Békés Megyei Népújság, 1988. május (43. évfolyam, 103-129. szám)
1988-05-19 / 118. szám
1988. május 19-, csütörtök o Adunk-veszünk, s vajon mit eszünk? Zöldségek ellenőrzése a csabai piacon Küldött az országos pártértekezletre Kissé csípős szél fúj, amikor szerda reggel elindulunk a Növényegészségügyi Állomás főmérnökével, Vá- bel Jánossal és Csenki Éva növényvédelmi felügyelővel, hogy ellenőrizzük a békéscsabai piacra hozott friss zöldségfélék vegyszermentességét. Útközben arra gondolok, vajon a vásárló emberek fejében is megfordul-e olykorolykor a gondolat: tartalmaz-e káros szermaradványt a szemet gyönyörködtető salátafej, vagy a mértani alakzatban feltornyozott retekhalom? Ügy hiszem, csak nagyon kevesekben. Hiszen tudjuk valamennyien, hogy a vegyszerek felhasználásának módját és hatásának időtartamát az engedélyező szervek sok ezer kísérlet alapján határozzák meg, forgalomba hozatal előtt. A játékszabályok be nem tartása pedig a felhasználóknál komoly felelősségre vonással és büntetéssel járhat. A nagyüzemek esetében pillanatok alatt visszakereshető a vétkes személye, de hogyan lehetséges a kistermelőknél? — kérdezem a főmérnököt. — Az a kistermelő aki nem csak saját fogyasztásra termel zöldségfélét, ugyanúgy köteles permetezési naplót vezetni, mint bármelyik nagyüzem. — Van erre egységes formanyomtatvány? — Van, de tulajdonképpen megfelel egy egyszerű kockás füzet is. Lényeg az, hogy nemcsak vezetni kell, tehát feltüntetni, mikor, milyen szert és mekkora dózisban használt az illető, hanem értékesítéskor a piacon magánál kell tartania, és ha a felügyelő kéri, vagy esetleg a vásárló — bár ezt kevesen tudják —, fel kell mutatni. Közben megérkeztünk a piacra. Nagy a nyüzsgés, az elárusítóasztalokon szebbnél szebb áruk tömege. A placc közepén egy sátor alatt figyelmet vonzóan elrendezett friss zöldségek sorakoznak. — A Növényegészségügyi Állomás felügyelője vagyok — mutatkozik be Csenki Éva a jól öltözött fiatalembernek. — Ellenőrizni jöttünk. Kérném, szíveskedjen a permetezési naplót megmutatni. — Én kérem nem termelő vagyok, hanem kereskedő. — Akkor szíveskedjen megadni a termelők nevét és címét, akiktől az árut vásárolta, és mondja el, milyen vegyszerekkel permeteztek. — Azt, csókolom, mi nem tudjuk sem megmondani, sem ellenőrizni — vágja rá határozottan a kereskedő, akiről néhány szó után tudom, nem ma kezdte a szakmát. Szinte kibuggyan belőle egyszuszra a mondanivaló. — Kérem, amig nekünk nincs jogunk kérni a termelőtől személyi igazolványt, addig olyan nevet és címet mondanak, amilyet éppen akarnak. Az isten nem keresi vissza, kié volt az áru. A permetezési naplóról ne is beszéljek. Ugyan, kérem! A naplót szerintem a helyszínen, ott, ahol termelnek, kellene tartani és ellenőrizni. A felelősségem nem kevés! Ha csak két alkalommal találnak nálam szermaradvánvos árut, ugrik az iparengedélyem. Két mintát vesz a felügyelő, és továbbindulunk, bár a kereskedőnek még sok mondanivalója lenne. Talán azért ilyen közlékeny, mert nincs igazán fórum, ahol elmondhatná gondjait. A Növényegészségügyi Állomás a megyében a kistermelőktől évente 110-120 piaci mintát vesz, és több mint kétszáz darabot a termőhelyekről. Minden körzeti felügyelő ismeri saját területén azokat a családokat, akik piacra termelnek. Tehát az áru termelésekor folyamatos a szaktanácsadás, és az ellenőrzés. A kereskedők is tudják, ilyen ellenőrzés mellett kevés a valószínűsége, hogy rossz minőségű árura kötnek üzletet — rnondja Vábel János, miközben egy idős néni salátákkal telerakott asztalához lépünk. — Permetezési naplóm nincs, de minek is? Higgye el kedvesem, mi még a kertet sem permetezzük. A gyümölcsfákat igaz kellett volna, de az idén az is elmaradt. Tessék csak venni mintát, én nem bánom. Meg lehet nyugodtan vizsgálni is. De mi, tényleg nem permeteztünk. Aztán össze ne keverje a salátámat máséval! — teszi hozzá. Biztos, az enyém lesz megvizsgálva? A felügyelő közben megírja a jegyzőkönyvet, melyet a termelő aláír, és egy példányát az eredménnyel postán kapja majd vissza. — A permetezési napló azért is fontos — mondja Csenki Éva —, hogy a vizsgálatot célirányosan tudjuk kérni a labortól. Ha permetezési napló nincs, akkor a nehezen lebomló és veszélyes hatóanyagokra vizsgálunk. — Milyen gyakran fordul elő, hogy a minták tűréshatár feletti eredményt mutatnak? — kérdezem a főmérnököt. — A megyében csak elvétve fordul elő ilyen eset. Többéves tapasztalatunk az, hogy főleg a nagy termelők „Ezt kérem, az isten sem tudja nyomon követni...” köréből kerül ki szermaradványt tartalmazó minta. Ök azonban nem a környék piacaira termelnek, hanem Pesten, Miskolcon adják el portékáikat. Jelenleg például négy megyei kistermelő ellen folyik szabálysértési eljárás. Egyik mintában a Fővárosi Növényegészségügyi Állomás talált szermaradványt, melyet a nagybani piacon — Bosnyák téri — vettek. — A szabálysértési eljárást pedig már a lakóhely szerinti tanács indítja. A pénzbüntetés mértéke ez év július 1-jétől akár 10 ezer forint is lehet. — A kereskedő, a nagybani termelő fizet, ha vétkes, de a vásárlókat, akik elfogyasztották a friss salátát, az újhagymát egy kis szermaradvánnyal fűszerezve, vajon ki kártéríti? Tudom, az emberrel ilyenkor nem történik látványos dolog, legfeljebb szédül egy kicsit, levertebb, rossz a közérzete, amit azzal könnyen megmagyaráz, hogy túlhaj-' tóttá magát, esetleg már annyira túlspanolt az ideg- rendszere, hogy két-három nappal előbb is megérzi az időjárásfrontot. Közben szervezetének immunrendszere az idegen anyagok ellen küzd. Csenki Éva folyamatosan végzi munkáját, miközben a főmérnökkel tovább beszélgetünk. Lassan a zöldségesasztalok utolsó soraihoz érünk. Permetezési naplója eddig senkinek sem volt. Igaz, a 300 forintos helyszíni bírság helyett csupán figyelmeztetési kapnak a termelők. — Tudja, hogy vezetni kellene naplót? — kérdezi az egyik uborkatermelőtől a felügyelő. — Igen, tudom. — Akkor miért nincs itt? Vállrándítás a válasz. Az egyik termelő 12 hete nem permetezett semmivel. A másik nem használ egyáltalán vegyszert, bár terméke csodálatos. A válaszok egy része úgy tűnik, elhárító jellegű. Biztos, ami biztos. Alapos szakmai ismeretet egyáltalán nem tükröz. — A szigorúbb ellenőrzések mellett nagyon fontos lenne a kistermelők szakismeretét bővíteni. A Növényegészségügyi Állomás egyre több ismeretterjesztő előadást szervez a kertbarátkörök és a TIT segítségével. Sőt, ez év július 1-jétől jogszabály ad lehetőséget arra, hogy a kistermelők növényvédelmi tanfolyamot végezzenek — mondja Vábel János, miközben hazafelé tartunk a mintákkal. — Az anyagfelvétel és a megjelenés közötti időben a piaci minták eredményéről is megkapjuk a hatóság tájékoztatását. Határérték feletti szermaradványt egyetlen tétel sem tartalmazott. A veszély lehetősége azonban mégis fennáll. Igaz, csupán néhány százalékban. Érdemes elgondolkodni, milyen rések vannak a jelenlegi ellenőrzési rendszerben, s vajon a jelenleg forgalomban lévő szerek, az érvényben lévő rendeletek elegen- dőek-e ahhoz, hogy egészségesebben éljünk, és kölcsönösen vigyázni tudjunk egymás egészségére? Mert a vegyszerek — úgy gondoljuk — legalább olyan veszélyesek, mint a humán- vagy állatgyógyászati szerek, melyeket csak szakorvos írhat ki, és vény ellenében kapható. A felhasználónak pedig a gyógyszertárakban minden dobozra külön is ráírják az alkalmazás módját. Vajon miért kisebb felelősség napjainkban „növényorvosnak” lenni?! Rákóczi Gabriella Olajos Imre A Kardoskúti Rákóczi Tsz sohasem tartozott a gyenge eredményt elérők közé. Pedig Orosháza közelsége, a kőolajipar helyi fejlesztése igen sokszor feladták a leckét jobb kereseti lehetőségek biztosításával. — Mi a sikeres működés magyarázata? — kérdeztem az országos pártértekezletre készülő elnöktől, Olajos Imrétől. — A munkáskezekért folytatott versenyben a szövetkezet sohasem játszott alárendelt szerepet. Bennünket naponta szorongatott a jó megélhetés, a termőföld eltartó képességének fokozatos növelése, az egyenlőtlen ver- senyhelyzet hátrányainak ledolgozása, előnyünkre fordítása. Nekünk szinte állandóan keresni kellett a megújulás lehetőségeit már akkor is, amikor ez a szó, ez a fogalom nem forgott annyira közkézen, mint manapság, önszorgalomból, szinte a párthatározatok születésével egy időben léptünk a termelésszerkezet korszerűsítésében. Egyszerűen nem elégedtünk meg csak a gabonatermesztés folytatásával. Váltottunk. Már három évvel ezelőtt Kardoskútra hoztuk a hűtőházi növények termesztését, a vetőmag-előállítást, a cukorrépa termesztését, mert láttuk, hagy aki gabonát termel csak. az ezeken a .jó termőképességű Ibldeken nem él meg. Mi 1984-hez képest megkétszereztük a növénytermesztés árbevételét. Igényesen fejlesztettük az ágazatot, nagyobb ráfordítást követelő, de egyben a korábbinál nagyobb nyereséget is biztosító növényeket honosítottunk meg. Kiléptünk a megszokottságból, a beidegződéssel végzett, szervezett munkából. Többet, jobbat akartunk. Célunkat el is értük. Most rólunk, meg a hozzánk hasonló húzó üzemről nem az elért eredmények tükrében beszélnek, hanem bennünket is a bajok okozói közé sorolnak. Ez egy kicsit lebecsülése és nem tudomásul vétele annak az igen kemény és eredményes munkának, melyet felmutattunk a korábban keletkezett párthatározatok valóra váltása során. Napjainkban bebizonyosodott. hogy a megújulást magunknak kell keresztülverekedni! Ezt mások helyettünk nem csinálják meg. Az a legnagyobb változás, hogy ehhez most már mind több és nagyobb lehetőséget is kapunk. De még mindig kevés a levegő a dinamikus előrejutáshoz. Ha a jól dolgozó üzemek fejlesztési lehetőségeit továbbra is beszűkítik, akkor társadalmi szinten tovább késik a fellendülés időszaka. Szövetkezetünk párttagsága úgy látja, hogy itt minden ágazat külön utat keres gondjainak megoldására. Amikor baj van. a nehézség áthidalására általában összefognak az emberek. A pártértekezlettől olyan elvi állásfoglalási várok, mely az előrehaladás útját meghatározza és a vállalatok, szövetkezetek kommunistáinak példáján a dolgozók felsorakoznak jövőnkkel összefüggő feladatainak megoldására. Meggyőződésem, hogy ez így Permetezési napló van, de nem itt... Fotó: veress Erzsi A Vagyonvill Kisszövetkezet elektronikus berendezések gyártásához GYAKORLOTT TECHNIKUST VAGY ELEKTRONIKAI MŰSZERÉSZT keres felvételre Fizetés: megegyezés szerint. Érdeklődni: 8—16 óra között az 56-172-es telefonszámon. Pályázati felhívás! A Tótkomlós és Vidéke Afész 1991. december 31-ig szerződéses üzemelésre ajánlja az alábbi egységeit: 32. sz. italbolt, III. o. (Békéssámson, Szabadság u. 75.). 33. sz. étterem, III. o. (Békéssámson, Komlósi u. 3.). A versenytárgyalásra 1988. június 21-én 9 órakor az áfész központi irodájában (Tótkomlós, Széchenyi u. 2.) kerül sor. A pályázatot legkésőbb 1988. június 17-ig kell benyújtani. Felvilágosítást. 1988. június 6-tól lehet kérni. ^-----H onnan tudjam, hogy az enyém lesz megvizsgálva?!
