltak más okok is. Így vagy úgy, a katonai főügyészség jogászainak, valamint az Állambiztonsági Minisztérium központi apparátusa munkatársainak felelősségét vizsgáló csoportnak — amelynek élén D. P. Tyerehov igazságügyi ezredes, a katonai főügyész helyettese állt — csak nagy bátorsággal és nagy türelemmel sikerült elérni, hogy a volt nyomozók elbocsátásának indoklása legalábbis így hangozzék: „Elbocsátva az állambiztonsági szervektől a tiszt megtisztelő címét lejárató tények miatt” (ez a nyugdíj csökkenésével járt). Csak nagy nehézségek árán sikerült elérni, hogy 38 tábornokot megfosszanak -katonai rangjától. Csak nagy nehézségek árán sikerült elérni, hogy a pártból kizárják például Luhovickij és Avszejivics nyomozókat, vagy például Hvatot. (Józan ésszel felfoghatatlan: Hvat öt éven át, 1962-ig, amikor is végre kizárták -a pártból, a Szovjetunió Gépgyártási Minisztériuma egyik alegységének pártszervezeti titkára volt!...) A katonai főügyészség jogászai előtt mindenképpen fejet kell hajtanunk ... De ismétlem, a vádlottak padjára csak egyesek kerültek, azok, akiknek tetteit a hírhedt 58. cikkelybe ütköző cselekménynek lehetett minősíteni. Korábban ők maguk e cikkelyre hivatkozva állították -kivégzőosztag elé áldozataikat. Ez a cikkely tette lehetővé, hogy -ne alkalmazzák a-z elévülési törvényt. Az ’50-es évek -közepén így ítélték el a vol.t nyomozót, Alekszandr Lanfangot is, aki egészen az altábornagy! rangig vitte. Bizonyítást nyert, hogy nemcsak a főnökség parancsára, hanem karrierista elképzelésekből különböző anyagokat hamisított, a Komintern vezetői — O. Pjatnyickij, V. Knorin, J. An-velt — ellen, továbbá V. Cse- modanov ellen, aki az SZLKISZ-t képviselte a fiatalok Kommunista Internacionáléjában. így ítélték el Kruzskov ezredest is, aki a blokád éveiben letartóztatta azokat a lenin- grádi tudósokat, akik védelmi kérdésekkel foglalkoztak. Bűnösségük beismerését 15 deka kenyérrel „honorálták” ... így ítélték el Svarcmant is, akit a lapok mostanában igen sokat emlegetnek. Valószínűleg mások is elnyerték büntetésüket. Hát most, a nyilvánosság és a demokrácia idején mondjuk ki mi is, hogy nincs elévülési idő? Meggyőződésem: a vérontás csak vérontást szül. A megtorlások úja-bb megtorlásokat. Csak el kell kezdeni, s a törvénytelenség kereke ismét forogni kezd. Akkor talán bocsássunk meg? Nem tudom. De ezeket az embereket nevükön kell nevezni. Azért, mer-t köztünk éltek és élnek. Sőt, azt követelik, hogy rehabilitáljuk őket! Ahogyan azt mind a mai napig Vlagyimir Bojars-zkij, a műszaki tudomány doktora, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Komplex Ásványkutató Intézetének laboratóriumvezetője teszi. Ö volt a Belügyi Népbiztosság észak-oszétiai nyomozóosztályának megbízott végrehajtó munkatársa, aki a ’30-as évek végén büszkén jelentette, hogy közreműködésével az észak-oszétiai Komszomol-szervezetben sikerült felszámolni az ellen-forradalmi csoportosulást, és ez „sztahano- vi módszerekkel” történt. A ,,-sztahanovi-módszerek” azt jelentették, hogy ő és főnöke, Gorodnyicsenko, 103 ember ellen emeltek hamis vádat, közülük 51-et agyonlőttek, a többieket táborokba hurcolták, ahol többségük meghalt... „Különösen aktívan tevékenykedett — mondta Bojarszkijról Dmitrij Kasirin nyugalmazott igazságügyi alezredes, aki Bo- jarszkij bűncselekményeit vizsgálta ki. — Tucatnyi olyan ügyet néztünk át, amelyhez -közvetlen köze volt. Sok tanút hallgattunk meg, s kiderült, hogy Bojarszkij személyesen alkalmazta a legválogato-ttabb kínzásokat...” 1959-ben a katonai főügyészség cáfolhatatlan bizonyítékokkal támasztotta alá Bojarszkij, valamint főnöke, Gorodnyicsenko bőnösségét. (Három évvel korábban mindkettejüket kizárták a pártból.) A bírósági tárgyalástól és a börtöntől az új szovjet kerettörvény és az új büntetőtörvénykönyv mentette meg őket. Ezek az 1960-ban elfogadott jogi dokumentumok korábbi formájában hatálytalanították az 58. cikkelyt. 1986-ban B. Sz. Popov igazságügyi altábornagy, katonai főügyész sokadik alkalommal utasította vissza Bojarszkij rehabili-tá-lási kérelmét. Nemrég Bojarszkij, kérdésemre válaszolva közölte, hogy Észa-k-Oszétiában sohasem vett részt semmilyen ügy kivizsgálásában .. . Fatyimat Agnajeva tanítónőt nyolc napon és éjjelen át tartó vallatás után Bojarszkij utasítására hajfonatánál fogva a falba vert ka-mpós szeghez kötötték. Ezen a szegen lelte halálát... Az ilyen embereket nevükön kell nevezni! ismerniük kell őket mindenkinek, azoknak is, akik aláírják újbóli párttagfelvételi-kérelmüket. Ismernünk kel-1 ezeket az embereket azért is, mert amikor például a Szovjetszkaja Kultúra című lapban (1988. III. 29.) egyes mai nyomozók munkamódszereiről azt olvassuk, hogy „egész éjszaka, 17 órán át tartott a kihallgatás ..: alvás, evés nélkül... követeltük a hamis tanúvallomást”, akkor bár lehetetlen az összehasonlítás az akkori megtorlások és a mai törvénysértések között, mégis az akkori idők jutnak eszünkbe és az, hogy a törvénytelenségnek közös gyökerei vannak. Ezeket az embereket ismernünk kell azért is, hogy az, akinek esetleg holnap kedve támad visszakanyarodni a régi útra, tudja: büntetés létezik, a felelősségre vonás elkerülhetetlen. Hadd lássák ezek az emberek, amint társaik elfordítják arcukat, ha az utcán találkoznak velük. Hogy ezekkel az emberekkel ne fogjon kezet senki. Hogy hadd gondolkozzanak el -a név becsületéről, hiszen nem egyedül viseli el őket a szégyen és a rettegés, ha már az emberek ítéletétől nem tartanak (a lel-kiismeretről már nem is lehet beszélni). Kegyetlen, amit mondok? Talán az. De nem látok más kiutat. A jövő érdekében így kell lennie. De -több vérre már nincs szükség. * * * Hvat zokogott. S hadd valljam be, sajnáltam őt. Sajnáltam az öregembert, aki leélt egy dicstelen életet, amelyben maga volt a hóhér és az áldozat egyszemélyben. (Vége) Jevgenyija Albac (A fordítást a Kárpáti Igaz Szó munkatársai végezték) n nagyvilág hírei